(1)

ELSÖ INTES.

Hid el hogy az Isten mindeneket jól lát.

SOkan męgh szintén az ió indulatu iffiak közzülis hányat homlok mennek iffiuságoknak ideién az gonoszra, mely ebböl szarmazik: 1. Azt gondollyák hogy az VR Isten nem visel gondot az mi ió vagy gonosz czelekedetünkre, nem vigyáz réáia, avag nem tudgya mit czelekeszszünk. 2. Azt gondollyák, nem vészen számot mi tülönk. 3. Lám, ugymond az gonoszoknak+ iól vagyon dolgok, mint szintén az ióknak, söt gyakortab iobban, mert az gono(2)szoknak+ szolgal az egessęg, az tisztessęg gazdagság, ió szerencze, böczület: az iámborok penigh, föképpen némely udvarokban nem böczültetnek, nincz elö-menetelek Vgy vagyon nagy sokan ezt hántak vetteték elméiekben. Aristoteles azt mondotta, hogy az Isteni gondviselés nem teried aláb, hanem czak az Hóldnak állasáigh, mert azt mondotta, nem illik hogy az nagy Isten, ez világhi aprolék dolgokra vigyázzon.* Epicurus penigh mindeneket történetnek itélt lenni*, és az világhi gyönyörüsęget tartotta legh nagyob boldogságnak lenni.* Ennek tánitvánnya vala amaz Luc. 12. részében le iratatott gazdagh ember, ki ighen szelesiti vala az ö czürit, és biztattya vala maghát, hogy egyék, igyék gyönyörködgyék, mert egy néhány esztendöre való gyüteménye készen vólna udvarában.+ De te (3) oh Nagyságos Nyari es Telegdi familiának szépen nevekedö lilioma ne kövessed ezeket, hanem tellyes szüvel el hüdgyed, hogy az Vr Isten mindenekre vigyáz. La* David Propheta mit mond ezek felöl, Psal: 93. Erczétek megh esztelenek, és kik az nép közöt bolondok vattok, valaha magatokat vegyétek eszekben. Vallyons az ki az szömöt formálta nem látnáé? nem venneé eszeben? az ki az fülét alkutta nem hallanáé? az ki bünteti az pogányokat, nem dorgalnáe megh?+ Jól tudgya az embernek szüvenek gondolattyát az VR Isten, annál inkáb czelekedetit, ö szüveknek és veséknek visgalóia, Ierem. 17.+ Psal. 7.+ Megh ismere az Evangeliomban az Pharisaeusoknak gondolatit, midön igy szólla: Math. 9. Quid cogitatis mala in cordibus vestris? Miért gondoltok gonoszt az ti szüveitek(4)ben?+ Ezenfelet, miczoda lehet nagyob bolondságh mint azt itélni, hogy az VR Isten nem mindeneket lát, holot az Nap, az ki czak egy aprodgya, inassa+ ö szent Felsęgének, megh-is mindenekre ki terieszti világát, męgh szintén az te titkos kamoradban-is, avagy vilagositása, avagy éltetö ereie által ielen vagyon. Nem kételkedet ebben az pogány Homerus-is, ki Odiss[ea] M+ azt iria*:

Est profecto Deus, qui quae nos gerimus auditq[ue] videtq[ue] Bizony vagyon, ugy mond, oly Isten, az ki iól tudgya, hallya és láttya valamellyeket mi czelekeszönk. Hid el ezt-is, hogy męg itél iövendö szamadásodban, és ha iót czelekettél, iutalmat el nem veszted, ha gonoszt, büntetéset el nem kerüled, mert igaz az VR Isten és boszszu álló, ö nála soha az bünös szabadsághot nem lel, nem szenvedi+ (5) büntetés-nélkül az vétket, hanem az hitetleneket, az Istenteleneket az szentsęgh töröket+, az gÿlkosokat az hamissan esküvöket, az tisztatalanokat+, az paráznakot azockal eggyüt kik Atyokat és Anyokat nem böczüllik, az szitkozodokat, átkozodokat, halálos sententiaval+ megh sententiázza. Az itiletröl ihon* az bizonságok: Megh itili ez eghész világot az VR igassaghban Psal. 95.+ Az haragnak napián, az itéletnek napián meg fizet az VR Isten mindeneknek az ö czelekedetek szerént, ad Rom 2+ Minnyáian állani fogunk á Christusnak itélö széki elöt, és minden magáért számot fog adni, Rom. 14.+ De legh inkab az én tánitásomhoz illik ,Syrach. 11, cap[ut] örvendezzél iffiu, migh iffiusághodban vagy gyönyörköttesd az iukban az te szüvedet, iáry az te szemednek utaiban, és az te szemeidnek tekinteti(6)ben, de el hidgyed, hogy mind ezekért az VR Isten téghedet elö vonszon az iteletre.+ Hogy penig az-is megh szokta tántoritani az iffiu elmét, hogy az gonoszoknak szintén oly állapattyok vagyon az világh szerént, męgh gyakortáb tündöklöb, mint az ioknak, ez tégedet megh ne czallyon, mert ez világh ollyan, mint az madarász, ki midön az madarat megh akarta foghni, el megyen, és szép édes buzát hint az madár eleiben, hogy bé rekezhesse háloiában, és az után torkon ragadván ötet megh foythassa*, innen szokták mondani:

Fistula dulce canit volucrem dum decipit auceps.

Ighen szépen szóll az sip midön az madarász az madarat megh akaria foghni. Igy szintén ez világh sokat ád, és ha sokat nem ád is sokat ighér az embereknek, hogy öket azonközben az ö Vrának, Feie(7)delmének, az ördögnek törire kerithesse, de keserves lészen az vége, czak ez világh szerént-is. Iatzotatá ez világh Policratest* az Samos szighetbélieknek Feiedelmeket, ki felöl Valerius Maximus azt iria hogy soha életében kárt nem vallot, szep arany gyüröiöt az tengerbe bé vetette, hogy czak egyszer kárt vallana, de az mely hal el nyelte vólt, annakutánna konyhaiára hozták, és az szakaczok az gyüröt benne megh találván, viszontagh az Királynak bé vitték, immár annÿra vólt iól dolga, hogy soha nem kételkedet ez világnak tökélletes barátsagában, azon-közben Dariusnak egy Orontes nevü Capitánnya el foghta és az Micalessum hegyen keresztfára feszittete. Mit nem igére az szerencze, s ez világh amaz Istentelen tizenharmadik Ianos Papának*, ki mind azon által az Romai polgároktól megh fo(8)gataték, és nagy gyalázatosan ehel öletteték megh az tömlötzben Fulgosius lib[er] 6. Dionisius Siracusanus hatalmas Királÿnak addig hizelkedék ez világh az ö aiándekival hogy annakutánna gyalázatosan Görögh Országhban való budosásában lön halala Aelian[us] lib[er] 6. Ezek męgh czak az ö ió akaroioktol ez világtól büntettenek megh, miczoda hasznát végyek világhi tündökléseknek halálok után meg mutattya az Lázárnak gazdaghia, ki sok vigh lakási, fris öltözeti, gyönyörüsęghi után, mene örök gyalázatra.+ Mert ugyan-is, ninczen diezösęges gyözödelem ahól ninczen testbéli gyötrölem, ez életnek hát diczössęge, az örök életnek kissebsęghe, ez életnek gyalázattya az örök életnek iutalma.+




Hátra Kezdőlap Előre