(178)

XX. INTES.

Az ki az halaltól fęl, az mit él-is el veszti.

Hogy meg kellessen halnod abban tudom nem kételkedel, mert ha abban kételkednél, kételkednél abban-is, ha, vilagosite az fényesen fel iöt nap avagy nem. Ne[m] használ sem[m]it idödnek szépen tündöklö virága, semmit nem barátidnak melletted álló serege, iámbor, tisztes szólgaidnak mindenfelé való gyors tekintete, sémmit ne[m] szüksęghedre nézendö bösęghed, nem használ okos, és bölcz elmél(182)kedésed, semmit nem nemzetsęgednek nagy tekintetes eredete: Migrabimus omnes, mindnyaian el menyünk, mindnyáian el költözünk, czak azok bóldogok az kik iól mennek ez világból, iól mennek azok, az kik megh utállyák, semminek tartyák az halált. De azt kérdted: Miben áll az halálnak meg utálása⁺? Im megh mondom czak halgas réá: Ez életbéli ióknak /az mellyek czak szines iók/ meg utálásában, megh vetésęben. Mert ugyán-is azok retteghtetnek bennünket az halállál. Ez életbéli iók közzül nagyra böczültetik az gazdagságh és sok emberek czendesebben mennének az halálra az gazdagsághban ha részek nem lött vólna. Ved eszedben penigh miczoda az gazdagságh? Nem czak arany és ezüst, az mint az kössęgh itéli, hanem egéssęg, szép ortza, jó(183)szág, öröksęg, ruha, ez világh szerént való böczület mind bé foglaltatik az gazdagságnak neve alatt. Vgy vagyon bizony, ha ki iól él az gazdagsaggal, nagy öröme lehet belöle, de ió élésnélkül nem illik, hogy az halál kapuia elöt ember ez rut sok feiö vaddal az gazdagsággal megh fogassa maghát. Mert ezenkivül ha gazdagságunk vagyon, s-véle iól nem élünk, hasonlok vagyunk amaz tziffra épületeken épitetet kéményekhez, kik nagy vastagon embereknek czudaiára ott állonak, azonközben penigh némellìkben soha füst sinczen, füst sem megyen ki belöle. Az Vr Isten az gazdaghságot nékünk nem adta, hanem czak engette, honnan meg értheted hogy nem örököd, hanem örököd^*, azért az meg halastól meg ne rettenczen, mert valamikor dé azt az (184) kölcsönt meg kel adnunk, iob penig az adosságtól hová hamaréb^* fel szabadulnunk. Ne czelekedgyél ugy az tenéked engettetet gazdagsággal mint amaz czelekedet vólt társának marhaiával, ki egy baráttyának lovát el kérvén, mind addig męne rayta, mig meg hala az lova. Amaz midön töle kérne az lovat, imez azt felele: Hiszem az utra adtad vólt.

Mìs azt ne itéllyük, mint ha az gazdaghságot az Vr Isten az utra ugy adta vólna, hogy vegtére néki viszontag meg ne adnánk. Az gazdagsag hát ne legyen az halálra való menetelünkben minékünk meg tártoztato eszközünk, és hátra vono horgunk, mert ha arra igyekezünk szintén ugy meg trefáltatunk, mint amaz két, vagy három esztendös gyermeczkék, kik el me[n]nek⁺, s-az ö Annyokat avagy day(185)káiokat az ágyon fonallal magokhoz kötik, hogy tülök el ne mehessenek, azonközben el alusznak, és mind fonalastól Anyok avagy daykáiok tülök el mennek. Kötözzük mìs az gazdagságot mi hozzánk avagy magunkat az gazdagsághoz, de héaba, mert el iö az alom s-meg kel töle válnunk.

Másodszor itt elömben állasz, mert tudom természetedet édes kis fautorkám^*, s-ezt mondod: Bizony édes Praedicatorom fęlek az haláltól, mert hirem nevem az emberek közöt el mulik. Az én feleletem ez: Bizony dologh az, felette igen kel igyekezni embernek erre hogy magának ió hirt nevet szerezhessen, és azt meg tarthassa, Ovid[ius].^*

De az én itéletem szerént, az ki (186) meg hal ió hirét nevét el nem veszti, hanem söt inkáb öreghbiti. E1 hittem Aristoteles, Solon, Terentius, Homerus, Virgilius: az vitézek közzül Achilles, Aiax, Vlysses, Hector, Hercules, Turnus, Aeneas, s-az többi, életekben-is ezek dicziretes férfiak vóltanak, de soha bizony nem hiszem, hogy hirek nevek életekben inkáb ki teriedet vólna, mint halálok után.

Mert ighaz amaz mondása az bölcznek:

Igaz az Horatiusnak értelme^*: Crescit occulto velut arbor aevo Fama. Hólta után embernek az réghisęg mindent öregbit.

Az mikeppen nevekedik az fa az titkos idöben, szintén ugy az ió hir névis nevekedik.^*

Más viszontagh.^*

Az ió hir név, az ió czelekedet soha meg nem hal.^*

Az kik életében embernek irigy, halála után ió akaroivá lesznek gakorta. Es igy kik életedben hiredet nevedet irigylettek, halálodban diczireteket tesznek felöled.

Eletében egìk Város sem akaria vala az serü szemü^* Homerust tartani, taplálni. Hólta után hét város az ö szemelyéért hartzolt, s-mindenik azt kiáltotta, hogy ö belöle származot, az Varosoknak nevek ez: Smyrna, Rhodus, Colophon Salamin, Chios, Argos, Athenae.^*

Ne fély hát az haláltól ily okon mint ha hired neved az által el fogyna. Nem semmiképpen, hanem öregbül. Mindazonaltal, ha azt akarod hogy halálod után hired neved öregbüllyön, itt migh (188) élsz el késziczed, az után ugy lehet osztán öregbülése.

Némellyek magoknak hirt nevet készittettenek vitézsęgeckel, az minémü vala az Hercules^*, ki ió hirének nevének megh maradásáért nagy vitézsęgeket cselekeszik vala. Némellyek Országoknak meg hodoltatasával⁺, az mint amaz nagy világh⁺ Biro Sandor.^* Némellyek epitésekkel, az minémü vala amaz tisztátalan személy az Phryne Aszszony^*, ki midön az nagy Sandor az száz kapuiu Thebae Városnak kö falait el rontotta vólna, arra felele, hogy uÿonnan szépen mind fel épiteti az Városnak falait, czak osztán az polghárok enghedgyék megh ezt néki, hogy öreg bötükkel az köfalra iratathassa fel ezt:

Vgy vagyon hogy Alexander el (189) rontotta vólt ezt az kö falt, de az Phryne Aszszony fel épitette.

Okoson kévánnya vala ezt, mert mivel könnyeb el rontani, mint uÿonnan meg czinálni, ebböl ö néki nagyob és iob hire neve következik vala mint Alexandernek.

Némellyek ha kik külsö czelekedetekkel^* hirt nevet szerezhettenek vólnais, męgis nagyobnak és iobnak itélték az hir nevnek meg maradasára az bölczéknek irását, az mely czak ez sokszor elö hozot Alexandernek példáiából megh tetzik.^*

Iriák az Historicusok hogy mikor Phrygiat hódoltatna talált az Achilles temetö helyére, és nagy keservesen sirt, sirtaban bóldoghnak mondotta az megh hólt Achillest, nem egyébért, hanem hogy oly bölcz embert, ugy-mint (190) Homerust, találta vólt az ö czelekedetinek le irására. ö oly nagy böczületben tartotta, az ki czak nevétis írásába helyheztette, hogy az Choerilus Poétának minden verseiért egy aranyat ád vala^*. Erröl mondotta Ovidius^*:

Az ruhak és drága öltözetek el nyönek^* el szakadoznak, az gyöngyök és aranyok el romladoznak, de az hir nev, az mely az irás által lészen, mind öröcké megh marad.

Hogy ha azért hirednek nevednek megh maradását kévánod effęle aprolék nevedre szenteltetet irásoczkákot megh ne vess, sem megh ne utállyad, mert ez egy dologhban bizony sokat használhat.

Harmadszor azt fogod mon(191)dani: örömest nem halnék megh mert házamnak akarok szólgálni. Házaiának szeretetit sok embereknek száiokból hallottam, czelekedetiböl kevésnek vöttem eszemben.

Azt tartom penigh én igaz házafiának, az ki nem száÿal, hanem szüvel szeretöie hazáiának, és azt az ki házáiáért az mikor kévántatik örömest megh hal, és vigan el hadgya mind azokat, valamellyek ez világhban vadnak, czak házáiának szólgálhasson.

Miczoda szeretöie az házáiának, az ki soha nem akar belölle ki menni? Ez mai napigh hazáia szólgaiának és szeretöiének hivatatik az Romai Curtius, ki házaiának az dögh haláltól való fel szabadulásáért, midön az ö Istenek ugy kévánnák, szabad akarattya szerént egy iszonyu⁺ dögleletes mély(192)sęges hasadék, vagy föld szakadás köziben ugratot bé lovával^*, Aristides lib[er] 11, rerum Italicarum. Yal[erius] Max[imus] lib[er] 5.

Hasonló dolgot ir Callisthenes⁺ lib[er] 2. Metamorph[oseon] az Midas Királynak egy Anchurus nevü fia felöl^*, holot azt iria, hogy Phrygiának Coelene nevü Városa mellet szakadot vólt, hasadot vólt megh az föld, mely sok embereket undok dögleletessęgével naponként megh öl vala, kérdék megh az Oraculumot⁺ felölle, mely azt felele: hogy megh nem szünnék az dögh Phrygiában, mind addighis, valamigh oly nagy kedves marhával megh nem engheszteltetnék az Isten /Istennek mondották, de bizony az pokolbéli Satán vólt/ az Király fia Anchurus gondolván azt, hogy nincz embernek kedveseb marháia az maga életé(193)nél, bé ughordék az szakadasban házáiáért, és az után az dögh nem külömben, mint Romában az Curtius ugrása után meg szünék.

Diczirtetik az Halyattes⁺ hazáiának szeretetiért^*, ki midön megh értette vólna, hogy essö ne lenne, mind addigh-is házáiában migh valaki szabad akarattya szerént fiának vérével nem áldoznék fogá az fiát, és megh öte⁺, s-az Isteneknek pogány módra megh áldozá.

Megh mutattya az Lucius Glaucusnak^* czelekedete, mit kéványon házánk, és miben szólgálhatunk néki.

Plutarchus cap[ut] 2. Paral[lelarum] azt beszélli felöle, hogy midön Siciliát Hasdrubal megh hódoltatta vólna, az Romáiakra mene, hól haioit az Romáiaknak portusoknál⁺ az Tyrrhenum tengheren ki (194) kötözvén vária vala az Városból az seregeket, földre szálván véllek megh czatázék, hól midön az Romáiaké lött vólna az gyözedelem, az Hasdrubal vitézivel eggyüt az haiókra szaladá, mely dolghot látván Glaucus kezével az haiót igyekezik vala megh tartani migh töb vitézek érkeznének, az ellensęgh az haió kötelén iob kezét Glaucusnak el vághá, ezzel megh nem szünék, hanem az bal kezével ragadá, mellyet azt-is, midön el vágtak vólna, fogaival igyekezik vala az Hasdrubal haioiát meg tártani, hogy az latrot meg ölvén hazaiának lehetne czendessęge.

Nem kévánnya hát házadnak szereteti, hogy mindenkor ély hanem czak azt, hogy az meddig élsz hasznára ély, és mikor kévántatik az halált megh utállyad, sem(195)minek tarczad érette. De ha én erre intelek, mindgyárt elömben hozod Nemzetsęgedet, és az által akarod megh mutatni, hogy félni kel az haláltól.

Oh embereknek külömbözö értelme. Nemzetsęgédet hozod elö, s-onnan probálod halálnak fęlelmét: En penigh szinten azzal akarom ezen orában megh mutatni, hogy az haláltól semmit nem kel félni. Mert nem olvassuk czak egy fö nemzetetis^*, /hanem ha lágy szivü, kedven tartot, és Aszszonyállat természetü lött vólna,/ hogy fęlt vólna az haláltól. Söt az fö Nemzetek, az halálnak fenyegetésęt szinten czak annÿnak tartották, mint az kis ebeczkének fenyegetésęt, avagy ugatását.

Tekincz meg, bár hogy meszsze ne mennyek Nemzetsęgednek le irásában, czak amaz Magya(196)roknak hüsęghes Hadnagyát, az Tekintetes és Nagyságos Bedeghi Nyári Pált, az te szerelmes öszödet, kinek hire neve Europának Városit iargallya, de söt męgh Asiának-is az Török birodalma alatt sok titkos helyeit bé töltötte. Vallyon Nemzetsęgére nézve félté az haláltól? Egy czeppet sem.

Bizonsághom légy itt oh töllünk el maradot Eger Varának szép hartzolo mezeie, erös bastyáia, sok iámbor erös férfia. Bizonsággom légy hazánknak tüköre Várad, ki szólgalattyát ez Vitézlö Vrnak erzetted, bizonyságom légy ebben, hogy semmit nem fęlt, söt azért kereste annÿra az ellensęget, eggyik végh Várból masikban menvén, hogy tisztessęges dolognak itélte fö ember es⁺ nagy nemzet lévén házáiának szólghálattya mellet meg halni.

(197) Kövessed hát az halálnak meg utalásában az réghi nevezetes fö embereket.

Az Sęneca, midön az ö lator tánitvánnya az Nero Czászár mérget küldöt vólna néki az tömlötzben, hogy magát megh ölne véle, oly semminek tartá az halált, hogy iatzodozván az méreggel megh töltöt pohárt, ugyan réá köszöne Nero Czaszárra, és igy mint egy füstös házból, kiben ember fuldokni szokot, mene az más világra. Laert[ius] lib[er] 2.^*

Marcus Attilius Regulus szabad akarattya szerént való halalára énekelvén ballagá, Cicero lib[er] 3. Officiorum.

Lysimachus, midön az Theodorus Philosophust halállal fenyegetne, ezt felelte vala az Philosophus: Amaz te tzifra szólghaidat, oh Király, fenyegessed az ha(198)lállal.^* Mint ha mondaná: Enghem nem, de azokat bizonnyal tudom, hogy megh ÿezhed az halálnak fenyegetésęvel⁺.

Az Olympia Aszszony^* az világh Biró Sandornak az Annya, az mint Iustinus bizonságot teszen felöle, oly nagy bátorsággal ment azoknak eleikben, az kik az meg ölesęre el küldettenek vólt, hogy emezek⁺ amannak bátorsága miatt midön hozzá el érkeztek minden igyekezeteket fęlben hatták, de annakutánna⁺ egy Cassander nevü vitéz töb magához hasonlokkal réá ment, és megh ölte, kinek az ö halalának ideién való batorságát, az kik látták, azt mondották, ha ném tudnánk-is, hogy fia löt vólna ennek az Aszszonnak az Nagy Sandor, meghis azt tudakoztuk vólna felöle: Talám ettöl származót vólt amaz bátorsághos világh⁺ (199) Biró Nagy Sandor? Miért hozzak itt töb példákat elö, minden Historiák tellyesek effęle példákkal.

Vtolszor, talám męgh-is ezt veted elömben: Vallyons édes lelki Pasztorom, ki nem fęlne az haláltól, az kit oly rut abrázatban irnak le az Kép irók? Nincz feiében egy szöme is, allatlan, orratlan, kopasz, nincz husa, ere, ina, vékony nyaka, hoszszu uÿai, kezei lábai, görbe az hata gyomor-nélkül való, véri vet^*, keskeny, magos, kezében penigh aso, kapa és kasza, es mit mondgyak egyebet egy szü rettentö nagy czuda.

Hogy ebben hadgyam beszédemet, czak azt felelem erre: Mi az halalt czak az⁺ bolondok, és czak az pogányok szokták vólt ily rettentö formában le irni, az kiknek nem vólt sem lehetet fel tama(200)dasok felöl, soha semmi reménsęgek, avagy ha valahá látod az keresztyének közöt ily formában le irotnak lenni, ved eszedben hogy az mi kevélysęgünknek bé zabolázasára szólgál az, az le iras.^* De azért ha ugyan le kellene irni az halált, soha hellyesebben le nem irathatnánk, mintha egy kaput irnának, kinek az epületi mind tiszta drágha kövekböl, gyöngyböl, Saphir, Rubint, Demánt, Chrysolitusbol⁺ &c. vólna, s-annak az innegsö felét egy kiczinnye meg sötétitenek amaz egerfának megh keseredet fekete festekével, azontól penig, minden részét oly draga festekekkel irnak megh, mellyeket minden szüvek és szömek kévánhatnának.^* Belöl penigh ezt irnak fel: Hic requies errorum.^*

Bizony ily gyönyörüsęghesnek itélte az sz[ent] Pál az halált, s-azért ké(201)vánnya vala, hogy hova hamaréb el mehetne, és azt meg láthatná, s-annak-utánna az Christussal eggyüt lehetne.⁺

Ne legyen semmi akadallyunk tehát édes szép kis Patronuskám, hanem az testi halált megh vtálván, az az, az szép kapúnak in[n]egsö részet semminek tartván⁺ siessünk az belssö részeire, ahol ez élet után ez világhi budosásnak⁺ végét érvén az Christus Iesussal, az ö szent Atyával és szent Lelkével és minden nemzetbeli sok Szentekkel örökke vralkodhassunk, Amen.

VEGE.

[202]

BARTFAN,

Nyomtattatot,

KLESZ IAKAB

által.

M. DC. XXIII. Esz-
 tendöben.