(187)+

Anglia.

AZ NEMZETES, NEMES, ES
  tündöklö Vraimeknak.
  Monachi Sebestyen*.
 Thuri Kalmar Ianos* és
 Szegedi Istvánnak*
  Az tizta és kereztién Anglia, visellye min-
 denüt hiret, nevet, érdemlet bö-
 czületit, tiztessęget.

MInek vtánna az reghi Romaiak ez világot kezdettek vala hatálmok ala hodoltatni, már az elöt régen volt az Angliai nép, de az Országhnak situsa tülök reytve vólt, hanem czak hirrel hallyak vala, hogy Normandiantul egy szigetben Oriasok laknának. Mikor azért Iulius Czászar Gallianak (188) tenger felöl valo részeit subigalná+, ne[m] türhete hanem Angliarais hadat által viue, kinek az szerencze jol szolgala, mert az egész Britannia ki soha annak elötte idegen Vrat nem ismert, kezéhez juta. Hittak az elöt Albionnak és Albanianakis az feÿr hegyektül, kik az bé menöknek nagy tavolyrol meg tetzenek mint hogy Cretával, Alabastrommal és feÿr marvany kövel ez Orszag felette büues, annak vtanna neveztek Britannianak áz Silviusnak Bruto nevü fiatul, az ki negue[n] ezte[n]döuel Troiának elro[m]lása uta[n] hadnagy léve[n] ez Szigetbe jöt, és az be[n]ne lako Aborigineseket fottig* mi[n]d le vagata. Ez Országban volt régen az hires Caledonia erdö* az melyrül az szigetetis annak-utánna Caledoniának nevezték. Sok folyo vizei, bö népe sok varosa, sok portusa*, és az szelin sok apro szigetek, kik közzül az Monia neuö igen hires miuel hogy fundamentoma ninczen, hanem az ho(189)va az szel fuia hatuan melyföldig* tehat oda s’meg viszsza megyen. Az nép Angliaban az ö nemzetségének erös otalmazoia, mégh czak akar mely roszszis ha ember vele beszél az ö genealogiaiát nagysághos auagy Kiraly nemzetségre viszi. Tüzre valo enyves és kénköues könek igen nagy bösége nalok, czudálkoznal rayta ha hallanad, gyakorta az kodusok Isten nevében köueket kérnek. Azt mondgyak önnön magok az benne lakok hogy Anglia sockal job és mértekletesb egü hogy sem mint Gallia, nincz oly nagy hideg, nincz oly nagy meleg benne: buzáia, rossa, arpaia elég, czak hogy mind keritésben vadnak az szanto földek, honnan meg tetzik hogy drága, mert az nép sok hozza, egyéb gyümölczeis böuén. Barma sok fele, de föképpen juhoknak soksága, kiknek gyapiokbul mindenféle szép posztokat czinálnak. Bizony mondom oly gyenge gyapiá vagyon (190) az juhnak hogy ember egy czep valaszat nem lathattya mig rayta vagyon azt itilne hogy czak szinten az bör rayta, ha láttya penig nagy böséges gyapia vagyon, ki nem sokat külömböz az feÿr selyemnel. Mondgyak hogy azért vagyon oly gyenge gyapia az ö nyaioknak, hogy az Rosmarin nevü füuen hiznak, mely fü természeti szerént draga és mértekletes temporamentommal*+ bir, mely dolgot annÿval könnyebben el hiszek, hogy az juhoknak husanis minek utánna fel meszárlottak kedues es embert gyönyörköttetö szag ereztetik meg*. Régen vas ertz Réz ez Országban nem találtatot*, mostan mindenfele Metallum vagÿo[n]. Egyedül czak az ö Királyoknak pénzet veszik el, idegenet soha nem hane[m] ha merö ezüst vagy arany, kit annÿan veszen el az menÿt nyom, formaiáual semmit nem gondol. Az ö pénzek merö ezüst és arany*, orszagokbol ki nem szabad hozni, hanem Portuso(191)kon viszsza valtyak oly pénzen az minemü Országhban igyekezél menni. Farkas ez Orszagban soha egy sem találtatik, némellyek azt mondgyak hogy ugyan az föld természeti nem szenuedheti, nem külömben mint az közel léuö Hyberniaba* az kigyot ha be viszik és akar mely mérges allatot, Danianak egy felöl meg nevezet szigeteben az egeret, mihelt az földre le teszik szörnyü halállal hal még. Igy az Farkas Angliaban. De in annalibus Civit[atum] Angliae+, más okát mondgyak miért itt farkas ne legyen, s-igy szolnak felöle. Mivel hogy ez Országba[n] leg nagyob haszon az juhoknak tartasábol jö, áz elöt valo idökben midön az farkasoktul á polgárok nagy karokat vennének, országnak közönséges rendeléséböl jöt ki oly articulus+, hogy az mely büneiért halálra itéltetet embert tellyes gratiaiabol kegyelmebül valamely varos el boczatana, tehat tartoznék az Tanacznak tizen (192) ket, Farkas feiet esztendö alat be mutatni szabadulasáért: mely dolog gyakorta léuén az Farkasoknak minden neme közzülök ki veszet, és mivel hogy minden felöl tenger közöt vagyon semmiképpen bé nem szarmazhatik*. No akar hogy eset legyen az dolog bizonyos ez hogy sohul Angliaban Farkast nem találnak az mel’röl egy uti társom Delphusba midön az Angliai ut felöl beszélgetnek ily distiohont, kiben hazudot, szerze:*

Angla lupis quonda[m] tellus generosa carebat,
 Haereticos plures nu[n]c habet Angla lupos.+

Réghen nem vólt annÿ féle kö Banyaia mint most, mert most találtatik nagy böuen az Creta, az feir marvany, A1abastrom sohul job s’szeb nincs mint it. Azon felet amaz Gagates kö* melyböl mesterségesen az kik tudnak vele élni öröcke égö gyertyat czinálhatnak, kit czak olay olthat meg. Mas az hogy ha ez könek po(193)rat ember valamely leanynak auagy Iffiunak borba be adgyá szüzességéröl meg czalhatátlan tanubizonságot vehet, mert ha szüz megh emezti, ha nem, ki boczáttya mindgyart. Sok meleg ferdök-is vadnak benne. Leg hoszszab napiok tizen kilentz ora, de nyarba[n] az etzakaiokis mind világos* és szinten ugy dolgot tehet az mester ember mint szinte nappal, czak hogy az nap nem jar tellyességel az ö Horizonokon, de keueset külömböz az etzaka az naptol viszontagh télben midön Sol in Capricorno+ etzakaiok vagyon négy egész napighis. Nyelvek* az lakosoknak-is czak szinten az közzel valo tartományoknak ugy mint Hybernianak, Gallianak Német Országhnak nyelvéböl öszve zürt zavart, felette+ rut pronuntiacioiok+ mert minden ut ünek pronuncialnak. Szép közep termetü feÿr nép lakia, föképpen penigh az Aszszonyállatok igen szépek*, tiztak, feiérek, magossak (194) idegenekhez emberségesek, kiket csokolással, /Perq[ue] vias dantur basia perq[ue] domos+/ köszöntönek és térdhaytással, bizony bar hogy Anglae Angelae+, mert igen Angyali képet viselnek. Ruházattyok* oly mint az Gallusoknak, czak hogy mind fekete szinben, és széles törpe süuegben gyönyörködnek. Az Aszszony népnek penig sok fele öltözeti, némellÿk kalapos süueghet visel, két felöl fülére fodorituan haiat, némellÿk az mint it nalunk csak fökötőben, szoknyáiokat abronczokkal szellesitik, ebben minnyáian meg eggeznek hogy valakik az tizen negy esztendöt meg halattak és az negyvent el nem mulattak nagy szépe[n] czeczeket, ha itelik hogy elö alhatnak feÿr és teteies voltáual, ki mutáttyak, mellyeknek valaszsza köziben egy drágha kereztet avagy egy Agnus Deit+, azmint hÿak, bocsátanak. Paripan jar mind ferfiu Aszszonyallat és az lo futatasába[n] oly serenyek az leanyok hogy mulat(195)sághnak okáért mezöre ki menuén gyakorta matkáiokat futatásbol meg gyözik. Ez országban az mely földeket nem külömben mint Roma körül régen, köueckel hataroztak megh, melynek mindeniken ket auagy három gradicz vagyon ily okon, hogy föképpen az Aszszony rend, ha valahol törtenik az lorol le szallása, az körül fel haghasson: az deakosak* nem élnek milliareval+ hanem passussal+ avagy lapidibus+, ha valaki kérdi hány mélyföld, ö ennÿ vagy amannÿ passusnak mondgya lenni, avagy abest tot & tot lapidibus+. Mint közönségesen az kik igaz Anglusok Helvetiai Confession* vadnak, mindazonaltal az Püspökségeket, Canonicusságokat, Orgonakot, az templomi feÿr öltözeteket és egyéb ehez hasonlo Adiaphorakat+ meg tartnak. Neuezetes két folyo vize, az Tamesis, az mely az nagy Londinum varosan foly által, és akar mely nagy haiotis az tenger(196)töl fogua mind addig el visel. Az másik Humbria mel’ Eboracum nevö város féle megyen ala. Nagy két Ersekségh benne az Cantuariensis és az Eboracensis. Episcopatus+ 19. Fö város 50. Oppida+ 136*. Academiaia kettö, az eggÿk Cantabrigiaban kiben amaz nevezetes Gvilhelmus Witakerus*, és Perkinsus* tanitot*: az másik Oxonium kit Casus Ianos* megh hiresitet*. Az én Vtam illyenképpen vólt által ez országon:**

LONDINUM*. Az hol mindeneknek elöttte[!] á népnek deaktalanságan* czudalkoztam, mert harom egész utzan Kalmárok, szöczök, szabok &c. közöt fel menuén sohul nem találtam egy embert az ki velem deakul tudot vólna beszélleni, hanem sockára találtam egy Olaszra*, kiuel az mi kiczint tuttam Olaszul vesztegettem, ki engem igazgatot az Olaszok Ordinarius+ gazdaiokhoz monduan, hogy mostan ot vagyon egy Magyar (197) Vrfi, mely dolgon felette igen megh örüluén nagy szorgalmatosan fel keresém, de noha Magyarnak mondotta maghat, mindazonáltal egy szot sem tuda velem Magyarul szollani, mivel hogy Czeh fiu volt, és czak akarta magat hiresiteni meszsze földrül jötségéuel s’azért mondotta magat Magyarnak, én innen ki menvén szallottam az Verdödöt* Rokában az nagy hid elöt*. Latogatni hogy ki mentem, mindeneknek elötte harom utzait kik igen szépek és tagasok* szemleltem, szép kö kutak mint egy nagy házak szántalan sok czorgo czatornáckal* ekesitették, az szegények ugyan vinak rayta az kik fa edenben véuén az vizet utzakrul utzákra hordozzak és el adgyak pénzen*. Ezen kiuül vadnak az derek fö utzában nagy magos kö epületek, oszlopok, város czimeréuel, hallatlan szép balványockal* cziffráztattak, az töb utzak felette szorossak és sokan nap fenyétöl soha nem banta(198)tatnak[!]. Nagy varosit lattam az el jöt Orszagoknak is de ehez hasonlot ez ideig nem, mert az ö kerületi, nemcsak az ö hanem az én itéletem szeréntis vagyon negyed fél Magyar mélyföld*. Hida az Tamesis folyo vizen* által nagy, harmadik czudáia Anglia Országnak, tizen nyoltz fornixal+, ki csak ö magais egy egész varost tenne, rayta egy Templom*, és az Calmaroknak szántalan árus háza. Az Király Castellya* /más az udvara kiröl ide alab fogok szollani/ az tengher felöl magas kö keritésel, negy toronnyal négy szegeletre minden ekességnélkül, epitöie volt Iulius Czaszar. Ez var elöt vágyon töb 270 nagy öreg réz algyuknal mellyeket ö Felsége az jo emlekezetü Ersebet Királyne Aszszony az tengeri hartzakor* az Spanyoloktul nyert, és rolok triumpháluan* mindenikre az ö maga cimeret fel metzette és it egy rakásban tartyak czakszinten emlekezetre. Ide czak közel egy (199) haz oldalábol felette szép két Czatorna viz* vagyon, ahul engem midön egykor nagy édesden innam belöle egy Gallus azt alituan, hogy ö nemzete vagyok, felette igen meg pirongata, ö gyalázatnak tartotta az otvalo nép elöt hogy az ö Országabeli vizet jut+, de meg értuén tülem Országomat meg öleluén meg köuetet és tiztességesen valt el tülem Innen egy kis kapun az varosba hogy bé mennek egy sereg szereczin leanyokra* találtam kiket czak ackor hoztak volt AEtiopiabol az tüzes tolvaiok, mint hogy arultak, igen szép ruhában öltöztették volt fel öket. Hollandiahoz képest nem draga hęly, mi reank bizony igen draga mert öt garas ára kenyeret csak szinten fözelekie melletis ęgy nap ember el költhet. Fö serek vagyon, kinek másat, az Dantzkai ser után, nem itéltem egh alat. Halnak soksága, rakokat oly nagyokat láttam, bizonnyal mondom kisseb nem volt (200) tized napi malatzoknal, én nem hog éue de rea nézueis sockara meg czemerlettem volna; eddig czudálkoztam, de már semmit nem, az Istenbe[n] el nyugot Nagy Banyai Szabo Miklosnak* Rák labának hean+, kiben láttam hog egy meszszel bor ment, mert itt egy iczestis találnank, harom garason attak egy illyen öregh rákot. Nap nyugatra egy igen szép kapuia*, kin az Királynak czimere egy Harfa, egy Lilium, hat Orozlany, egy Corona, egy felöl egy Orozlany, masfelöl egy Vnicornis+ tartya alatta arany bötükkel ez vagyon irvan: Vivat Rex:+ Az alat viszontag ez:

Senatus populusq[ue] Londinensis fecit. Anno* 1609.+

Azon az kapun ki menvén vagyon viszontag egy templom* és az templomtul balra térvén á fayn londisch poszto szarazto gyönyörüseges pasitos kert*, ezek czak magok-is kerekségékben kö keritése közöt fél mélyföldet bé foglálnak, el czudal(201)kozik ember posztonak menÿ sokságat latháttya ez kertekben. Onnan balra térvén jut egy szép hostati utzára, az hol egy kis templom* mind egészlen faragot köböl, kinek aytáia felet ily iras: Coemiterium hoc inferius a civitate Londinensi huic Parochiae commissum sumptibus ejusdem Parochiae muro lateritio septum est 1615.+ Onnan az városban jövöknek egy igen szép kapu* jö eleikben mellyen job kez felöl egy Király, közbe egy Püspök, bal kezre penig az justitia statuaia vagyon. Fel menuén azon utzan találkozik az Basilica* elö, hol az tornyon minek elötte az Ora ütne két ember statuaia harangot vonszon, bizonnyal beszéllették hogy mind az kettö meröuen ezüstból öntetetet; czak az eggÿk sem kisseb nalamnal, itt környös környül az fö kép iroknak sok officinai+. Sok menése után el éri ember fel jöuésében az sz[ent] Pal templomat*, igen regi epület, három arcusra+ szakaztua, szertelen nagy (202) kö labai, az Sanctuariuma tizenkét gradiczal magassab á derek templomnal, kiben sok feÿr, veres, fekete, marvany köböl és Alabastrombol czinalt koporsok vadnak*, czak VR Vaczoráia osztogatásakor nittyak fel ez Sanctuariumot, én egy ablakon bé nézuén láttam egy Püspöknek képet fekete marvanyköböl kifaraguan kinek természet szerént valo czontait, el rothadása utan ki szették és feliben raktak, egyéb irás sohul semmi rayta, ninczen hanem imez vers ketszer:

Disce mori mundo, vivere disce Deo:+

Az derek templomban sok tudos, vitezlö, és polgari személyeknek marvany és alabastrom kökoporsoia, kiket ha le akarnek irni eghészlen, talam az Olvasonak nehezséghére és meg unasára lenne. Az ki menöknek ez templombul bal kézre vagyon egy Schola* illye[n] inscriptioual*: Ingredere ut proficias.+ Ersebeth Királyne ideiében ez (203) Schola Mesternek volt egy tizen ött esztendös leánya*, ki azon allapattyában az deak, görögh és Sido nyeluen az Kiralynenak verseckel egy könyveczket irt, mellyet mostis halála utan vyonnan ki nyomtattak, és mindenek nagy kedvességel olvasnak. Ezen Schola mellét balra, jobra, elöl, hátul, valamely utzak vadnak mint czak könyv arosok lakiak, ugy hogy czak az könyv arulo helyis vagyon annÿ mint az Szepesi Szeben varosa. Legh egyenesb utzaian ez varosnak* hoszszaságat, az Iulius Czaszar Castellyatul fogua az Westmonostorig* szokot jarasom[m]al harmad fél oraig mentem el, honnan nagyságat igen könyü meg itélned. Az városnak felsö végin az Westmonostor*, régen az hazzug baratoknak lako helye; kik szüz Marianak teiet ot tartottak, és sz[ent] Peternek az közepsö vyiat, kire minden Orszagokbol sietet fel menni és nagy balvanyozast tenni az nép, minden (204) allásat ez nagyságos epületnek megh iria Erasmus, in peregrinatione religionis ergo suscepta+, az hol az Olvaso meg olvasháttya. Mostan fö Scholáua tetetet*, az Királynák egy nehany száz Alummusa+ benne, én minden auditoriumit* el jártam, de föképpen latásra melto az Ordinandusoknak+ examen+ tarto helyek, az melyben az fal odalan job kéz felöl Herculest, propter magnos labores+, bal kéz felöl Samsont, az el viselhetöséghért* irtak fel, ezek közöt Elizabeth Reginat+ Coronaiáual és egy rosáual egyetemben, mas oldalon az Orszagh Czimere illyen irással: Beati pacifici: Item: Reges & Reginae erunt nutritÿ tui,+ azontul igen öreg bötüvel*: Cor vnum, vna via.+ Mas auditoriumban ezt láttam: Non tota sed pars tamen.+ Az mellyet én velem eggyüt sokan nem tudgyak mire magyarázni. Az deakok felette szép külömbözö ruhákban járnak, könyü még czak az legh kissebiketis megh+ (205) ismerni+ az nép közöt, nem ugy mint Német Orszaghban nem tudgya ember ki miczoda közzulök, mert mind egyenlö ruházatban járnak az Nemesseckel és müues embereckel, it penig hoszszu metélt köntösök, meg szinten nyarbanis gyenge bélléssel megh béllet, vÿa övig ala ér. Ez Scholában ot jartomban deakok voltanak hat százan*. Az Professorok és egyéb Scholához tartozo személyek negyvenen. Nagy rettenetes temploma ez Monostornak*+, kiben mostan az Királyok temetkeznek, ebben nyughszik az jo emlekezetü Ersebet Királynenak teste, ebben az ö Nénnye Maria Stuard* Scotianak Királyneia, ez mostani Iakab Királynak Annya, akinek gonosz czelekedetiért Ersebet az ö szokások szere[n]t feiszevel feiét vetete és ide temettette. Ez templo[m] az ben[n]e leuö szép koporsok miat érdemlette hogy Anglianak három czudai közibe szamlaltatnék. Mikor ez Westmonostortul (206) az ember az Kiraly palotai* fele fel jö, szép két faragot köböl czinalt, és szép statuackal ekesitetet kapun* kel bé jöni, itt az be jövöknek bal keze felöl vagyon egy szentegyhaz formara epitetet haz*, ebben vadnak sok külömb külömb féle jaczo helyek, kiben laptat, kiben teket, kiben karikat, kiben golyobist jatzonak, szép czatorna viz az oldalában, onnan viszontagh ha bal kezre térsz az kis kapun, mely felet az Ersebet Királyne képe ily irással: Vivat Regina Elizabetha.+ Es ha bé mégy az kertben*, el czudálkozol az kertnek mivoltan, de föképen az benne jatzoknak szép rendin, kik némellyek követ hannak, némellyek rudat, némellyek küsködnek*, ugrosnak*, némellyek föképpen az iffiu Aszszonynépek és gyenge szüzek énekléssel vetekednek, mind ezeket megh látuan az Poetak Olympusat, Heliconat &c. félre vetned és az helynek gyönyörüségen almelkodnal. Az egész kerten (207) által foly egy folyo viz mely az kertet két fele szakaztya, az eggÿk fele jateknak, és az Kiraly halas toiának, melybe sok féle vizi allatok, gödenyek, retzek, hattyuk, tengeri hollok vadnak, rendeltetet. Az fele penigh vad kert, de ugy hogy mindenfelöl bele lathatni, sok vadak benne, szarvasok, feÿr és fekete nyulak, Vr ökrök, özek, bialok s’az többi. Ez kert elöt mingyart az Kiraly palotai*, nemellÿk czak tegla epület némellÿk penig merö faragot kö, mindennek szabad bé menése az vduarokba[n] nem kérdik mit keresz vagy miért jöttél Az elsö nap bé mentemben láttam mingyart amaz nagy hirü Marcus Antoniust* az ki midön Spalatumba Ersekséget, Dalmatiaba pręsességet+ viselne, az Vr Isten czudálatosképpen megh ismertette vele az igassághot, az lelk[i] Babiloniabol, mindenet othagyuan ki futot és ackor az Angliai Királynal commoralt: Igyekeztem rayta (208) hogy Iacab Királytis* meg lathattam volna, de fö emberitöl értettem hogy tizen negyed nap alat hazábol ki nem jöt ackor, hazába sem boczátatot senkit nagy szorgalmatossági miat. Ezeket az palotakot minden felöl mulato kertek fogtak bé, és azon kivülis az városban számtalan sok Harsfákkal megh ültetet setálo helyek, jaczo kertek, el annÿra hogy Olasz Orszag kivül nem hiszem hogy egy Orszagh varosat ezen felet mutogathassa és az ki Angliai Királynak kerteit udvara népet és palotait meg latta ez varosbán, semminek itéli az Német Országnak kelletlen musikait. Illyen allapattyat latuan ez helynek igy éneklettem felöle.

Londinum cernas si quis sis sorte Viator
 Angliacos fines visere qui cupias.
Londinu[m] cerne[n]s, cernes quaecunq[ue] sub Anglo
 Rege nitent; haec est vrbs venerata bonis.
Hic pietas, hic tuta quies, hic verus amorq[ue]
 Hic sedet in celsa sede locata fides.+(209)

Nem czak ez varosbeli hanem az egész országbeli népnek oly szokása vagyon, regghel eléb iszik mint eszik, és felebarattyatis az felestekemre* nem egy darab peczenyére, hanem egy ital serre hÿa, honnan az Németeckel disputállyak ez dolgot mellik czelekeszik jobban, az Anglusok igy bizonityak az ö szokásokat. Midön ember fözni ákar megh öbliti elöször az fazekat s’ugy teszi bele, az mit megh akar fözni. Az Németek penigh ezt mondgyak: midön ök jo izü vizet akarnak kuttyokba[n] tartani, erös köves fundamentomot tesznek az kutba elöször. Ez nép szertelen gyenge és leany természetü, midön egy emberséges emberrel beszélgetnek Anglianak gyümölcze felöl, monda nekem: Ez Országhban láttam egy szem czeresnyet hatuanöt otvalo pfennige[n] el adni, mel’ teszen it valo annÿ garast. Mely dolgot en más véghre magyarazvan és valami draga körül értuén*, kérdezni (210) fogam* hogy miczodas volt az czeresnye, felele, bizony czak oly mint akar mely Országban szokot lenni*, és ha két hetet ez utan ez varosban varakoznal hetuen Angliai pfennigen is meg latnad hogy egy czeresnye szemet el vesznek, nem czak czeresnyet penigh, haném akar mi vy gyümölczöt, mert az Angliai nép oly kedue tölt, midön vyságban lattya nagy áron meg veszi, ki szeretöiének, ki Vrának, ki jo barattyának kedueiért, ki czak azért hog fülére fel köti és mind addig mig el nem bövül, czak hogy öis latassek valaminek, ot hordozza. Az nép Londinumba oly bö*, itélne ember mindennap sokadalom*v benne, hallottam hogy minden jöveuenyen kiuül mindenkor találtatik három szaz ezer ember benne, kenyér kel hiszem ezeknek. Bizonnyal mondhatom ninczen oly het mellyen másfel szaz ökröt, ezer juhot le nem vagnának benne, hon azon felet az egi ma(211)darak? hon az tengeri halaknak soksága? Nagy modgyaual annak utánna az Schola Mesterrel be ferkeztem volt az sz[ent] Pal templomának Sanctuariumába* az hol miket lattam, micsodas Epitaphiumokat* olvastam hoszszu volna mind ide irnom. Vagyon egy Seba neuü Királynak* koporsoia Anno* Christi 677+ emeltetet. Etheldredus* Angliai Királynak 781. Plantagrat Castilianak Kirallyának* 1382. Sok Püspököknek hallatlan szép koporsói kiknek latasában sokat gyönyörköttem: mert mindeniken kinek kinek az képe oly természet szerint vagyon ki faragua hogy csak szinten az szo és mozgas ninczen, de abrazattyokat az természet sem czufolhatna megh. Az mostani Királyoknak temetö helyek némellyeknek ez Templom, némellyeknek az Westmonostorbeli Ecclesia*. Az Tamesis folyo vizen, mely nagyob az Bodrognal, valamely haio fel jö az városban az (212) Királynak kedueiért minden algyujat ki szokta sütni, néha egy nap meg halhat ember két szaz algyu löuést, mely hogy ha földön volna gyakorta az magos hazakban kart tenne, de az vizen léuén semmit nem arthat. Mely nagy örömére, avagy keserüségére legyen idegen földön valonak mas Országban czak valami kiczinbe hazaiabeliekhez hasonlokat latni, itt Angliaba vette eszemben, mért midön nagy szomoruan setálnék, történet szerint harom Muszkat, az ö ruhazattyokban mely az mienktöl nem sokat külümböz. laték, magos sarku sarga czizmaiok, eggÿk zöld az kettö szederies öltözetben, ezeknek latása annÿra bé hata szivemben, bizony gondolkodásim miat alig tudhattam hol vagyok. Londinumot el hagyvan jöttem Cantuaria fele, az hol elöször egy igen félelmes hegyen* kellet által jöni, de az Isten nagy hamar egy emberséges Boloniat* ada mellem uti (213) tarsul, ki három vagy négy mélyföldön velem jöuén louat kére aláia és engem szegény ideghen legént el hagya. Ez félelmes hegyröl tüböl* ki látni, nem külömben mint egy kis tartomant, Londinum varosat, vagyon egy igen nagy vas lampas szinten az teteién, ki mellé az varos embereket rendelt, hogy ha valami oly dologh történik az hegyekben, tehat tüzzel az közel valo falukban és varosokban hirt tegyenek, mellyet hogy ha tüzzel vilagoskodni az emberek látnak minden felöl az ellensegre futni készek. Innen el szemleltem az mig el lathattam Anglianak nagy részét; hol barmoknak soksághan nem annÿra mint nagyságan czudalkoztam, bizony mondom vagyon az tehen az ö Országokban oly nagy oly vastag mint nálunk akar mely ökör, ha két ezeret egy seregben latnalis mind fekete, az ökör oly testes oly vastagh mint it az Bial, az szarvoknak hoszszu+(214)sága migh feiekben vagyon feiestül meg haladgyak akar mely embernek is ölit, felette feirek az szarvok, ö magok pedig feketek. Az Rozmarin az mezökben szinten oly böven nö mint nalunk az üröm, tsak hogy nem oly szelid mint az kertbeli, hanem ha ember hasznat akaria venni otis kertben plantállya. Le szalvan az hegyrül egy forras mellet öttem, és nevemet egy fára illyen igheckel metzettem fel:

Martin[us] Czombor terras du[m] cerneret Anglas
 Hic comedit dulci ex hoc quoq[ue] fo[n]te bibit+

Iöttem keservessen felyeb felyeb minden tars-nelkül, és midön égy GRAVESEND nevö tiztes varost meg halattam volna, az tul felöl valo erdöben, egy nagy szereczin nagy hirtelensegel az erdöbül elömbe álla egy szekertzéuel, feketebbet nalánal én életemben sem az elöt sem az utan nem láttam, kezde velem Angliai nyelven /mert regi otlakos vólt/ (215) beszélleni, de én semmit nem tuttam neki felelni, mondottam mindazon által hogy Cantuariumban megyek, igen félek vala ugyan az szekertzeiétül, de Isten ugy ada hogy nagy emberségel valék el tülem az utat megh mutátuan.

Ertem az utan Rochesterbe, rosz kis város mint egy öregh faluia Francianak, czak fel szér, volt ennek elötte nagy kietlen magos vara*, de mostan az szintén romlásban vagyon, kö hidat nagyobbat és iobbat láttam, de szebbet soha nem még ez ideig mint it, mert az egész hoszszuságat csak cziffraságnak okaért mind veressel festet vas rostellyal magossan és az Kiraly s’az Orszagh czimerével /azis mind vas/ ekesitették megh, itt lattam négy öregh Gallyáiat* és tizen negy haioiat az Királynak, kiknel szebbeket, egy rakasban soha sém lattam, sem Pruz Országban sem Daniaban, sem Frisiaban, sem Hollandiaban, sem penigh Zelandiaban, min+(216)deniken+ eggyenként huszszon négy algyu helye vólt. En bé menék az vendég fogadoban, bizony nem italért, mert ackor nem szomiuhoztam, de hogy valamit ehetnem, czak tiztessegnek okaért azért kérék egy itze sert, ök hitetlenül harom itzet adának elömben, czak hogy többet kellessen fizetnem, és mivel hogy igen meg farattam vólt s’az idöis estue hat ora fele vólt, akartam ott maradni, de az szerencse alnokul szolgala, mert az gazda aszszonnak hazas leanya igen deli személy bö kezzel és nyomot testel birt, ki hozzam iarulvan mint ha szanakoznék faratságomon és sok budosásomon, kezde kezeimet szorongatni feiemet édesgetni, gyakran megis csokolni, mel’ ceremoniahoz én Magyar mivel hogy nem szoktam vala, es jol értem vala mi végre lönnének effele edesitesek, meg gondolvan aztis hogy egyedül volnek, farat testemet fel emelem, és az utnak indulek, el estve(217)ledem, és sokat idestoua jarvan egy jo vendég fogadoban, kit két Maio[m]nak neveztek, halek. Honnan á mas nap el induluan jutotta[m] az hires Cantuariumban, mellyet én itéltem, Cantabrigianak* az hol Wittakerus és Perkinsus tanitottak, lenni, egy völgybe vagyon nem igen meszszéröl tetzik meg, kivül minden epületi parazt*.

CANTUARIUM avagy Cantuaria Angliai nyelven Cantáburÿ, ez egész világon az Compostellai Iacab*, Loretumbeli Maria*, és az Aquisgranumbeli Ioseph /az houa az regi Magyarok balvant imadani jartak/ gattyáia utan*, legh nagyob boczu jaro hel’, az it valo Sz[ent] Thamas Püspöknek* testéhez, ki három vitézek által it öletetet és it temetetet vólt el. Midön bé mentem legh elöször Iacobus Lambet* ot valo Archidiaconust+ találtam és köszöntettem, kitöl mikor az Academianak allapattyát az meg holt Wittakerusnak temetéset* kérdézném, ezen (218) szockal felele: Toto caelo errat Dominus Studiosus, haec Civitas* non est Cantabrigia, sed Cantuaria, mely dolgon igen bankottam, mert. azt az az [!] Acedemiat eleitöl foghua latni kivantam, de mint hogy immar hátam meghe hattam volt harmintz eghész mélyföldön meg terni rea igen restelettem. Hogy eszében vette volna az Pap hogy bankodnam az utnak el tevesztesen, monda viszontagh: Non paeniteat huc venisse, hic enim videbit primum miraculum Angliae+: és kezen foguan leg elöször mig egyéb dolgokat meg mutogatna, vin egy korcsmára, /mert enni és innya*, ö közöttök akar hol sem tartyak gyalázatnak/ ahol mind én s’mind ö megh zaiosodank az Angliai sertöl, onnan hazához vivén, külde az templom kulczaért melyben az Cantuariumbeli sz[ent] Thamásnak teste az Papistak ideiében tizteltetik vala, ezt fel nituan el hordoza mindenüt, melynel soha (219) ember széb epületet nem láthat, kiért az három Angliai czudak köziben szamláltatik. Eletemben nem hittem volna, hogy illyen szép templom lehessen arany és ezüstnélkül, /mert az arany edenyeket, ruhazátokat belöle mar mind ki hordottak*/ ez világon. Felette nagy két Tornya vagyon kivül, belöl az templom igen maghos, az botozattyan az égész Országhbeli Vraknak czimerek, számtalan sok folyosok benne, mellyeket egy nehany szaz fekete marvany kö ozlopok tartnak, sok kies kapolnak, magos és alaczon gradiczok. Az Sanctuarium benne kettö, az elsö á derek templomnal 22 gradiczal nagyob, melybe az mindennapi könyörgések és éneklések, fö Püspöki, erseki szekek, az éneklö Pulpitus+ igen nagy tizta Velenczei reszböl, mellyen nagy Sas szarnyat ki teriesztuén az könyvet tartya: az másik Sanctuarium még annÿval maghossab az elsönel, s’ebben vólt (220) helyheztetue az sz[ent] Tamas teste. Az derek templomban minden oszlopokon könyvek vadnak felette regiek, azok közöt öröcké valo vakságoknak meg mutatására az Papásoknak az szent Nicodemus Evangeliumais megh tartatik, az melyben az menÿ szo annÿ hazugsag vagyon *. Az ablakokon semmi parazt üuegh ninczen, hanem az vy és az ó torvénybeli szép historiaknak képeckel iratáttak megh: czuda dologh mind annÿ sok szaz oszlopok közötis, hogy oly világos az templomnak minden szegeleti. Nagy Canonicatus tartya mostanis ez Ecclesiat*, és szinten mint az Papistak ideiében az Psalmusokat responsive decantállyak+, sokan öregek és kiczinnyek az Camsat reaiok fel veszik és barat modra énekelnek. Fö embereknek koporso kövei* drága Alabastrom, marvany kö és Velenczei részböl szertelen sok, némellÿknek irásat az regiségh miat el sem (221) olvashattam; sokaknak el olvastam és observaltamis, de mindenik közzül ide czak eggyet jegyzek fel:

Ottho Severus* qui ob nimiam justitiam Severi nomen meruit, ex illustri Dacorum prosapia ortus, ex Ethnico Christianus factus, ob id a fratribus domo pulsus, relicta patria ad Christiani cuiusdam Ducis famulatum sese contulit, hominis indole a duce perspecta graece & latine doctis eum docendum tradidit: tandem sacra purgatus vnda ob magnam in sacris literis peritiam Archiepiscopale munus hic 25 annis gessit, tandem senio confectus rationem suae villicationis redditurus ad caelos migravit. Anno* post sacrum partum 958.+ Ezen kivül sok Királyokhoz illendö koporsok Capolnakban rekeztetuén vadnak. Vagyon egy tabla kin az egész szent Ianos latasának historiaia* képeckel meg vagyon irva, gyönyörüség látni. Az templom körül mind (222) azon czak Ersek, Püspök és Canonicusok palotai, szép Schola*, de föképpen egy Clastrom* czuda tekergö és setétes epület, egy szoval mindenüt az houa el néz az ember itt ez helyen, nil nisi stupenda antiquitatis vestigia.+ Az város nem igen nagy sem szép, mind azonáltal egyenes padimontoma, sok el romládozot kö kerti, szép kapui*, tiztes város háza, kenyere és borra drága, seri szenvedhetö aron jo. Mind ezeknek vegire menvén viszontag az praedicator hazához tértünk, és harom orátol fogua hat oraigh az seres üvegheckel ismerkedtünk*, felette jo keduel tartott ez jámbor engemet, itélem azért mint hogy öis Német Országban budosot, tudta az budosas mi legyen. Wittakerus tanitvani közzül valo vólt En mind ennÿ jobanis, noha nagy sokat maraztot, vtámat el nem halásztam, mert erszényem Angliaba két dologért ighen kezdet volt laposodni, hazam penig az tö(223)lem el rendeltetet uton még négy száz magyar mélyföld* volt. Elöször azért fogyot pénzem, mert Angliabanis mind szinten az el jöt Országhokban felette drága vólt minden. Masodszor mert az aranyért többet nem attak szaz hatuan pénznel. El buczuzam azért Iacobus Lambetul minekutánna nevét könyvemben bé irta volna, és Britanniai Oceanus tengher fele vtamot indituan, estveel tevedek egy sürö erdöben, az hol tovab menni hog nem latnék, bé heveredem egy tövises bokorban, az hol otis nagy szerenczen fordulek meg, mert midön pallosomat raytam hivelyenélkül kereztül töttem volna, és nagy czendesen de bizony félve nyugodnam, ime két parazt ember nagy suttogua, egy egy szekertze nalok, el jöue, én hiszem fa lopok vóltanak, az bokor felet meg allanak, mint hogy sötét volt, talam ök engem megh nem láttanak volna, de én öket szintén az feiem felet allani (224) jol láttam, féltem rettenetesképpen, ha valahogy Tolvayok s’meg látnak elöször, ugy haÿt valamellÿk avagy ugy üt, mert oly közzel voltak hogy ütve-is elértek volna, hogy szörnyü halalt meg halok, ragadam az mezitelen hegyes tört kezemben, fel ugordam, ök ezt látuan tölem hatrab futának, de én vendég fogadot kérdezvén tülök, meg batorodának és hozzam jövén meg beszéllek hogy két egész mélyföldön az ighaz utat el hattam vólna, igazitanak mindazonáltal egy vendég fogado fele ki mégh czak egy mélyföldön vala, de mivel hogy én szertelen meg farattam volt, és megh gondolvan aztis, hogy ha szinten az vendégh fogadohoz el megyekis etzakanak+ ideién, egy embert bé nem boczatonak, föképen az ki nyelveken nem tud, keresek azért egy mas helyet az erdöben s’ot halek az Philemileknek és Baglyoknak keserves szavok és éneklések közöt. Mas nap i+(225)ghen jo reggel fel keluén Anglianak az mint tartyak portaiára* Dover nevö városban* jutek hét orakor reggel. Egy kiczin Oppidum minden keritésnelkül, vagyon két bastyáia mind az kettö az tenger felöl, négy négy algyuk raytok. Erös vára az hegy teteién mayd szepes varának formaiára, az tenger partra ki nyuitot keritése. It és az töb vtolso varásiban Anglianak valaki ki megyen belöle idegen Országra, senkit az haiosok fel nem mernek fogadni bizonsag levélnelkül. Midön azért énis ki akarnek Galliara menni el menek áz Inquisitorhoz+, és mivél hogy ruhámra valo képest kivalyképpen hogy mindenkor sarga szaras cziszmat viseltem vtaimban, minden Bolonianak* mondot és lenni alitot. Boloniai* nyelven kezde nagy kedvetlen tölem kérdezni hova megyek, kinek én deakul felelvén, ö viszontagh Németül szolla hozzam, és annal inkab, de jo szivel, foga kér(226)dezni hova valo vagyok, és miczoda valláson? En mondam hogy Protestans vagyok Német Országhnak Frankfurt ad Oderam nevü varosábol*, ekképpen ennekem levelet ada ily tenorral+:

 

Probatae religionis juvenis, natione Alemanus, Martinus Czombor portum Normandicum Diepae aggredi conatur libere, petimus, dimittatur.

Subscripsit Nicolaus Katon.
  M. Ionas in Dover.*+

Tartoztam volna töle harmintz öt garassal, de nem vének az jamborok egy batkat-is tölem. Szallásom volt az négy ökrös ekeben az hol egy néma leany volt hatinknak szolgaloia*, az fözöt, sütöt, asztalt teritet nekünk, kinek föztet ha czak latnamis most bizony halálra el czemerlenem, de ackor mind jo volt mert az idö az mit hozot meg nem valtoztathattuk, rut czipas szemei, santa labai, vndok (227) kezei, bizony három egész hetigis talam egyszer meg nem mosdot, ha valaki pirongatta valamiért iszonyu kiáltása volt nema modra, hogy czak nem viszsza allot az embernek haia miatta, én mikor el jöttem töle hitetlenségeért megh atkoztam, de el hittem hogy még az átok sem fog rayta. Angliaba sem lattam sohul czak egy kementzet-is mind szinten Hollandiaban és Zelandiaban.




Hátra Kezdőlap Előre