HATODIK KÖNYV.
WERBŐCZI UTOLSÓ ÉVEI.
1536-1541.



I.



Wese János lundi érsek. Békeközvetítése János király és Ferdinánd között. Martinuzzi György. A váradi békekötés. Bírálata.

FERDINÁND és JÁNOS királyok között egy évtized óta dúló trónviszály kiegyenlítésének föladatát V. Károly császár egy külföldi főpapra bízta. Ez a Dániából jött Wese János lundi érsek volt, ki a mikor hazája a protestantismushoz csatlakozott, érseki székét elhagyván, a császár diplomatiai szolgálatába lépett.

A hűség hitéhez és meggyőződéséhez, a melyért előkelő javadalmat áldozott föl és a hontalan élet gyászát vállalta el, alkalmas volt arra, hogy bizalmat keltsen önzetlensége és megbízhatósága iránt. Egyúttal, mint egy távol éjszaki ország szülötte, a magyar és német elem mélyen meggyökerezett érzelmi és érdekellentéteivel szemben, az elfogulatlanság előnyével dicsekedhetett.

Wese érsek, miután hosszabb ideig a bécsi udvarnál tartózkodott volt, 1536 június havában a Váradon időző János király udvarához jött.

Itt az ő igyekezeteit kiváló buzgalommal támogatta Werbőczi, a kit a békepárt fejének tekintettek.[453]

Azonban az ő befolyása uralkodójának személyére és politikájának irányítására jó idő óta csökkenőben volt. Mindinkább háttérbe szorította őt az a rendkivüli egyéniség, a ki most már a hatalmat egészen magához ragadta: Martinuzzi György. Ez a horvát származású pálos-szerzetes, ki mint a sajóládi kolostor perjele 1527 nyarán ismerkedett meg János királylyal, annyira meghódította bizalmát, hogy tanácsosává lett, 1534-ben pedig váradi püspökké és kincstárnokká neveztetett.

Ő benne épen azok a tulajdonságok voltak kiváló magas fokon kifejlődve, a miket Werbőczi nélkülözött: erély és szívósság, furfang és ravaszság, párosulva administrativ és pénzügyi képességekkel.

Az eszközökben nem válogatva, a török szövetségnek híve volt, a melytől azt várta, hogy János királyt egész Magyarország urává teszi. De a mikor reményeiben és számításaiban csalódott: a Ferdinánddal való kibékülést igyekezett lehetővé tenni és örömmel karolta föl az alkalmat, a mely erre Wese érsek megjelenésével kínálkozott.

A két fél álláspontjának az 1535-ik évi bécsi értekezletek alkalmával jelentkezett ellentétei most is nagy nehézségeket támasztottak és több ízben a tárgyalások megszakítását vonták maguk után. Sőt az 1537-ik év őszén Ferdinánd újból megkísérlé a megoldhatatlannak látszó csomót fegyverrel vágni ketté. Csakhogy serege, Eszék ostrománál, a törököktől súlyos vereséget szenvedett s így hajlandóbbá lett az engedményekre. Az év végén a lundi érsekkel Sárospatakon tárgyaltak: György barát, Frangepán érsek, Brodarics püspök és Perényi Péter. Majd az 1538-ik év első napjaiban Váradra mentek át, hol Werbőczi és Statilio erdélyi püspök szintén részt vettek az értekezletekben, melyek ekkor eredményre vezettek. Február 24-ikén János király aláírta a szerződést.

A váradi békekötés a tényleges birtokállomány alapján köttetett, úgy hogy mind a két uralkodó teljes felségjoggal tartja meg azt az országrészt, mely hatalmában van; Jánost egész Erdély, Ferdinándot egész Horvát- és Szlavonország uralják. Azonban János halála után, még ha törvényes fiörökösöket hagy is hátra, a magyar korona egész területe osztatlanúl Ferdinándra és örököseire száll, viszont a Habsburgház férfiágának kihalta esetében, a trónörökösödés joga Zápolyai Jánost és férfiörököseit illeti meg. Ha János királynak fia születik, ez szepesi herczeg czímével a Zápolyaiak összes családi javait örökli és osztrák főherczegnőt kap feleségűl. A két király örök békét, szövetséget és testvériséget fogad; külső és belső ellenség támadásai ellen teljes erővel védelmezi egymást. A belső nyugalom, a közbiztonság, a kereskedelmi forgalom fenntartására, a foglyok kölcsönös szabadon bocsátására vonatkozó több rendelkezés vétetett föl a szerződésbe.


BEKÉNY BENEDEK JANUS PANNONIUS-KIADÁSÁNAK AJÁNLÓLEVELE.



99 WERBŐCZI IMRE LEVELE VÁRALJAI SZANISZLÓHOZ.
Werbőczi Imre 1543 május 2-án kelt levele az Országos Levéltárban.[454]


János király és tanácsosai attól tartottak, hogy ha ezen békekötés, mely egyúttal a török ellen irányuló szövetség volt, a porta tudomására jut, a szultán hadjáratot indít ellenük. Ezért azt kívánták, hogy a míg a császár és Ferdinánd az ellenállásra magukat elég erőseknek nem érezik, a békekötés föltételeit titokban tartsák s csak azt hozzák nyilvánosságra, hogy egy évre szóló fegyverszünetet kötöttek.


100. PERÉNYI PÉTER NÉVALÁÍRÁSA.[455]


A lundi érsek ez ellen nem tett kifogást, mindazáltal Ferdinánd megnyugtatása végett, János király hat tanácsosától, kik a váradi tárgyalásokat vezették, okiratot állíttatott ki, melyben kötelezték magukat, hogy a kihirdetés alkalmával befolyásukat a föltételek végrehajtása érdekében felhasználják.[456]

A váradi békekötés, akár mint politikai tényt, akár mint államjogi szerződést tekintsük, azoknak, kik megalkották, nem válik becsületükre.

Frater Györgynek, ki János királyra a döntő befolyást magához ragadta, legnagyobb része volt benne. Azonban Werbőczinek elég tekintélye és súlya maradt meg, hogy a magyar államjog alapelveit érvényre emelje és azokkal ellentétes törekvéseket meghiusítson. Csakhogy ezt meg sem kísérlette.

A nemzeti párt vezérei ebben a békekötésben leteszik a fegyvert, melylyel négy évtizeden keresztül a független magyar állam és a nemzeti királyság megalapításáért küzdöttek.

Az 1505-ik évi végzés megállapította, hogy idegen uralkodóházak sarjai a magyar trónt soha se foglalhassák el. Ezt pedig a végből tette, hogy ily módon a Habsburgházat a magyar koronára tartott jogigényeitől megfoszsza.

Ellenben az 1538-ik évi békekötés azt állapította meg, hogy János király halála után a magyar trónt sem az ő fia, sem más magyar ember ne foglalhassa el. Ezt pedig a végből mondta ki, hogy a Habsburgháznak az osztatlan magyar állam trónjára jutását biztosítsa.

Az 1505-ik évi végzésben a nemzet törvényes képviselői – az ország rendei – a nemzetet megillető királyválasztási jogot csak annyiban szorították meg, a mennyiben elhatározták, hogy idegen származású trónkövetelő nem választható meg.

Az 1538-ik évi békekötés a királyválasztási jogot úgyszólván teljesen megsemmisítette; a mennyiben akképen rendelkezett, hogy János király halála után királyválasztásnak helye nincs, hanem az ő országrésze elismeri uralkodójának Ferdinándot; ennek halála után egész Magyarország osztatlanúl férfiutódaira, ezeknek kihalta után Károly császár férfiutódaira, ezeknek kihalta után János király férfiutódaira száll; csakis ezen négy ág kihalta után lép a nemzet újból királyválasztási jogának birtokába. Így tehát azon eshetőség ellen sem volt a váradi magyar politikusoknak kifogásuk, hogy ha Ferdinánd fiága kihalna, Magyarországban – a spanyol király uralkodjék!

A békekötés erről intézkedő czikkelyének szövegében különösen feltűnő az a részlet, a melyben kimondatik, hogy Ferdinánd halála után fiát Miksát «az ország egyértelműleg királylyá megválasztani tartozik.»[457] Annak a megállapodásnak, hogy a rendek előre megjelölt személyt egyhangúlag kötelesek megválasztani – értelme nincs; mert ha a trón elfoglalására hivatott személy ki van előre jelölve – választásról szó sem lehet.

Továbbá, ha a János oldala mellett levő magyar államférfiak szükségesnek látták hazájuk megmentése érdekében politikai multjokkal szakítani, – ezért a törvényesség kellékeinek mellőzésére sem szükségük, sem joguk nem volt.

Már pedig a békekötés oklevelének szövege szerint a trónörökösödés ügyét János király önhatalmúlag, önkényesen intézi el, kijelentvén, hogy ő «megnyugszik abban (ad hoc condescendit), hogy az ő halála után nem az ő fia, hanem Ferdinánd és örökösei uralkodjanak Magyarországban.»

Valóban rejtély az, hogy a békekötésben közreműködő államférfiak mikép tarthatták János királyt feljogosítottnak arra, hogy önhatalmúlag szabályozza a trónörökösödést? Miképen feledkezhettek meg arról, hogy az 1490. és 1526-ik évi királyválasztó országgyűlések a Mátyás király és Fridrik császár, az Ulászló király és Miksa császár között létrejött szerződéseket, melyek a trónörökösödést hasonló módon szabályozták, érvényteleneknek tekintették?

Arról, hogy a trónöröklés szabályozására vonatkozó megállapodást országgyűlés elé kell terjeszteni s hozzájárulását kieszközölni, említés nem történik.

Egyik czikkely mindazáltal a trónörökösödési rend megszilárdítása,[458] úgyszintén Ferdinánd király és Károly császár megnyugtatása,[459] tehát nem a megállapodás jogi érvényességének biztosítása végett, bizonyos rendszabályokat állapít meg. Kijelenti, hogy a békekötés kihirdetése alkalmával a főpapok, zászlós urak, előkelő nemesek, köztisztviselők, városi hatóságok stb. kötelesek lesznek (tene buntur) Ferdinánd király és V. Károly császár irányában hűségesküvel lekötni magukat.


101. MAGYAR HARCZOS a XVI. SZÁZADBAN.[460]


János király tanácsosai e szerint uralkodójukat feljogosítottnak tekintették arra, hogy az ország rendeit a két idegen uralkodó trónörökösödési jogának elismerésére kötelezzék. Egyúttal erre vonatkozólag sem okultak azon, hogy Mátyás király Corvin János érdekében, II. Ulászló pedig Miksa javára a rendeket szintén ilyen módon egyenként igyekeztek lekötni; de ezen kötelezettségek jogi érvényességét a későbbi országgyűlések el nem ismerték.

Szokatlan a hűségi esküre vonatkozó rendelkezés. Az ország rendei a békekötés kihirdetése alkalmával kötelesek letenni olyan hűségi esküt, melynek kötelező ereje függőben marad, a míg «a szepesi herczegségre vonatkozó alább kifejtendő föltétel» teljesíttetik.

Ez a föltétel a következőképen volt formulázva.

Ha János király fiúgyermek hátrahagyása mellett talál meghalni, az általa bírt országrész kormányát Ferdinánd csak akkor veheti át, új alattvalói csak akkor kötelesek neki meghódolni, a mikor Szepes vármegyét és a Zápolyai-család összes birtokait, vagyis a megalakítandó szepesi herczegséget, János király fiának tényleg átadja.

E szerint János király esetleg születendő fiának a szepesi herczegség birtokába való jutást a békekötésben akképen akarták biztosítani, hogy ettől tették függővé Ferdinándra nézve a belépést az egész ország birtokába.

János király törekvése, hogy a maga családját, mikor a királyságból önként kizárja, az ország rendei sorában az első helyre állítsa, kétségkivül jogosult volt.

Azonban nem igazolható a magánérdeknek az ország legfontosabb érdekeivel való összebonyolítása, vagyis az a forma, melyben a családi politika érvényesül; mert veszélyes bonyodalmakra nyitott tért.

Ugyanis a békekötés kihirdetése bizonytalan időre, vagyis akkorra, mikor V. Károly császár és Ferdinánd király a török ellen erős hadsereget állíthatnak ki, halasztatott el. Már pedig a kihirdetés végett egybehívandó magyar országgyűlés volt hívatva a Zápolyaiház idegen kezekre jutott birtokainak kiváltásáról rendelkezni és a kiváltás foganatosítására Ferdinánd királynak két esztendő engedtetett.

Ha tehát János király, fiú hátrahagyásával, a békekötés kihirdetése előtt talál elhalni, az ő alattvalói Ferdinándnak nem hódolhatnak meg; mert be kell várniok az országgyűlést, melyen a békekötés kihirdettetik és az ország rendei a hűségesküt leteszik, azután pedig azt az időpontot, a mikor a szepesi herczegség a fejedelmi gyermeknek átadatik.


102. V. KÁROLY NÉVALÁÍRÁSA.[461]

Ezen idő alatt ki fogja János király országrészének kormányzását vezetni? Mi fog történni, ha Ferdinánd az országgyűlés befejezésétől számított két esztendő alatt a szepesi herczegséget átadni nem képes, vagy nem hajlandó? Vajjon ebben az esetben János király alattvalói elhunyt királyuk fiát tartoznak uralkodójuknak elfogadni, vagy szabadon választhatnak királyt? Mindezen kérdések elintézésére a békekötés oklevelének szövege támpontot nem nyújtott.

János király az ő esetleg születendő fiának a szepesi herczegségen kivül még Ferdinánd egyik leánya kezét kívánta biztosítani.

A békekötés erre vonatkozó czikkelyének szerkezetéhez szintén sok szó fér. Abban el van mondva, hogy három esztendő előtt V. Károly császár János király követeinek kijelentette, hogy uralkodójuk esetleg születendő fia részére Ferdinánd király egyik leányát feleségűl megszerezi; most pedig János király a kölcsönös szeretet és barátság megszilárdítása végett «a császári felség ajánlatát elfogadja és megvalósítani óhajtja».

Ez a sajátszerű forma János király és hívei hiúságának kívánt hízelegni, úgy tüntetvén föl a tényállást, hogy János király a főherczegnő kezét fia számára szívesen fogadja, de nem kérte s nem is kéri. Azonban más részről a czikkelyt épen ez a forma fosztotta meg a tartalomtól. Mert abban nincs és nem is lehetett kimondva, hogy Károly császár kötelezve van a főherczegnő kezét a szepesi herczegnek megszerezni; az sincs megállapítva, hogy mi történik azon esetre, ha Ferdinánd vonakodik leányát a szepesi herczegnek nőül adni?

Általán a békekötés egész szövege azt a gyanút támasztja, hogy megalkotói lehetőleg sok ajtót igyekeztek nyitva tartani, a melyek egyikén végrehajtása elől, ha a körülmények megengedik, menekülhessenek.

Nem kevéssé meglepő, hogy Ferdinánd és V. Károly császár a váradi békekötést örömmel fogadták és haladék nélkül megerősítették. Igaz, hogy a megelőző örökösödési szerződéseknél előnyösebb volt, mert annak alapján, János király halála után, még ha fiúgyermeke is marad, házukra volt szállandó egész Magyarország; azonban természetszerűen fel kellett merülni lelkükben annak a gondolatnak, hogy a magyar nemzet, miután a Frigyes és Miksa császárokkal kötött szerződések által nem hagyta magát jogai gyakorlásától megfosztani, a váradi békekötés irányában sem fog nagyobb tiszteletet tanusítani.

Az államférfiúi bölcseség és a politikai megbízhatóság hiányának, a váradi békekötésben megnyilatkozó tüneteivel szemközt, mintegy enyhítő körülménynek, sőt a jellemek tisztulásának jelenségét kell méltányolnunk azt a tényt, a mely szerint a Ferdinánd és János között éveken át folytatott ezen tárgyalásokban legalább az egyéni érdekek rugói nem működtek, a köznapi opportunismus sugallataihoz piaczi szempontok nem csatlakoztak. A lundi érsek nem tett kísérletet, hogy János király bizalmas embereit megvesztegesse, ezek pedig nem állottak elő követelésekkel.

Werbőczi még azt sem kívánta, hogy Ferdinánd király területén levő birtokai, melyektől megfosztatott volt, neki visszaadassanak. Csak is egy várra nézve fordult ilyen kérelemmel Ferdinándhoz. Ez a vár a zólyommegyei Dobronya volt, mely a mohácsi vész idején menedékhelyűl szolgált volt néki. És erre a lépésre sem vagyoni, hanem biztonsági érdekei késztették; azzal okadatolta azt, hogy egyéb várai, török támadás esetén biztos oltalmat neki és családjának nem nyújtanak, s így ha a Ferdinánd és János között tervezett békekötés török háborút von maga után, szüksége lesz erődített helyre olyan vidéken, mely az ellenség támadásának kitéve nincs.[462]

II.



János király házassága. Werbőczi követsége Krakóba. Izabella királyné. Werbőczi levele Ferdinándhoz. Martinuzzi politikája a váradi békekötéssel szemben. Maylát István lázadása. Martinuzzi konstantinápolyi követségének terve. János Zsigmond születése. János király halála. A váradi békekötés.

JÁNOS király ekkorig nőtlen maradt. Előbb Anna herczegnő, majd Ferdinánd király egyik leánya kezének elnyeréseért tett ismételten lépéseket; időközben a franczia és lengyel udvaroknál keresett menyasszonyt. A nagyváradi békekötés után újból Lengyelországba fordult s az alig húsz éves Izabella herczegnő kezét elnyerte. Az 1538. év végén fényes küldöttség indult útnak Krakóba. Élén az agg Werbőczi állott, ki ez alkalommal az út költségére, Ráskai István nógrádi főispántól 1500 forintot vett föl kölcsön.[463] Társai, Brodarics váczi püspök és Perényi Péter voltak,[464] kikkel az 1539-ik év január 29-ikén végrehajtott ünnepélyes eljegyzés után, Izabellát Székesfehérvárra kisérte.

Kevéssel a menyegző ünnepélyei után a portáról aggasztó hírek érkeztek a szultán fenyegető készületei felől, arról, hogy a határszélen török hadak gyülekeztek és betörést intéztek Slavoniába.

János király ekkor, május közepén, Frangepán Ferenczet Bécsbe küldötte. Az érsek Werbőczitől is vitt levelet, melyben – a török mozgalmakra utalva – Dobronya várának visszaadását újból szorgalmazta. Mivel ugyanis «a török császár szándékai iránt – úgymond – bizonytalanságban van,… hogy szükség esetén feleségét, gyermekeit[465] és csekély vagyonát ott biztosságba helyezhesse… a várat borral, gabonával, egyéb élelmiszerekkel, ágyúkkal és lőporral mielőbb fölszerelni kívánná».


103. KRAKÓ.[466]


Leveléhez okiratot csatolt, melyben Ferdinándot hűségéről biztosítja.[467]

Ez a hűségi fogadás nem vonatkozhatott egyébre, mint a váradi békekötés föltételeinek megtartására és arra az alattvalói viszonyra, mely a Ferdinánd országrészében fekvő dobronyai vár birtokba vételével létesült volna. Werbőczinek azzal nem lehetett szándéka az árulás tényét követni el. Mert a benső ragaszkodás köteléke, mely őt János királyhoz csatolta, egy pillanatra sem lazult meg. Sőt Rorario pápai követ, ki ezen év őszén a budai udvarnál megfordult, a helyzetet úgy itélte meg, hogy János királynak Werbőczi «az egyetlen igaz barátja, míg a többi tanácsosán nem mulik, hogy mindennap százszor nyakát szegjen.»[468]

Rorario a végből jött, hogy a váradi békekötés kihirdetését és végrehajtását sürgesse. Mivel pedig ezt Frater György ellenezte és veszélyesnek itélte, a pápai követ legalább annyit kívánt elérni, hogy az ország főurai esküvel erősített hitlevelet állítsanak ki, melylyel Ferdinánd és fiai trónöröklési jogát elismerik. A király ehhez, Frater György befolyása alatt, nem adta beleegyezését. A nuntius azt a benyomást nyerte, hogy a királynak és tanácsosainak utógondolatuk az, hogy ha Izabella fiúgyermeket szül, a váradi békekötésben elvállalt kötelezettségeken túlteszik magukat. Ennek bizonyítékát látta abban, hogy a király, Frater Györgyöt nagyértékű ajándékokkal a portára készült küldeni.

Werbőczi nem helyeselte ezt a politikát és a váradi békekötés végrehajtása mellett foglalt állást. Azonban a tanácsban elszigetelten maradt.[469]

Míg János király kétszínű és ingatag politikájával mind Bécsben, mind Konstantinápolyban a bizalmatlanság magvait hintette el, a melyekből nagy veszélyek sarjadzhattak: váratlanúl Erdélyben fenyegető mozgalmak keletkeztek. Maylát István és Balassa Imre vajdák Kendi Ferenczczel és többekkel János király megbuktatására szövetkeztek s Ferdinándhoz és a szultánhoz segítségért fordulván, a lázadás zászlaját kitűzték.

János, a mikor erről hírt kapott, 1540 márczius közepén Budáról útra kelt, hogy személyes megjelenésével a rendet helyreállítsa. Távollétének idejére helytartóvá Werbőczit rendelte,[470] a ki azonban már néhány héttel utóbb szükségesnek látta, hogy uralkodójához csatlakozzék. Oldala mellett találjuk május havában Tordán, hová az erdélyi rendeket gyűlésre hívta össze.[471]

Itt megjelent Balassa Imre. János a lábaihoz boruló, kegyelmet kérő lázadóhoz, valóban király ajkaira illő ezen nemes szavakat intézte: «Az áruláshoz hozzászoktattak ugyan, mint kegyelmed is tudhatja, a múlt idők; de azért ne higye, hogy szívünk lelkünk a fájdalomtól elszokott. Ez órában Isten tölt balzsamot szivünkbe s ezzel kegyelmed is kenje be sebeinket, hogy a múltat elfelejtvén, ezen óráról kegyelmesen megemlékezhessünk.»[472]

János király Tordáról május végén Gyulafehérvárra tette át udvarát, a hová Frater György és Werbőczi kísérték. Értésére esvén, hogy ellene Konstantinápolyban Maylát István és Ferdinánd követei fondorkodnak, sürgetően szükségesnek látta, hogy hatásuk ellensúlyozása végett Frater György, kit már az év elején a követséggel megbízott, haladék nélkül útra keljen. Ez azonban, ismételt felszólítás daczára, indulását különféle ürügyek alatt halogatta. A valódi ok, a mi őt erre az eljárásra bírta, a király kedvezőtlen egészségi állapota volt, mely szédülési és fuldoklási rohamokban nyilvánult, sőt egyízben szélhűdés tünetei mutatkoztak;[473] ő pedig a király közelnek látszó kimúlta idején nem akart távol lenni.

Junius közepe táján az udvarhoz török csausz érkezett; a tudósítások, melyeket hozott, arra bírták Martinuzzit, hogy most már késznek nyilatkozott az elútazásra; sietséggel tették meg tehát az előkészületeket és biztosnak vélték az udvarnál, hogy junius végén elindul.[474] Azonban az utolsó órában ki tudta vinni a királynál, hogy őt a megbízástól fölmentse és a követséget Werbőczire bízza, a mivel nemcsak azt érte el, hogy ő maga az udvarnál maradhatott, hanem azt is, hogy Werbőczit onnan eltávolította. A nyolczvan éves aggastyán nem tudott ellenállani a barát rábeszéléseinek és a király kéréseinek, a küldetést elvállalta; jutalmúl Vecs várát, melyet ő hét év előtt Kendi Ferencznek elzálogosított és ennek lázadása következtében a király elfoglalt volt, visszaadták neki.[475]


104. MARTINUZZI GYÖRGY NÉVALÁÍRÁSA.[476]


Ez Szászsebesen történt, hová a király, egészségesebb fekvésű helyet keresve, a két államférfiú kíséretében átment. Itt vette julius 7-ikén azt az örvendetes hírt, hogy neje Budán fiúgyermeket szült. Készületeket tett, hogy oda utazik. Azonban másnap újabb szélhűdés érte, mely életerejét végképen megtörte.

Érezvén a halál közeledését, gyermekét György barát és Petrovics Péter gondjaira bízta; amannak diplomatiai ügyessége, ennek katonai képességei biztosítékot látszottak neki nyújtani affelől, hogy örökösének érdekei meg lesznek óva. Werbőczit mellőzte; benne nem találta föl többé azon kellékeket, melyek vezérlő állás betöltésére képesítenek. Több napig tartó haláltusa után, julius 18-ikán múlt ki.


105. IZABELLA KIRÁLYNÉ NÉVALÁÍRÁSA.[477]


Werbőczit a mellőztetés nem keserítette el. Szolgálat- és áldozatkészségét csakhamar tényekkel bebizonyította. Ott virrasztott a király beteg ágyánál; mert nemcsak a személyes kegyelet, hanem a politikai érdek is követelte, hogy bevárja halálát, mely a portai tárgyalások czélját jelentékenyen módosítandó volt. Így tehát részt vehetett azon tanácskozásokban és megállapodásokban, melyek az ország politikai helyzetének alakulására döntő befolyást gyakoroltak.

Ugyanazok a magyar államférfiak, kik János király ravatalánál együtt voltak, hozták létre harmadfél esztendő előtt a váradi békekötést és külön is kötelezettséget vállaltak, hogy végrehajtása érdekében fognak működni.

Most tehát, a közjog szabályainak és a politikai erkölcstan törvényeinek erejénél fogva, mindenekelőtt Ferdinánd királyhoz kellett volna fordulniok, vele a békekötés végrehajtása ügyében érintkezésbe lépniök.

Azonban Frater György erre nem gondolt. A «salus reipublicae» álláspontjára helyezkedett. Meg volt arról győződve, hogy a szultán most János halála után még kevésbbé, mint életében, lesz hajlandó megnyugodni abban, hogy az egész ország Ferdinándot uralja. Attól tartott, hogy a váradi békekötés végrehajtása maga után vonja a török beavatkozást, mely az ország egységének helyreállítására czélzó törekvéseket örökre meghiúsítja. Ezért szükségesnek látta, hogy a váradi békekötés végrehajtása mindaddig halasztassék el, míg az az ország romlása nélkül foganatosítható lesz; addig pedig török pártfogás alatt János örökébe fia lépjen.


106. PETROVICS PÉTER PECSÉTJE.[478]

Frangepán érsek és Perényi Péter nem osztoztak ezen felfogásban és a váradi békekötés végrehajtása érdekében emelték fel szavukat.[479] Azonban János király többi tanácsosai Frater Györgyhöz csatlakoztak. Köztük volt Werbőczi is, a kit állásfoglalásában kétségkivül főképen az a szándék vezetett, hogy a nemzeti királyság életét meghosszabbítsa. Nem hiányzott benne a gyenge jellemek és a középszerű politikusok az a tulajdonsága sem, mely arra képesíti őket, hogy folytonosan, a legutolsó perczig, váratlanúl bekövetkezhető eseményektől reméljék eszményeik megmentését, a mire maguk képtelenek.

III.



Werbőczi második konstantinápolyi követsége. Sikere. Laszki műveleteinek meghiusulása. Buda ostroma. Werbőczi mint Budavár főparancsnoka. János Zsigmondot a szultán pártfogásába fogadja.

AZ ELFOGADOTT politikai programm szempontjából a konstantinápolyi követség most még nagyobb fontosságot nyert. Werbőczi nem vette vissza János királynak adott igéretét. Frater György és társai sem vonták meg tőle bizodalmukat; csakhogy társúl rendelték melléje Eszéki János pécsi püspököt.[480]

Arról, hogy kik és hányan képezték kíséretüket, nincs tudomásunk. Verancsics Antal királyi titkár és erdélyi prépost azzal a kéréssel fordult Werbőczihez, hogy fogadja útitársúl öccsét, Mihályt.[481] Kérése azonban nem teljesült.[482]

Nagy pénzösszeget vittek magukkal, (melyet egykorú jelentések ötvenezer és százezer arany forintra tesznek) továbbá tíz arany és száz ezüst serleget, úgyszintén drága szöveteket ajándékúl a szultán és a befolyásos basák számára.[483]

Még mielőtt János király tetemét a székesfehérvári sírboltba elhelyezték, ők azonnal útra keltek. De Lippán megállapodtak. Nem lévén biztosak affelől, vajjon Konstantinápolyban barátságos fogadtatásra számíthatnak-e, futárt küldöttek előre, ki nekik menedéklevelet hozzon. Frater György erről értesülvén, felszólította őket, hogy ne késsenek. Ennek következtében a menedéklevelet be nem várva folytatták útjokat.[484]

Szeptember vége felé érkeztek a török fővárosba. Itt úgy léptek föl, mint János király küldöttei. Fogadtatásuk alkalmával az erdélyi lázadással és uralkodójuk betegségével mentegetvén a követség késő megjelenését, az elhunyt király következő üzenetét adták elő: «Miután a szultánnak köszönheti Magyarország trónját, most sírja szélén háláját tolmácsolja a pártfogásért, a melyben őt részesítette és mivel országát azon módon, a mint ő birtokolta, fiára kívánja hagyni, kéri a szultánt, adja ehhez beleegyezését és vegye a gyermeket az ő hatalmas pártfogása alá.»[485]


107. GYÖRGY BARÁT PECSÉTJE.[486]


A jelentékeny pénzösszeg és az értékes ajándékok hatását jelentékenyen előmozdította a franczia követ, a ki a császárral háborút viselő uralkodójának megbízásából buzgó tevékenységet fejtett ki, hogy János király fiának elismerését kieszközölve a Habsburg-dinasztiára csapást mérjen.

Ekkor október elején tudósítás jött, hogy Ferdinánd királynak a portára küldött követe útban van; a szultán be akarta megérkezését várni, hogy ajánlatait fontolóra vegye.[487]

Azonban csakhamar fordulatot idézett elő az a hír, hogy Ferdinánd sereget indított Buda elfoglalására. Ezt a tényt kizsákmányolták a Habsburgház ellenségei.

Október 17-ikén a szultán kimondotta a döntő szót. Werbőczi és Eszéki a következő rövid jelentéssel értesítik az elért eredmény felől a tanácsosokat: «Tudják meg uraságtok, hogy ellenfeleink érvéinek megczáfolása után, a jóságos Isten segítségével, összes előterjesztéseinkre a leghatalmasabb császártól megkaptuk az óhajtott választ. Boldog emlékezetű legkegyelmesebb urunk fiát a felséges császár az atyai trón birtokában, a teljes joghatósággal, Magyarország és Erdély egész területén meghagyta.[488] Hisszük, hogy holnap bucsúfogadtatásra fogunk előtte megjelenni és holnapután, Isten nevében innen elútazhatunk. Minden egyebet visszaérkezésünk után fognak tőlünk megérteni uraságtok.»[489]

Néhány nappal ezen levél megírása után elútaztak. Török és franczia jóakaróik siettették távozásukat, hogy Ferdinánd követe, mikor megérkezik, visszavonhatatlanúl bevégzett tény előtt álljon.[490]

Ez a követ Laszki Jeromos volt, ki a pózeni béketárgyalások idején árulóvá lett és Ferdinánd szolgálatába lépett. Most egyebek között Werbőczihez és Eszékihez intézett királyi megbízó leveleket is hozott magával; valószínűleg a végből, hogy az ő megnyerésükre kísérletet tehessen.[491]

A portán tett előterjesztésére azt a választ kapta, hogy a szultán adott szava által már le van kötve. Azonban ennek daczára nem csüggedett. Azzal állott elő, hogy a magyar követek János király tanácsosaitól kiállított megbízólevelet mutattak be; már pedig ő biztos tudomással bír affelől, hogy többen a tanácsosok közül ellenezték a követek küldetését a portára; így tehát a szultán «fel van – úgymond – jogosítva arra, hogy a követeket letartóztassa és az országot Ferdinándnak engedje át». Hogy szavainak súlyt kölcsönözzön, uralkodója nevében egy millió forintot ajánlott föl az ország átengedéseért.

Azonban kifogásaira semmit sem adtak, ajánlatát elutasították, sőt őt tartóztatták le és csak a következő év nyarán bocsátották szabadon.[492]

Werbőczi és Eszéki az 1514-ik év január havában érkeztek meg Magyarországba.[493]

Távollétük alatt Frater György és Petrovics Péter átvették a csecsemő János Zsigmond fölött a gyámságot és János király országának kormányát. Ferdinánd felhívását, hogy a váradi békekötés hajtassék végre, határozottan elutasították. Erre Fels Lénárd vezérlete alatt álló német sereg vette ostrom alá Budavárát, hol a királyné, fiával és a kormányzókkal tartózkodott; azonban felmentő török had közeledésére az ostrommal fölhagyott és visszavonult. Ferdinánd csakhamar február közepe táján, Roggendorf Vilmos vezérlete alatt, még jelentékenyebb haderőt küldött Magyarországba.

Ekkor a portán kiküzdött siker daczára, a magyar tanácsosok körében újból felmerült a Ferdinánddal való kibékülés óhajtása. Ezt hathatósan élesztette Izabella királyné, ki Frater György önkényes, erőszakos eljárásától sértve érezvén magát, zsarnokságától szabadulni vágyott.

Werbőczi, valószínűleg ugyanezen ok befolyása alatt, szintén a belső béke helyreállításának megkisérlése érdekében szólalt föl, sőt erre vállalkozott.

A Roggendorf táborában levő Réwai Ferencz, nádori helytartó, Ferdinánd egyik legbefolyásosabb tanácsosa közbenjárását kívánta igénybe venni. A tábornoktól menedéklevelet eszközölt ki a maga és Sulyok Balázs részére a végből, hogy Réwait felkereshessék[494]

Azonban ez a találkozás vagy nem jött létre, vagy eredménytelen maradt.

Roggendorf folytatta előnyomulását és miután egy török hadat szétvert, május 1-én Budát vívni kezdette.


108. JÁNOS ZSIGMOND ÉRME.[495]


Werbőczi ekkor a békés remények meghiúsulása után, a fegyvert vette kezébe. Ő és Pöstyéni Gergely országbíró bízattak meg Budavára főparancsnokságával[496] és nagy erélylyel intézték a védelmet, míg fölmentésükre maga a szultán nagy sereg élén érkezvén, közeledésének hírére Roggendorf augusztus 21-ikén fölhagyott az ostrommal és hadait a Dunán vert hídon a túlsó partra indította; azonban a budai őrség rájuk ütött és a véres küzdelemben mintegy hétezer németet konczolt föl. Öt nappal utóbb Szolimán Budavára alatt állott és azt az óhajtását fejezte ki, hogy színe elé hozassék a csecsemő királyfi.

Izabella félt, hogy gyermekét Konstantinápolyba viszik; azonban Werbőczi őt és a tanácsosokat meggyőzte arról, hogy a szultán kívánságát teljesíteni kell. Azt hirdette, hogy bízni kell Szolimánban, kinek – úgymond – őszinte jóindulatát a magyarok és a királyfi iránt jól ismeri.[497]

Augusztus 29-ikén (1541) – a mohácsi csata tizenötödik évfordulóján – mutatták be a tanácsosok hódolatukat és egy esztendős fejedelmüket a szultánnak, a ki őket kegyelméről biztosítva rövid kihallgatás után elbocsátotta.[498]

Azonban ugyanekkor török katonák vonultak Budavárába, melyet a szultán részére foglaltak el; majd a következő napokban a templomokat mecsetekké alakították át, a lakosság nagy részét kiűzték. Szeptember 2-ikán a szultán a királyi palotában szállott meg; Izabellát pedig utasította, hogy fiával és tanácsosaival Erdélybe tegye át székhelyét; egyúttal akképen rendelkezett, hogy Magyarországnak a Tiszán túl fekvő része és Erdély, négy vár kivételével, János Zsigmondé legyen, ki évi tízezer arany hűbéradót fizessen. A János királyt uraló területnek többi részét saját közvetlen kormánya alatt tartotta meg.


109. IZABELLA KIRÁLYNÉ.[499]

IV.



Werbőczi Budán. Levele Miskolcz város polgáraihoz. Összeütközése a budai basával. Megmérgeztetése. Temetése.

AZALATT, míg György barát, Petrovics Péter és a többi tanácsosok Izabellát Erdélybe kísérték, Werbőczi a szultán kívánságára Budán maradt, hol a török helytartó mellé, a magyar lakosság számára főbíróúl helyeztetett be,[500] 500 asper (10 arany forint) napidijjal.[501]

Kétségkivül belátta most már, hogy neki a gyermek fejedelem környezetében, a kormány élén nincs helye s remélette, hogy befolyásával a török uralomnak a magyarságra nehezedő súlyát enyhítheti. E tekintetben optimismusa utolsó perczig nem hagyta el. Tanuskodik arról a levél, melyben néhány nappal Budavára elfoglalása után, Miskolcz város polgárait igyekezett megnyugtatni.

«Tudjátok meg, – írja – hogy a császári felség… a felső részek feldúlására Pozsony felé küldött császári hadak kapitányainak, fővesztés büntetése alatt megparancsolta, hogy a magyar nemzetiségű lakosságot, még ha Ferdinándhoz, azaz a német párthoz tartozik is, személyében és javaiban károsítani ne merészeljék. Biztosak lehettek tehát affelől, hogy a török pusztítóktól kárt vagy hátrányt szenvedni nem fogtok. Mikor ugyanis ide visszatérnek, Szolimán basa a császári felségnek Budán és ezen országban helytartója, bizonyos hadakat fog küldeni, melyek őket féken tartsák, hogy ne a ti vidéketek felé vegyék útjokat, hanem ugyanazon úton, a melyen mentek, térjenek vissza.»[502]

Ez a levél az utolsó, a mi tőle fönnmaradt. Alig két hónapot töltött új hivatalában, mikor viszontagságteljes életpályájának a halál véget vetett.[503]

Erről kortársa és bizalmas barátja, Verancsics Antal, a későbbi esztergomi érsek, a következő részleteket jegyezte föl:

«Werbőczi azon rabok közül, kiket követsége alkalmával Konstantinápolyban magához válta, egy jó nemes családból valót tisztűl tartott magánál. Egy nap hintóba ülvén, mert közben-közben a köszvény bántá vala s hajlott kora miatt már nem igen lovagolhatott, tanácsba ment a basához, törvényszolgáltatás végett. Midőn ennek házához közelednék, számos védencze által környezve, a basa őrei, mint kötelességük tartá s mint ezt urok parancsából naponkint tenni szokták, a jeles férfiú fogadására siettek, de nagyobb számmal mint közönségesen s a zavarban Werbőczit még nem is üdvözölvén, ama tisztre vetik magukat, hajánál fogják s meghagyván neki, hogy nyakát meztelenítse, az utcza közepén fejét veszik; majd gyorsan szó nélkül visszatérnek vártájokba.


110. VERANCSICS ANTAL ARCZKÉPE.[504]

Mikor már holtan feküdt a szegény, Werbőczi a zajra fejét kidugván a hintóból s még csak nem is gyanítva az elkövetett bűntettet, kérdi: mi baj? De mikor a meggyilkoltnak itt fejét, ott törzsökét mutatták neki s a tettnek okát senki sem mondhatta, erősen feljajdult s mellét csapván kezével, Turkovicsot a városi bírót, ki a hintót gyalog kísérte, magához szólítván, felkiálta; «Ez gazság!» s megparancsolván, hogy a nyolczlovas hintó megforduljon, lakására készült visszamenni.

Alig hagyta oda az utczát, hírnökök egymásután járultak eléje s kérték, ne gondoljon a történttel, fel se vegye a gonosz szolga halálát, melyet az, mint a basa meg fogja magyarázni, megérdemelt, őt és övéit baj nem fogja érni. Werbőczi, nem annyira félelemből, mint inkább a hitetlenek gazsága miatt feldühödve, soká vonakodott visszatérni; a piacz közepén lármát ütött, hogy gonoszságok gonoszságokra halmozódnak, hogy az erőszak törvényt és rendet bont, hogy a császárnak, az igazságos fejedelemnek ilyesekről nincs tudomása, ellenben a császár tisztviselői semmirekellő rossz emberek.

Végre barátjai tanácsára s mert okos ember lévén átlátta, hogy további ellenállása veszélyt hozhat rá s attól tartott, hogy erőszakkal viszik a basához: szót fogadott. De a terembe lépve, noha a basa a többi tanácsosokkal felkelt előtte s nyájasan és tiszteletteljesen felkérte foglaljon helyet: ő ritka bátorsággal és több mint senátori lélekkel visszautasította a felhívást s kijelenté, hogy mindaddig nem ül le s a közügyekben nem vesz részt, míg számot nem adtak neki, hogy szolgáját miért gyilkolták meg s a törvény az ő halálát meg nem torolta. Igazságos fájdalmában nem tudván magát mérsékelni, olyan szavakra fakadt, melyek szégyenpírral borították a basa és ülnöktársai arczát. Mivel pedig az okok, a miket ezek a gyilkos tett igazolására felhoztak, nem voltak elfogadhatók, nyájaskodásuk nem fogott Werbőczin, sőt ő még inkább haragra gyuladt. Az ügy függőben maradt, a felek haraggal váltak el egymástól. Werbőczi a lépcsőn lejövet, átkozódott némelyek ellen és álnokságuk miatt keserű panaszokba tört ki, a nélkül, hogy bárkit megnevezne…

Ellenben magasztalta a török császárnak, mind önmaga és a magyar nép, mind a királyfi és a budai polgárok iránt tanusított kegyelmességét és fenyegető nyilatkozatokat hallatott, hogy a szenvedett sértést nem fogja elszenvedni, hogy a budai basának nem áll hatalmában a császár alattvalóin garázdálkodni s hogy ha ő életben marad, a kegyetlen ember nem fog rajtuk soká uralkodni. A basa a császár neheztelésétől tartván, többeket küldött Werbőczihez, hogy őt engeszteljék és neki ez ügyben minden kívánsága teljesítését igérjék. Mind hiába. Werbőczi meghagyta szolgáinak, szereljék föl szekereit, rakják fel összes butorait és ingóságait, mert ő kimegy Budáról. Úgy történt, mint rendelé. De ekkor hozzá siettek a basa meghittei, némelyek édes szóval és válogatott okokkal kérik, intik, hogy ne távozzék; mások a szekerekről leemelik a butorokat s maguk viszik vissza a házba. Igérték, hogy ezentúl minden kívánsága teljesülni fog, csak viselje türelmesen az elkövetett vétséget; ezentúl Szolimán basa a keresztény lakosok ügyeiben, az ő tanácsa és beleegyezése nélkül semmiféle intézkedést sem fog tenni.

Werbőczi ekképen lefegyverezve, kibékült a basával, noha inkább csak színleg, mint valóságban. Nem is lehetett másképen; mert a nagyúr titkos parancsából a tisztelet és szabadság színe alatt valóságos rab volt Budavárában.

Néhány nappal később a basa ünnepélyes ebédet adott, melyre vendégűl kérte Werbőczit s fényesen fogadta őt. De a lakománál, mialatt a császár jólétéért, János király fia szerencséjéért és a magyar nép boldogságáért, többszörös felköszöntések alkalmából, sok pohár bort ürítettek, mérget nyújtottak neki, a végből, hogy az megölje, mielőtt vádját a császárhoz eljuttathatná. S ezt majdnem nyiltan cselekedték, annyira nem gondoltak azzal, hogy a czégéres bűntény köztudomása jut.

Werbőczi hazament; aznap és a rákövetkező éjjel nem érezett fájdalmat; talán azért, mert a méregnek időre volt szüksége, hogy a testet általhassa. Délben beleiben fájdalom jelentkezett; mielőtt beesteledett, hangja fokonként elgyengült s teste annyira feldagadt, hogy feje, nyaka, kezei és lábai s ezeken az ujjak kikeltek formájukból; a test idomtalan hústömeghez vagy felfújt tömlőhöz hasonlított. A körülötte levők bámulva és sajnálkozva szemlélték ezt, szidalmazva a hitetlen népet. A harmadik napon a basa rendeletéből török őrök foglaltak állást a ház kapujánál, hogy visszaszorítsák az összesereglett néptömeget. Reggel felé beállott a halál. A törökök akkor sem távoztak, mikor a tetemet a koporsóba fektették, melyet elzárattak, nehogy a szörnyű halál nyomait a nép láthassa… Egyébiránt a temetési pompát nem vonták meg a jámbortól; a basa engedelmével a szomszéd falvakból és városokból is egybegyűltek a papok.

Vagyonát nem bántotta a török; mindent, a mije volt aranyban, ezüstben, pénzben, ruházatban, szabad volt Imre fiához vinni. Tisztei, szolgái és barátai bántatlanúl távozhattak Budáról. Igaz azonban, hogy halála után szekrényeit és butorait kikutatták a basa emberei; kik a mennyi török levelet és okmányt találtak, mind lefoglalták.»[505]

V.



Werbőczi politikai szerepe. Törvényhozói működése. Buzgó vallásossága. Irodalompártolása: Bekény Benedek, Camerinói (Camers) János pártfogolása. A Hármaskönyv története. A «Quadripartitum». A Hármaskönyv tekintélye és Pázmány Péter. II. József császár. Kifogások a Hármaskönyv ellen. Werbőczi jellemzése.

ILYEN megrendítő módon végződött Werbőczi életpályája, mely váltakozó fényben és gyászban, diadalokban és megaláztatásokban kivételesen gazdag volt; de egészben véve szerencsétlennek mondható.

Politikai programmjával az egész vonalon kudarczot vallott.

Sarkpontja a nemzeti királyság eszménye volt, a melynek, közreműködve a váradi békekötésben, sírját megásni segített.

A török hódítás veszélyének elhárításán fáradozott Tolnán és Bácson, Rómában és Wormsban; mégis hozzájárult a János király és a török között létesült szövetséghez; meg kellett érnie, hogy ugyanaz a szultán, ki a Mohácsnál levert Magyarországból csak határszéli területet mert megtartani, a pártfogása alá helyezett királyfitól a fővárost és az ország jelentékeny területét foglalta el.

Törvényhozói tevékenysége oda irányult, hogy a magyar faj uralmának biztosítása végett, a külföldiek mindennemű hivatalból és javadalomból, egyházi férfiak a világi állásokból kizárattassanak, országgyűlések évenkint tartassanak, köznemes ülnökök a királyi tanácsban helyet foglaljanak. Mikor azután nemzeti király foglalta el Zápolyai János személyében a trónt, idegenek még előkelőbb méltóságokat foglaltak el mint előbb (példáúl a lengyel Laszki erdélyi vajda lett, az olasz Gritti az ország kormányzójává magasztaltatott föl, kiskorú fia az egri püspökséget nyerte el); egyháziak nem szüntek meg világi állásokat tölteni be, (példáúl Frater György királyi kincstárnok, Szaniszló fehérvári prépost királyi személynök volt); országgyűlést olyan ritkán egy uralkodó sem hívott össze, mint János; arra pedig, hogy a köznemesség képviselői a királyi tanácsban helyet foglaljanak, senki sem gondolt.

A kath. egyház épségének megóvása végett, a protestantismus követői ellen kemény törvényeket alkottatott, irtó háborút indított. A mohácsi vész után az új tanok térfoglalását tétlenűl szemlélte, az 1523. és 1525-ik évi törvények végrehajtására kisérletet sem tett; ámbár ragaszkodását a kath. egyházhoz és gyülöletét a protestantismus ellen mindvégig megőrizte.

Néhány hónappal halála előtt a pápához intézett levélben «a lutheranismus legélesebb üldözőjének»[506] vallja magát és kéri, hogy Csiky Ferencz francziskánus szerzetest, ki mint lelkiatya tartózkodik házánál, «az apostoli hitszónok» czímével és jogaival ruházza föl a végből, hogy a «pestises lutheránus eretnekség kiirtása» érdekében nagyobb tekintélylyel léphessen föl.[507] A miből következtethetjük, hogy az actiót csak a szószékre kívánta most már szorítani.

Egyébiránt vallásos buzgóságát az egyházak javára tett adományai hirdetik. «Szent Adalbert iránt viseltető tisztelettől indíttatva» az esztergomi székesegyháznak az egy házasnyéki kúriát és birtokrészt Nógrádmegyében;[508] «szent Miklós iránt táplált tisztelete sugallatára» a budai dominikánusoknak Csaba falut Pestmegyében adományozta; az utóbbit azzal a kikötéssel, hogy édes apja és «fogadott apja» Szobi Mihály, úgyszintén Hédervári Ferencz lelki üdvösségéért misék mondassanak.[509]


CAMERS PLINIUS-INDEXÉNEK (I. KIADÁS) AJÁNLÓLEVELE.



III. CAMERS PLINIUS-INDEXÉNEK CZÍMLAPJA.[510]


Különösen gyengéd formában nyilatkozik jótevői iránt hálás kegyelete és az egyházhoz ragaszkodása az esztergomi székesegyház javára tett egy másik adományában. Ugyanis János király lefoglalta a Bakócz Tamás prímástól hagyományozott kincseket és kárpótlásúl olyan jószágokat engedett át, melyeket a káptalan sikertelenűl igyekezett birtokba venni. Werbőczi mind uralkodójának jó hírnevét és lelki üdvösségét, mind az egyház érdekét tartván szem előtt, saját magánbirtokait: Iván falut Hontmegyében, Zátok falut és a csesztvei birtokrészt Nógrádban, adta át a káptalannak haszonélvezetűl mindaddig, míg a János király adományozásán sarkaló jogokat érvényesítheti.[511]

Végrendeletében egyházi és jótékonysági czélokra jelentékeny összegeket hagyományozott.[512]

Bizalmas híve, Verancsics Antal gyulafehérvári prépost – a későbbi prímás – úgy jellemzi őt, mint «vallásának buzgó hívét, a mit cselekedetekkel is tanusított; mert majdnem évenkint honfitársakat, kit s mennyit lehetett, a török rabságból kiváltott.»[513] A pápai követek pedig szintén nem mulasztották el Rómába küldött jelentéseikben magasztaló nyilatkozatokkal emlékezni meg vallásosságáról.[514]


CAMERS PLINIUS-INDEXÉNEK (2. KIADÁSA) AJÁNLÓLEVELE.

Az irodalom pártolásának dicsősége is környezi Werbőczi emlékezetét.

Az 1513-ik év végén a Hármaskönyv szerkesztésével elfoglalt jogtudós szabad óráiban előkészületeket tett, hogy Janus Pannonius szétszórt költői műveit egybegyűjti és közrebocsátja.

Egyelőre tíz elegiát küldött sajtó alá bocsátás végett Bécsbe az ifjú Bekényi Benedekhez, ki az ő támogatása mellett látogatta ott az egyetemet.[515] Ez azonban úgy találta, hogy a költemények szövegét az ügyetlen másoló eltorzította és megcsonkította. Ezért egyik tanárához, az olaszországi Camerinóból származó Vellini Ricutius János Ferencz-rendű szerzeteshez fordult, ki a klasszikai irodalom terén nagy tevékenységet fejtett ki.

Camerinói János (Johannes Camers) – a kivel egyébiránt Werbőczi már előbb is összeköttetésben állott,[516] – a tíz elegiát, miután szövegét helyreállította, az 1514-ik év első felében közrebocsátván, a czímlapon Werbőczit «Maecenásának» nevezi és a munka kiadása körül szerzett érdemeit hozzá intézett három distichonban így magasztalja:

«Ékes verseket írni mi szép, mi dicső feladat volt;
Ámde mi rút vala, hogy elborítá a homály.
Most a te hű gondod nem tűrte tovább e vétket,
S olvassák ime most Jánus a verseidet.
Hálaadós Jánus, hálás Pannónia földje
István néked ezért s még maga Pallas is az!»[517]

A könyvecske élére mind Bekényi Benedek, mind Camerinói János Werbőczinek szóló ajánlólevelet helyeztek. Amaz a tíz elegia kiadásának előzményeiről szól, maga és tanára részére Werbőczi további pártfogását kéri. Az utóbbi kiemeli, hogy Werbőczi «iránt táplált szeretete» sugallatára vállalkozott a költemények kiadására, melyeket az ókor legnagyobb költőinek műveivel egy színvonalra helyez.[518]

Werbőczi a fáradságot és a dicsőítést bőkezűen jutalmazta. Ezért Camerinói János jónak látta, már néhány hónap múlva, saját munkáját, Plinius természetrajzi dolgozataihoz, készített tárgymutatóját Werbőczinek ajánlani «kezdődő barátságuk» megszilárdítása végett. «Az irodalom legjobb tisztelője» (bonarum artium cultori optimo) «az erény és az erényesek kiváló tisztelője» (virtutum et virtutes colentium insigni cultori) gyanánt dicsőíti őt. Egyúttal kilátásba helyezi, hogy készülő nagyobb munkáit szintén neki fogja ajánlani.[519]

Igéretét beváltotta. Mikor hat évvel utóbb Julius Solinus harmadik századbeli földrajzi iró «Polyhistor» czímű munkáját, bő magyarázó szöveggel ellátva, Bécsben kinyomatta, a könyvet csakugyan Werbőczinek ajánlotta; mert – úgymond – «különböző időben vett leveleiből tudja, hogy ilyen olvasmányokban gyönyörködik»; e mellett «iránta érzett szeretetéről» tanúságot akar tenni.

A munka szövegében azon mondatokhoz, melyek Pannoniáról szólanak, Camerinói János azt a jegyzetet csatolja, hogy a Pannonia területén lakó magyarok soraiban a tudománynak sok művelője találtatik, a kik közül Werbőczit megnevezi, őt vallásossága, felebaráti szeretete és bőkezűségeért dicsőíti. «Arról azonban – teszi hozzá – hogy engem milyen értékes ajándékokkal tisztelt meg, hallgatok.» Föntartja magának, hogy «barátját» alkalmasabb helyen majd méltóbb módon fogja a világnak bemutatni.[520]


112. CAMERS SOLINUS-COMMENTÁRJÁNAK CZÍMLAPJA.


Erre többé alkalma nem kinálkozott.

Egy másik bécsi író, Ursinus Velius Gáspár, kevéssel a mohácsi vész előtt a dán királyné (Mária nővére) halála alkalmából kiadott gyászkölteményét Bekényi Benedeknek, akkor Werbőczi mellett nádori itélőmesternek ajánlván, ezt felkéri, hívja föl rá Werbőczi figyelmét, «kit sok és kiváló erényeiért nagyra becsül és tisztel»[521]

Egy harmadik bécsi iró: Chrysologus de Valle Mariae atya 1518-ban «A nyelvek tanulásának hasznosságáról» kiadott munkájában azok között, a kik több idegen nyelvben való jártasságukkal tünnek ki, megnevezi Werbőczit, kivel «komája Singrenius nyomdász házánál többször volt alkalma találkozni és társalogni».[522]

Ez a Singrenius, ki Bécs előkelőbb polgáraihoz tartozott, néhány hónappal a Hármaskönyv kinyomatása után, nagyrabecsülését a szerző iránt és háláját «a tőle vett diszes és tisztességes ajándékért,» abban az ajánlólevélben hirdette, a mit Petronius egyik satirájának élén hozzá intézett.[523]

Ezen csakhamar feledésbe ment irodalmi műveknél tartósabb, mert négy századot túlélt és soha többé el nem enyésző emléket emelt Werbőczi önönmagának Hármaskönyvében. Ő ugyan sem azt az időpontot, a mikor a nádori méltóságot foglalta el, sem a János király trónraléptével beállott kedvező helyzetet nem használta föl arra, hogy a jogkönyv hivatalos kihirdetését és használatba vételének elrendelését kieszközölje; de erre szükség sem volt.

Nemcsak a János királyt uraló területen, hanem Ferdinánd országrészében is általános használatban állott. Amott már 1532-ben a kolozsvári sajtón második kiadása jelent meg; Bécsben pedig 1545-ben Singrenius szükségesnek látta harmadik kiadását bocsátani közre.


113. CAMERS PLINIUS-INDEXÉNEK CZÍMLAPJA.


Az 1548-ik évi országgyűlés azon törvényczikkelye, mely új jogkönyv szerkesztését határozta el: veszélylyel fenyegette Werbőczi művét. Gregoriancz zágrábi püspök elnöklete alatt bizottság küldetett ki, melynek tagjai közül Bodenarius bécsi hires jogtanár végezte a szerkesztés munkáját.

Az itélet, a mit munkálatuk élén a Hármaskönyv fölött mondanak, nem kedvező. Azt állítják, hogy Werbőczi sok fontosat mellőzött, vagy pedig «az isteni törvény, az észjog és a régi országos szokás szabványaitól eltérő módon adott elő.»

Dolgozatukban, melyet «Magyarország szokásjogának négyes könyves, (Quadripartitum juris consvetudinarii regni Hungariae) czímmel láttak el és összesen 389 czimre vagy fejezetre osztottak, 94 czímben olyan kérdéseket tárgyalnak, melyeket Werbőczi egészen mellőzött. Sűrűn fordúlnak elő esetek, a mikor a Hármaskönyv egy czímének tárgya bővebb magyarázat következtében több czímben foglaltatik.

A Négyeskönyv 1553-ban elkészülvén, bírálat alá vétetett a bécsi udvarnál. Itt többféle javításokat és módosításokat kívántak, melyekre a szerkesztők ráállani vonakodtak. Ezért a királyi megerősítést el nem nyerte, az országgyűlésnek sem mutatták be. Kézirati példányai a levéltárakban lappangtak és csak 1798-ban bocsáttatott közre sajtó utján, magánhasználat czéljaira.

Ha a korona és a törvényhozás szentesítését elnyeri, csakhamar kiszorította volna a használatból a Hármaskönyvet, mely így tekintélyét csorbítatlanúl megőrizte mind Magyarországban, mind Erdélyben és Horvátországban. Ennek következtében mind a latin szöveg új kiadásainak, mind élő nyelvekre lefordításának szükségessége szüntelenűl érezhető volt. 1565-ben jelent meg Debreczenben az első magyar, 1574-ben Nedeliczen a horvát, 1599-ben Bécsben a német fordítás.

1628-ban csatoltatott először a Hármaskönyv latin szövege a magyar országgyűlések, 1698-ban az erdélyi országgyűlések törvényeinek gyűjteményéhez;[524] ily módon ezekkel egyenlő jogi érvényessége és kötelező ereje minden kétséget kizáró módon jeleztetett.

Egyébiránt már korábban, az 1588-ik évi országgyűlés végzeményében fordult elő az az eset, hogy a Hármaskönyv egyik czímére, mint érvényben levő törvényre, hivatkozás történik. Az 1635-ik évi országgyűlés azokat a törvényeket és szabályokat, melyek a Hármaskönyv két czímének tartalmával ellentétben állottak, érvényteleneknek nyilvánítja.

Az erdélyi országgyűléseken hozott törvények hasonlóképen elismerték a Hármaskönyv törvényerejét.[525]

Werbőczinek köszönhetjük tehát, hogy a magyar korona egész területén, a megoszlás idejében, a jog egysége meg volt menthető II. Ferdinánd koronázásánál (1618.) először iktattatik a hitlevélbe az a fogadalom, hogy a király a nemességnek a Hármaskönyvben formulázott kiváltságait tiszteletben fogja tartani.


114. JÁNOS ZSIGMOND CZÍMERE.[526]
(A Tripartitum 1565-iki debreczeni kiadásából.)


Viszont valahányszor a királyi korona kegyúri jogainak megoltalmazásáról volt szó Rómával szemben, szintén Werbőczi tekintélyére támaszkodott az udvar és a főpapság.

Az első ilyen eset az 1589-ik évben fordult elő, a mikor a római szentszék kifogást emelt az ellen, hogy a magyar királytól kinevezett érsekek és püspökök, a pápai megerősítés előtt a javadalom és a joghatóság birtokába lépnek. A magyar főpapok ezen gyakorlat törvényességét igazolandók, a Hármaskönyvben foglalt fejtegetésekre utaltak, a melyeket «Magyarország törvénykönyvében foglalt törvény» gyanánt tüntettek föl.

1613-ban a szentszék kisérletet tett, hogy Magyarországban az egyetemes egyházi jog elveit uralomra emelje. A II. Mátyás udvaránál tartózkodó pápai követ jelentéseiből tudjuk, hogy a magyar főpapok kiváltságos állásuk igazolására, a hosszú gyakorlat mellett, egyedűl Werbőczire hivatkozhattak és hogy a tőle hirdetett jogelvekhez szilárdúl ragaszkodtak.

Pázmány Péter, a katholikus egyháznak Magyarországban restauratora, szintén Werbőczi álláspontjára helyezkedett. Rómában támasztott újabb nehézségek alkalmából így nyilatkozott:

«Arra a kérdésre, vajjon a magyar királyok a főpapok választásának és a javadalmak adományozásának jogával birnak-e, megfelel a magyar törvénykönyv (t. i. a Hármaskönyv), mely világosan hirdeti, hogy a pápa Magyarországon, javadalmi ügyekben, a főpapok megerősítésén kivül más joghatóságot nem gyakorol. A bullák és egyéb irományok, melyek ezt igazolják, elpusztultak ugyan, de a törvénykönyv (a Hármaskönyv) szerkesztésének idejében léteztek. Akkoron pedig a magyarok osztatlanúl a kath. egyház hívei voltak és a szentszékhez őszinte hódolattal ragaszkodtak, minélfogva föl kell tenni, hogy (Werbőczi) állításaiban azért nyugodtak meg, mert igazságukról meg voltak győződve. Egész ország ellen hazugság vádját emelni, esztelenség volna. A törvénykönyv (Hármaskönyv) nyilatkozata tehát elegendő jogerővel bir s a ki az ország ezen közvégezésével magát ellentétbe helyezné, az ország közállapota ellen intézne támadást, a felségsértés büntényét követné el.»


CAMERS SOLINUS-COMMENTÁRJÁNAK AJÁNLÓLEVELE.


A király magáévá tette Pázmány felfogását és azzal összhangzásban adta meg Rómában levő követének utasításait, melyekhez a Hármaskönyv megfelelő szövegének másolatát mellékelte. «Meghagyjuk – igy szól egyebek között – hogy a királyi kegyúri jogainkra sérelmes ujításoknak útját állja; mert koronázási eskünk kötelez, hogy Magyarország törvényeit, jogait és szokásait lelkiismeretesen megtartsuk.»

Ez a felfogás a Hármaskönyv részleteinek közjogi és kánonjogi érvényességéről, uralkodó maradt Magyarországban mai napig. Ha tehát az a szoros frigy, mely a kath. egyház és a magyar királyság között kilencz század előtt létrejött és külső kapcsát a királyi kegyúri jogban kapta; mai napig meg nem lazulva fönnáll; ebben Werbőczi könyvének nagy része van.[527]


115. WERBŐCZI KÉZÍRATTÖREDÉKE.
Tartalmából következtetve valamely országgyűlési beszédének fogalmazása lehetett.[528]


Nem kevésbé döntő befolyást gyakorolt ez a könyv arra az állásra, a mit a közéletben a magyar köznemesség elfoglalt, mivel azt Werbőczi nemcsak magánjogi törvénykönyvvel, hanem közjogi magna chartával látta el.

A nemesség jogegyenlőségének, szabadságai azonosságának tanát hirdetve, jogait szabatosan formulázva, a köznemesség állását háromfelé: a korona, az oligarchia és a jobbágyosztály irányában biztosította. Sőt megoltalmazta önmagával szemben is; mert a Hármaskönyvben kifejtett vagyon-, család- és örökösödési jog a nemesség osztályérdekeinek szolgálatában állott és arra czélozott, hogy hatalmát a nemesi rend maga se idegeníthesse el.

A legszegényebb köznemes is megtanulta a Hármaskönyvből, hogy az ország sorsának intézésére, alkotmányának védelmezésére éppen úgy van hívatva, mint azok, kiket a körülmények kedvezése méltóságokkal, czímekkel, kincsekkel halmozott el; azt a meggyőződést merítette belőle, hogy az ország javáért és szabadságáért harczol, a mikor a saját rendi kiváltságaiért száll síkra.

Valahányszor ilyen küzdelem szükségessége forgott fönn, a nemesség zászlain Werbőczi neve ékeskedett s a legélesebb fegyvert a Hármaskönyv első részének kilenczedik czime (a sokat emlegetett «partis primae titulus nonus») szolgáltatta.

És mindazok, a kik a magyar alkotmányt megtámadták, Werbőczi munkája ellen intézték ostromaikat. Így tett a legfélelmesebb soraikban: II. József császár is. Többször hangoztatta leirataiban, hogy «az alapjokban hamis Werbőczi-féle tanítások» nem tartóztathatják őt fel.[529]

És így tettek az ő irányának hívei is. Köztük egyik, Izdenczy udvari tanácsos 1790-ben külön röpiratot bocsátott közre, Werbőczi tekintélyének megingatása végett.[530]

A Hármaskönyv uralma 1848-ig tartott; sőt magánjogi hagyományai 1861-ben újból feltámasztattak és részben ma is életben vannak.


116. WERBŐCZI ARCZKÉPE.[531]
(Ehrenreich rézmetszete a gr. Vigyázó-család birtokában levő olajfestmény után.)


Dicsőség ez, melyben Werbőczi a római és kánoni jog nagy codificatoraival osztozik. Dicsőség, melyet el nem homályosíthatnak azok a modern politikusok és jogtörténészek, kik ő rá hárítják a felelősséget azért, hogy «Magyarországban a jogi élet hosszú mozdulatlanságban tespedett, hogy hazánk a XVI. század elejétől fogva más irányban haladt, mint a nyugati Európa és csak negyedfélszázad múlva nyert politikai jogokat a polgárság, szabadult föl a jobbágyosztály.» Sőt találkozott, a ki nagy nemzeti szerencsétlenséget látott abban, hogy «mikor a harczmezők ágyúszózata a lovagkor sirba szállását hirdette, nálunk éppen akkor codificálták a nemesi rend jogait; mikor az újkor jelszava a forgalom szabadsága, a munka védelme, a vagyonmegoszlás kötetlensége már érthetővé lett: nálunk az ősi prohibitiv rendszer újra szentesíttetett.»[532]

A kik azt hiszik, hogy Werbőczi Hármaskönyve a haladás útjaiba akadályokat gördített, nem veszik észre, hogy a nemesség egységének elve jelentékeny lépés volt a modern állami élet föltételét képező nemzeti egység felé, lehetetlenné tette a jogok absorbeálását csekély számú arisztokraczia által, a nélkül, hogy azokhoz a szélsőségekhez vezetett volna, a melyek Lengyelországra enyészetet hoztak.

Ne feledjük azt sem, hogy nálunk a polgárság idegen származású volt és századokon át a magyarsággal assimilálódni nem tudott; a nemesség a nemzeti élet egyetlen szerve volt.

Ha a nemesség kezeiből a vezérszerep már a XVI. században kisiklik: az ország ma talán műveltebb és gazdagabb; de valószínűleg megszünt volna magyar és független lenni. Nagy szerencsétlenség, hogy a politikai, műveltségi és társadalmi fejlődésben hátramaradt; de kisebb, mint ha a nemzeti individualitást elvesztette volna.

Kétségtelen végre, hogy a nemesség és a királyság viszonyát szabályozó jogelvek, melyeket a Hármaskönyv tartalmaz, hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar szent korona csorbítatlanúl megőrizte varázsát és államföntartó hatalmát. Ennek köszönhetjük nagy részben, hogy a Magyarországot környező államoknál hazánk szerencsésebben evezett keresztül azon szirtek között, melyek nemzeti és politikai fejlődésének útjain hajótöréssel fenyegették.

Míg évszázadokon át uralkodó állást foglalt el a nemzet közéletében az a könyv, a mit Werbőczi írt: politikai tevékenysége mezején mindaz, a mit tervezett, meghiúsult, a mit tett, elenyészett, a mit alkotott, összeomlott.


117. WERBŐCZI MELLSZOBRA.[533]
(Izsó eredeti szoborterve Ernst Lajos gyüjteményében.)


Nagy és állandó alkotásokat a népek életében csak a tömegek nemes lelkesedése és áldozatokban ki nem fáradó férfiereje létesíthet, – lángelmével és erényekkel megáldott államférfiak vezérlete alatt.

A XVI. század első felében a siker ezen föltételei nem voltak meg a magyar népben és hiányoztak Werbőcziben.

Az ékesszólás az államférfiúnak értékes tulajdonsága; de czélja elérésének biztosítására nem elegendő.

Werbőczi szava gyujtó hatással hangzott el. Azonban az indulat és szenvedély pillanatnyi hevét, nem az élet termékenyítő melegét árasztotta széjjel. Szalmatüzet támasztott, melynek föllobbanó lángja fénynyel borította a láthatárt; de csakhamar elaludt, és mélyebb lett utána a sötétség. A mozgalmak, melyek az ő vezérlete alatt az országot betöltötték, lázas természetűek voltak, a nemzeti szervezetben elhatalmasodott sorvasztó elemek dúlásait még siettették. Werbőczi nélkülözte az éles itélőképesség és mély belátás azt a hatalmát, mely az emberek lelkét föltárja, a körülményeket mérlegeli, a következményeket kiszámítja. Ismételten kellett utalnunk elbeszélésünk folyamán naiv lelkületére, mely folytonosan csalódásokba, kudarczokba vitte. Nem született tehát kormányzónak; sőt még pártvezérnek sem. A tömegek fegyelmezésére képtelen az, a ki magát nem birja fegyelmezni. Az ő élete nem az iránytűhöz hasonlít, mely ingadozásai közepett állandó iránypont vonzóerejének hódol; inkább széljelzőhöz, mely a légáramlatok változásait követi.

Önmagának nagy része volt abban, hogy életpályáját, melyet Mátyás fényes uralkodása alatt, mint a nemzeti múlt emlékeinek őre kezdett meg: gyászos korszak küszöbén, a budai basa törvényszéki termében fejezte be.






FÜGGELÉK.


WERBŐCZI ISTVÁN BIRTOKSZERZEMÉNYE.




1498.

Január 25-ikén Szobi Mihály, Nógrádmegyében Csesztve és Szente falvakban birtokrészeket adományoz neki.[534]


1499.

Julius 11-ikén Szentei Sebestyén Nógrádmegyében Szente faluban birtokrészt adományoz neki.[535]


1502.

April 22-ikén Ulászló király; Ardói Fogas István magvaszakadtával, ennek összes birtokait, (névszerint Ugocsamegyében, Ardó és Werbőcz falvakban birtokrészeket) adományozza neki.[536]


1504.

Május 13-ikán Kusali Jakcsi János özvegye Nyárasapáti Klára 136 forint kölcsönért zálogba adja neki Pestmegyében Nyárasapáti pusztát, mely örök tulajdonába megy át azon esetre, ha a kölcsön szeptember 29-ig le nem fizettetik.[537]

Ugyanezen évben Ulászló király, Almási Gáspár magvaszakadtával, Nógrádmegyében Pusztaalmás falu felét adományozza neki.[538]


1505.

Zovárdfi Ferencz Ugocsamegyében Ardó és Werbőcz falvakban birtokrészeket adományoz neki.[539]


1506.

Junius 27-ikén Werbőczi István és terjéni Radnóti György, magtalan haláluk esetére, kölcsönös örökösödési szerződést kötnek; az utóbbi Nógrádmegyében Bánk, Ordas, Terjén falvakat és Hontmegyében Inam falut; amaz Nógrádmegyében csesztvei, felső-rátoki, pusztaalmási birtokrészeit a dedneki pusztával köti le.[540]

Szeptember 7-ikén Szakmári György pécsi püspök és királyi kanczellár, Pozsonymegyében Belvata, Egyházasmagyar, Lócz, Madarász, Salamon és Tankháza falvakban birtokrészeket adományoz neki.[541]

November 10-ikén, Csekekátai Balázs, Külső-Szolnokmegyében Tetétlen falu negyedrészét adja neki cserében a Nógrádmegyében fekvő kelecséni birtokrészért.

November 11-ikén ugyanaz jutalmúl jó szolgálataiért visszaadja neki ezt a kelecséni birtokrészt.

Ugyanazon napon Csekekátai Balázs és János Nógrádmegyében kelecséni és selpi birtokrészeket adományoznak neki; ugyanakkor pedig Tetétlen falu másik negyedrészét Csekekátai János cserében adja neki egy selpi birtokrészért.

A következő napon pedig Csekekátai János ezt a selpi birtokrészt visszaadja neki hálából a jó szolgálatokért és 200 forint fejében[542] 1507.

Május 8-ikán Kusali Jakcsi János özvegye Nyárasapáti Klára, Pestmegyében: Besenyőegyháza, Mende, Nyáras, Törökegyházi puszták felét adományozza neki.[543]

Május 25-ikén Szobi Mihály, Temesmegyében: Cseri várát, Berény és Cseri mezővárosokat. Bajók, Bizere, Bokfalva, Botibok, Drasafalva, Godinfalva, Horgostó, Kissárod, Lászlófalva, Prebitfalva, Rugas, Sebesfok, Szendrő, Tokfalva, Topolócz, Tóti, Trokfalva, Veresjánosfalva és Zeliges falvakat adományozza neki.[544]

Augusztus 14-ikén Ulászló király, Henczhidai Benedek magvaszakadtával, Békésmegyében: Balkány és Nagy-Ráb falvak felét;[545] Biharmegyében pedig: Henczhida, Okány, Salhida és Zsadán falvakat adományozza neki.[546]


WERBŐCZI ISTVÁN BIRTOKAINAK TÉRKÉPE.[547]


1508.

Márczius 26-ikán Toldi Miklós, Nógrádmegyében Dedneken birtokrészt adományoz neki.[548]

November 13-ikán Ulászló király, Cheői Antal és Tamás magvaszakadtával, Külső-Szolnokmegyében Inoka falut, Pestmegyében Sidó falut és Patyód pusztát adományozza neki.[549]


1509.

Zovárdfi Ferencz, Ugocsamegyében az ardói és werbőczi birtokrészeket zálogba adja neki[550]


1510.

Márczius 25-ikén Ulászló király, Veresszentmiklósi Margit magtalan halála után, Temesmegyében: Ardómag, Isztamer, Kissarud és Nagysarud pusztákat.[551]

Ugyanazon napon ugyanaz, Nagyzsarnai Vitéz Péter magvaszakadtával, szintén Temesmegyében: Bariut, Kígyós, Kiszsarna, Kőrös, Középfalu és Nagyzsarna pusztákat adományozza neki.[552]

(Werbőczi ez időben Bajoni Jánostól zálogban bírt Hevesmegyében Igaron egy birtokrészt, melyet deczember 21-ikén, a zálogösszeg lefizettetvén, visszabocsátott.)[553]


1511.

Január 11-ikén Ulászló király, lóczi, másképen várkonyi Trombitás Demeter magvaszakadtával, Nógrádmegyében Lóczon birtokrészt;[554]

Ugyanakkor ugyanaz, Kún Péter magvaszakadtával, Hevesmegyében, Kápolnás-Tárkányban birtokrészt adományoz neki.[555]

Február 2-ikán Tabi Gergely Hevesmegyében Tabon birtokrészt a. n.[556]

Március 12-ikén Ulászló király, a kétnejűség bűnténye miatt jószágvesztésre ítélt Hodósi Jákó Ferencz összes birtokait Bihar- és Szatmármegyékben, névszerint Biharban: Domoszló, Hodos, Kovácsi, Varlány falvakat a. n.[557]


1512.

Július 24-ikén Tabi Gergely, Hevesmegyében Tab falu felerészét engedi át neki, tőle kölcsön kapott 50 forint és azon kötelezettség fejében, hogy részére a falu másik részét, a leányág törvényes igényeinek kielégítésével, megszerzi.[558]


1513.

Február 24-ikén, Ulászló király, Söregi Balázs magvaszakadtával összes birtokait a. n.[559]

Ápril 1-én szintén a király, Pani György és Kristóf magvaszakadtával, Pestmegyében Tápió-Szent-Márton falu felét a. n.[560]

November 28-ikán, Palotai Gergely Nógrádmegyében Györkön birtokrészt zálogba ad neki 40 forintért.[561]

1507-1514

között Szobi Mihály Nógrád megyében Petény falut a. n.[562] 1514.

Márczius 25-ikén Kerékgedei Temmel László özvegye Nógrádmegyében, Bagyonban, Kerékgedén és Kutasón fekvő birtokrészeket enged át neki, miután özvegyi jogczímen emelt igényeit kielégítette volt.[563]

Október 20-ikán Ulászló király, a pórlázadásban való részvétel miatt jószágvesztésre itélt tizenhét nemes: Bordfalvai János, Budfalvai Simon, Ebeczki Péter, Fejérfalusi Endre, Huszti Benedek, Petrovai János, Vancsafalusi Dóri és György, végre Zarvazári Illés, János, Mihál Tamás összes birtokait a. n.[564]

Ugyanazon napon, ugyanaz szintén jószágvesztésre itélt tizenöt nemes: Alsóapsai Balázs, Alsóvisi Illés és István, Borczánfalusi János, Dragamérfalusi István és Tivadar, Farkasrevesi Lázár, Gorzó István, Gyulafalusi Ficza, Jodroti Domokos, Jurkafalusi Tivadar, Kohnyai Bogdán, Középapsai István, Levordinai János és Petermann Péter összes birtokainak felerészét a. n.[565]

(Ezen birtokoknak sem fekvését, sem értékét nem állapíthatjuk meg. Abból a körülményből, hogy a király a beigtatás foganatosításával a leleszi conventet bízta meg, tudjuk, hogy a Tiszáninnen fekvő megyék területén kellett ezen birtokoknak feküdni, a mire egyes családnevek is utalnak.)

Deczember 11-ikén Zápolyai János Közép-Szolnokmegyében, Paladics és Tószeg falvakat, melyek Magyar Benigna, Kinizsi Pál özvegye, halála után rá fognak szállani, a. n.[566]


1515.

Ezen évben terjéni Radnolti György magtalan halála után, birtokai, az 1506 junius 27-ikén kötött örökösödési szerződés értelmében, tényleg rá szállanak.[567]

Junius 16-ikán Ulászló király, Csáni Albert magvaszakadtával Pestmegyében szent-györgy-csáni birtokrészt a. n.[568]

Julius 7-ikén ugyancsak a király Hontmegyében Iván falut, mely terjéni Radnolti György birtoka volt, de ludányi Bay János és Vid által, leánynegyed czímen, elfoglaltatott, a. n[569]

Ugyanezen évben szintén a király, Bodoni Csuda Miklós magvaszakadtával, Nógrád megyében fekvő összes birtokait, köztük a kartali birtokrészt a. n.[570]

Október 1-én Zápolyai János Közép-Szolnokmegyében Abony falut, mely Magyar Benigna halála után rá fog szállani, a. n.[571]

Perényi Gábor Beregmegyében Papi falut Werbőczinek cserében adja a szabolcsmegyei Nagyhalászi faluért.[572]

Márczius 1-én süli Ethele Ferencz és Mihály, kik Werbőczinek a magtalanul elhunyt bodoni Csuda Miklós birtokaiba beiktatása alkalmával óvást emeltek, jogigényeikről az ő javára lemondanak.[573]


1517.

Márczius 26-ikán Lajos király, Sági Balázs magvaszakadtával, Gömör- és Nógrádmegyékben fekvő összes birtokainak felerészét a. n.[574] 1507-1517 között.

Szobi Mihály, az Ungor János magvaszakadtával királyi adományúl kapott birtokokból, Tordamegyében Vecs várát, tartozékaival, úgy mint: Kolosmegyében Batos mezővárost, Alsóbeledény és Répafalva falukat, kissajói és vajalóji birtokrészeket; Tordamegyében Alsó- és Felső-Idecs, Alsó-Felső és Közép-Idecspataka, Felfalu, Kövesd, Vecs falukat, hodaki, leveli, szakali és szász-disznósi birtokrészeket adományozott Werbőczinek.[575]


1518.

Február 14-ikén Lajos király Kisszeleni Mihály magvaszakadtával, Nógrádmegyében a becskei és kisszelemi birtokrészeket a. n.[576]

Ugyanekkor Perényi Péter királyi főasztalnoktól Zólyom megyében Dobronya várát, Babinasztolicza, Bucsa, Dobronya, Dubova, Kosztelnik, Plisócz, Poruba és Szász falvakat, Breznicska, Osztroluha és Turova falvakban birtokrészeket (melyeket Beatrix királyné 7000 forintért zálogosított volt el Frangepán Bernardinnak és ez leánya kezével Perényinek engedett át) cserében adja Werbőczinek Szabolcs- és Szatmármegyék tizenegy falujában fekvő birtokrészekért.[577]

Ugyanezen évben Werbőczi kölcsönös örökösödési szerződést kötött Erdődi Péterrel, a mely szerint magtalan haláluk esetére amaz leköti Hontmegyében Iván falut; Közép-Szolnokmegyében Nyárasapáti falut; Nógrádmegyében: Bank, Kutasó, Ordas, Terjén, Szente, Thád, Zátok falvakat; Tordamegyében Vecs várat tartozékaival; Zólyommegyében Dobronya várat tartozékaival; – Erdődi ellenben Monoszló, Somlyó, Szarvaskő várakat, a hozzájuk tartozó uradalmakkal.[578]

(Ezen egyesség nem lépett életbe.)


1519.

tavaszán II. Lajos király, Branicskai László magvaszakadtával, Hunyadmegyében: Dumid, Farsovára, Kisboz és Pakura falvakat; Alsó-Tarnócza, Branicska, Baresd, Dalmár Fenestorok, Gyulahuta, Kisbésán, Lungosora, Rabesd, Répás, Szebfalva, Torboz és Vladesd falvakban fekvő birtokrészeket a. n.[579]

Julius 25-ikén Lajos király, a jószágvesztésre itélt Csúzi János és Menyhért összes birtokait a. n.[580]


1522.

November 23-ikán Lajos király és Mária királyné a Külső-Szolnokmegyében fekvő Abony, Paladics és Tószeg falvakra, a korona jogairól Werbőczi javára lemondanak.[581]

Ebben az évben Lajos király, Kárászi Pál magvaszakadtával, Pestmegyében fekvő összes birtokait n. a.[582]

Ugyanezen évben Baczur Balázs és neje Zólyommegyében egy birtokrészt adományoznak;[583] Baczur Balázs és nővérei ugyancsak Zólyommegyében fekvő Breznicze falujokat 309 forintért elzálogosítják neki.[584]


1524.

Pásztói Ferencz és Zsigmond, magtalan haláluk esetére, királyi jóváhagyással, Werbőczinek kötötték le a Kazai Gyulafi Bálint halála után rájuk szállott borsod-, gömör-, heves-, nógrád- és pestmegyei birtokokat. Ezekre igényt tartott a Putmoki család, melylyel márczius 24-ikén Werbőczi egyességet kötött oly módon, hogy Hevesmegyében a pásztói birtokrészt, Nógrádmegyében Bárkány, Hartyán és Megyerfaluk, Pestmegyében Rátolt falu a Pásztoriakra és családjuk magvaszakadtával a Werbőczi családra szálljanak.[585]

(Ez az egyesség nem lépett életbe.)


1525.

Augusztus 25-ikén Pogány Zsigmond Pestmegyében Tápió-Szent-Márton falu felét a. n.[586]

Ebben az évben kötött Werbőczi kölcsönös örökösödési szerződést Hédervári Ferenczczel, a kinek magtalan halála után, utóbb birtokainak egy része csakugyan Werbőczire szállott.[587]

Deczember 10-ikén Batthyányi Ferencz bán felesége Veszprémmegyében Vázson várát tartozékaival, úgymint: Veszprémmegyében Barnag, Csepel, Herend, Kirta, Szőllős, Vázson falvakat; Külső-Szolnokmegyében Abony, Bők, Kekcse, Kürt, Paladics és Tószeg falvakat; végre Nagykőnél a Tiszán szedni szokott vámot a. n.[588]


1526.

November 11-ikén János király:

a) Batthyányi Ferencz bán hűtlensége következtében Veszprémmegyében Vázson várát a hozzátartozó külső-szolnok- és veszprémmegyei birtokokkal a. n.[589]

b) Szalkai László prímás hagyatékából Borsodmegyében Nyárad falut és Budán a zsidó temető mellett fekvő házat kerttel a. n.[590]

c) Saját családi vagyonából Torna várát tartozékaival; úgymint Torna megyében: Torna mezővárost, Ajcs, Barka, Lucska, Rákó, Udvarnok, Ujfalu, Ujfalucska falvakat és Horváti pusztát; Zemplénmegyében Alsó- és Felsőbénye falvakat.[591]

Deczember 26-dikán ugyanő Nógrádmegyében Agárdon fekvő kúriáját és Budavárában a ferencziek temploma mellett levő házát a. n.[592]


1527.

Január 2-ikán János király Tornamegyében Szárd várát tartozékaival a. n.[593]

Márczius végén János király, Szobi Mihály magtalan halála után, összes birtokait, a. n. (Azonban ezeket Werbőczi az özvegynek engedi át.[594]

Ugyanezen esztendőben János király a Ferdinánd pártjához csatlakozott erdélyi Besztercze város tartozékait: Dipcse, Szentgyörgy és Szent-Iván falvakat a. n.[595]


1528.

Január 13-ikán János király, Báthori Endre, György és István hűtlensége következtében, Nógrád megyében Buják várát, a hozzá tartozó uradalommal a. n.[596]

Deczember elsején ugyancsak a király a hűtlenség bűnében elmarasztalt Dubraviczki János, László, Márk és Mihály összes birtokait,[597] köztük Pestmegyében Félegyháza, Gyergye és Szele falvakat n. a.[598]


1530.

Május 15-ikén János király, Uza Miklós magvaszakadtával összes birtokait n. a.[599]


1531.

Január 6-ikán János király Pestmegyében Káposztáskerti falut n. a.[600]

Január 9-ikén ugyanaz Külső-Szolnokmegyében Törtel falut cserében engedi át Werbőczinek a Pestmegyében fekvő Mende és Oszlár falukért.[601]

Julius 23-ikán szintén a király Külső-Szolnokmegyében Bük falut a. n.[602]

Deczember 13-ikán Hedervári Ferencz végrendeletében Werbőczinek hagyományozza Somogymogyében Lak várát, Tolnamegyében Tamási várát és a móri nemes kúriát, a hozzájuk tartozó uradalmakkal[603] 1532.

Február 6-ikán János király Tordamegyében Vecs várát tartozékaival, a melyet Werbőczi beleegyezésével (1529 augusztus 22-ikén) Artándi Balázsnak és Pálnak adományozott volt,[604] újból n. a.[605]


1533.

Február 24-ikén János király, Kun György magvaszakadtával, Nógrádmegyében Csered, Hidegkut és Obást falvakban, létező részbirtokokat a. n.[606]


1534.

Ápril 26-ikán János király, Szomszédvári Henning András magvaszakadtával, Zágrábmegyében Szomszédvára várát, Szelin és Sztubicza kastélyokat, a hozzájuk tartozó uradalmakkal n. a.[607]


1535.

Február 19-ikén János király Szécsi István magvaszakadtával, Gömörmegyében: Szentmárton falut, rimaszécsi és sződi birtokrészeket; Nógrádmegyében Nőténcs falut; Pestmegyében Csaba és Göd pusztákat, Vasmegyében Szigetvár várát a hozzátartozó uradalommal; végre Zalamegyében Letenye mezővárost a. n.[608]


1536.

János király, Szécsi István magvaszakadtával, Krasznamegyében Bagos és Hosszúaszó falukat n. a.[609]


1537.

Junius 13-ikán János király, Zabari Miklós magvaszakadtával, Tolnamegyében a Telkesi birtokrészt a. n.[610]

Október 6-ikán János király elrendeli, hogy Werbőczi Hevesmegyében Csáz és Köre, Külső-Szolnokmegyében Fehéregyház és Szolnok falvakba, melyeket tőle Patócsi Ferencz és Miklós elfoglaltak volt, újból bevezettessék, a mit a budai káptalan foganatosított.[611]

Ugyanezen évben Werbőczi Hunyadmegyében Aldiód mezőváros birtokába bevezettetett.[612]


1538.

Junius 26-ikán János király lemond a korona jogairól Tolnamegyében fekvő Dalmad és Móri mezővárosokra, melyeket Hedervári Ferencz magtalan halála után, a vele kötött kölcsönös örökösödési szerződés alapján, Werbőczi birtokba vett.[613]


1539.

János király, szekcsői Herczeg György magvaszakadtával, Baranyamegyében: Kőszeg várát, Csatár, Danócz, Daras, Hagju, Isip, Kő, Kőszeg, Szentmiklós, Szőllős, Ujfalu, Váralja, Veresmart falvakat n. a.[614]

János király, Bódogasszonyfalvi Péter magvaszakadtával összes birtokait Baranyában n. a.[615]


1540.

Junius havában János király, az ellene fellázadt Kende Ferenczet jószágvesztésre itélvén, Vecs várát, melyet neki 1533-ban Werbőczi elzálogosított, ennek visszaadja.[616]





Jegyzetek




HátraKezdőlap