Kecskeméti Gergely egyetlen példányban fennmaradt műve, a verses ULysses Pannonicus (Franeker 1626. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]III. 1397. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár R M Ir. III. 377. Hozzákötve Gamelion, seu Carmen Nuptiale celebratum ad sacrastaedas… Stephani Bethlen… c. ugyanott, ugyanakkor megjelent művéhez. Ennek címlapján kéziratos bejegyzés: Andreae L[ite]ratj Nagÿ de Also Zent Mihalyfalwa 1635 25 Junij m[anu]pr[opri]a) a bevezetőben így ünnepli Csombor Mártont (A3a – A3b): „Hoc ego dum mecum volvo, Illustrissime BETHLEN, / Se fortuna mihi facilem mitissima praebet. / Ecce etenim dudum quaesitam commoda defert / Materiem. Nam Pannonico descripserat ore / Czomborides cursu[m], quo Gallos cernit et Anglos Belgasque, et fausto Germanos sidere lustrat. / Hoc dum percurro, vacuam mihi deluis aurem / Vellicat, et dicit: Tota quo dmente petisti, / Laetus habes, cape, quaeso, manu, quod porrigit hora, / Grataque materies veniat tibi carminis olim / Hoc iter. Et dignum capias et amabile donum / Sic ait.”
Magyarul
„Nemes Bethlen, míg ezen rágódom, a jószerencse szolgálatkésznek bizonyul irányomban. Mert íme kezembe adja az óhajtott anyagot. Mert a Csombor-fi leírta magyarul az utat, mellyel megszemlélte a gallokat, angolokat és belgákat, melyen megnézte szerencsésen a németeket. Míg ezt átlapozom, figyelő füleimet csipkelődve meghúzgálja és így szól: Szerencsésen elnyerted, amit óhajtottál, fogd, kérlek, amit váratlanul találtál, ez a régi út kedvező anyagot ad versedhez. Fogadd el a méltó és kellemes ajándékot, mondja.”