Ime, hát megleltem hazámat, |
hibátlanul irják fölébem, |
|
E föld befogad, mint a persely. |
Mert nem kell (mily sajnálatos!) |
húszfilléres, a vashatos. |
|
Sem a vasgyűrű, melybe vésve |
a szép szó áll, hogy uj világ, |
jog, föld. – Törvényünk háborús még |
s szebbek az arany karikák. |
|
Egyedül voltam én sokáig. |
Majd eljöttek hozzám sokan. |
Magad vagy, mondták; bár velük |
voltam volna én boldogan. |
|
Igy éltem s voltam én hiába, |
Bolondot játszottak velem |
s már halálom is hasztalan. |
|
Mióta éltem, forgószélben |
próbáltam állni helyemen. |
Nagy nevetség, hogy nem vétettem |
többet, mint vétettek nekem. |
|
Szép a tavasz és szép a nyár is, |
de szebb az ősz s legszebb a tél, |
annak, ki tűzhelyet, családot, |
már végképp másoknak remél. |
|
|