[36a]+ KEgyes olvaső az vigazásbá[n] miczoda hasznok és az testi bátorságban micsoda veszedelmek legenek. Sok idövel ennek elötte való dolgok meg mutattjak, mind az sz[ent] irásnak tanubizo[n]ság tétele szerint mint penig az régi bölczeknek irások szerént, bizonyos okokra nézve, hogy mikor az irás tudó olvas valami tudománt, önnön maga életére+ ottán mindgyárást vigyázzon, és elötte tarcza mint amaz jó ácz viseli az idegnek* utat, meg mutatja mestersęgét; mellyért emberektöl+ dicziretet vészen, söt béri fölöt való jutalmátis vészen.+ [36b] Acképpen az ki hallya ne[m] csak ném czak[!] mint valami szélnek fuvását fülę megül boczáttya avagy valami pengő czimbalomnak pengését, melynek se[m]mi magjarázatra való értelme ninczen mulattya el, hane[m] értelemmel felöle beszél tudakozik, értekezik elméjébe emlekezetre rakogattya, hogy az mikor helye lévén, tudgyon rólla szóllani. Legyen ottan mingjárást utad elötted amaz igaz ut az Iesus Christus, ki idejét ez földön héában ne[m] mulatta, męg szintén gyermeksęgébenis, mikor tizenkét eszte[n]dös vólna, vigyázók lévén az [37a] ö szülei-is+ magokról és fiokról gondot viselvén, az Isteni szolgálatban, banattal és keserüsęggel noha latogattatak, mind azon által ismet meg örvendeztették, mikor látták fioknak dolgában való elömenetelit az Doctorockal és irás tudóckal való disputatioját.+ Nem czak penigh magok, de mindenekis halván az ö tudományát nagy almélkodással czudálkoznék vala rayta.+ Vtat mutatá ezzel az ö dolgával, mind az ö hallasával az jó indulatu+ és természetü, nem czak gyenge gyermekeknec, de męgh az öregh embereknekis [37b] az ö életében való vigyazásra. Söt męgh töb ideigh való élete-is az embernek szép példa az ö czelekedeti, czak szinten az ö megh fogattatasának idején való dolga, ki szerelmét az ö tanitvánihoz meg mutatván inti vala öket, hogy vigyazásban és imadkozásban foglalnék önnön magokat, késértet öket ne találna, és igy amaz testi batorságh öket veszedelemre ne vinne.+ Ió és kegyes indulatból mit czelekették legye[n]+ az veszedelmes idönek közepette amaz Arimathiábeli Ioseph, és amaz Nicodemus ne[m] czak az napnak vilagoságába[n]+ [38a] vigyáztanak magokra, de mégh estvének és étzakának idejénis+ kiknec nevék mindez ideigh fen állot, fen-is áll világh végezétig. De viszontag, kik sem másnak jó és Istenes dolgokra ne[m] vigyáznak czak testi batorsághra boczáttyák magokat, mind az ket fülekre eleget akarnak alún[n]i, maidan czak azt kezdik hallani az mit Christus Urunk az ö tanitvanijnak: Alugyatok, ugymo[n]d immar az menij elégh.+ Męgis ha czak ellyen egyegyü mondásal meg elegednec mindenkor, elegedendö halákat ezekértis nem mondhatnának. De [38b] mikor az Felsęges Istennek kénczie és Gazdagsága az ö fiában megh jelentetik mi-nekünk, és azt nem veszük halaadoképen, illendö hogy amaz haladatlan Sidoknak mondattatot szava mind azoknak fejére szállyon tudni illik+, hogy az szent gyökertöl+ el szakaztassanak, hogy töbször Abrahamnak fiaj ne mondatassánac, se az Ecclesiának* tagai* ne legyenek. Söt másodszor ugyan azonok az égö tüzre vettettessenek: kiknek egyeb hasznak, kik az Christustól tául jarnak, az öröcke való gyötrelemnel+ ne legyen, az igaz itélö Biró+ [39a] keménsęgét megh érezzék. Hól mit czelekedgyék az élö, ki vagy ifiu vagy vén? szollion magában amaz Davidal, ki mind ifiuságát mind vénsęgét meg rostálván mondgja vala: Az te parancsyolatidnak vtát azt czelekedgyed, hogy érthessem.+ Ezen Istennek sz[ent] emberével męg-is mondgyuk: Bonum est mihi Domine quod humiliaveris me, vt discerem Iusticias tuas: Az az: Iól tötted Vram hogy engemet meg aláztál, hogy tanulnám az te igasságidat.+ Vgyan ottan męg is azt mondgya: Ackoron ne[m] vallok szégent, mikoron az te [39b] paranczyolatidra nézek.+ Az gyermek miben tisztogattya az ö ösvényet? ha azt örizendj az te beszéded szerént. Bóldogok tehát kik az ö vtokban tökélletéssek, az kik járnak az Istennek törvényében. Eletét akariaé valaki hoszszabitani? Elljen Istennek. Akariaé röviditeni? Elljen az testnek. Mo[n]dottak mindenkor az hivek, mijs mondgyuk azt, hogy, vagy élünk vagy halunk Istené vagyunk. Rövidé életed? Isten akarta. Hoszszué? Isten engette. Dominus dedit Dominus accepit sit nomen Domini benedictum+. Az Vr atta, [40a] az Vr el vette, legyen áldot az Vrnak neve.+
Ennekis az kegyes természetü Vrfiunak Bedegi Nyari Ferentznek élete nem czuda tehát, hogy továb nem terjedet, szolván amaz Agoston Doctorral: Vocant ante tempus boni ne diutius vexentur a noxijs. Az az, Idö nap elöt ki szolittatnak ez világból az jók, hogy az Istentelenektöl ne gyötrettessenek.
Ritka tehát amaz emleközzetre öröcke meg állando példa-is, az emberek közöt, melj amaz Ezechias Istenfélö Királyban megh találtaték, kinek [40b] élete ugy megh hoszszabodnék mint annak.+
Söt sem ennek ez rövid vandor idöben emleközetre az Istentöl elö állatot Iffiu embernek Czombor Martonnak élete, hogy megh röviditenék nem czuda. Ha kivalképpen Istennek el reytet titkos tanacson melléje teszszük kiben mit éltet legyen az szent Isten, ez kiczin rövid idö alat iráskaja alkolmasson meg mutattya., ki mind maga életére s-mind máséra vigyázó vólt, vigyazásátis penigh emleközetben akarta hadni, ha életét az Isten meg nem röviditette volna.
[41a] Mind azon által ebbenis jó akarattyat+ az ö hazájahoz, ne[m]zetéhez, vrakhoz, vrfiakhoz– Nömös vrainkhoz és kegyes indulatú fiakhoz, köz rendekhéz és minden rendbeliekhöz megh mutatta.
De kivalképen hogy amaz Tekintetes és Nagyságos Bedegij Nyari István Vrunknak kegyes és Isten szerént való élettel meg ékesitetet+ Hazastársa az Nagyságos és Tekintetes Telegdi Anna Aszszóny, az Annyaszent egyházánac kegyes Daikája és patronáia+, nékemis penigh jó akarattyából szarmazot taplaló kegyes+ Pa[41b]tronám+, ez kicsin munkáját+ fiahoz való szerelméböl+, az felül meg nevezet Atjánkfiánac Christusban holtá nem hatta, hanem az keresztyénsęghben kiczin maradékiának édes házánkban ez vtolso idöbe hasznára és épületire ki igyekezet az embereknec szöme fęnye eleiben holta után boczátani. Haladatlannak egy keresztyéni nevel nevezet embernec+ se[m] kel lenni érette. Söt. Istent kell diczérni, kérni hogy effele kegyes indulatban egyebeketis az szent Isten indiczon és tamazzon naponként megh romlot édes házánkban.+
Kinek példa adása maradgyon végigh emlekezetben emberek elött, az szent Isten elött penigh kedvessęgben, AMEN.
Az Waranaj Magyar Ec-
lesiában lévö lelki Paz-
tor, THOLNAI Ianos.