HA valaha valaki tevéled valami iót tött, igen szüksęghes dologh, hogy arról megh emlekezzél, és annak megh halalására igyekezzél. Mert vallyons miczoda lehet nagyob embertelensęgh, mint megh nem fizetni azt, az mit mástól vöttél. Az én itéletem szerént penigh, nagyob szamban és mértékben kel meg adnod, hogy sem mint vétted, mely re int bennünket, az mi közönsęghes Anyánk az föld-is, mely egy kevés magot gyomrában bé vévén, az szánto vetö embernek száz annÿt hoz annak utánna érette.
Sokat irtanak mind az hálada(33)tosságrol, s-mind penigh az haladatlansagrol az bölczek, mellyekkel ha intésemben élni akarnék, czak ez ötödik intésem-is egy egész könyvre nevekedhetnék. Mimus*: Beraeficium qui reddere nescit, iniuste petit. Az ki az ió tétemént megh nem tudgya fizetni, hitetlenül kéri az.
Czuda dolghot ir egy Appion nevü bö beszédü Görögh Historicus, mellyet bizonÿt A[ulus] Gellius. Azt iria az haladatosságról, hogy egy idöben egy Androdus* nevü embert sententiáztak vólt oly halálra, hogy az Theatrumban mindeneknek szöme láttára az Oroszlányoktól szaggattatnék el, kit midön az Oroszlányok eleiben vettenek vólna, egy az Oroszlányok közzül mindgyárt hozzá futá és az többitöl kezdé óltalmazni, és kezdé az embernek felette igen hizel(34)kedni, az ember egy elöször fęl vala nem kiczin fęlelemmel, de bizonyos ielekröl az Oroszlánt megh ismeré, és oÿs kezdé törölghetni, mely dolghot midön nagy almélkodással az ielen való nép nézlelne kérdék mi vólna ez dologhnak az oka, amaz kezdé megh beszélleni, miképpen egykor budostában talált vólt egy barlangban bé menni, az hova kiczin idö mulva az az Oroszlány-is bé ment vólt, és nagy keservessen mutogatta lábát, melyben egy tövis tört+ vólt, miképpen ö attól fel szabaditotta, és három eghész esztendeigh az barlangban az Oroszlány praedával tartotta, az után töle el jöt, s-az mint bizonyos ielekröl eszében veszi, az az Oroszlány az véle töt ió téteménÿt akaria most-is ez czelekedetivel megh halalni.
Rettenetes vad az Tigris, de (35) mind azon által egy Demetrius Physicus iria felöle, hogy abbanis az háladatosságh megh találtatot.* Hozza elö Fulgosius lib[er] 5. cap[ut] 3+ hogy egyszer az Tygris vad egy mély árokban eytette vólt bé oly szoros helyre az fiát, hogy semmi módon onnan ki nem vehette, azonközben állotta megh az közel való utat, mellyen midön egy embert megh látot vólna, hozzá futamék, megh ÿede az émber mint fene vadtol, az Tygris nagy gyenge harapással ruháiát meg foga, és kezdé az hely felé vonni, az hól az ö kölyke vala, az ember egyebet sem mér tenni, megyen vonása után az Tygrisnek, hogy az helyre iutá, megh látta az kölyköt, és eszében vévé, mi vólt az oka, hogy az fene vad ötet oly ighen gyengéltette, fel hozá az verembö1 és uttyára erezté+, de az fene vad, (36) hogy szólga1attyát az embernek megh halalna, valameddigh az vadak miat az erdö fęlö vala mind addigh el késéré és minden vadak ellen ötet óltalmazza.
Mit czudalkozunk hát raita midön Ruffinusnál azt olvassuk, hog egy nösten Oroszlány Aegyptius Macariusnak mindenfęle szólgálatot tött, ezért hogy kölikeinek faio és könyvezö szömeket bizonyos orvosságok által megh gyogÿtotta vólt.*
Ha kérded penigh tölem kickel kell iól tenned, avagy kikhez kell haladatosságodat meg mutatnod ám bé foglallya intésem. Mindenekhez tudni illik, kik véled iól töttenek. De męgh-is azt mondod, ugyan nevezet szerént akarnám tudni azok kik legyenek. Ihón édes kis Patronusom ittis kedvedet czelekeszem. Mindenek(37)nek elötte haladatossághodat az te teremptö és óltalmazó Istenedhez mutasd megh. Gyakorlatossággal megh czelekeszi vala ezt az Iacob Patriarcha, ki Gen. 32. ezt kiáltva vala: Domine, minor sum, cunctis miserationibus tuis. Kisebb vagyok Vram, minden könyörületessęgidnél.+ Ezt czelekedé az Izrael népe el hagyván az veres tengernek habiait, Exod. 20.+ Iudith Aszszony gyözödelmessen iárván, Iudith 3.+,+ Iudas Machabaeus az ellensęghtöl fel szabadulván, 2. Machab. 1.+
2. Az Isten után az te édes szüleidnek az Tekintetes és Nagyságos Vardai Kata Aszszonnak, szerelmes Nagy Anyádnak, és az Tekintetes és Nagyságos Bedeghi Nyári Istvánnak, és Telegdi Anna Aszszonnak szerelmes Atyádnak és Anyádnak tartozol ióval lenni, mert Isten (38) után az te ez világhi életedet egyedül ezeknek köszönheted.
Az Golya madár felöl* iriak, nem czak az természet visgáló bölczek, hanem az szent Ambrus, és szent Balás Doctor-is, hogy az természetül oly tulaydonságghal+ vagyon megh aiándékoztatva, hogy midön láttya az ö vén szülö Anyának erötelensęgét, szintén ugy hord enni néki, mint kiczin korában ö néki hordot az ö Anya, és ha kénszeritetik ki repülni az fészekböl, az iffiu golya az öreghnek teste alá repül, és amannak repülésęben való erötelensęgét ugy segéti.
Emlekezik Valerius Maxim[us] ugy tetzik lib[er] 5 egy hálaadó Aszszonyállat felöl*0, s-azt iria: Egy idöben eset vólt foghsághban néminémü vétkeiért egy öregh ember, ki oly sententiával sententiáztatot vólt megh, hogy az foghsághban éhel (39) öletetnek megh, mint löt az dolog ment az Tömlötz tartó eleiben az fogoly embernek léánya, ki ackor szoptatos Aszszonyállat vala, sok sirásival nyerte megh azt, hogy mig az Attya éhel megh halna, ö néki lenne szabad iárása az tömlötzben, de mikor bé mégyen vala, mindenkor meg keresik vala nála, hog semmi fęle eledelt bé ne vinne, tölt sok idö benne, az vigyázok czudalkoztanak rayta, hogy az ember az éhsęgh miatt, oly sokkaigh megh nem halna. Egykor bé mene az Aszszony, vigyáznak utánna az örizök, tehát láttyák, hogy az édes Attyának szaiában szoptató emlöiét adta, s-ugy szoptattya. Ez nagy léánÿ kegyessęgét látván, ielentik megh az tanácznak, az tanácz ez dolgon el czudálkozik, és nem gondolván az öregh embernek vétsęgevel az léánÿ kegyes in(40)dulatért az tömlötzböl ötet fel szabaditák.
Méltó hát minékünk-is szüleinkhez ió téteményünket megh mutatnunk, mert á mint Thales mondotta régenten*: Qualia in parentes contuleris beneficica, talia in senectute a liberis tuis expecta. Az minémü ióval vagy te az te szüleidhez, ollyal lésznek te hozzád vénsęgednek ideién az te gyermekid.
Háladatlan lön Orestes*, ki az ö Annyát Clytemnestra Aszszonyt kiméletlen mégh ölé.
Embertelen vála szüleiéhez az elsö Alphonsus nevü Királlya Lusitaniának, ki czak azért, hogy az ö Anya másodszor férhez ment vólna, tömlötzre vetette, hól megh-is hólt Ravisius.
Hálaadatlanoknak találtattanak mind ez egész világh elött az Babiloniaiak, kikre midön az Várost (41) Darius megh szállotta* vólna*, Annyokat mind ki üzték az varosból az egyéb Aszszonyállatokat penigh azokon kivül kickel szólgaltattanak mind eggÿg fel akaztottak.* Herod[otus] lib[er] 3.
Kel harmadszor azokhoz halaadonak lenned, az kik fel neveltenek, oktattanak, tanitottanak.
Aelianus lib[er] 3.+ de varia historia azt iria, hogy egy Patrae nevü Városban egy gyermek tartogatot és nevelt egy kis Sárkánt*, mellyel ö gyakorta iatzodozot, és kedvessen mulatot, sok idö el mulván nevekedet fel az Sárkány, az polgárok azt látván fęltek tölle, boczátottak bé egy vadon erdöben, azonközben megh nevekedvén az gyermek-is, az ki annak-elötte azt nevelte, ment bé azon erdöben, semmit nem remélvén immár az Sárkánynak ott lakása felöl, imé esęk az tolváiok kezében, hól midön (42) kiáltoznék közöttök, szavát az erdöben az Sárkány megh halla, segitsęghre el iöve, az tolvaiokat el veszte, az ö gondviselöiét penigh az ki ötet fel nevelte meg tartá.
Sextum nevü Városkában egy léány nevelt vólt fel egy Saskeselyüt*, mely az fel nevelésert oly háladoságát mutatta megh az léányhoz, hogy valamenÿ madarakot foghatot, addigh bennek nem ött migh az léánynak nem vitte, Fulgosius lib[er] 5 cap[ut] 2.
Alexander az ö tanitoiát az Aristotelest, oly nagy haladatossaggal követte*, hogy midön amannak halala után megh kérdették vólna mellÿkét kévánna inkáb hogy élne? Philep Királyté az maga Attyát, vagy Aristotelest az ö Tanitoiát: Azt felele. Praeceptorem. Az Tanitomat kevánnom, mert az Attyám czak azt czelekette, hogy (43) legyek, az Tanitom penigh azt, hogy ió, okos és eszes legyek, Antonius in Melissa.
Annÿra megh halalta Gratianus Czászár az ö Tanitoiának Ausonius Gallusnak ió téteményét*, tanitását és oktatását, hogy noha szegény déák vólt, de Czászárságának ideién ugyan Romai Consulságra emelte, Auson[ius] in Orat[ione].
4. Hálaadó légy azokhoz, kik testi nyavalyádbol fel szabaditottanak.
Naman Syrus, midön az bélpoklossághtól az Elysaeus oktatása szerént fel szabadult vólna, nagy aiándékokat külde néki. 4 Reg 5.+
Az tiz bélpoklosoknak eggÿke hasonló-képpen czelekedék, Luc. 17. Megh hálálá az Christusnak ió téteményét.+
5. Tartozzunk ió téteménnyel azoknak, az kik hazánkban ben(44)nünket megh óltalmaztanak vagy megh óltalmazni igyekeznek.
Midön az Gedeon az Madianitáktól megh óltalmazta vólna az Izrael népét, mindnyaian ekképpen kiáltának fel: Dominare tu nostri, & filius tuus, quia liberasti nos de manibus Madian, Iudic 8. Te, és az te fiaid, uralkodgyatok raytunk mert minket te szabaditottál ki az Madianitak kezekböl.+
Rövid idön, bizony minden kétsęgh nélkül az VR Isten bennünket megh büntet, ha ez mi Gedeonunknak az Felsęges Bethlen GABORNAK, Magyar Orszaghnak, Toth Országhnak, Horváth Országhnak, Dalmataknak választot Kirallyának, io akarattyát, faratságát, nyughatatlanságát, sok költsęget, érettünk valo sok szenvedesęt semminek alittyuk, és megh nem köszönnyük. Bizony az Vr (45) Isten nem külömben mint Gedeon által, ki czak lampásit zörgette ugy szégyenitette megh az mi kevély ellensęgünket, ez mi megh nevezet Királlyunk által, hón vólt Országunkban az erö? hól volt az sokaságh? hól az hadnak seghitöie és éltetöie az pénz? Czak az Hadnagyot keresé fel az VR Isten, azzal mindent adá minékünk. Atkat hát az VR Istennek el nem kerüllyük, ha haladatlanok leszünk hozzá.
Azt kérded: Edes Praedicatorom, az mi kegyelmes Kiralyunkhoz haladatosságunkat miképpen kel megh mutatnunk? Czak igy édes kis Patronusom: En s-az többi az kik Papok vagyunk, és naponként az Istennek Templomában az könyörghésre kezünket fel emellyük, keriük az mi Istenünket ezen, hogy ötet kévánt ió egéssęg(46)ben sokkaigh tarcza megh, ez földön adgyon néki bóldogh birodalmat, aÿakinak imátságát megh ne utállya, minden ió kévánságát tölczé bé, mind titkón, s mind. nÿlván való ellensęghinktöl óltalmazza megh, adgya szent lelkét néki, hogy sem ió sem gonosz szerenczeiében róla el ne feletkezzen: az élet után penigh vigye bé ötet az menyeknek diczössęghes országában. Ti penigh, kik Nagyságos nevét viseltek mindnyáian, háladatossak legetek, mind külsö mind belsöképpen: Külsöképpen mellette legyetek mindennémü seghitsęghteckel: Belsö-képpen penigh, nem czak szaiatockal, hanem ugyan szüveteckel vallyátok, és nem czak vallyátok, hanem egyszer s-mind hüdgyétek-is választot Királyotoknak lenni. Az kössęg meg halallya Királyunknak ió tétemé(47)nyét, ha tisztiben szorghalmatossan el iár, éÿel, nappal munkálkodik, és tehetsęghe szerént forgolodik azon, mi képpen ighaz dészmáiát szüksęghes ravasát* haladék nélkül megh adgya, és midön az Vrak, és nemessek azt kialtyák: Vralkodgyál mi raytunk, háladok lésznek az alsó renden valók, ha Ament kiáltanak.
6. Hálaadó légy azokhoz, kik valaha ideghen helyen iártodban, házokban bé fogattanak, és valami iót tötték véled.* Nagyot érdemle Loth Patriarcha azért, hogy az Sodomában menö Angyalokat házában bé fogatta vala; kit az Sodoma veszedelméböl az Angyalok ki szabaditattyák.+
Alexander Magnus Thebae városát*, minek-utánna fegyuerével megh vötte vólna, nagyob részét (48) az Város népének mind le vágatá egyedül nevezetessen czak az ö Atyának ottben lévö gazdait tartotta vala megh, Aelian[us] lib[er] 13.
L[ucius] Sylla hasonlóképpen* mikor Praeneste Városát megh vötte vólna, megh paranczolá, hogy az vitézek mindenekét megh ölnének, czak az ö gazdáiát tartanák meg. Mely czelekedetivel akarta az réghi ió tétemént meg halalni. Nem vévé hasznát az ö gazdaiához való háladatlanságának amaz vitéz, ki midön az tengheri szélvészek miatt egy partra ki vettetet vólna, egy iámbor czelédes* ember házában bé vévé, ott éleszgette, táplálta, tartotta, gyogÿtotta, mely megh lévén, commendálta+ az Philep Király udvarában, hól midön nagy kedvessęghet talált vólna, amaz iámbor emberhez, ki ötet megh gyogÿtotta vala, embertelen lön, (49) mert házat az Királytól és ioszághat meg kéré, de annakutánna éz nagy embertelensęgh esęk az Király fülében, mellyért vas bötückel ezeket az ighiket: Ingratus hospes* Háladatlan vendégh, homlokában süteté.* Męgh mostan-is fen vagyon gonosz hire, neve, az Ptolomaeus Ceraunusnak, kit, mikor az Seleucus Syriának Királlya nagy sokkáigh magának ingyen nagy böczületben tartot vólna, annak utánna az szerencze ighére Ptolomaeusnak az Királyságot, mellyet hogy megh nyerhetne, véle iól tött gazdáiát az Seleucus Királyt maga kezével megh ölé.*
Mindénekhez azért, de kivályképpen ez megh nevezet személyekhez háladosságodat megh mutassad: Az háladatlansághot penigh, mint oly rut állatot, kinél ez világhon ruttab ninczen tellyes (50) minden tehetsęgeddel kerüllyed.
Az szent irás effelöl oly értelemben vagyon, hogy az ki az ióért gonoszszal fizet, annak házától nem távozik el az büntetés.
Másut igy szóll felölle: Sap. 16. Az háladatlan embernek, minden reménsęghe mind az iégh el ólvad és el vész, mint szintén az haszontalan viz.+,+