Kézirata nem ismeretes. A pozsonyi Magyar Újság 1925. febr. 20-i száma szerint ezt a kéziratot Feszty Masa a komáromi múzeumnak ajándékozta. E kézirat jelenlegi hollétéről nincs tudomásunk.
Először megjelent a Hon (Felelős szerk. Jókai Mór) 1872. (X. évf.) jan. 1. – szept. 22. (1–219. sz.) A „Hon” tárczája rovatban (Az arany ember. Regény öt kötetben) 121 folytatásban, az alábbi részletezés szerint:
1. jan. 1. 1. sz. 3. Az első rész I. és II. fejezete.
2. jan. 3. 2. sz. 1. Az első rész III. fejezete.
3. jan. 4. 3. sz. 1. Az első rész IV. fejezete az „Itt a fő Duna-ág megtorlik…” kezd. bekezdés végéig.
4. jan. 5. 4. sz. 1. Az első rész IV. fejezete végig.
5. jan. 6. 5. sz. 1. Az első rész V. fejezete az „Ez volt rájuk nézve a negyedik…” kezd. mondatig.
6. jan. 10. 7. sz. 1. Az első rész V. fejezete a „Krajcárt hát – de aranyból!” mondatig.
7. jan. 11. 8. sz. 1. Az első rész V. fejezete végig, és a VI. fejezet az „Azok latin betűk” mondatig.
8. jan. 13. 10. sz. 1. Az első rész VI. fejezete a „Talán még hajlékot is…” kezd. mondatig.
9. jan. 14. 11. sz. 1. Az első rész VI. fejezete végig.
10. jan. 17. 13. sz. 1. Az első rész VII. fejezete a „Mint az ausztráliai szigeteken. – Éppen úgy.” mondatokig.
11. jan. 19. 15. sz. 1. Az első rész VII. fejezete az „Almira feleúton érte…” kezd. bekezdés végéig.
12. jan. 20. 16. sz. 1–2. Az első rész VII. fejezete végig.
13. jan. 21. 17. sz. 1–2. Az első rész VIII. fejezete a „Ne félj tőle. Majd láncra kötöm.” kezd. bekezdésig.
14. jan. 23. 18. sz. 1. Az első rész VIII. fejezete végig.
15. jan. 24. 19. sz. 1. Az első rész IX. fejezete az „Utolsó jóbarátom minden élő teremtés közül.” mondatig.
16. jan. 25. 20. sz. 1–2. Az első rész IX. fejezete a „Nem is tudom, hogy van-e valami vallásom.” kezd. bekezdésig.
17. jan. 26. 21. sz. 1. Az első rész IX. fejezete végig.
18. jan. 27. 22. sz. 1–2. Az első rész X. fejezete.
19. jan. 28. 23. sz. 1–2. Az első rész XI. és XII. fejezete.
20. jan. 30. 24. sz. 1. Az első rész XIII. fejezete.
21. jan. 31. 25. sz. 1. Az első rész XIV. fejezete a „Lassan a végső fénycsúcsát is…” kezd. mondatig.
22. febr. 1. 25. sz. 1. Az első rész XIV. fejezete végig.
23. febr. 4. 28. sz. 1. A második rész I. fejezete a „Csakugyan igaz!…” kezd. mondatig.
24. febr. 6. 29. sz. 1. A második rész I. fejezete a „Hanem akkor aztán…” kezd. mondatig.
25. febr. 8. 31. sz. 1. A második rész I. fejezete végig.
26. febr. 10. 33. sz. 1–2. A második rész II. fejezete.
27. febr. 11. 34. sz. 1. A második rész III. fejezete az „Egy milliót vitt magával a Szent Borbála.” mondatig.
28. febr. 13. 35. sz. 1. A második rész III. fejezete végig.
29. febr. 15. 37. sz. 1–2. A második rész IV. fejezete a „Timár pedig, amint Brazovics inasa…” kezd. bekezdésig.
30. febr. 16. 38. sz. 1. A második rész IV. fejezete a „Mit tett tehát, mikor Bécsbe felment?” mondatig.
31. febr. 17. 39. sz. 1. A második rész IV. fejezete a „Tetszik önnek ez a praedicatum?” mondatig.
32. febr. 18. 40. sz. 1. A második rész IV. fejezete az „A bástya állta keményen…” kezd. bekezdésig.
33. febr. 23. 44. sz. 1. A második rész IV. fejezete végig.
34. febr. 24. 45. sz. 1. A második rész V. fejezete a „Tudja azt Athanáz úr…” kezd. bekezdésig.
35. febr. 25. 46. sz. 1–2. A második rész V. fejezete az „Ez lehetett keserű tréfa…” kezd. bekezdésig.
36. febr. 28. 48. sz. 1. A második rész V. fejezete a „Mikor dönti hát már?” mondatig.
37. febr. 29. 49. sz. 1. A második rész V. fejezete végig.
38. márc. 1. 50. sz. 1. A második rész VI. fejezete a „Hanem mint jó kereskedőnek…” kezd. mondatig.
39. márc. 3. 52. sz. 1. A második rész VI. fejezete végig.
40. márc. 6. 54. sz. 1. A második rész VII. fejezete a „Zófia asszony igazán nagy zavarban volt.” kezd bekezdésig.
41. márc. 7. 55. sz. 1. A második rész VII. fejezete a „Most már nem tréfa, de fenyítés…” kezd. mondatig.
42. márc. 8. 56. sz. 1. A második rész VII. fejezete az „A várkormányzó tudatá vele…” kezd. bekezdésig.
43. márc. 12. 60. sz. 1. A második rész VII. fejezete végig.
44. márc. 15. 63. sz. 1. A második rész VIII. fejezete az „Az orgonabokrok közül egy ablak…” kezd. bekezdésig.
45. márc. 17. 65. sz. 1–2. A második rész VIII. fejezete a „S ha behunyta is a szemeit…” kezd. mondatig.
46. márc. 20. 67. sz. 1. A második rész VIII. fejezete a „Csakugyan halk léptek közelednek…” kezd. mondatig.
47. márc. 21. 68. sz. 1. A második rész VIII. fejezete végig.
48. márc. 24. 71. sz. 1. A harmadik rész I. fejezete a „Timéa megnyugodott a történtekben.” mondatig.
49. márc. 28. 73. sz. 1. A harmadik rész I. fejezete végig.
50. márc. 29. 74. sz. 1. A harmadik rész I. fejezete az „Athalie pedig hallgat.” mondatig.
51. márc. 32. 76. sz. 1–2. A harmadik rész II. fejezete a „S már megtalálta?” kezd. mondatig.
52. ápr. 3. 77. sz. 1. A harmadik rész II. fejezete végig.
53. ápr. 4. 78. sz. 1. A harmadik rész III. fejezete a „Mihály haladt Almira után.” mondatig.
54. ápr. 7. 81. sz. 1. A harmadik rész III. fejezete az „Igazat mondott…” mondatig.
55. ápr. 12. 85. sz. 1–2. A harmadik rész III. fejezete az „Uram, ön bűvész.” kezd. bekezdésig.
56. ápr. 13. 86. sz. 1. A harmadik rész III. fejezete végig.
57. ápr. 14. 87. sz. 1–2. A harmadik rész IV. fejezete az „Igen. Egy pók.” mondatokig.
58. ápr. 17. 89. sz. 1. A harmadik rész IV. fejezete a „No de mármost, kedves édes Teréza mama…” kezd. mondatig.
59. ápr. 18. 90. sz. 1–2. A harmadik rész IV. fejezete végig.
60. ápr. 21. 93. sz. 1. A harmadik rész V. fejezete a „Csak egy hang suttogta…” kezd. mondatig.
61. ápr. 23. 94. sz. 1. A harmadik rész V. fejezete végig.
62. ápr. 25. 96. sz. 1. A harmadik rész VI. fejezete a „Mind a két lövés…” kezd. mondatig.
63. ápr. 27. 98. sz. 1. A harmadik rész VI. fejezete az „És aztán olyan nagyon fájt…” kezd. mondatig.
64. ápr. 28. 99. sz. 1. A harmadik rész VI. fejezete a „Timár olyan örömet érzett…” kezd. mondatig.
65. máj. 4. 104. sz. 1. A harmadik rész VI. fejezete a „De most már makacs volt.” kezd. bekezdésig.
66. máj. 5. 105. sz. 1. A harmadik rész VI. fejezete végig.
67. máj. 9. 108. sz. 1. A harmadik rész VII. fejezete.
68. máj. 14. 111. sz. 1–2. A harmadik rész VIII. fejezete a „Mihály egyik bámulatból a másikba esett.” kezd. bekezdésig.
69. máj. 15. 112. sz. 1. A harmadik rész VIII. fejezete a „Neki kerülnie kellett a nászágyát…” mondatig.
70. máj. 16. 113. sz. 1. A harmadik rész VIII. fejezete végig.
71. máj. 19. 116. sz. 1. A negyedik rész I. fejezete „Az aranyembernek hazudni kellett, mindig hazudni.” mondatig.
72. máj. 24. 119. sz. 1. A negyedik rész I. fejezete az „A jószívű kalugyer…” kezd. mondatig.
73. máj. 26. 121. sz. 1. A negyedik rész I. fejezete az „Ebben meg kell tébolyodni!” mondatig.
74. jún. 1. 125. sz. 1. A negyedik rész I. fejezete a „Mesélt Noéminek tapasztalatteljes utazásairól…” kezd. bekezdésig.
75. jún. 2. 126. sz. 1. A negyedik rész I. fejezete végig.
76. jún. 6. 129. sz. 1. A negyedik rész II. fejezete a „Keresheted azt!…” kezd. bekezdésig.
77. jún. 8. 131. sz. 1. A negyedik rész II. fejezete végig.
78. jún. 9. 132. sz. 1. A negyedik rész III. fejezete a „De már akkor nem tudta, hogy mit akar.” mondatig.
79. jún. 13. 135. sz. 1. A negyedik rész III. fejezete a „Szegény Noémi!” mondatig.
80. jún. 14. 136. sz. 1. A negyedik rész III. fejezete az „És Noémi mosolyra vonta…” kezd. mondatig.
81. jún. 16. 138. sz. 1. A negyedik rész III. fejezete végig.
82. jún. 22. 143. sz. 1. A negyedik rész IV. fejezete a „Timár eddigi nézeteit…” kezd. mondatig.
83. jún. 23. 144. sz. 1. A negyedik rész IV. fejezete a „Timéa az…” mondatig.
84. júl. 7. 155. sz. 1. A negyedik rész IV. fejezete az „Erre a helyre jött meggyógyulni Timár.” mondatig.
85. júl. 10. 157. sz. 1. A negyedik rész IV. fejezete az „Én nem válok el öntől.” kezd. bekezdésig.
86. júl. 13. 160. sz. 1. A negyedik rész IV. fejezete a „Mind a ketten oda Dódi mellé.” mondatig.
87. júl. 14. 161. sz. 1. A negyedik rész IV. fejezete végig.
88. júl. 18. 164. sz. 1. A negyedik rész V. fejezete az „A kofa azt az észrevételt tette…” kezd. mondatig.
89. júl. 19. 165. sz. 1. A negyedik rész V. fejezete az „Óh ti pogányok!” mondatig.
90. júl. 21. 167. sz. 1. A negyedik rész V. fejezete végig.
91. júl. 24. 169. sz. 1. Az ötödik rész I. fejezete a „Ki tudhatja azt?” mondatig.
92. júl. 25. 170. sz. 1. Az ötödik rész I. fejezete az „Egyedül volt…” kezd. bekezdésig.
93. júl. 26. 171. sz. 1. Az ötödik rész I. fejezete a „De nem. Talán csak álom volt…” kezd. bekezdésig.
94. júl. 28. 173. sz. 1. Az ötödik rész I. fejezete az „Ah! mint égett Timárnak az arca ott a sötétben!” mondatig.
95. júl. 30. 174. sz. 1. Az ötödik rész I. fejezete végig.
96. aug. 1. 176. sz. 1. Az ötödik rész II. fejezete a „Mihály érezte azt…” kezd. bekezdésig.
97. aug. 2. 177. sz. 1. Az ötödik rész II. fejezete végig.
98. aug. 4. 179. sz. 1–2. Az ötödik rész III. fejezete az „Ezeket a nyomokat észrevette Timár…” kezd. bekezdésig.
99. aug. 6. 180. sz. 1. Az ötödik rész III. fejezete a „De még veszélyesebb lesz ez…” kezd. bekezdésig.
100. aug. 8. 182. sz. 1. Az ötödik rész III. fejezete a „Ha lement a nap, nádból fáklyát csináltak…” kezd. bekezdésig.
101. aug. 9. 183. sz. 1. Az ötödik rész III. fejezete végig.
102. aug. 11. 185. sz. 1. Az ötödik rész IV. fejezete a „Hahaha! Képzeld, cimborám!” kezd. bekezdésig.
103. aug. 14. 187. sz. 1. Az ötödik rész IV. fejezete a „Timárnak az arca hyppocratesi halálmerevedést…” kezd. bekezdésig.
104. aug. 15. 188. sz. 1. Az ötödik rész IV. fejezete a „Csak arcképét láttam…” kezd. bekezdésig.
105. aug. 18. 190. sz. 1. Az ötödik rész IV. fejezete az „Én tehát itt is meg lettem csúfolva…” kezd. bekezdésig.
106. aug. 20. 191. sz. 1. Az ötödik rész IV. fejezete az „Úgy? Hát már ilyen büszkén beszél velem a kegyelmes úr?” kezd. bekezdésig.
107. aug. 23. 193. sz. 1. Az ötödik rész IV. fejezete végig.
108. aug. 25. 195. sz. 1–2. Az ötödik rész V. fejezete.
109. aug. 28. 197. sz. 1. Az ötödik rész VI. fejezete.
110. aug. 29. 198. sz. 1. Az ötödik rész VII. fejezete.
111. szept. 1. 201. sz. 1–2. Az ötödik rész VIII. fejezete.
112. szept. 4. 203. sz. 1. Az ötödik rész IX. fejezete.
113. szept. 6. 205. sz. 1. Az ötödik rész X. fejezete a „Timéa föltette magában…” kezd. mondatig.
114. szept. 8. 207. sz. 1–2. Az ötödik rész X. fejezete végig.
115. szept. 11. 209. sz. 1. Az ötödik rész XI. fejezete az „És neki is van valami dolga erre az éjre…” mondatig.
116. szept. 13. 211. sz. 1. Az ötödik rész XI. fejezete a „Te bajtárs, én téged meghívlak…” kezd. mondatig.
117. szept. 15. 213. sz. 1. Az ötödik rész XI. fejezete a „Végre üti az óra a kettőt éjfél után…” mondatig.
118. szept. 17. 214. sz. 1. Az ötödik rész XI. fejezete végig.
119. szept. 20. 217. sz. 1–2. Az ötödik rész XII. fejezete.
120. szept. 21. 218. sz. 1. Az ötödik rész XIII. fejezete.
121. szept. 22. 219. sz. 1–2. Az ötödik rész XIV. fejezete.
I. Az arany ember. 1–5. k. Pest 1872. Athenaeum 1. k. 190 l.; 2. k. 186 1.; 3. k. 179 1.; 4. k. 141 1.; 5. k. 146 l.
A cím valamennyi, az I-től az V. c)-ig terjedő kiadáson ebben az alakban szerepel.
II. 1–2. k. 3. kiad. Bp. 1880. Pfeifer Ferdinánd kiadása 1. k. 323 l.; 2. k. 212 l.
III. a) 1–2. k. 4. kiad. Bp. 1892. Pfeifer Ferdinánd kiadása 1. k. 323 l.; 2. k. 212 l. | Jókai Mór újabb munkái. Népszerű kiadás 25–27. |
b) 5. kiad. 1903.
Címlapkiadás.
IV. a) 1–2. k. Bp. 1896. Révai Testvérek 1. k. 280 l.; 2. k. 281 l.
| Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 45–46. |
Ugyanez a kiadás megjelent teljesen azonos, finomabb papírra nyomott „amateur díszkiadás”-ként és nagy 8o alakban Nemzeti díszkiadás elnevezéssel.
b) 1905.
Címlapkiadás.
c) 1908.
Címlapkiadás.
d) 1911.
Címlapkiadás.
e) 1913.
Címlapkiadás.
f) 1913.
Címlapkiadás, sorozatmegjelölés nélkül.
V. a) 1–2. k. Bp. 1925. Franklin–Révai 1. k. 222 l.; 2. k. 224 l.
| Jókai Mór összes művei. Centenáriumi kiadás 22–23. |
b) é. n. [1931?] Révai.
Címlapkiadás.
c) é. n. [1934] Révai.
Címlapkiadás. A két kötet egybe van kötve.
d) Az aranyember. 1944. Révai.
Címlapkiadás. A két kötet egybe van kötve.
e) Az aranyember. 1947. Révai.
Címlapkiadás. A két kötet egybe van kötve.
f) Az aranyember. 1949. Révai Könyvkiadó Nemzeti Vállalat.
Címlapkiadás. A két kötet egybe van kötve.
VI. Az arany ember. 1–4. k. é. n. [1926.] Révai 1. k. 220 l.; 2. k. 165 l.; 3.k. 181 l.; 4.k. 199 l.
VII. a) Az arany ember. Sajtó alá rendezte Fónagy Iván. Az utószót és a jegyzeteket Lengyel Dénes írta. Bp. 1954. Szépirodalmi Könyvkiadó 481 l. | Magyar Klasszikusok. |
b) 1954. 473 l.
Címlapkiadás, Lengyel Dénes utószava nélkül.
VIII. Az arany ember. (Sajtó alá rendezte Fónagy Iván. A jegyzeteket Lengyel Dénes írta.) Bp. 1954. Szépirodalmi Könyvkiadó 362 l.
IX. a) Az aranyember. (Hegedüs Géza utószavával.) 1–2. k. Bp.
1957. Szépirodalmi Könyvkiadó 1. k. 380 l.; 2. k. 368 l. | Olcsó Könyvtár | A cím valamennyi, a IX. a)-tól a XII. b)-ig terjedő kiadáson ebben az alakban szerepel.
b) 1957.
Címlapkiadás. Megjelent a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében.
c) 1957. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó.
Címlapkiadás. Megjelent a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében.
X. Bratislava 1958. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó 480 l.
XI. a) Bp. 1959. Szépirodalmi Könyvkiadó 573 l. | Aranykönyvtár |
b) Bp. 1959. Kossuth Könyvkiadó 573 l. | Pártmunkás Könyvtár | Címlapkiadás.
c) (Nagy Miklós utószavával. A jegyzeteket Lengyel Dénes írta.) Bozóky Mária rajzaival. Bp. 1960. Szépirodalmi Könyvkiadó 590 l. | Jókai Mór válogatott művei |
Ugyanabból a szedésből készült címlapkiadás, csupán annyiban különbözik a IX. a) és b)-től, hogy az 575–90 lapokon utószót és jegyzeteket, a szöveg között számozatlan lapokon pedig illusztrációkat közöl.
d) Bp. 1963. [1962]. Szépirodalmi Könyvkiadó.
Címlapkiadás.
XII. a) (Hegedüs Géza utószavával. Bozóky Mária rajzaival.)
1–2. k. Bp. 1959. Szépirodalmi Könyvkiadó 1. k. 312 l.;
2. k. 301 l. | Kincses könyvek. Szövetkezeti kiskönyvtár |
b) 1959.
Címlapkiadás.
XIII. Az arany ember. (Sajtó alá rendezte Erdős Magda. Nagy Miklós utószavával. Győry Miklós rajzaival.) Bp. 1960. Magyar Helikon 482 l. A jegyzetek a VII. a) kiadásból vannak átvéve.
*
Szinnyei József (Magyar írók élete és munkái. 5. k. Bp. 1897. 588.) tud a regénynek egy 1884-ből való olcsó kiadásáról is, ennek azonban nem találtuk nyomát könyvtárainkban.
*
Az 1925-ben megjelent (összeállításunkban V. sorszám alatt szereplő) ún. Centenáriumi Kiadás a Nemzeti Kiadás szövegét adja, csak – az időközben megváltozott szabályokhoz igazodó – modernizált helyesírással. Az átírás és a szövegellenőrzés munkáját azonban nem végezték kellő gondossággal, ezért a kiadványba számos helyen hibás, romlott alakok kerültek be. Az 1954-i (felsorolásunkban VII-tel és VIII-cal jelzett) új kiadások sajtó alá rendezője viszont már nem a Nemzeti Kiadást, hanem a Centenáriumi Kiadást fogadta el alapszövegnek, átvéve – amint ezt Molnár József A Magyar Klasszikusok sorozat Arany ember kiadásának filológiai problémái c. cikkében (Irodalomtörténet 1954. 480–88.) részletes összevetésekkel kimutatta – annak hibáit is. A további, 1957 és 1962 közötti (IX–XIII.) kiadások a Molnár József cikkében feltüntetett esetek egy részében visszaállították a Nemzeti Kiadás szövegét, de ezt a revíziót nem vitték teljes következetességgel keresztül, úgyhogy ezek a kiadások mintegy középen állanak a Nemzeti Kiadás és a Centenáriumi Kiadás között.
Ifjúsági átdolgozás
A rózsák szigete. (Átdolgozta Bródy Sándor.) Jókai Mór Az arany ember czímű munkájából a serdültebb ifjuság számára átalakítva. Bp. é. n. [1894?] Singer és Wolfner 175 l. (Jókai Mór regényei – a serdültebb ifjuság számára a szerző engedelmével átalakítja Bródy Sándor. 3.)
2. kiad. 1910. 139 l.
Német nyelvű kiadása:
Die Roseninsel. Eine Robinsonade in der Donau. Deutsch von Ludwig Wechsler. Berlin é. n. [1905?] Hermann Hillger Verlag. 95 p.
*2. kiad. 1908.
Bródy átdolgozása elsősorban a „senki szigete” lakóinak életét bemutató részeket emeli ki a regényből, a szerelmi motívumokat viszont teljesen mellőzi. Timár – lényegében az eredeti regény cselekményében leírt módon – megismerkedik a „senki szigete” lakóival, megmenti Timéa életét, majd Ali Csorbadzsi kincseinek birtokába jut. Gazdag ember lesz, de furdalja a lelkiismeret, ezért előbb – Brazovics halála után – annak minden vagyonát Timéának ajándékozza, majd pedig végrendeletet készít, melyben Timéát teszi meg örökösének, és a „senki szigetére” költözik. A kis Dódi az átdolgozásban valóban egy szegény csempésznő fia. Athalie pedig – akinek alakja csak egészen futólag tűnik fel – a könyv végén feleségül megy Fabula Jánoshoz.
Képregény-változat:
Az arany ember. [Átdolgozta:] Cs. Horváth Tibor–Korcsmáros Pál. 18 folytatásban, 228 képkockára felosztva. Füles 1962. febr. – jún. 3. (5–22. sz.)
Az átdolgozás giccses vonásainak bírálatára kitér Vargha Balázs: Gyermekújságok, ifjúsági lapok. A könyvtáros 1962. okt. 615–16.
A *-gal jelzett idegen nyelvű kiadások példányaihoz nem tudtunk hozzáférni. Ezek adatait Ferenczi Zoltán (Jókai idegen nyelvekre fordított műveinek jegyzéke. Magyar Bibliofil Szemle 1925), Demeter Tibor (Magyar szépirodalom idegen nyelven. Kézirat), Radó György (Magyar irodalom orosz nyelven. Kézirat) és Jan Słaski (Jókai lengyelül. Világirodalmi Figyelő 1958. 1. sz.) összeállításai nyomán közöljük.
Német:
Der Goldmensch. [Transl. Kertbeny Károly.] Pester Lloyd 1872. júl. 1 – dec. 31. (148–300. 52.) 118 folytatásban.
Ein Goldmensch. Uebersetzt von einem Landsmanne und Jugendfreunde des Verfassers [= Kertbeny Károly]. 1–5. vol. Berlin 1873. Verlag von Otto Janke. 1. vol. 220 p.; 2. vol. 176 p.; 3. vol. 198 p.; 4. vol. 148 p. 5. vol. példányai nem állnak rendelkezésünkre.
*2. kiad. 1875.
3. kiad. é. n. [1880?] 399 p. A fordító nincs feltüntetve.
4. kiad. é. n. [1882?]
5. kiad. é. n. [1892?]
Ein Goldmensch. Aus dem Ungarischen übersetzt von K[arl]. M[aria]. Kertbeny. Leipzig é. n. [1874?] Philipp Reclam jun. 624 p. | Universal Bibliothek Nr. 561–565. |
A fordítás szövege nem teljesen azonos az előző típusú kiadásokéval. – Több későbbi lenyomata is megjelent, szintén évszámmegjelölés nélkül.
Der Goldmensch. Aus dem Ungarischen übersetzt von Dr. Franz Werner-Schmidt. Berlin–Leipzig é. n. [1922?] Franz Schneider Verlag. 288 p.
A regény szövegét lerövidítő fordítás.
*Der gute Schmöker. Berlin 1922.
Der Goldmensch. Az aradi „Volksblatt” 1936-i évfolyamának füzetes regénymelléklete. 1–30 füzet. 420 p.
Egybekötve, könyvalakban is megjelent.
Vom Golde verfolgt. Neu bearbeitet und übersetzt von Alexander Sacher-Masoch. Zürich é. n. [195?] Schweizer Druck- und Verlagshaus A. G. 422 p.
A regény szövegét szabadon átalakító és lerövidítő fordítás.
Ein Goldmensch. Unter Verwendung einer alter Übersetzung aus dem ungarischen Übertragen von Heinrich Weissling. Mit einem Nachwort von prof. dr. István Sőtér. Verlag Philipp Reclam jun. Leipzig 1963. Bibliothek der Weltliteratur. 629 p.
Dán:
Et Guldmenneske. Oversat af Axel Damkier. 1–2. vol. Kjobenhavn 1874. Immanuel Rée. 1. vol. 399 p.; 2. vol. 309 p. | Udvalgte Romaner af Maurus Jókai 2–3. |
Cseh:
Zlaty’ Muž. Přeložil Frantisek Brábek. 1–2. vol. Praha 1875–76. Otto Janke. 1. vol. 434 p.; 2. vol. 310 p.
*2. kiad. 1878.
3. kiad. 1–2. vol. é. n. [1882? 1903?] 1. vol. 485 p.; 2. vol. 345 p.
*4. kiad. 1903.
5. kiad. 1–2. vol. 1927. Fr. Borovy. 1. vol. 326 p.; 2. vol. példányai nem állnak rendelkezésünkre | M. Jókaie romány a povídky. Ráda prívni 17–18. |
Lengyel:
*W czepku się urodzil. Transl. A. Callier. Warszawa. A. Wiek c. folyóirat 1875. évf. 133–151., 153–177., 179–181, 183., 202., 204–209., 211–216., 218–222. számaiban.
*Zloty czlowiek. Prelozyl A. Callier. 1–3. vol. Lwow 1876. Gubrynowicz i Schmidt. 1. vol. 235 p.; 2. vol. 200 p.; 3. vol. 147 p.
*2. kiad. 1879.
*3. kiad. 1–2. vol. Zloczów. 1907. W. Zukerkandel. 1. vol. 426 p.; 2. vol. 325 p. | Bibljoteka Powszechna. |
*Atalia. Warszawa 1892.
*Zloty czlowiek. 4. kiad. 1–2. vol. Warszawa 1927. Stan. Cukrowski. 1. vol. 256 p.; 2. vol. 240 p.
Zloty czlowiek. Z wegierskiego tlumaczyla Camilla Mondral. Warszawa 1953. Czytelnik. 637 p. Csorba Tibor előszavával.
1959. 540 p.
Svéd:
En lyckans guldgosse. Översöttning af Karl Homgren. 1–2. vol. Stockholm 1877. Albert Bonniers Förlag 1. vol. 271 p.; 2. vol. 305 p.
Francia:
*Scènes de la vie hongroise. Paris 1877. Gauthier. (A regény 2 fejezete.)
Olasz:
L’uomo d’oro. Traduzione di E[rnesto]. B[relich]. 1–5. vol. Fiume 1882. E. Mohovich. 1. vol. 179 p.; 2. vol. 180 p.; 3. vol. 176 p.; 4. vol. 136 p.; 5. vol. 215 p.
Orosz:
Zolotoj Cselovek Perevod c nyemeckovo. Szanktpeterburg. 1882. BIBLIOTEKA DLJA CSTYENYIJA, ? 7: 1–192 p., ? 8. 193–560 p., ? 9: 561–601
* 1883. Dorogoj cselovek. – Revelj „Wirulane,” 1887. 9. füz. 497–560 n
Angol:
Modern Midas. Translated by Laura Curtis Bullard and Emma Herzog. New York 1884. R. Worthington. 367 p.
*2. kiad. 1885.
*3. kiad. 1886.
Timar’s Two Worlds. Translated by Hegan Kennard. 1–3. vol. Edinborough–London 1888. William Blackwood and Sons. 1. vol. 308 p.; 2. vol. 303 p.; 3. vol. 257 p.
2. kiad. 1894. 360 p.
New York é. n. [1905?] A. L. Burt Company.
Címlapkiadás. A fordító neve nincs feltüntetve.
3. kiad. William Blackwood and Sons.
Címlapkiadás. A fordító neve nincs feltüntetve.
The Man with the Golden Touch. Translated from the Hungarian by Mrs. Hegan Kennard. The translation has been revised by Elisabeth West. Budapest 1963. Corvina Press. 410. Ruttkay Kálmán bevezetésével.
Rutén:
*Zolotyj czolowik. Lwow 1884. A „Gyile” c. lap szépirodalmi mellékletében.
Örmény:
Szinnyei József szerint (Magyar írók élete és munkái. 5. k. Bp. 1897. 589. hasáb.) Csiky János 1884-ben lefordította a regényt örményre. A fordítás megjelenéséről nincs tudomásunk.
Észt:
*Kulda väärt mees. Tôlkinud Eduard Wilde. Tallin 1886. Virulase toimetus. 640 p.
*2. Kiad. 1926.
Szerb:
*Zlatan Csovek. Preveo Jovanovi Beograd 1890.
Zlatan čovek. Preveo Stefan Josifovič. Novi Sad 1955. Izdavačko Preduzeče „Bratstvo-Jedinstvo.” 434 p. | Biblioteka Forum 4. | Stefan Josifovič bevezetésével.
Lett:
*Selta zilweks. A „Deenas Lapa” 1896-i évfolyamának 1–43 számaiban.
Román:
Pisica albă. Transl. sine nomine. Epoca (Bucureşti) 1904. ápr. 29-től máj. 9-ig (116–126. sz.) 9 folytatásban.
[A fehér macska.] A regény első 4 fejezetét mint önálló novellát közli, nem utalva annak a regényből kiszakított voltára. Az első folytatást közlő szám külön hirdetésben hívja fel a figyelmet a műre.
Omul de aur. In romineşte de Noran Sever. [Bucureşti] 1959. Editura Tineretului. 637 p.
Spanyol:
*Un hombre de oro. Buenos-Aires 1908. Bibl. de „La Nación.”
Török:
Altin adam. F. Zahir Törümküney tarafindan dilimize çevrilmiştir. 1–2. vol. Ankara 1947. Millî Eğitim Basimevi. 1. vol. 444 p.; 2. vol. példányai nem állnak rendelkezésünkre. T. Halasi Kun bevezetésével.
Bolgár:
Zlatnyijat Csovek Prevegye Lazar Uvekov. SZOFIA 1955. Narodna kultura. 527 p.
Szlovák:
Zlatý človek. Preložil Anton Plevka. Bratislava 1955. Slovenské Vydavatel’stvo Krásnej Literatúry. 538 p. (Svetovi klasici 56.) Sas Andor utószavával.
Szlovén:
*Zlati človek. Murska Sobota 1964. Pomurski tisk.
A regényt először maga Jókai írta át drámává 1884-ben. Ezt a művet a jelen kritikai kiadás a Drámák ciklusában a megfelelő időrendi helyen teszi majd közzé. Ennek jegyzetapparátusában adunk számot a regény későbbi dramatizálásairól és ezek színpadi sorsáról, minthogy kisebb-nagyobb mértékben mind a Jókaitól származó színpadi változatot fejlesztik tovább.
A regényt eddig három ízben filmesítették meg. Először némafilm készült róla, amelyet 1918. nov. 6-án mutattak be a szakmai közönség előtt. A forgatókönyvet Vajda László írta, rendezője Korda Sándor volt. Timár Mihályt Beregi Oszkár, Timéát Makay Margit, Noémit Lenkeffy Ica, Athalie-t Berky Lili, Krisztyán Tódort pedig Rajnay Gábor alakította. Korda Sándor lapja, a Mozihét már ekkor, a nyilvános bemutató előtt két – dicsérő jelzőkben bővelkedő – cikket tett közzé a filmről (Mozihét 1918. 45. és 51. sz.). A nagyközönség először három részre felosztva láthatta: az első részt 1919. jan. 20-án, a másodikat jan. 27-én, a harmadikat febr. 3-án tűzte műsorra az Uránia és a Mozgókép-Otthon filmszínháza. Febr. 10 és márc. 9 között az Uránia egy műsorban játszotta mindhárom részt.
Érdemleges kritikát a filmről a korabeli sajtóban nem találunk. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a filmkritika ekkor még nem tartozott a lapok bevett műfajai közé, még inkább pedig annak, hogy a forradalmi korszak egymást rohamos gyorsasággal követő eseményei szinte minden más témát kiszorítottak a papírhiánnyal küzdő újságok hasábjairól. Csupán néhány reklám jellegű, a különböző lapokban szó szerint azonos szöveggel megjelenő kommüniké – a filmgyártól származó fizetett hirdetések – ad hírt a film bemutatásáról és nagy sikeréről. (Ilyeneket találunk többek között a Budapesti Hírlap 1919. jan. 19-i, 26-i, 28-i, febr. 2-i, 4-i és 9-i, a Magyar Hírlap jan. 21-i, 22-i, 28-i, 29-i, febr. 4-i és 5-i, a Pesti Hírlap jan. 19-i, 21-i, 26-i, 28-i, 29-i, febr. 2-i, 4-i és 9-i, a Pesti Napló jan. 21-i, 28-i, febr. 2-i és 4-i, a Világ jan. 18-i, 21-i, 26-i, 28-i, 29-i, febr. 2-i, 4.-i, 5-i és 9-i számaiban. Valamivel hosszabb, de szintén csak üres magasztalásra szorítkozó cikket közöl a Színházi Élet jan. 26- febr. 2-i száma.) E közlemények kiemelik, hogy a film gyártása közel félmillió koronába került, és hangoztatják, hogy ezzel a produkcióval a gyár külföldön is piacot akar teremteni a magyar film számára.
Erre a filmre (és a korábban bemutatott Új földesúrra) utal Szabó Dezső, amikor A mozi esztétikája c., röviddel a film bemutatása után megjelent cikkében a regényből készült filmek problémái kapcsán a következőket írja: „Az a fajta hűség, amivel pl. a derék Hevesi Sándor filmre teregeti az ős Jókai hemzsegő álmait, olyan hűség, mely a mozidrámából nem mozidrámát, Jókaiból nem Jókait csinál. Meg nem halt gyermeklelkű egész művész kell ahhoz, hogy Jókai roppant elözönléseiben meglássa az átrohanó mozidrámát s lázasan lüktető tettekben vetítse elénk, mint ahogy egy rajongó diáktársa elé fakadja az átélt olvasmányt… És a Jókai filmeknél érezzük legjobban, hogy megjátszásukra nem kitűnő színészek kellenek, akik ismert és sok igényű pózaikkal kilüktetnek a mozi életszerű szintéziséből, hanem élő emberek, akik az egész drámát érlelik meg velünk a dráma minden pillanatában.” (Thália 1919. febr.) (Hevesi Sándor, akit Szabó Dezső említ, mint művészeti tanácsadó vett részt a Jókai-filmek készítésében.)
A második filmet 1936 nyarán forgatták. A forgatókönyvet Hevesi Sándor és Gaál Béla írta, s az utóbbi volt a film rendezője is. Timár Mihályt Kiss Ferenc, Timéát Kormos Márta, Noémit Egry Mária, Athalie-t Mezey Mária, Krisztyán Tódort pedig Uray Tivadar alakította.
A filmet 1936. dec. 19-én mutatták be a Décsi és Átrium filmszínházak.
E második filmváltozat sajtóvisszhangja lényegesen gazdagabb, mint elődjéé volt. A kritikák többsége a legnagyobb elismerés hangján szól a filmről, s lelkesen méltatja mind a rendezést, mind a főszereplők játékát. A cikkírók túlnyomó része úgy látja, hogy a film híven adja vissza a regény mondanivalóját.
A Magyarság I. M. jegyű cikkírója nyomatékkal mutat rá az epikus vonások túltengésére. (1936. dec. 19. XVII. évf. 290. sz.) A Népszava –a– jegyű bírálója még súlyosabb kifogásokat hangoztat a filmmel szemben: „Az Aranyember hatalmas anyagával persze nehezen birkózik az átdolgozó. Néha úgy látszik, mintha a film csak a regény illusztrációjának készült volna… Baj az, hogy fölösleges betoldásokkal „javítanak” a mesén és indokolatlan happy enddel fejezik be, emiatt túlságosan cukros a film és ennek ellensúlyozása, úgylátszik, az, hogy a haldoklást és a verekedést hátborzongató hűséggel vetítik…” (1936. dec. 19. LXIV. évf. 289. sz.)
Az idézett cikkeken kívül még a következő – egyértelműen dicsérő – beszámolók jelentek meg a filmről: Magyar Hírlap 1936. dec. 19 (-eti-), Nemzeti Újság 1936. dec. 19. (-ba), Pesti Hírlap 1936. dec. 19. Sn. E., Budapesti Hírlap 1936. dec. 20. r. i., 8 Órai Újság 1936. dec. 20. Névtelen cikk. Pesti Napló 1936. dec. 20. f. i., Újság 1936. dec. 20. s. gy., Pester Lloyd 1936. dec. 20., A. H. Élet 1936. dec. 27. (XXVII. évf. 52. sz.) Névtelen cikk. Katolikus Szemle 1937. febr. (LI. évf. 2. sz.) Dénes Tibor. Színházi Élet 1937. 1. sz. Hunyady Sándor.
A felszabadulás után 1962-ben készítettek filmet a regényből. Ez (az első magyar panoramikus-szélesvásznú film) a Hunnia filmstúdióban készült, Gertler Viktor forgatókönyvével és rendezésében. Timár Mihályt Csorba András, Timéát Béres Ilona, Noémit Pécsi Ildikó, Athalie-t Krencsey Mariann, Krisztyán Tódort pedig Latinovits Zoltán alakította. A filmet 1962. dec. 13-án mutatta be a Vörös Csillag és az Alkotmány filmszínház. A kritikák egy része lényegében elismerően nyilatkozik a filmről. A Magyar Nemzet cikkírója, Zay László szerint (1962. dec. 13. XVIII. évf. 291. sz.) a film „Jókaihoz a lehetőségek távoli határáig alkalmazkodott, híven megteremtette azt az atmoszférát, amely a nagy mesemondó műveinek oly vonzó sajátossága… Mindössze tempójának helyenkénti vontatottságát vethetjük szemére; ez leginkább a film első részére jellemző.” A Népszabadság kritikusa, Ábel Péter is úgy látja (1962. dec. 20. XX. évf. 297. sz.), hogy Gertler feldolgozása „hű a regény szelleméhez, s leglényegesebb elemeit tartalmazza. Értelmezése (s ez bizonyos fokú engedmény) szinte ,szóról szóra’ a közönség szívében élő Jókai-képet adja, nem kísérli meg, hogy a szereplők lelkéhez s tetteihez a ma szemszögéből közeledjék. Stílusa is ehhez a felfogáshoz illeszkedik, színészeit is ennek megfelelően mozgatja.” Lukácsy Sándor (Élet és Irodalom 1962. dec. 22. VI. évf. 52. sz.) megállapítja, hogy Gertler elsősorban „a mese édességét vonta ki Jókai kedvenc regényéből”, majd így folytatja: „Olyan tehát ez a film, mint egy kedves mozgó panoptikum, színei – sikerült filmszínek: Timéa útiköpenyének lilája, Athalie kékbe sápadó öltözéke, Noémi csiricsáré kis göncei – mintha bájos viaszfigurákat takarnának; egyik-másik jelenete – ahogy Krisztyán Tódor rátör Timár Mihályra szobájában, vagy ahogy Timéa csókolgatja szerelmese kardját – a népi látványosságok naiv merevségével hat, s mindenütt a mese gyermeki önkénye uralkodik, a felnőtt valóság s a bonyolultabb lélektan törvényei hajlós vesszőként engedelmeskednek tündéri akaratának… …Csak az a kár, hogy a Senki szigetét a film nem tudta hitetve fölragadni sajgó boldogság-ábrándjaink szivárvány-világába.”
A Népszava bírálója, Szombathelyi Ervin már arra is felhívja a figyelmet (1962. dec. 15. 90. évf. 293. sz.), hogy a film a regény egyes lényeges mozzanatainak érzékeltetésével adós maradt. „Így például a könyvben Brazovics nem Timár áldozata – mivel Jókai eszményített hőse nem tehet senkit sem tönkre –, hanem a korabeli csődtörvény húzza ki lába alól a talajt. Gertler a főhős esetében is módosította a jellemrajzot. Helyesebben: kevésbé hangsúlyozta azt a dilemmát, amelyben az ,Aranyember’ vergődik. Ami abból adódik, hogy ő őszinte érzelemmel közeledik ahhoz a lányhoz, akinek vagyonát végső soron ellopta. A film jelenetei során elsősorban az a nagyvonalú gesztus hangsúlyozódik, amellyel Timéa segítségére siet. Ebből következően nem ábrázolódik elég mélyen Timár Mihály emberi alakja. Azé az emberé, akinek a korai kapitalizmus embertelen világából – Jókai szerint – csak egyetlen út vezet kifelé: a Senki szigete. A regénybeli változathoz közelebb érezzük viszont Kacsuka és Athalie figuráját… Sikerült a maga jellegzetességében ábrázolni Krisztyán Tódort is…”
Hasonló természetű kifogásokat hangoztat a Filmvilágban (1962. dec. 15. V. évf. 24. sz.) megjelent kritikájában Létay Vera is. A filmben „az egyszerűsítésre és tömörségre való törekvés közepette az aranyember vívódásának, belső drámájának érzékeltetése háttérbe szorul, adós marad lelkifurdalásának, erkölcsi ellehetetlenülésének ábrázolásával. S ezzel a nagyszabású figura a leleplezéstől reszkető csalóvá törpül, kit szánunk bár, de megrendülni nem tudunk sorsán.”
Ebben egy látszólag jelentéktelen körülmény is közrejátszott, ti. az, hogy a film Krisztyán Tódor végső szerepét Athalie-ra ruházta át. A filmben „Athalie kezébe jut Timár Mihály íróasztalkulcsa – melynek amúgy is nagy dramaturgiai szerepe van –, és ő pillantja meg az áruló ékszereket. Igen ám, de Krisztyán Tódor magával viszi a titkot a halálba, Athalie pedig élve marad. Így aztán, míg a regényben Timár Mihály végső választása, mellyel vagyonának, feleségének, egész eddigi életének hátat fordít, egy nagy jellem minden külső kényszerítő körülménytől mentes hősies és nagyszerű elhatározása, a filmben mindvégig ott lebeg feje felett a leleplezés fenyegető veszélye, és menekülése a Senki szigetére nem az önkéntes lemondás nagyvonalú gesztusa, hanem megfutamodás, a szégyen, az elárultatás lehetősége elől.
Timár figurájának leegyszerűsítése egy sajátos, belső dinamikától is megfosztja a filmet. Jókainak csak ebben a regényében találkozhatunk olyan reális jellemvonásokkal megrajzolt hőssel, aki jellegzetes Jókai-alakokkal kerül szembe, mint amilyen Timéa és Noémi, kik a jóságnak, nagylelkűségnek, önfeláldozásnak már-már földöntúli kikristályosodását jelentik. Timár Mihály drámája abban is áll, hogy valódi hús-vér ember lévén, ennyi angyali tulajdonság megbénítja cselekvőképességét. Jellemének elszíntelenedésével az a lehetőség foszlott szét, mely a filmet leginkább modern hangvételűvé tehette volna.”
A leghatározottabb formában a Film, Színház, Muzsika kritikusa, Sas György mutat rá a film gyöngéire (1962. dec. 14. VI. évf. 50. sz.). Szerinte a film egyoldalúan a romantikus elemeket emeli ki, az eredeti regényben megtalálható realista lélek- és társadalomábrázolás rovására. „Timár jellemfejlődésének útja a regényben hiteles. Filmbeli mása viszont csaknem teljességgel nélkülözi ezeket a jegyeket; valami passzív egysíkúság tartja őt bűvöletében. Van méltóság és van emberi fennköltség a megjelenésében, de egyoldalúan idealizálttá teszi, hogy mit sem mutat meg a vívódó emberből… Az érzelmi centrum így inkább Timéa és Athalie körül alakul ki, itt helyenként megcsap a dráma levegője, s a rendezői és színészi megnyilatkozás őszintesége… A keserű kiábrándulás, amely Timár Mihályt a kíméletlen és harácsoló, pénzéhes kapitalizmusból a Senki szigetének idilli világába űzi, belefúlt egy túlhangsúlyozott és mégis szegényes, kivonatolt felületi regényességbe, s így veszendőbe ment Jókai társadalomrajza.”
A filmről – az idézett kritikákon kívül – a következő helyeken jelentek meg bírálatok: Esti Hírlap 1962. dec. 13. VII. évf. 292. sz. (d. t.), Köznevelés 1963. jan. 22. Kortárs 1963. febr. 306–307. (Hegedüs Tibor.)