Költő vagyok – mit érdekelne |
Nem volna szép, ha égre kelne |
|
Az idő lassan elszivárog, |
hörpintek valódi világot, |
|
Szép a forrás – fürödni abban! |
egymást öleli s kél a habban |
|
Más költők – mi gondom ezekkel? |
Mocskolván magukat szegyig, |
koholt képekkel és szeszekkel |
mímeljen mámort mindegyik. |
|
Én túllépek e mai kocsmán, |
Szabad ésszel nem adom ocsmány |
|
Ehess, ihass, ölelhess, alhass! |
A mindenséggel mérd magad! |
Sziszegve se szolgálok aljas, |
|
Nincs alku – én hadd legyek boldog! |
s megjelölnek pirosló foltok, |
|
Én nem fogom be pörös számat. |
A tudásnak teszek panaszt. |
Rám tekint, pártfogón, e század: |
rám gondol, szántván, a paraszt; |
|
engem sejdít a munkás teste |
két merev mozdulat között; |
rám vár a mozi előtt este |
suhanc, a rosszul öltözött. |
|
S hol táborokba gyűlt bitangok |
fölindulnak testvéri tankok |
|
Én mondom: Még nem nagy az ember. |
De képzeli, hát szertelen. |
Kisérje két szülője szemmel: |
|
|