Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már, |
Lecipeled a kályhát, egyedül hozod, |
|
hidegek idejében, még mikor, kedves, |
mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy |
|
Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ |
Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk, |
|
Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. |
egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze |
|
|