Karóval jöttél, nem virággal, |
feleseltél a másvilággal, |
aranyat igértél nagy zsákkal |
anyádnak és most itt csücsülsz, |
|
mint fák tövén a bolondgomba |
(igy van rád, akinek van, gondja), |
be vagy zárva a Hét Toronyba |
és már sohasem menekülsz. |
|
Tejfoggal kőbe mért haraptál? |
Mért siettél, ha elmaradtál? |
Miért nem éjszaka álmodtál? |
Végre mi kellett volna, mondd? |
|
Magadat mindig kitakartad, |
sebedet mindig elvakartad, |
híres vagy, hogyha ezt akartad. |
S hány hét a világ? Te bolond. |
|
Szerettél? Magához ki fűzött? |
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött? |
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd, |
se késed nincs, se kenyered. |
|
Be vagy a Hét Toronyba zárva, |
örülj, ha jut tüzelőfára, |
örülj, itt van egy puha párna, |
hajtsd le szépen a fejedet. |
|
|