4.

Levél a kassai tanácshoz

1619. jan. 19.

Csombor Mártonnak ez az egyetlen ismert levele különösen érdekes azért, mert a közlésünkben ritkítva szedett mondatok majdnem szó szerint azonosak az Europica Varietas [= Szepsi Csombor Márton: Evropica Varietas… Kassa 1620. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 500.] Az irigy és kedvetlen Odvasonak írt ajánlása megfelelő helyével. Éppen ezért – szögletes zárójelben, kurziváltan – Szepsi Csombor eredeti magyar szövegét is megismételjük. A levelet Kemény Lajos publikálta: Szepsi Csombor Márton életéhez. ItK [= Irodalomtörténeti Közlemények]1909. 482-484. A már akkor is sérült papír az eltelt félszázad alatt tovább romlott; szövegünkben a kurzivált részek jelzik a ma már nem látható betűket, melyeket Kemény után kell adnunk; egyebekben azonban az eredeti kéziratot követjük, feloldva a rövidítéseket, s javítva Kemény hibás olvasatait is. Jelzete: Kassa város Levéltár 5871/29. A négyoldalas, középen összehajtott, több helyen lyukas, egy helyütt kivágott papírlap külsején a levéltáros kezével: 1619 Literae Martini Czombor. Az eredeti címzés alatt az egykori városi jegyző kezével: Exhibitae die 20: Jan[uarii] 1619. Gyűrűspecsétje ma is ép: stilizált, szabálytalan pajzs, mezejében hídtollat tartó kéz, fölötte M : S monogram:

Nobilissimo ac Amplissimo Senatui, Judici primario, Tribuno –plebis, totiq[ue] electae ac juratae Communitati, in Regia liberaq[ue] Civitate Cassovien[si] existentibus, D[omi]nis et fautoribus omni officior[um] genere colend[issimis]

Rerum ut publice sic privatim gerendarum in anno hoc novo cursum quam foelicissimum precatur.

Amplissimi, prudentissimi, Viri Circumspectissimi, quibus ego vel absens cultum, honorem amorem, omnem denique affectum detuli, ac deinceps quoque semper deferendum putavi. Literas vestras honestissime me invitantes, non sine magna animi mei distractione… perculsione et obstupefactione legi, legens et medullitus insepta perpendens… ac retrocessi: quis enim ego? quis inquam ego? quem vos tanto…. et amoris genere? Vocatis me ad capessendum Scholae vestrae… sceptrum, at quorsum? in locum ac successionem magni illi[us] ac doctissimi viri domini Joannis Bocatÿ, luminis non solum vestrae Cassoviae sed Pannoniae totius nostrae luminatissimi. Sum juvenis non aequa meo potu sceptra labori, an par esse possim oneri imponendo? ambigo, an opinioni de me conceptae? diffido. Unde tamen hic in me favor nisi a numine? Deus est qui impulit! Deus est qui vocat ! An igitur abnuam? an votis vestris non jungam mea vota? Agnosco divinam providentiam, magnifacio vestram benivolentiam quin imo beneficium vestrum, datis q[u]od in vobis est, in mente et voluntate nostra est ea[m] capere. Nam nihil, fateor, ad gloriam mihi amplius; quam Urbis fore vestrae incolam, nihil ad commoda utilius, quam civibus magnis associari, nihil ad honorem eximius; quam Gimnasÿ vestri fasces usurpare, nulla vocatio /credite plures habuimus/ sic delapsa in animum meum, nulla sic perstrinxit aures meas, quam haec vestra honorifica: Votis igitur vestris, Amplissime Senat[us], mihi, Deo secundante, lubet obsequi, praesertim cum tenore literarum vestrarum me a magnis et excellentissimis Viris de meliori nota percipiam commendatum. Magnus certe labor, major invidia, sed longe maximum est pondus injuriarum futurum, ast Deu[m] in consilium imo in auxilium advocabo, ipsi labores meos imponam, ipsum injuriarum vindicem constituam. Ignavi ab injuria immunes, ignoti ab invidia liberi.  V i d i   i n t e r   s a e v a s   t e m p e s t a t e s   i n   m a r i   D a n i c o   / q u o d   e t   B a l t h i c u m   a p p e l l a n t /   p y r a t a s   n a v i b u s   o n u s t i s   i n s i d i a n t e s ,   q u i   t a m e n   v a c u a s ,   n e   q u i d e m   t a c t a s ,   t r a n s g r e d i e b a n t u r . Annuale quod attinet Salarium, honestum illud esse non diffiteor, verum sine tabula non satis ad votum nostrum: cujus tamen complementum promissionibus et pollicitationibus vestris gratissimis fidens, non urgebo. Novi enim /ut et coram omnibus publice benevolentia vestra erga quosvis benemoratos praestita optime audit/ quanto cunctos literarum amatores prosequi favore soleatis. Laudabiles Scholae Consvetudines quis est nisi mentis inops qui pervertere contenderet? in qua tamen re non antiquitatem sed /liceat mihi sic loqui/ melioritatem observasse canitie ipsa semper venerabilius est habitum. De praeceptis artium liberalium tradendis, proponendis, explicandis, quid statuendum sit, tempus ac discipulorum numerus, aetas, profectus edocebunt, nec de eo, ingeniorum prios non perspecta sagacitate ac solertia, aliquid dicere tutum esse arbitror. Ultimam literarum mear[um] particulam legendam… maximasq[ue], Amplissimo Senatui, D[omi]no item Tribuno-Plebis cum tota electa… communitate ago gratias, quod me tanto afficere honore ac sibi proprium… dedignati, spondeo, juvante Jehova Deo nostro, in honorem Urbis in… scholae, in decorem Ecclesiae omnia mea acta, ac facta, agenda, facienda directorum. Quod superest, Amplissimo Senatuj sit curae, pro inducenda Supellectile Scholastica, non prius aut posterius quam decimo abhinc die, qui 28 Januarÿ est futurus, currum aliquem emittere, ego interea negotiola mea in finem deducere conabor. Faxit Deus Ter opt[imus] Max[imus] Salvos omnes ac sanos cives Amplis[simo]s mihi videre contigat.

Valete Viri Circumspectiss[imi] ac mihi, ut caepistis, favete.

Dabam Szepsini 19 Januarÿ 1619.

 

Servitor Amplitudin[um] vestrar[um]

paratissimus semper,

Martinus Czombor Szepsinus.

 

Magyarul:

A Nemes és Nagytiszteletű Tanácsnak, a Főbírónak, Szabad és Királyi Kassa Városa Választott és Esküdt Közössége Elnökének és Tagjainak, a Teljes Tisztelettel Tisztelendő Uraknak és Pártfogóknak.

Mind közös, mind magános dolgaiknak legyen minél szerencsésebb folyása ez új esztendőben.

Nagytiszteletű, becsületes, bölcs férfiak, akiknek tiszteletemet, becsülésemet, szeretetemet, teljes jóakaratomat küldöm a távolból, s a jövőben is mindig küldeni fogom. Lelkem nagy megrendülésével, felbuzdulásával és ámulatával olvastam becsületes meghívó leveleteket, olvasván és szívből megfontolván… és meghátrálni: ki vagyok ugyanis én? mondom, ki vagyok én? akit ti ekkora… és szeretettel? Engem hívtok a ti iskolátok… pálcájának átvételére, s mivégre? nemcsak a ti Kassátok, hanem egész Pannóniánk fénylő díszének, ama Bocatius [= Bocatius János: Hungaridos Libri Poematum Quinque. Bártfa 1599. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]II. 287. Sárospataki Könyvtár HH 817.] Jánosnak helyébe és örökébe. Ifjú vagyok, s úgy gondolom, munkásságomhoz nem illik e pálca, vajon képes leszek-e viselni a terhet? kételkedem a rólam alkotott véleményt illetően? habozom. Mégis, honnan ez a kegy irántam, ha nem az istenségtől? Az Istentől való ez! Az Isten hív! Hát megtagadjam? Hát ne kapcsoljam kívánságomat a tiétekhez? Felismerem az isteni gondviselést, magasztalom a ti jószándékotokat sőt jótéteményeteket, ami ajánlatotokban van, akaratunkban és szándékunkban áll azt elfogadni. Mert hiszem, hogy semmi sem szolgálhat nagyobb dicsőségemre, mint a ti városotokban lakni, semmi sem lehet hasznosabb, mint tekintélyes polgárokkal társulni, semmi sem alkalmasabb a tisztességre, mint a ti iskolátok pálcáját viselni, s nincs meghívás /bár higyjétek el, több is akad/, mely annyira csábítaná lelkemet, mely annyira édesgetné fülemet, mint a tiétek. Tehát a ti óhajotoknak, Nagytiszteletű Tanács, Isten segítségével engedni szándékozom, főképp, mert leveletek tartalmából úgy értettem, hogy tekintélyes és kiváló férfiak javallólag ajánlottak engem. Bizonyára nagy a munka, nagyobb az irigység, de jóval nagyobb az igazságtalanság majdani súlya, azonban Istent fogom hívni tanácsadónak és segítségül, őt és saját munkámat állítom pajzsul az igazságtalanság ellen. Igazságtalanságtól csak a lusták mentek, irigységtől csak a jelentéktelenek szabadok. Láttam kegyetlen viharban a dániai tengeren /amit Baltinak is neveznek/ terhes hajókra leskelő kalózokat, kik azonban az üreseket érintetlenül engedték elhaladni. [Szepsi Csomborral fordítva – Europica Varietas [= Szepsi Csombor Márton: Evropica Varietas… Kassa 1620. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 500.] lb: „Semmi allapatnak alitom az melynek ninczen irégye. Lattam még az Britanniai tengerenis hogy á tüzes tolvaiok az terhes haiok mellet inczelkettenek, az üresseket penigh szabadságosan el boczatnttak.”] Ami az évi fizetséget illeti, nem kételkedem annak tisztességes voltában, mégis, étkezés nélkül nem elegendő kívánságunkhoz képest: hitet adván azonban nagylelkű igéreteteknek és fogadásotoknak, nem sürgetem annak kiegészítését. Megtudtam ugyanis /mint ahogy jószándékotok a becsületesek iránt mindenki előtt nyilván megmutatkozik, mily nagy kegyben szoktátok részesíteni a tudományok valamennyi barátját. Ki lenne, hacsak nem esztelen, aki az iskola dicséretes szokásait le akarná rombolni? mégis azonban e dologban az öregek véleménye szerint is nem a régiséget, hanem /szabad legyen ezt mondanom/ a hasznosságot kell szem előtt tartani. Hogy a tisztes tudományok tanításáról, előadásáról, bemutatásáról, elmondásáról miképpen kell határozni, megmutatja majd az idő és a tanulók száma, kora, előmenetele, úgy vélem, semmit sem lehet erről bizonyossággal mondani tehetségük élességének és frissességének megvizsgálása előtt. Levelem utolsó részét olvasásra… a Nagytiszteletű Tanácsnak, továbbá a választott közösség elnökének és tagjainak legmélyebb hálámat fejezem ki, amiért engem ekkora tisztességgel illettek és maguknak a saját… vonakodtak, fogadom, hogy minden tettem és cselekedetem Istenünk segítségével a város dicsőségére, az iskola…, az egyház javára fog szolgálni. Ami még hátra van, legyen gondja a Nagytiszteletű Tanácsnak arra, hogy az iskolai eszközök elszállítására sem előbb, sem később, mint mához a tizedik napra, január 28-ra valami szekeret küldjön, én közben igyekszem dolgaim végére járni. A háromszor legjobb és legnagyobb Isten adja, hogy minden nagytiszteletű polgárt épségben és egészségben láthassak.

Éljetek jól, bölcs férfiak, s legyetek hozzám kegyesek, mint eddig.

Írtam Szepsiben, 1619. január 19.

Tisztelendőségtek mindig kész
 szolgája

Szepsi Csombor Márton




Hátra Kezdőlap Előre