A szövegközlés módja

A szövegközléshez általános irányelvként A magyar klasszikusok kritikai kiadásának szabályzata (Összeáll. Horváth Károly. Bp. 1962.) követelményeit vettük figyelembe. Ezektől csak néhol tértünk el, de mindig az 1963. május 28-i tanácskozás, valamint a Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1966. november 3-i, kiadványunk kéziratát megvitató szegedi ülésének jóváhagyásával. Kiadásunk tehát betűhív, s mivel sem az Europica Varietas-nak sem az US-nak nem maradt ránk kézirata, azok első kiadásainak szövegére épül. Gondosan megtartottuk a szerző helyesírását feltehetőleg tükröző nyomtatványok ortográfiai jellegzetességeit (egybe– és különirás, ékezés, nagy és kis betűk használata, központozás stb.), valamint a sajtóhibának nem minősíthető régies vagy nyelvjárási alakokat. Olyan kirívó esetben sem emendáltunk, mint például szaggadása (US [= Szepsi Csombor Márton: Vdvari Schola… Bártfa 1623. RMK I. 527.] 33a), mert a d-t csere másutt is gyakori (mint helyett mind és fordítva stb.). A kötetek eredeti lapszámait (kerek zárójelben) dőlt betűkkel iktatjuk a szövegbe, az eredetiben számozatlan lapokat a szokásos levéljelöléssel megszámozzuk. /Ferde zárójellel/ írjuk át az eredeti szövegek zárójeleit, [szögletes zárójelben] a, főszöveg rövidítéseit oldjuk fel, közbeiktatott saját megjegyzéseinket közöljük – nem alkalmazunk viszont feloldást a dokumentumok és tárgyi jegyzetek idézett régi magyar szövegeiben –, ugyancsak szögletes zárójelben pótolunk hiányzó betűket, szavakat, lapszámokat stb. Az US [= Szepsi Csombor Márton: Vdvari Schola… Bártfa 1623. RMK I. 527.] bibliai hivatkozásainak rövidítéseit közérthetőségük miatt változatlanul hagyjuk, s ezeket a jegyzetekben magunk is így használjuk. A ma már nem használatos betűjeleket így írjuk át: ô = ó; o = ö; s = s; ß = sz (gót betűs szövegeknél a forrásokban is = ss); u = ü; v = v; η = ÿ o = ö; à, â, ill. è, ê = á, ill. é, ennek eredeti alakját csak akkor hagytuk meg, ha ’az, ez’ értelemben áll. A η-nak ÿ-nal való jelölése mellett azért kellett döntenünk, mert ji, ij, ii betű-, illetve hangkapcsolatként egyaránt előfordul, és mert az y ezt a háromféle funkciót nem láthatja el, lévén maga is az i hang jele, illetve a gy, ny, ly stb. hangok betűjelének tagja. Eredeti alakban hagytuk meg az é hangértékű ę-t, az ë-t és a gy hangértékű g-t.

Az eredeti tipográfiai elrendezésen – mivel célunk a két kötet reprodukálása volt – mindössze annyit változtattunk, hogy a rendkívül zsúfolt szedéstükrű első kiadások gyakorlatával szemben az egyes fejezeteket új lapon indítjuk, s természetesen szétválasztjuk a sor végén összepréselt, az egybeírás látszatát keltő szavakat. Pl. Europica Varietas [= Szepsi Csombor Márton: Evropica Varietas… Kassa 1620. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 500.] 102: jöueuényBelgak, 377: Doctornakenekétmondgyak stb. Ügyelünk azonban a szöveg általános sajátosságaira s például az is kötőszót nem választjuk el az előtte álló szótól. Ezeket az eseteket, valamint az eldőlt vagy megfordult betűk helyreállítását külön nem jelezzük. A kis és nagy betűket meghagyjuk eredeti rendjükben, csupán az Europica Varietas-ban egységesítettük az egyes szakaszok élén álló városnevek és a dedikációk írásmódját, mert a nyomtató olykori következetlensége zavarja az áttekintést.

A helyesírási kérdések között említjük, hogy a régi magyar írók családnevének alakját lehetőleg modern formában használjuk. Az új irodalomtörténeti kézikönyv és Klaniczay Tibor reformjavaslatait követjük e téren (A régi magyar családnevek helyesírása. MNy [= Magyar Nyelv] LXII. 480-486): Alvinci, Apácai [= Apácai Csere János: Magyar Encyclopaedia. Bev. és sajtó alá rend. Bán Imre. A jegyzeteket összeáll. Gyenis Vilmos. Bp. 1959. Magyar Klasszikusok.], Szenci stb., sőt: Szepsi Lackó [= Szepsi Lackó Máté krónikája és emlékezetre méltó hazai dolgoknak rövid megjegyzései. 1521-1624. Kiad. Mikó Imre. Erdélyi Történelmi Adatok. III. köt. Kolozsvár 1858.], Berzevici stb. alakokat írunk. Ahol az egykori hangalakban nem voltunk biztosak (pl, a tz, cz végződések esetében), ott meghagytuk viszont a nyomtatványok és kéziratok korhű írásmódját (pl. Szepsi Korotz, Darholtz, Palatitz stb.).




Hátra Kezdőlap Előre