ARdua per praeceps gloria vadit iter.* Az tisztessęghes dicziret+, felette nehéz uton iár, de mind azon által Invia virtuti nulla est via.* Az Iószágos czelekedeteknek ninczen oly hely, mely uttya nem lehet.
Nagy latorsághokat czelekedet régenten az Gyges, de ily óltalom alatt, hogy vólt ö néki egy gyüröie kit ha uÿában helyheztetet, senkitöl meg nem láttatot.* En azt mondom, az keresztyén embernek ninczen szüksęghe az Gyges gyüröiére, mert ha kezében adod-is néki, ugyan nem siet az tisztátalan czelekedetekre ily okon, hogy az altal (138) el reytezhessęk, és az ö czelekedete ki ne nÿlatkozzék. Mert nem az sötétsęghet, hanem az ártatlanságot tartya szabadulásnak az ighaz ember, nem igyekezik olyra, mellyet sötétsęggel kellene palasztolni, hanem az tisztessęghes dolghokra, mellyek mindenkor az világosságot ohayttyák.
David ellensęghe vala az Saul, kerghette, üldözte, és haborgatta mindenkor, de męghis az David annÿ haborusághában sem feletkezzék el arról az mi tisztessęghes, kezében adta vala Sault az VR Isten mikor ruháiát az barlangban el metzette vala, mikor lantzáiát* éjjel az seregek közzül el hozta vala, de męghis nem illete, ném bántottá, söt mikor az Abisai meg akaria vala ölni, ezt felele: Non tanges illum, ne báncz ötet, mert vallyons, ugy-mond, kiczoda lehet (139) tiszta, az ki az ö kezeit veti az Vrnak fel kenettére.+ Mint ha mondaná: Megh lehet az, hogy megh ölhettyük, de nem tisztessęges, azért békét hadgyunk néki.
Az pusztából az Izrael népe kémeket boczátot vala bé az Chanaan földében, Iosuát és Calebet másokkal eggyüt, onnan megh térvén megh beszéllék, hogy ighen ió föld vólna, czak hogy az lakosa ighen erös és vastagh, az Izrael fiai megh ÿedének, azt kezdék kiáltani, hogy nem ió ö nékiek annak el foglalására igyekezniek. Caleb és Iosua látá, hogy nem lenne semmi nemzetsęgh elött tisztessęgekre, ha ió indulatokban megh tartoztatnának, kezdek nogatni az népet, czak nem kövel veretetének agyon męgh sem hadgyák hátra az mi ö nékiek tisztessęghekre szólghál vala, az mely része az népnek az (140) tisztessęghet hátra hagyá az pusztában el vesze, az mely penigh meg böczüllé az igért földre mene.+ Ki nem retteghet nem czak Aszszonyállatok, de męgh az férfiak+ közzülis az eghész Sidó Országban amaz kegyetlen, vért szomiuhozó Holofernestöl, mindazonáltal Iudith Aszszony tisztessęges dolognak itélé házáiát az nagy szorongatásbol ki szabaditani, nem tartozek semmi fęlelem miatt megh*, hanem az Holofernes után, mind addigh migh megh öle, intzelkedék.+
Hester Királyne Aszszony, az ö nemzetének szabadulásáért, mely ighen tisztesseges dologh vala, halálra adá maghát, holot az Királyhoz alkolmatlan idöben parancsolattya ellen bé mene.+
Az tisztessęgh kénszeritette Ionathást, hogy az Saulnak az ö Atyának haraghiától semmit ne fęlne, (141) hanem nagy bátrán az Davidnak óltalmára vigyázná.+
Te-is azért az tisztessęghért mindenfęle szoronghatásokat fel végy, az mi penigh nem tisztessęghes, legyen bár hasznos, semmire böczüllyed.
Halhattad amaz vitéz véghbéli Mágyarnak* keserves szavát, ki, az mint mondgyák felölle, midön egykor egy vitéz Töröktöl Monomachiára+ ki hivatatot vólna, meg rettentvén tölle, örömest el mulattya vala*, de az töb vitézek elött szégyen és gyalázatos dologh vala, ha ki nem megyen vala, ki menvén azért mind czák ezt kiálttya vala: O tisztessęgh, tisztessęgh, ha te nem vólnál, nem kellene énnékem meg halnom.
De talám itt ezt mondhatnád: Mostan az emberek azt tartyák tisztessęges dologhnak az mi hasznos, (142) nékem sem ió eszesbnek másnál lennem. Megh felelek réá s-azt mondom: Ne tarcz minden hasznos dolghot tisztessęghesnek, de el hidgyed, hogy minden tisztessęges dologh avagy czelekedet haszon-nélkül ninczen.
Elisaeus Propheta, az Syriai Királynak népét, az ki ötet keresik vala, bé véve Samariában, és midön az Izraelnek Királlya megh akaria vala ölni öket, imez nem engede, hanem söt inkáb eledelt adata ö nékie, és haza boczátatá, az mely bizonyára nagy tisztessęghes czelekedet vala, mellyet ily dologh követé, hogy soha annak-utánna az Syriai látrok Sidó Országra nem mentenek.+
Susanna Aszszont, midön az hamis Vének azzal ÿesztenek, hogy engedne nékiek, mert ha külömben czelekednek, bé vadolnak, és (143) megh öletnék ötet inkáb akará tisztesseges halállal megh halni, hogy sem mint czak kiczinben-is azt az mi tisztességes megh rutitani.* Lött vallyon hasznára ez ö tisztességhes czelekedete? Nagyra bizony, mert az gyermek Daniel által az ö ártatlansága ki mutatkozék+, az ö ellenségi penig gyalázatos+ halállal meg öletetének.+
Dicziretire lön egy Romáiak Hadnagyának az ö tisztesseges czelekedete, kihez midön iöt vólna az véle ellenkezö Királynak orvosa oly igérettel, hogy ö kötözve ö néki az ö Királyát kezében adna, az Romai Hadnagy akarván tisztességhes gyöződelemmel gyözni, hogy sem mint czalárdsággal, meg fogá az Doctort, és minden álnok practikáiát ki nylatkozván, az Királyhoz haza küldé.
(144) Diczirtetik idegen nemzetsegh között, ez mi mostani Kegyelmes Királyunk ez ö tisztességes czelekedetiért, hogy holot az VR Isten Országa és személye aruloit nagyob rész szerént mind kezében atta, mégis czak eggyetlen eggyet-is érdemlet halállal ez ideig meg nem büntetet. Cicero 1. Offic[iorum]. Honestum etiamsi nobilitatum non sit, aut si etiam a nemine laudetur, laudabile est natura. Az Tisztességhes dologh ha szintén megh nem nemesitetet-is avagy ha senkitöl nem diczirtetik-is+, méghis természeti szerént ugyan dicziretes.
Item 2. de Finib[us]. Honestum est quod detracta omni utilitate sine ullis praemijs fructibusq[ue] per seipsum iure laudari potest. Az az tisztességes dolog az melyröl ha minden hasznot le fosztunk-is, minden iutalom, min(145)den gyümölcs nelkül meg érdemli az diczeretet.* En-is erre intem ez resznek folyasában az en kis Vramat.