8.

[D[omi]nus Iudex p[ro]tulit.]

1620. márc. 19.

Az alábbi részletben – figyelmeztetett rá Bán Imre – a hivalkodás XVII. századi jelentése ’semmittevés, naplopás’. Vö. SzMA [= Szenci Molnár Albert: Dictionarium Latinoungaricum… –Dictionarium Ungarico-Latinum… Nürnberg 1604, RMK I. 392., 393. és Frankfurt 1644., 1645. RMK I. 759., 776.]: hivolkodás (otium desidia) = mulatság, henyélés veszteg heverés, tunyaság.

(283a) „D[omi]nus Iudex p[ro]tulit. [A bíró úr előadja.] Az mÿ Oskolank szánya Isten minemü nagy fogiatkozasba, vagion az tanitas mia, Vgy annira hogy (283b) Alvincj Vramis tegnap ielente hogy immár magha sem remennelhet semmy ioth az Mester felöl, mert czak az setalasba es hiualkodasba megien el: etc. Del[iberatum] inczük megh, auagÿ ugian boczassuk el, mert hiába az mj intesünk azzal nem gondol.”




Hátra Kezdőlap Előre