ELSŐ KÖNYV.
A GYERMEKÉVEK.


I.




4. MÁTYÁS KIRÁLY ARCZKÉPE A VOLTERRAI CORVIN-CODEXBŐL.


TÖRTÉNELMÜNK nevezetes családai közűl egynél sem találkozunk a rendkívűli elem oly érvényesűlésével, a minő a Hunyadi-ház sorsát jellemzi.

Rövid pályafutása alatt az ellentétek és váratlan fordulatok sorozata, a szerencse ritka kedvezései és megrázó tragoediák, tüneményszerű emelkedés és bukás átmenet nélkűl váltják föl egymást történetében. Idegen földről szakadva hazánkba, az idegen vér már a második nemzedéknél teljesen beolvad a nemzet testébe s nemcsak azonosítja magát vele, de vezérlő harczosává is válik létérdekeiért folytatott küzdelmeiben. Az egyszerű köznemesből lett a magyar nemzet legnagyobb hőse, a ki koronázatlan fővel majdnem egy évtizedig gyakorolta a királyi hatalmat Magyarországon. Két fia közűl az egyiknek vérpad, a másiknak korona jutott osztályrészeűl. Mátyás a fogságból lépett a királyi trónra, abban a pillanatban, a midőn ellenségei azt hitték, hogy már végleg leszámoltak a Hunyadiakkal. Újjá alkotta a királyságot, visszaadta, sőt megkétszerezte hajdani fényét, és nem volt törvényes utóda, kire örökűl hagyja koronáit. Nemzetét nagygyá, hatalmassá és boldoggá tenni volt legfőbb törekvése, s a mi a közönséges halandók legtermészetesebb életczélját képezte, a mit milliók élveztek alattvalói közűl, a családi boldogságot megtagadta tőle végzete. Kétszer volt házas, és szíve legjogosabb vágyainak kielégítését házasságon kívűl kellett keresnie; két királyleánytól várta neve, trónjai örökösét, s a sors az ismeretlenség homályából választott anyát egyetlen gyermeke számára.

Hirtelen magasra emelkedett történelmi nemzetségeknél gyakori jelenség, hogy dicsőségüket korai enyészettel kell megfizetniök. Mintha a fölfelé törekvő láng képtelen volna a családi tűzhely melegítésére, a fényes, de fárasztó hivatás mintha teljesen fölemésztené életerejüket: az eredmények gyorsaságában és az erkölcsi tartalomban nyilvánuló intensivitás a fizikai tényezők hanyatlását vonja maga után, s a megfeszített szellemi működés a faji fentartó erők rovására történik. Nagy Sándor, Julius Caesar, Augustus és Napoleon örökösök nélkűl tűntek le a világtörténet színpadáról; az első magyar királynak fiában magva szakad; s így enyésztek el fényes, de rövid szereplés után Nagy Konstantin és Nagy Theodosius, Attila és Hódító Vilmos utódai, az Ottók és a Hohenstaufenek, a Tudorok, a Romanowok dynastiái. S ugyanily sors várakozott a Hunyadi-házra, mely alig félszázados virágzás után egyetlen gyönge hajtásban bírta jövendőjének egyedűli zálogát.

Mátyás király nem volt szerencsés házasságaival. Első frigye Cillei Erzsébettel, a halálos ellenség leányával, csupán névleges házasság volt, politikai kívánalmak szüleménye. Gyermekkorában, hozzájárulása nélkül köttetett meg, s a zsenge ara meghalt, mielőtt a frigy valósággá válhatott volna.

Második házassága Podiebrad György leányával szintén érdekházasság jellegével bírt, s négy évi időtartam után épen akkor szűnt meg, midőn az ifjú királynéra legmagasztosabb női hivatásának teljesítése várt. Katalin királyné halála egyszerre fosztotta még a királyt hitvesétől és apai reményeinek teljesedésétől.

Harmadik házassága Beatrix herczegnővel, a szép és eszes nápolyi királyleánynyal, nem nélkülözte a kölcsönös vonzalom melegét, de nem volt képes betölteni szívének leghőbb óhajtását.

Mielőtt e házassága létrejött volna, nehány évvel Katalin királyné halála után, a királyi udvar egy titokzatos szerelmi regény színterévé lőn, mely hivatva lett Mátyásnak kárpótlást nyújtani az óhajtott családi örömök nélkülözéseért.

A regény részletei ismeretlenek maradtak a nyilvánosság előtt. A jelek arra mutatnak, hogy az ország határain kívűl, a távoli Sziléziában vette kezdetét. Hősnőjének csak keresztnevét ismerjük; a régi krónikák kevés adatot őriztek meg Mátyás gyermekének anyjáról. Borbálának hívták, ezt majdnem egykorú diplomatiai iratban olvassuk felőle.[3] Némelyek azt állítják, hogy magyar nemesi család sarja volt; más adat ezzel ellenkezőleg közönséges ausztriai pórnép saraiban keresi eredetét. Legvalószínűbb az Istvánffy Miklós által följegyzett néphagyomány, mely családját Sziléziából, Boroszló városából származtatja. Eschenloer, az egykorú boroszlói krónikás, mit sem szól a viszony felől, mely városát oly gyöngéd kötelékkel fűzi a hatalmas magyar királyhoz. De a hagyományt valószínűvé, teszi a jelenség, hogy e viszonyból származó gyermekének a király évek múltán legelőször is sziléziai területen keres fejedelmi trónt.[4]

Előkelő polgári család sarja lehetett e nő, kivel Mátyásnak legutolsó sziléziai tartózkodása alatt, 1469 június. havában, a boroszlói vidám mulatságokon kellett megismerkednie. Kiváló szépségéről és szellemi előnyeiről tesz bizonyságot, hogy az ismeretség – bizonyára nem egyetlen, nem is az első a fiatal király özvegysége alatt, – benső szerelmi viszonynyá fejlődött ki, s a kaland a boroszlói titkos találkozások után a budai királyi várlak falai közt tartós regényben nyert folytatást.

Bármily érdekes volna közelről ismerni Borbálát, s képet alkotni magunknak egyéni tulajdonairól, mikkel Mátyást évek során át magához bilincselte, az adatok teljes hiánya a találgatások terére utalja érdeklődésünket. Az az egy valószínű, hogy a köznapiságon fölűlemelkedő, a közönségestől elütő női jellemnek kellett lennie. Visszavonúlt élete, a homály, melybe családi és életviszonyai burkolva vannak, a fölületes szemlélő előtt talán egyéniségének jelentéktelen volta mellett szolgáltat érveket; közelebbről tekintve, az ellenkezőt bizonyítja.

Az újkor szelleme, mely az egyéniséget fölszabadította béklyói alól, mint minden téren, úgy a családi életről uralkodó fogalmakban is jelentékeny átalakulást idézett elő. A szabadabb fölfogás itt is első sorban a trón lépcsőjén érvényesűlt és fölűlről terjedt lefelé. Olaszországban, a renaissance bölcsőjében, a hol már rég szakítottak a középkor merev erkölcsi szabályaival, a fejedelmek voltak az elsők, a kik eldobták a leplet belső életük titkairól, a nélkül azonban, hogy ezzel szükségkép lerombolták volna a családi kötelékek erejét. Nem jelenti ez általánosságban az erkölcsök sűlyedését, a romlottság nagyobb fokát, csak bizonyos lazább, könnyedébb megítélését az emberi természet gyarlóságainak, mely azelőtt, a képmutatás és álszenteskedés korában, titkos családi katasztrófáknak, az elfojtott szenvedélyek őrűlt kitöréseinek vált előidézőjévé. A nápolyi királyi ház őse, Aragoniai Alfonz, hitvese oldala mellett nyilvános viszonyt folytatott Gilardina Carlinnal, a szép spanyol leánynyal, s egy másik kedvesétől, Margareta de Hijartól született fia és utóda, Ferdinand király, követte atyja példáját, és az egész ország ismerte a nőket, kik öt törvénytelen gyermekének életet adtak. Törvénytelen ágyból született hat fitestvérével együtt Leonello d’Este ferrarai herczeg, a ki Aragoniai Alfonz természetes leányával, Máriával lépett házasságra. Az olasz udvarokban nem volt szokatlan látvány, hogy az uralkodók hitvesük és barátnőjük között jelentek meg a nyilvánosság előtt. S e szellem elhatolt nyugatra is; Párisban Marguerite de Sassenage és Phelise Regnard, XI. Lajos kedvesei hívták versenyre a királyné udvarának legitim fényét, s még nem halványúlt el a bájos Sorel Ágnes emléke, kinek VII. Károly idejében az egész franczia nemesség virága rakta lábaihoz hódolatát. A Valois-ház a XV. században tele volt félvér herczegekkel, s Jó Fülöp burgundi herczeget 16 törvénytelen gyermek vallotta a nyilvánosság előtt atyjának. A franczia heraldika külön czímer-motívumokat teremtett a fejedelmek bastardjai számára, kik kiváló rangot foglaltak el az udvarnál, jelentékeny szerepet vittek a közéletben és nem egyszer törzseivé váltak a dynastiák mellékágainak.


5. BOROSZLÓ LÁTKÉPE A XV. SZÁZADBAN.

Magyarországon e szellem hosszú ideig ismeretlen volt. A magyar történelemben Kún László király véres tragoediája óta a királynéknak alig voltak nyíltan bevallott vetélytársnőik. I. Károly természetes fiának, Kálmán herczegnek anyjáról jóformán semmit sem tudunk; s még a könnyűvérű Zsigmond is meg tudta óvni szerelmi kalandjaiban a családi élet tisztességét. Hazánk e tekintetben a szigorúbb erkölcsű német faj fölfogásában osztozott, a mely uralkodóinak kedveseit legfölebb névről ismerte, de nem engedte előtérbe lépni egyéniségüket.

Ámde a szoros összeköttetés Olaszországgal, a renaissance uralkodó szellemének áramlata, mely épen Mátyás alatt érte el tetőfokát, bizonyára útat tört a szabadabb fölfogásnak ez irányban is, és megismertette a nemzetet a külföldi udvarokban otthonos szellemmel. És Mátyás viszonya az ismeretlen sziléziai nővel a szigorúbb moralista szemében is jóval enyhébb megítélés alá eshetett, mint az olasz és franczia uralkodók magaviselete, mert a király özvegysége alatt keletkezett, és nem sértett meg tényleg fönnálló házassági kapcsokat.

És ha mégis azt látjuk, hogy a hatalmas magyar király kedvese az udvar közvetlen közelében teljesen ismeretlenül éli napjait, és kivételes helyzetét sem maga részére, sem családja, rokonai emelésére nem igyekszik fölhasználni, ez oly szokatlan jelenség ebben a korban, a mi méltán keltheti föl bámulatunkat. A szerénység, az önmegtagadás ily nagy foka a trón közvetlen közelében az erkölcsi világnézlet amaz ősi tisztaságából meríti forrásait, mely az északi népek érzületét jellemzi s természetszerű viszhangra talál a magyar faj puritán gondolkozásában. Egyúttal kedvező oldalról mutatja be az értelmiség fokát e nőnél, a ki, mert igazi nő volt, nem zárkózhatott el a nagy király egyéniségének varázsa elől, de elég erős és eszes volt leszámolni helyzetének társadalmi s erkölcsi jelentőségével, s többre becsülte a magányt, az ismeretlenség homályát a királyi courtisanet megillető fény hamis csillogásánál.

Tiszta és nemes gondolkozásával bizonyára a szelídség és szívjóság lebilincselő tulajdonai párosultak, melyek, mint az igazi nőiesség legszebb vonásai, rendszerint épen az erős akaratú, határozott férfiakra gyakorolnak legnagyobb hatást. Avagy, ha a gyermek tulajdonságaiból az átöröklés törvénye alapján következtetni lehet a szülők jellemére, nem kell-e anyai örökséget keresnünk a gyöngéd, befolyásolható kedélyben, és a lemondásra hajló lelkületben, mely az apa kifejlett akaraterejének és óriási tettvágyának oly éles ellentéteként jelentkezik a későbbi férfiban, s egész élete folyását annyira jellemzi?


6. A KRAKKÓI KISEBBIK HOROSCOP.[5]

Zajtalanúl, csöndes magányban élve a király közvetlen közelében, Borbála, viszonyuk első éveiben, megelégedett azzal a tudattal, hogy szerelmével megédesíthette Mátyásnak gondoktól terhes napjait. S kétségen kívűl egész életének jutalma, koronájaként üdvözölte a gondviselés kedvezését, mely épen e viszonyt részesíté a király törvényes frigyétől megtagadott áldásban.[6]

A várva-várt s mégis oly váratlan vendég Budán, 1473 ápril 2-án este jött a világra.[7] Mátyást az esemény nem találta székvárosában. Márczius utolsó napjait Székesfejérváron töltötte, s ápril 3-án már Pozsonyban időzött.[8] Onnan Morvaországba szólította a cseh koronáért folytatott alkudozásainak meghiusulása, s rövid, de sikeres hadviselés után csak nyár derekán tért vissza Budára. Nem láthatta tehát első mosolyát az újszülöttnek, kinek bölcsője fölött az égi jelek – mint a hogy az udvari csillagászok 12 évvel később horoscopjukból kiolvasták – hosszú életről, gazdagságról, fényes házasságról, fölmagasztaltatásról mondtak biztató jövendőt.

II.



NINCS módunkban bepillantani Mátyás lelkébe, s kiolvasni abból az érzelmeket, mikkel fia születésének hírét fogadta. De érzelmi világának gazdagsága, kedélyének mélysége, melyről legridegebb politikai tevékenysége közepett is annyi bizonyságot ad, kétségtelenné teszik, hogy az esemény nem maradt mélyebb benyomás nélkűl lelkületére. S bárha évek óta nősülési szándékkal eltelve, nem ismerhette föl ez idő szerint a gyermek születésének valódi jelentőségét, egy perczig sem habozhatott a fölött, hogy királyilag fog eleget tenni apai kötelességeinek a gyermek irányában.

A kisded a keresztségben nagyatyjáról, a dicső emlékű kormányzóról, János nevet kapott. S már ebben kifejezésre jut az atyának abbeli szándéka, hogy gyermekét a nyilvánosság előtt magáénak ismeri, házának családfájába beigtatja és benne halhatatlan atyja emlékéhez s a Hunyadi-névhez méltó férfit nevel a közélet számára.[9]

Ez elhatározásában nem gátolhatta meg házassága a nápolyi királyleánynyal, melyet 1476-ban azzal a reménynyel kötött meg, hogy trónörökös születésével fogja megszilárdítani háza uralmát Magyarországon. Aragoniai Beatrix, Ferdinánd nápolyi király leánya, már gyermekkorában különös példákat látott a királyok családi életéből, és nem lehetett szokatlan dolog előtte, hogy a budai királyi palotában törvénytelen viszony szülötte tart igényt Mátyás atyai gondoskodására. A gyermek anyja, ki talán féltékenységére adhatott volna okot, a hagyomány szerint a királyné megérkezése előtt kolostorba vonúlt.[10] A harmadfél éves kis Jánost ez időtől, úgy látszik, maga a király édesanyja, Szilágyi Erzsébet vette nagyanyai gondjaiba, s Mátyás, mialatt az új frigy boldogságát élvezi, nem feledkezett meg a kisded sorsáról.

Származásának megfelelő rangot adott neki. Ősei nevével, a hunyadi grófi czímmel, s királyi származása jeléül herczegi méltósággal ruházta föl, melynek nevét Liptó vármegyétől kölcsönözte.[11] Nagyatyjára emlékeztető keresztnevét megtoldta a neki oly kedves Corvin névvel, saját melléknevével, melynek viselésében klasszikus műveltsége mellett imperatori álmai nyertek kifejezést. Majd elérkezettnek látva az időt, hogy neveltetéséről gondoskodjék, könyvtára tudós őrét, a parmai Taddeo Ugolettit választotta ki e fontos föladatra, s utasításúl adta neki, hogy a gyermek nevelésében ugyanazt a tanúlmányi rendet válaszsza ki követendő zsinórmértékűl, melyet annak idején a lánglelkű Vitéz János az ő számára állított össze.[12]

Igazi atyai szeretetének egész melege nyilatkozik az első adománylevél szövegében, melyben 1479 október 21-én János liptói herczeg és Hunyad grófja nevét először találjuk megörökítve. « Midőn királyi méltóságunkból és bőkezűségünkből kifolyólag bárkinek érdemeit adományokkal és királyi kegyünkkel szoktuk megjutalmazni, menynyivel inkább kell a természet rendelése szerint jótékonyságunk és bőkezűségünk teljességét éreztetni azzal, a ki saját vérünkből vette életének csiráját. Megismervén tehát a természet sugallatából és ösztönéből, hogy méltóságos János liptói herczeget és hunyadi grófot mint egyetlen szülöttünket kell szeretnünk, szívünk legforróbb szeretetének sugallatából, melylyel iránta viseltetünk, különös jótéteményekkel és a királyi adományoknak királyi sarjat megillető bőségével akarjuk őt elhalmozni. » Az adománylevél, melyben Beatrix királyné beleegyezésére és hozzájárulására történik hivatkozás, három magvaszakadt erdélyi nemesnek, Szentpáli Miklós, Suki János és Sandrin-fia Vuknak Küküllő s Doboka vármegyében és Erdély egyéb részeiben fekvő jószágairól szól s csak bevezetését képezi a kis királyi herczeg javára később tett fényes királyi adományoknak.[13]

Az első években Mátyás még nem volt tisztában a móddal, melylyel a gyermek jövendő sorsát leginkább biztosíthatja. Reményeit, terveit mindjárt kezdetben baljóslatú eset zavarta meg. A korai gyermekkorban történt a szerencsétlenség, hogy a kis János, hihetőleg külső baleset következtében, elvesztette ballába épségét. A bal czombtő kificzamodása állandó bénaságot idézett elő a gyermeknél s nem lehetett tudni, nem lesz-e káros behatással egész testi fejlődésére?[14] Valószínűleg e balesetnek kell betudnunk, hogy midőn 1480-ban Csupor Demeter halála folytán az ország egyik leggazdagabb egyházi javadalma, a győri püspökség üresedésbe jött, az egyházi pálya előnyeire irányult Mátyás figyelme. Talán I. Károly eljárása is lebegett szemei előtt, ki fiát, Kálmán herczeget, épen a győri püspökségben helyezte el; s külföldön szintén rendes szokás volt a gazdag egyházi állásokat fejedelmi bastardoknak adományozni. A törvénytelen születés kánonjogi akadályát hasonló esetekben minden nagyobb nehézség nélkűl szüntette meg az apostoli szentszék előzékenysége.


7. MÁTYÁS KIRÁLY OKLEVELE. BUDA. 1479 OKTOBER 21.[15]


8. IV. SIXTUS PÁPA ÓLOMPECSÉTJE.

Mátyás tényleg megtette az első lépést Rómában a fölmentés iránt, melyre gyermekének nemcsak születésénél, hanem koránál fogva is szüksége volt. IV. Sixtus pápa, tekintettel a királynak az egyház iránt szerzett érdemeire, mindkét hiány alól megadta a kért fölmentést, úgy intézkedve, hogy János herczeg a törvényes kor eléréséig administratori czímmel húzza a püspökség jövedelmét, az egyházmegye kormányáról pedig ez alatt a káptalan gondoskodjék. Az e felől kiadott bullában, melyet Hunyadi Jánoshoz, a győri egyház admanistratorához intézett; a szent atya ama reményének adott kifejezést, hogy a leendő egyházfejedelem királyi atyja segítségével nagy szolgálatokat fog tehetni a katholikus egyháznak.[16]

De a sors nem pásztorbotot szánt a Hunyadi-ház egyetlen ivadékának kezébe. Mátyás behatóbb gondolkozás után elejtette a püspökség tervét; a körűlmények más, sokkal fényesebb látkört nyitottak meg fia jövendőjéről gondoskodó atyai szemei előtt.

A remények, miket a nemzettel együtt Beatrixhez kötött, nem valósúltak meg; négy évi gyermektelen házasság után a királyné magtalanságával idestova mint változhatatlan ténynyel kellett számolnia. Törvényes örökös hiányában végzete a gyermekre látszott őt utalni, kinek életéhez immár egyedüli lehetősége volt fűzve a Hunyadi-név föntartásának.

III.



MIKOR Mátyást a nemzet óhajtása a trónra emelte, megválasztásában a nemzeti királyság eszméje győzedelmeskedett. Hatalma tetőpontján állva, a nagy király nem ismerhetett magasabb czélt, mint házában örökössé tenni a koronát, családi zászlaja alatt biztosítani a nemzeti önállóság eszméjének jövendőjét. Ha törvényes házasságból fia születik, dynastia alapítására törekvő vágyai kétségkívűl valósúltak volna. De majdnem egy negyedszázadig hiába várta a legitim trónutód születését, s végre is le kellett mondani reményei teljesüléséről.

A percz, melyben ezt belátta, az első forduló pontot alkotja Corvin János életében. De ez a fordulat sok nehéz órát okozhatott a király atyai szívének. A fölcsillámló remény nyomában ott járt a sötét gond, melyet a gyermek születésének kérdése támasztott föl benne. Míg szívét örömmel és büszkeséggel tölté el egyetlen fiának sokat ígérő fejlődése, keserű aggodalommal kérdezhette önmagától, fogja-e valaha koronáit viselni a gyermek, kinek végzetéhez eltörölhetetlen foltként tapad törvénytelen származásának homálya?

A magyar nemzet ötödfélszáz éves történetében nem volt példa reá, hogy házasságon kívűl született királyi sarj örökölje a szent királyok koronáját. Boricsot, a ki pedig törvényes házasságból származott, anyja botlásának puszta gyanúja száműzte az atyai földről. S ő az egyetlen alakja történelmünknek, a ki születésének foltja daczára szemet mert vetni Szent-István örökségére. A magyar közszellem erkölcsi szigora a közönséges életben is rideg kegyetlenséggel járt el a szerelem gyermekei iránt. A családi kötelékből kizárva őket, létüket a szülők örökös szégyenének tekintette s nevüknek a megbélyegző kifejezések között adott helyet. S erkölcsi szigorának mértéke nem csökkent, hanem emelkedett a trónnal szemközt, melyet a szentség nimbusával övezett körűl nagy királyainak emléke.

A nyugati nemzeteknél nem volt ennyire szigorú a társadalom, midőn nagy nemzeti vagy családi érdekek, túlsúlyban levő hatalmi tényezők léptek föl a fejedelmi bastardok érdekei mellett. A világtörténelem számos példát mutat föl, hogy a fejedelmek törvénytelen sarjai uralkodó családot alapítottak, vagy atyjuk trónját örökölték, Angliában a normann hódítók dynastiája Bastard Vilmostól származik. Castiliában IV. Pétert 1369-ben féltestvére, Trastamare Henrik űzte el trónjáról. Portugalliában 15 évvel később I. Péter házasságon kívűl született gyermeke, János, folytatja a Burgundok királyi családfáját, s ugyane János király bastardja, Alfonz, a később trónra hivatott Braganza-háznak lőn ősatyjává.

Itáliában a természet jogainak diadala a társadalmi korlátok fölött úgyszólván minden különbséget megszüntetett az uralkodók törvényes és törvénytelen gyermekei között, s a születés homálya épen nem képezett akadályt a trónöröklésre annál, kit egyéni tulajdonai képessé tettek az uralkodásra. A XV. század derekán, Nápoly királyi trónjától kezdve, majdnem mindegyik államban korcsszülöttek uralkodtak. Ferrarában Leonello és Borso, Firenzében ál Mediciek, Urbinoban Federigo da Montefeltro, a herczegnek pápai bulla által törvényesített fia öröklik az atyai méltóságot, s az utolsó Visconti törvénytelen leányának, Blankának keze adta meg Milanóban a legitimitást Francesco Sforza uralkodásának. A társadalom hallgatagon húnyt szemet a fejedelmi bastardok származása fölött, s az érinthetlenség daczára, mely a házasság szentségét övezte, az egyház sem vonakodott utólagos törvényesítéssel szentesíteni fejedelmi jogaikat.

Mátyás királysága nagy mértékben különbözött a középkori magyar királyság jellemétől; sok volt a rokon vonás közte és a renaissance korabeli olasz kényurak uralma között. Trónját, melyre úgyszólván forradalom útján jutott, egyéni erejével, fényes tehetségeivel szilárdította meg; s egyéniségével, talentumának hatalmával remélt diadalmaskodni, midőn fia trónöröklési joga érdekében megkezdte a küzdelmet a régi hagyományok ellen.

Számító lelkében sorra vette a többi akadályokat. A nemzet 1462 óta szerződéssel volt lekötve III. Frigyes császárnak, hogy Mátyás törvényes fiutódai hiányában őt és maradékait fogadja királyának. Igaz, hogy a főurak által kierőszakolt kötést a hazafiak többsége visszautasította, s a Habsburg-ház ellen táplált idegenkedés csak erősíthette a nemzeti királyság híveinek táborát; de a császár trónigényei nemzetközi téren jelentékenyen megnehezíthették Corvin örökösödésének elismertetését. S Frigyes cselszövényeinél sokkal nagyobb veszélyt rejtett magában itthon a királyné idegenkedése ama gondolattól; hogy a törvénytelen mostoha fiú foglalja el a trónt, melynek ő lett volna hívatva örököst adni.

Mátyás nem riadt vissza a nehézségektől. A császár igényeivel látszólag keveset törődött, de seregei már megkezdték a háborút az osztrák örökös tartományok ellen, s gondolatban előre látta magát, a mint Bécsnek büszke várából szabja meg a békekötés föltételeit. S a mi Beatrix királyné ellenkezéseit illette, azoknak megszünését maguknak az eseményeknek fejlődésétől várta. Ha teljesűlnek a királyné anyai reményei, ha fiút szül, akkor önkényt meg van oldva a kérdés; ellenkező esetben pedig magának a királynénak természetes érdeke fogja kívánni, hogy férjének gyermeke örökölje a koronát idegen helyett.

A legelső nehézséggel, nemzetének idegenkedésével kellett mindenekelőtt számolnia.

Az országos élet tényezői közűl a főpapság nagy része Mátyásnak köszönhette gyors emelkedését. Rangoninak, a szerzetesből lett bíbornoknak, Nagylucsei Orbánnak, kit kincstartójává nevezett ki, Proszniczi Filipecz Jánosnak, a morva mesterember fiának, támogatására minden körülmények között számított; de számított főleg kedvelt kanczellárjára, Váradi Péter kalocsai érsekre és Geréb László erdélyi püspökre, ki női ágon – anyja Szilágyi Erzsébetnek nővére volt – közeli rokonságban állott a királyhoz. A főurak sorában a régi, hatalmas nemzetségek sarjai, a Báthoryak, Bánffyak, a Bazini és Szentgyörgyi grófok, a Rozgonyiak, Garaiak, Héderváryak, Perényiek stb. vitték a főszerepet; dúsgazdag, dölyfös olygarchák, megannyi kiskirályok, kik közűl nem egy személyes harczban állott egykor a Hunyadi-házzal, kiket csak a király erélye tudott féken tartani. De velük szemben a király oldala mellé csoportosúltak az új korszak alakjai, Guthi Országh Mihály, a nádor, Hunyadi János küzdelmeinek osztályosa; a Szapolyaiak, kiket a kormányzó úgyszólván a porból emelt föl; unokatestvérei, a Gerébek: Péter, a királyi zsoldosok kapitánya és Máté, Horvátország bánja; Kinizsi Pál, Magyar Balázs, és egész csapata a fiatal, vitéz katonáknak, a kik Mátyás pártfogásától várták jövendő emelkedésüket. A Hunyadiak új arisztokracziáját a hála és a személyes érdek kötelékei fűzték a királyhoz; a régieket magas állásokkal, kedvezményekkel igyekezett lekötelezni. A köznemességnél pedig joggal számított a Hunyadi-név varázsára, dicsőűlt atyja emlékére, s az elismerésre, mit saját tetteiért, sikereiért várhatott nemzetétől. S a magyar nemzet nemes gondolkozására, lovagias, hálás érzületére támaszkodva fogott nagy terve előkészítéséhez.

Maga a gyermek, kinek sorsáról volt szó, csak passiv részese lehetett a megindítandó actiónak.

A kérdés a király akaratának, hatalmi erejének kérdése volt, s eredménye csupán azon fordúlt meg, hogy a külső tényezők fognak-e kellő tért juttatni ez akarat érvényesítésére?


9. MÁTYÁS KIRÁLY KÉZJEGYE.[17]


A Hunyadiak fényes történelmi szerepében jelentékeny része volt a család vagyoni állásának. Az erkölcsi tényezők egymaguk sohasem érvényesűlhettek volna oly nagy mértékben, ha Hunyadi János, a nagy hadvezér és államférfiú, nem lett volna egyúttal korának egyik legnagyobb birtokszerzője. Mátyás saját megválasztatásának történetéből ismerhette a gazdagságban rejlő politikai erő hatalmát. Mi sem természetesebb, minthogy fiának is meg akarta szerezni e nagy erő birtokát, s ezt annál könnyebben tehette, mert király volt, az adományozási jog korlátlan birtokosa. A Hunyadi-örökségen kívűl, melynek nagyobb része anyjának özvegyi tartására lett kijelölve, a korona örökösödési joga s egyéb jogczímek alapján óriási birtoktestek jutottak kezére, az ország különböző részeiben. Ilyenek voltak a magvaszakadt Maróthy Mátyus birtokai: Gyula vára a békési kastélylyal és 84 faluból álló uradalmával; Solymár, Zsámbék, Tök, Perbál s a többi pestmegyei birtokok s Maróth vára és tartozékai Valkó vármegyében; továbbá a siklósi uradalom Gara várával, Csereviczczel és Futtakkal, mik a Garaiak nádori ágának utolsó férfisarjáról, Garai Jóbról szállottak a koronára; az északnyugati fölvidéken Árva, Likava, Bajmócz és Szklabina várak, előbb a Komorovszkyak és Bajmóczi Onofrius birtokai, Sztrecsén vára Zsolnával, mik Trnkától, a sziléziai hadvezértől zálogjogon jutottak Mátyás tulajdonába. E birtokokat János herczegnek szánta, és a gyermek tizedik születésnapját követő napokat választotta ki az adománylevelek kiállítására. Az első adomány, 1482 ápril 8-án, husvét hétfőjén, az ősi fészekről: Hunyad váráról s öt várost és 155 falut számláló uradalmáról szólott. Másnap, ápril 9-én, a liptói, turóczi, árvai és trencséni uradalmakról és a Maróthy-örökségről adott pecsétes levelet, és megújította a Szentpáli- és Vuk-féle jószágokról 1479-ben tett adományát; ápril 14-én pedig a délvidéki Garai-birtokokkal egészítette ki előbbi adományait.[18]

A királyi bőkezűség e nyilvánulásával vetekedett a jóságos nagyanya gondoskodása unokája felől. Hunyadi János özvegye, miután nem ölelhette keblére királyi menye szülötteit, nagyanyai szeretetének egész nagyságával a kis János herczeg felé fordúlt. A gyermek majdnem szemei előtt nevekedett, annak mosolygása aranyozta be viharos életének utolsó napjait. Halálát közeledni érezvén, őt tette birtokai örökösévé. Munkács vára Munkács, Vári s Beregszász városokkal és 27 faluval, Debreczen városa a nemesi kúriával és két vármegyében fekvő tartozékaival, Mezőtúr és Tisza-Varsány Külső-Szolnokmegyében s a régi békésmegyei Hunyadi-birtokok: Szent-András, Csabacsűddel és Szentetornyával, Királyság és Szent-Miklós, a hódmezővásárhelyi uradalomból kiszakított Donáttornyával és Ötvenablakkal jutottak e végrendelet folytán Corvin János tulajdonába. A király 1484 november 11-én Pozsonyban erősítette meg boldogúlt anyjának erre vonatkozó végintézkedését.[19]

A gyermek még nem töltötte be 12-ik évét, midőn az észak-nyugati Kárpátok alján, a Tisza hátán, az Alföldön, a három Körös mentén, a Duna és Dráva közt és Erdélyben fejedelemséggel fölérő uradalmak vallották jogszerint való birtokosuknak.


10. SZILÁGYI ERZSÉBET PECSÉTJE.


A gazdag királyi örökös a nyilvános életben is hamar elfoglalta az őt megillető fényes helyet. Az a tény, hogy a nevére szóló első nagyobb birtokadományok 1482-iki születésnapjának hetében foglaltattak írásba, az évforduló megünneplését sejteti velünk, mely kiváló jelentőséget, kölcsönzött a budai királyi udvar ez évi husvéti ünnepének. Talán ez a tizedik születésnap adott alkalmat első bemutatására a királyfinak, ki élénk szellemén kívűl föltünő családi hasonlatosságában is igazi Hunyadi-sarjnak mutatva magát, méltán tarthatott igényt a nemzet rokonszenvére.


11. MÁTYÁS KIRÁLY OKLEVELE. POZSONY, 1484 NOVEMBER 11.[20]


CORVIN JÁNOS HOROSCOPJÁNAK 2-IK LAPJA.[21]



CORVIN JÁNOS HOROSCOPJÁNAK 4-IK LAPJA.[22]

Corvin János rendkívüli mértékben hasonlított atyjához. Fejének alkotását, arczvonásait, a jellegzetes orrt örökölte Mátyástól, bár szebb kiadásban, mert anyai öröksége, a szlávval vegyes germán faji jelleg, sokban enyhitette Mátyás arczának erőteljes, markáns vonásait. Termete szép növésűnek ígérkezett; természeti hibája, a sántaság, nem volt oly föltünő, hogy elrontotta volna testtartását, melyet egészen atyjától kölcsönzött. Szemeiben pedig nagyatyja tekintetének tüze lángolt, « melynél tündöklőbbet senki sem ismert» – mérsékelve a gyermeki kedély ártatlanságából fakadó mosoly derűjével.[23]

S a nagy elődökre emlékeztető külsővel vonzó egyéni tulajdonságok s az észbeli tehetség nem közönséges mértéke párosúltak, s együtt véve kedves, megnyerő jelenséggé tették Mátyás gyermekét.

A serdűltség éveinek közeledtével a király minden alkalmat fölhasznált, hogy fiát a nyilvánosság előtt származásához méltó fénynyel vegye körűl. Az udvari és egyházi ünnepélyeken jobbjára ültette, s maga mellett tartotta a fényes diplomatiai szertartások alatt, midőn külföldi követek elfogadására gyűjté össze udvarát.

Születésnapjának visszatérő évfordulói megannyi kedvező alkalmul szolgáltak a kis királyfi ünneplésére. Tizenkettedik éve betöltésekor, 1485 ápril 2-án, a királyi udvar csillagászai, kiknek élén Ilkus Márton budai plébános állott, az égi jelektől kérdezték meg jövendőjét, kettős horoscopban állítva össze a csillagzatoknak fényes élet pályával biztató válaszát. S talán ugyane napon nyújtotta át János herczegnek a tudós Marzio Galeotti Mátyás király jeles mondásairól írt könyvecskéjét, melynek előszava Jánost, mint az atyai trón leendő örökösét, buzdítja atyja példájának követésére.[24]

A birtokadományok tömege, a szépreményű gyermek ügyesen vezetett nyilvános szereplése, a humanisták dicséretei, s a miknek e kor kiváló jelenséget tulajdonított: a csillagászok kedvező jóslatai, mindmegannyi jól alkalmazott eszközök a talaj előkészítésében; egymásba illő részletei egy gondosan kieszelt tervnek, melynek finomsága magán viseli az atyai szív gyöngéd gondoskodásának s a tapasztalt diplomata óvatosságának kinyomatát.

Az első sikerek nem is maradtak el. A közvélemény növekvő rokonszenvvel látta a király oldala mellett a sziléziai nő gyermekét, kiben az atya koronájának fénye mellett egyéni tulajdonságai is feledtették a fogyatékos származást. Az udvari körök kellő óvatossággal ugyan, de annál sűrűbben hirdetik János örökösödési jogát. S ha szavuk nem is talált azonnal visszhangra a nemzetnél, de tiltakozó hangot sem idézett elő, sem idebent, sem az ország határain túl, hol a német birodalom fejedelmei már 1481 nyarán foglalkoznak a lehetőséggel, hogy Corvin János örökli atyjának koronáit.[25]

Maga a király kezdetben gondosan kerüli a nyilatkozatot e kényes kérdésben. De nem sokáig rejtegeti szándékát; csak kedvező alkalomra vár, hogy azt nyíltan bevallja alattvalóinak. S ez alkalmat csakhamar meghozta uralkodásának egyik legfényesebb diadala, Bécs elfoglalása.

III. Frigyessel már 1480 óta folyt – kevés megszakítással – a háború, melyben Ausztria várai egymásután jutottak Mátyás birtokába. A kitartás, melyet a király e hadviselésben tanúsított, bizonyítja, hogy annak czélja több volt, mint a Frigyestől szenvedett régi sérelmek megboszúlása. A politikai motívumokban, mik e nagy vállalatra indították, kétségkívűl jelentékeny része volt a trónöröklés kérdésének. A császár hatalmának megtörésére törekedve, Mátyás végleg le akart számolni a Habsburgok magyar trónigényeivel. 1484 őszén személyesen indúlva a hadjárat vezetésére, magával vitte kis fiát is, a kiért első sorban viselte e háborút. Hunyadi János unokájának itt nyílt először alkalma megismerkedni a katonai élettel. Bécs ostroma alatt többnyire atyja táborában tartózkodott, s mikor a polgárok megnyitották kapuikat a magyar sereg előtt, Mátyás őt küldé maga előtt a meghódolt városba.

János herczeg május 28-án délelőtt lépte át Bécs küszöbét; elment a Szent-István-templomba, megnézte a nevezetességeket s megfürdött. Egész napi időzés után csak este tért vissza a táborba. Két nappal később tartotta Mátyás diadalmas bevonúlását, s midőn a királyné megérkezését követő napon, június 6-án, a királyi pár a város főtemplomában a lakosság hódolatát fogadta, Bécs polgárai a királyon kívűl fiának kezébe is letették a hűségesküt.[26]

Ez volt a trónjelöltség első határozott bevallása; itt szerepelt Corvin János először, mint atyjának kiszemelt utóda. S e nyílt föllépés összefüggésben állott Mátyás egy másik tervével, melyben egyik legerősebb kártyáját játszsza ki: fejedelmi menyasszonyt keresve serdülő fia részére, külföldi uralkodóház ivadékát, a ki családi nevének fényével oszlassa el a herczeg születésének árnyfoltját, s kinek születendő gyermekeiben a nemzet helyrehozva lássa a legitimitás elvén ütött csorbát.

IV.



MILANO herczegi trónján a kiskorú Gian-Galeazzo űlt, Francesco Sforza unokája, kinek nevében nagybátyja, Lodovico, Bari herczege, a « Moro » vitte a herczegség kormányát. A Sforza-ház nem tartozott Európa régi uralkodó családai közé; Francesco, a nagy condottiere, a köznép sorából küzdte föl magát a Viscontiak trónjára; de az utolsó Visconti-leány keze törvényesítette foglalását, s uralkodói képességei megszilárdították házának uralmát a herczegi trónon. A Sforzák Olaszország leghatalmasabb dynastiái közé tartoztak Mátyás idejében, s Blanka Mária herczegnő, az uralkodó herczeg nővére, Európa leggazdagabb örökösnőjének volt elismerve.

Mátyást régi barátságos viszony fűzte e családhoz, melynek ősét már Hunyadi János barátai közé számította. Katalin királyné halála után Francesco Sforzánál keresett menyasszonyt, s nem a herczegen, hanem magának Mátyásnak megváltozott tervein múlt, hogy nem vette nőűl leányát, Ippolitát, a ki később Alfonz calabriai herczegnek lőn nejévé. Beatrix útján, a nápolyi királyi ház által, sógorságba is jött a Sforzákkal; bárha apósának az a teve, hogy egyik fiának szerezze meg a milanoi herczegséget, nem lehetett alkalmas a kölcsönös rokoni viszony megszilárdítására. A terv azonban épen Mátyás ellenzésén bukott meg, s a három udvart 1481 óta politikai érdekközösség fűzte egymáshoz, midőn Lodovico Nápolylyal és a firenzei köztársasággal Velencze ellen szövetkezve, Mátyás segítségével remélte megtörhetni a signoria hatalmát. S habár a szövetség később fölbomlott, Mátyás nem szűnt meg tovább ápolni a barátságot a gazdag és hatalmas herczegi családdal s ide irányúlt első figyelme, midőn 12 éves fia számára menyasszonyról kellett gondoskodnia.

Blanka Mária herczegnő, ki nagyanyjának, Visconti Blankának nevét viselte, 1472 ápril 15-én született, tehát 13 nap híján egy évvel volt idősebb Corvin Jánosnál.


12. GIAN-GALEAZZO MILANOI HERCZEG ÉRME



13. BLANKA MÁRIA HERCZEGNŐ ARCZKÉPE.[27]


Atyja Galeazzo Mária herczeg volt, a kit kegyetlenségeért 1476 karácsony másodnapján az oltár előtt gyilkoltak meg. Blanka még nem volt öt éves, midőn e borzasztó esemény történt; neveltetése anyjára, savoyai Bona herczegnőre maradt. Ez kora ifjuságában unokaöcscsének, IV. Filibert savoyai herczegnek jegyezte el, de a vőlegény, 1482 ápril 22-én, 17 éves korában elhunyt.[28] Meg sem gyászolta, mert jóformán föl sem érte észszel a haláleset jelentőségét, midőn a bajor udvarból érkezett házassági ajánlat,[29] s ezzel majdnem egyidejűleg jött a hír, hogy a hatalmas magyar király egyetlen fia számára óhajtja megszerezni a fiatal herczegnő kezét.

A terv 1484 végén merült fel, bizonyára Mátyás olasz diplomatáinak közvetítésével, mert ezeknek állott első sorban érdekében, hogy más országok mellőzésével, olasz fejedelmi házból ajánljanak menyasszonyt a reménybeli magyar trónutódnak. Francesco Fontana, e diplomaták legjelesebbje, a mondott év telén Nápolyban járva diplomacziai küldetésben, első indította meg a puhatolózást a milanoi udvar ott időző bizalmas emberénél, Giudantonio Arcimboldonál. Biztató választ nyerve, komoly tárgyalásokat kezdett, s midőn visszatért a budai udvarhoz, magával vitte a kecsegtető kilátást, hogy a királyfi Európa leggazdagabb fejedelmi hölgyével léphet házasságra.[30]


14. BONA MILANOI HERCZEGNÉ ÉRME


A mily örömmel fogadta azonban Mátyás e frigy lehetőségét, ép oly makacs ellenségre talált az Beatrix királyné személyében. Évek folyamán mindinkább növekedett a távolság, mely a királynét János herczegtől elválasztotta; s az anyai örömek hiánya a helyett, hogy csökkentette volna idegenkedését, valóságos gyűlöletté fejleszté azt szivében. Már abban a tervben, hogy a gyermeket papnak neveljék, nem alaptalanul keresi Beatrix befolyását az újabb történetírói felfogás.[31] S hogy ez a terv el lőn ejtve, féltékenységgel, irigységgel töltheté el szivét Mátyásnak az a szándéka, hogy törvénytelen gyermekét teszi trónja örökösévé. Titkos és nyílt eszközökkel következetesen iparkodott útját állani János emelkedésének. Férjére gyakorolt rendkívűli befolyását nem merte ugyan nyíltan latba vetni a gyermek ellen, de annál inkább igyekezett azt felhasználni, hogy annak barátait Mátyás közeléből eltávolítsa. Így esett cselszövényeinek áldozatúl még 1484 nyarán a kanczellár, Váradi Péter kalocsai érsek, a kiben János herczeg érdekeinek leghatalmasabb támaszát vesztette el.[32]

A ki a bukott kanczellár helyére lépett, Proszniczi Filipecz János váradi püspök, és a királyi udvar második befolyásos főpapja, az emelkedőben levő Bakócz Tamás királyi titkár, engedelmes eszközei voltak ugyan a király akaratának; de a dicsvágyó Bakócz a királynétól várta további előmenetelét, míg a morva származású váradi püspök lelkében talán már titkos gyökeret vert a vágy, hogy Mátyás halála után a magyar és cseh koronákat egy király fején hozza egymással állandó kapocsba.

Beatrix nem állhatta útját a király törekvésének, hogy fejedelmi házassággal erősítse meg fia helyzetét, de azzal remélte e fegyvert megfoszthatni élétől, ha saját családjából szerez menyasszonyt a herczeg számára. Testvérének, Aragoniai Frigyes herczegnek franczia királyleánytól született, Francziaországban élő leányát hozta javaslatba. Ajánlatát a gazdag hozomány kilátásán kívűl Mátyás egyik kedvencz tervének bevonásával öltöztette kívánatos színbe. A király már több év óta fáradozott azon, hogy a török szultán szökevény testvérét, a szerencsétlen Dsem herczeget a rhodusi lovagok hatalmából kiszabadítsa s udvarába hozza. Beatrix azzal biztatta, hogy a menyasszony anyai összeköttetései révén nem lesz nehéz XI. Lajost, a franczia királyt, a török herczeg kiadatására bírnia. Mátyás azonban felismerte a neje tervében rejlő czélzatot, s visszautasítá azt. De annyira tartott Beatrix cselszövényeitől, hogy kénytelen volt tudta nélkűl, a legnagyobb titokban kezdeni meg a milanói udvarral a komoly tárgyalásokat.[33]

Fontana 1485 február havában mint kegyvesztett és száműzött hagyta el a magyar udvart, Milanoban keresve menedéket Mátyás haragja ellen. De a száműzetés csak diplomatiai fogás volt, melylyel Beatrixet akarták félrevezetni; s az olasz magával vitte a király titkos megbízását, hogy magával a Sforza-ház fejével, Lodovico herczeggel, tegye magát a házasság ügyében érintkezésbe. Küldetésének kiváló politikai jelentőséget kölcsönzött az a körűlmény, hogy először adott Mátyásnak alkalmat, határozottan nyilatkozni a trónöröklés kérdésében. A király tisztában volt a felől, hogy a fejedelmi ara kezét csak úgy szerezheti meg fiának, ha előbb koronát biztosít számára. Fontanának adott utasításában felhatalmazta az olasz diplomatát, hogy fiának János herczegnek, mint a magyar trón örökösének követe és kérő násznagya gyanánt lépjen fel Lodovico herczegnél.[34]


15. LODOVICO HERCZEG ÉRME.


A vigevanoi kastélyban folyt tárgyalások gyorsan vezettek kedvező eredményre. Lodovico herczeg kiváló előnyöket ismert fel a Mátyással kötendő rokonságban. De első sorban a kérő jövőjéről akart teljes bizonyosságot szerezni. Nem elégedve meg Fontanának ez irányban tett határozott nyilatkozatával, fölvetette a kérdést: mi történik a királyfival, ha Beatrix anyává lesz, vagy ha a király – neje halála esetére – újabb házasságra lép és törvényes utódoknak ad életet?

Fontanának teljes módjában volt eloszlatni Sforza aggályait. Megnyugtathatta a felől, hogy a király, ha özvegységre jutna is, semmi esetre sem fog újból megházasodni; ezt nem tenné már csak fia érdekében sem, kit – úgymond – úgy szeret, « hogy a saját szemeit oda adná érte ». Ép ily kevés ok van arra gondolni, hogy Beatrixnak kilencz évi magtalanság után gyermekei születhetnek; de ha ez megtörténik, Mátyás a Csehországból bírt tartományokkal és a cseh királyi czímmel, a boszniai királysággal s Ausztriával fogja kárpótolni János herczeget.[35]


16. A VIGEVANOI HERCZEGI KASTÉLY.

Még folytak a tárgyalások Fontanával, midőn Lodovico herczeg a treviglioi Maffeo di Nasot, meghitt emberét küldte Magyarországba, hogy Mátyás ajkairól ismételtesse követének igéreteit. Maffeo 1485 ápril 23-án vette át utasításait s hatvan rőf aranybrokát szövetet vitt magával ajándékba a királynak, Lodovico igéretével együtt, hogy a Milanoban tartózkodó Lionardo da Vinci által fog számára egy Madonna-képet festetni.[36] A követség azonban már jóformán csak udvariassági tény jelentőségével bírt; kevéssel Naso távozása után, május elején, az eljegyzést Milanoban bevégzett ténynek tekintették. A milanoi udvarnál időző külföldi követek julius 31-én kaptak hivatalos értesítést az örvendetes esemény felől. Ascanio Sforza bibornok, a menyasszony nagybátyja, bejelentette azt II. Pál pápának is, és a szent atya a milanoi herczegi családra nézve különös örvendetes tény gyanánt üdvözölte a házasságot, a bibornok útján fejezve ki a Sforza-háznál szerencsekivánatait.[37]

V.



A HÁZASSÁGI szerződés megkötése és az esküvő megtartása czéljából már 1486 tavaszán várták Mátyás követeit Milanoba. De a király tevékenységét, figyelmét egyéb fontos külpolitikai események vették igénybe. Bécs elfoglalása s az egész ausztriai hadjárat egy nagyszabású tervnek képezte lánczszemét, melynek végczéljakép nem kisebb törekvés, mint a császári korona megszerzése lebegett szemei előtt. Reményeit váratlanúl tette semmivé a tudósítás, hogy a Frankfurtban összegyűlt választó fejedelmek Miksa főherczeget, III. Frigyes fiát választották római királylyá. Kanczellárja, Filipecz püspök, épen útban volt Milano felé, midőn a február 16-án végbe ment választás híre Budára érkezett. Mátyás kénytelen volt vissza hívni a főpapot, kinek segítségét a választás megsemmisítésére irányuló kisérleteiben nem nélkülözheté. A késedelem kimentésére június 10-én Antal udvari káplánt küldé Sforzához, s október 23-án útnak indított levelében megújítá igéretét, hogy nem fog soká késni az esküvő megtartásával.[38]

Halogatásának azonban más, nem kevésbbé fontos oka is volt. Beatrix királyné magatartása Mátyást hitvesével és a menyasszony családjával szemközt egyaránt kinos helyzetbe hozta. A házassági terv, a Sforza-házzal létrejött megállapodás nem sokáig maradhatott titokban Beatrix előtt. Lodovico herczeg még a tárgyalások folyama alatt közölte azt a velenczei köztársaság milanói követével, ki által az egész diplomatiai kar tudomást szerezhetett a dolog felől.[39] A királyné azonfelűl részletes tudósításokat kaphatott az ügy menetéről sógorától, a ferrarai herczegtől, kit szemes ügyvivője, Giacomo Trotti, pontosan értesített a milanoi udvar minden jelentékenyebb eseménye felől.[40] Mikor pedig a milanói követ Bécs ostroma alatt Mátyás udvarába megérkezett, nyilvánvaló lett az eredmény, melyet addig oly féltékenyen titkoltak Beatrix előtt.


17. GIACOMO TROTTI ÉRME.


A következmények megmutatták, hogy a titoktartás nem volt felesleges Mátyás részéről. A cselszövő nápolyi nő nem nagyon válogatott eszközeiben, s igen jól értette a módját, hogy Milanoban kedvezőtlen híreket terjesszen el a vőlegény trónöröklési kilátásai felől.[41] Mátyás belátta, hogy nem teheti ki leendő menyét a családi viszályok kellemetlenségéinek; s másrészt épen a trónutódlás felől terjesztett hirekkel szemben szükségesnek tartotta tényleges eredményekkel oszlatni el a milanoi udvar keletkező bizalmatlanságát. Kedvezőbb időre halasztotta az esküvőt, s a viszonyok által szabott haladékot fia emelkedésének előkészítésére igyekezett felhasználni.

Még mielőtt a trónöröklés kérdése komoly szóba jöhetett volna, Sziléziát, gyermeke anyjának hazáját látta legalkalmasabbnak arra, hogy benne a törvénytelen fiú számára származásának megfelelő, független helyzetet biztosító fejedelemségről gondoskodjék. S mikor a királyné magtalansága a királyi trónt helyezte a fiúnak kilátásba, a trónhoz vezető út legbiztosabb irányát ugyancsak e tartomány apró herczegségeiben ismerte fel.

Az országrész feldarabolt állapota s herczegeinek egymással folytatott folytonos versengése úgy szólván kész tervet tártak Mátyás elé. Szilézia, mely a XIV. század közepétől kezdve a cseh koronához tartozott s ennek sorsát osztá, területének jelentékeny részében hűbéres fejedelmeket uralt, s csak részben képezte a cseh király közvetlen birtokát. Mikor Mátyás 1469-ben Csehország királyává választatott s Boroszlóban a sziléziai rendek hódolatát fogadta, még számos ily kis fejedelemmel volt kénytelen megosztani a területi fenségjogokat. De a régi herczegi családok, a Piastok ivadékai, egymás után közeledtek a kihalás felé s Mátyás sietett felhasználni az alkalmat, hogy örökségüket lehetőleg a maga részére biztosítsa. Így szerezte meg az 1471-ben elhunyt Fekete-Konrád ölsi herczeg hagyatékából a koseli és beutheni herczegségeket s az örökösödési jogot az utolsó ölsi Piastnak, Fehér-Konrádnak tartományaira. Az utolsó glogaui herczegnek, az 1476-ban meghalt XI. Henriknek glogaui, freistadti, herrnstadti és trübeni birtokaira fegyverrel támogatva János sagani herczeg igényeit, pártfogását 1481-ben örökségi szerződéssel fizettette meg, mely őt a sagani herczeg összes tartományainak örökösévé tette. Majd Jägerndorfot és Loslaut szerezte meg, s 1485 május havában, Bécs falai alatt kötötte meg Viktorin herczeggel, Podiebrád György fiával, a szerződést a troppaui herczegség felől, melyért Viktorin a hűtlen zagorjei grófok elkobzott szlavóniai uradalmait kapta kárpótlásúl. Mindezek a foglalások lassanként készítették elő az összes sziléziai tartományok egyesítését, s egy-egy újabb lépéssel vitték előre Mátyásnak fiával szándékolt terveit. S most, midőn a házasság eszméje a közel megvalósulás állapotába jutott, a király Corvin Jánost már hat kisebb sziléziai herczegség ura és kettőnek várományos örököse gyanánt szerepeltethette a milanoi udvar előtt.[42]

1486 őszén János herczeg elkísérte Mátyást és Beatrixet Iglauba s jelen volt a tizenkét napig tartó ünnepélyeken, melyek alkalmat adtak Ulászló cseh királynak, hogy a magyar korona hatalmával és fényével megismerkedjék. Onnan Mátyással együtt Recz alá vonúlt, melynek ostromát maga a király vezette, s deczember 20-án a királyi párral Bécsbe ment a karácsonyi ünnepek megülésére.

Az 1487-ik év elejét a királyi család a Habsburgok császári városában töltötte. Mátyás Bécsujhely ostromára készült, mielőtt azonban táborba szállott volna, idején valónak látta véglegesen intézkedni a házasság megkötése iránt. Kanczellárját, a váradi püspököt, szemelte ki, hogy a házassági szerződést maga és fia teljes vagyoni szavatossága mellett megkösse s az esküvő szertartásánál Corvin János herczeget mint teljhatalmú megbizottja képviselje.[43]

Filipecz január közepén ura hatalmához méltó fényes kísérettel indúlt útjára. Háromszáz lovas vitézt s ugyanannyi nemes ifjút vitt magával; amazok a király fegyveres erejéről tettek tanúságot, ezek, bibor öltözetben, hosszú fürtökkel, kortársuk, az ifjú vőlegény részéről voltak hivatva a követség fényének emelésére. Utjukat azonban majdnem megzavarta egy sajnálatos esemény, melynek előidézője maga a királyné volt. Hasztalan levén minden eddigi kísérlet az eljegyzés meghiúsítására, Beatrix a döntő pillanatban olyan eszközhöz nyúlt, mely neméhez és koronájához egyaránt méltatlan volt. Hogy időt nyerjen férjét szándéka megmásítására bírhatni, titkára Sanzio d’Aversa által hamisított királyi levelet küldött a követség után; a levél rögtöni visszatérést parancsolt a püspöknek. Ámde a csel nem sikerült; a királyné lovas hirnökét Mátyás emberei várták az úton s elvették tőle a hamis rendeletet, mialatt a követség gyanútlanúl folytatta útját az adriai tengerpart felé.[44]

A kanczellár ápril 11-én érkezett meg Milanoba, hol Lodovico herczeg megbizottai kellő figyelemmel fogadták és kiséretével együtt a Corte vecchiában szállásolták el. Két hetet töltött itt, s ez idő alatt fényes ünnepélyek válták fel a komoly tanácskozásokat. De a követségnek a házasság létrehozása mellett egyéb fontos politikai czélja is volt; a püspöknek Francziaországba kellett menni, hogy Dsem kiszolgáltatása ügyében a királyt engedékenységre bírja. Ápril 27-én tehát tovább folytatta útját, megegyezvén előzőleg a herczegi családdal az iránt, hogy az esküvőt visszatérte után azonnal meg fogják tartani. A megállapodás hírét a milanoi herczeg Maffeo di Naso által tudatta Mátyás királylyal, kit Fontana is elkísért második magyarországi útjára. Mátyás a bécsujhelyi táborban fogadta a követséget, s Maffeo a király által ajándékokkal halmozva el, meggyőződést szerezhetett a magyar király fegyvereinek hatalmáról és kincseinek bőségéről.[45]


18. SANZIO D’AVERSA ALÁIRÁSA.


Dsem ügye a kanczellárt késő őszig Francziaországban tartotta. November elején vett búcsút a franczia udvartól, a nélkül, hogy küldetését eredmény kísérte volna. Milanoban már ekkor nagyban folytak az előkészületek az esküvőre; Lodovico herczeg körlevelekben hivta meg a Sforza ház összes tagjait, a főpapságot s a herczegség legelőkelőbb főurait, s a Pallaviciniak, a San-Vitale, Lando, Scotto, Anguisola, Beccaria grófok, a Somagliák s a többi főnemesek már november 9-én megkapták a felszólítást, hogy jelenlétükkel emeljék a nevezetes családi ünnep fényét.[46]


19. A MILANOI HERCZEGI PALOTA.



BLANKA MÁRIA KÉPE AMBROGIO DE PREDISTŐL.


A hozomány felől a tárgyalások Fontana és a herczegek megbizottjai közt már előbb be lettek fejezve.[47] A menyasszony hozománya 100,000 arany forintnyi készpénzben, 40,000 aranyat érő ékszerekben és 10,000 arany értékű ruhákban és ezüst asztali készletben állapíttatott meg, a mit Gian-Galeazzo herczeg a menyasszonynyal együtt tartozik a vőlegény kezébe szolgáltatni. Mátyás és Corvin János ez összeget 50,000 arany forintnyi jegyadománynyal fogják kiegészíteni. A hozomány biztosítására a milanói herczeg összes vagyonát felajánlotta, míg a vőlegény részéről mind azok a herczegségek és uradalmak szolgáltak biztosíték gyanánt, melyeket atyjától már eddig kapott és ezután fog kapni, úgymint az ausztriai herczegség, a hunyadi grófság, a munkácsi, debreczeni, gyulai, maróthi, siklósi uradalmak, Gara vára Csereviczczel és Futakkal, Bajmócz vára, az egész Árva, Liptó és Turócz vármegyék, Szklabina, Árva és Likava várakkal, és Sziléziában az ölsi és sagani herczegségeknek reája szállandó örökségén kívűl a már tényleg tulajdonát képező troppaui, leobschützi, loslaui, tosti, beutheni és ratibori herczegségek, miknek összes évi jövedelme a terményeken kívűl 200,000 arany forintra lett becsülve.[48]

A váradi püspök november derekán érkezett vissza Milanóba s november 25-én, vasárnap ment végbe a milanoi herczegi palotában, a Porta Giova-ban, a fejedelmi házasságok szokásos szertartása, a meghatalmazott útján való házasságkötés. Az egyházat a szertartásnál maga a menyasszony nagybátyja, Ascanio bibornok képviselte. Lodovico herczeg nagy betegségből lábbadozva, csak az ünnepély elején vehetett részt. Ő vezette fényes kiséretével a menyasszonyt a Sala dei Scaglioni-nak nevezett díszteremben felállított menyezetes emelvényhez, melyen Bona herczegné, Gian-Galeazzo herczeg s a Sforza ház többi tagjai foglaltak helyet. Fontana s a nápolyi és ferrarai követek a tanácsosokkal, udvarnokokkal és a milanoi nemesség legelőkelőbb tagjaival az emelvény körűl csoportosultak. S e fényes gyülekezet előtt fogadta a váradi püspök a 16 éves Blanka Mária herczegnőt törvényes hitvesül Corvin János liptói és troppaui herczeg, Hunyad grófja részére.


20. ASCANIO SFORZA BIBORNOK ÉRME.


Az egyházi szertartást megelőzőleg Gian-Francesco Marliani herczegi tanácsos ünnepi beszédet tartott, mely a házasság jelentőségének fejtegetését a humanisták szokott modorában kapcsolta össze Magyarország s a jegyesek családjainak dicsőítésével. Ezután a menyasszony Marliani kérdésére kijelentette, hogy Corvin Jánost önként elfogadja törvényes jegyeseűl és férjeűl s vele per verba de presenti házasságra lép. Hasonló nyilatkozatot tett a vőlegény nevében Filipecz János, mire a gyűrűk kicseréltettek, s a házasság alakszerűleg megköttetett. A szertartást a herczegi palota egy másik termében a házassági szerződés felolvasása követte, mely a megállapított föltételeket mindkét szerződő fél teljes vagyoni szavatosságával foglalta irásba, s Gian-Galeazzo herczeg a szent-irásra, a váradi püspök pedig mellére tett kézzel esküdtek meg, hogy az abban foglaltakat meg fogják tartani.[49]


A VOLTERRAI CORVIN-CODEX ELSŐ LAPJA.



21. MARLIANI ORATIOJÁNAK CZÍMLAPJA.


A diplomatia szétvitte a jelentést az európai udvarokba a megkötött házasság felől, s rövid idő alatt minden oldalról érkeztek Mátyáshoz és a milanói herczeghez a szerencsekívánatok.[50] Az esküvőnél tartott üdvözlő beszédet pedig szerzője, Marliani, az örvendetes esemény maradandó emlékeűl Mátyás király budai könyvtára számára fényes kiállítású codexben örökítve meg, czímlapján a Hunyadiak és Sforzák egyesített czímere alatt a két család örökös szövetsége gyanánt dicsőítette a Corvin János és Blanka között létrejött házasságot.


22. A HUNYADI- ÉS SFORZA-HÁZAK CZÍMEREI.[51]





MÁSODIK KÖNYV.
A KIRÁLYI HERCZEG.


I.




23. MÁTYÁS CZÍMERE AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR CORVIN-CODEXÉBŐL.


CORVIN JÁNOS épen befejezte tanulmányait, midőn vőlegénye lett a milanoi herczegkisasszonynak. A kiváló gondot, mely e kor fejedelmi sarjainak neveltetését jellemzi, megkétszerezte nála atyjának fenkölt szelleme, s a kiváltságos helyzet, melyet a tudományos világ képviselői, a hazai és külföldi humanisták, írók és költők a királyi udvarban elfoglaltak. Mátyás, maga is tudós, be volt avatva a paedagogia minden titkaiba, s mint hatalmas uralkodónak, kezében volt minden eszköz, hogy a legjobb, legtökéletesebb nevelést adja fiának.

A fensőbb társadalom ifjainak iskolázását a XV. században majdnem teljesen világi tudósok ragadják magukhoz, a renaissance tudományos köztársaságának ama sajátságos alakjai, kiket humanistáknak nevez a történelem. A nyilvános élet ez új eleme, e százalakú csapat – mint egy német tudós mondja – mely naponként s helyenként változtatja ábrázatát, elözönlötte a fejedelmi udvarokat és a főurak palotáit, hatalmába kerítette az egyetemeket, magániskolákat állított fel, s a nélkül, hogy az egyházzal nyílt ellentétbe jött volna, előharczosává lőn a korszellem nagy átalakulásának. A vándorló tudósok az újkor küszöbén széthordták az emberek közé a klasszikus múlt ismereteit s annak szellemét tették a műveltség alapjává. Latin és görög remekírókat olvastattak az ifjúsággal, bő magyarázataikkal hidalva át a múlt és jelen közt tátongó mélységet. Az emlékező tehetséget görög és római remekírók verseinek betanításával fejleszték, mathematikával és bölcseleti tételekkel élesítették az elmét s tantárgyaik sorában helyet juttattak a kor színvonalán álló természettudományi és csillagászati ismereteknek is. S a mi e sokoldalú, világias nevelést kiegészítette, a katonai disciplinákban s a test erejének fejlesztésében szintén maguk a nevelők adtak jó példát növendékeiknek.


24. TADDEO UGOLETTI ÉRME.[52]


Ugoletti, a Corvina könyvtárnoka, egyike volt e nevelők tipikus alakjainak; nem olyan híres, mint Bergerio, vagy a veronai Guarino s más kortársai, de annyiban jobb azoknál, mert a kik ismerték, azok tudománya mellett erkölcseit is dícsérték, a mit nem mindenik társával szemben tehettek volna. Élte derekán, munkaerejének s becsvágyának teljében, egy nagy könyvtár tudományos eszközeivel rendelkezve, egész odaadással láthatott nagy feladatához. Munkájában kiváló szakférfiak, egy alább idézendő forrás szerint «magistri et doctores» – talán a budai főiskola mesterei – támogatták s fáradozását megkönnyítette a gyermeknek korán jelentkező éles elméje, élénk, tanulékony szelleme.

János herczeg az elemi ismeretek elsajátítása után kora gyermekségében lőn a klasszikus irodalom csarnokába bevezetve. Idejekorán megismerkedett nemcsak a római, hanem a görög auctorok műveivel is s ez utóbbiakat mestere tanúsága szerint oly folyékonyan olvasta, «mintha Athenében született volna». A klasszikus nyelveken s a magyaron kívűl megtanult németül – anyjával másként talán nem is beszélhetett volna – és szlávul; s kétségkívűl olaszul is, hiszen ez volt az uralkodó nyelv a magyar királyi udvarban. Sőt Mátyás bő nyelvismereteit tekintve, valószinűnek tarthatjuk, hogy a franczia nyelvben sem maradt járatlan. Megpróbálkozott a latin verseléssel is, és kellőleg tájékozva lőn kora természettudományi ismereteiben, miknek tetőfokát az astrologia rejtelmei képezték. Ugoletti vezette be a strategia elemeibe is, s hogy katonai kiképzése versenyt haladt tudományos neveltetésével, azt a későbbi Corvin János hadi tettei bizonyítják. A társas élet követelményeivel szemközt pedig legjobb iskolául kinálkozott számára a királyi udvar, melynek tagjai, az atyját környező országos főméltóságok, egyházi és világi főurak az atyai barát szerepét játszották Mátyás gyermeke irányában s gyermekeik közűl a király különös gonddal válogatta ki fiának korához illő társaságát.[53]

E nevelés szelleme inkább kozmopolita volt, mint magyar. De nemzeti volt az alap, melyet a kis királyfi gyermeksége első éveiben nagyanyja, Hunyadi Jánosné gondjai alatt nyert, s hogy ez az alap épségben megmaradjon, arról gondoskodott a király erős hazaszeretete. Corvin életének későbbi folyása mutatja, hogy a királyfiból az idegen nevelés daczára szívben és lélekben, erényeiben és hibáiban ép oly hamisítatlan magyar ember lett, mintha a legmagyarabb köznemesi család légkörében töltötte volna egész ifjuságát.

Az udvari élet zajába, bár kellő mérséklettel, még gyermekéveiben bevezetve, iskola-évei befejeztével az ifjú herczeg valóságos központjává lőn a királyi udvarnak, vagy legalább is az udvar ama részének, mely nem állott Beatrix érdekeinek feltétlen szolgálatában. A fényes szertartásokon kívűl helyet kapott atyja birói széke mellett is, hogy a király ítéleteiből szívja magába az igazság szeretetét. Az udvari lakomákon nem egyszer helyettesítette az asztalfőn atyját; a királyt, a ki fáradság vagy más ok ürügye alatt visszavonúlt, ekként adva alkalmat fiának az önálló fellépésre, híveinek az ifjú élénk esze megismerésére. S János herczeg hamar beletalálta magát szerepébe. Az urak kezdték felnőtt ember számba venni, közbenjáróul használták fel nem egy esetben a királynál, s Mátyásnak volt reá gondja, hogy – a mint Bonfini írja – senki számára ne kérjen semmit hiába.[54]

A különös figyelemről, melyben minden oldalról részesült, főleg a humanistáknak irányában tanusított érdeklődése tesz bizonyságot. Mátyás kedvencz tudósai legbiztosabb útnak ismerték fel uruk szívéhez, ha dicsérettel halmozzák el gyermekét, reményeinek, szeretetének tárgyát. Ők voltak az elsők, kik kiolvasták a király szívének legtitkosabb gondolatait és alakot adtak reményeinek; ők pendítették meg legelőször a trónöröklés eszméjét. S a budai királyi könyvtár fényes codexei között előkelő helyet foglaltak el azok az irodalmi termékek, melyek Corvin Jánosnak voltak ajánlva, vagy személyével, életének főbb eseményeivel, a reá váró jövendővel foglalkoztak.




CORVIN JÁNOS LEVELE EGERVÁRI LÁSZLÓHOZ. BUDA, 1489 NOVEMBER 21.[55]


Időrendben és jelentőségre első helyen áll ezek között Galeotti híres munkája Mátyás király jeles, bölcs és tréfás mondásairól és tetteiről, melyet, mint fentebb láttuk, 1485-ben egyenesen az ő számára foglalt irásba, mintegy tűkörűl állítva a fiú elé atyja egyéniségének képét. E könyv János herczeg nevét viseli homlokán s a szerző befejező soraiban arra inti a királyfit, hogy Mátyás nyomdokai követésével tegye magát méltóvá Magyarország reá szállandó királyságára.[56]

Galeotti könyve valóságos proclamálása a 12 éves herczeg trónöröklési igényeinek. S hasonló czélt szolgáltak a születésnapi horoscopok, mikbe az udvari csillagászok mindama kívánságok teljesülését bele írták, a mik Mátyás szívét eltöltötték gyermeke iránt. Két ily horoscop maradt reánk az 1485-ik évből. Egyik a gyermek születési órájának constellatioját tünteti föl, a másik azt a helyzetet, melyet a csillagok 12 évvel utóbb az est ugyanez órájában elfoglaltak. Mi sem természetesebb, mint hogy az égi planéták már a születés perczében vagyont, dúsgazdag főurak örökségét, minden dolgaiban szerencsét, fejedelmi házasságot, magas méltóságokat s végre az atyai hatalomnak elnyerését ígérték a kisdednek, a 13-ik évfordulón pedig mind ezen ígéretek közeli beváltását helyezték kilátásba számára.[57]

A tudomány képviselőihez csakhamar csatlakoztak a panegyristák, kiknek magasztalásai már szélesebb arányokat kezdtek ölteni. Ugoletti, mikor János herczeg nevelésével készen volt, Firenzébe ment, hogy a Corvina gyarapítására nagyobb megrendeléseket tegyen. A lelkes férfiú Mátyás könyvtárát dicsőítve honfitársai előtt, ép oly magasztalással emlékezett meg a királynak fia neveltetésére fordított gondosságáról, mint a királyi növendék jeles tulajdonairól. S e körűlménynek köszönhetjük, hogy a firenzei költőnek, Naldo Naldinak Mátyás könyvtáráról írt verses műve a legbecsesebb részleteket tartotta fenn számunkra Corvin János neveltetéséről, a szorgalomról és fényes eredményről, melylyel az ifjú növendék mesterének elismerését kiérdemelte.[58]


25. A BARTHOLOMAEI FONTII OPERA OMNIA CZÍMŰ CORVIN-CODEX ELSŐ CZÍMLAPJA.



26. BARTHOLOMAEUS FONTIUS CORVIN JÁNOSHOZ ÍRT VERSEI.[59]

Ugoletti hatása alatt írta Bartolomeo Fonti is Corvin Jánoshoz czímzett versét, melylyel Francho Sachetti firenzei költőhöz intézett versgyűjteményét neki ajánlva, örök halhatatlanságot ígér « a nagy király méltó fiának ».[60]

A hol Mátyást ismerték, csakhamar ismertté vált fiának neve is. 1486 végső napjaiban, Recz várának ostroma alatt jelentkezett Mátyás táborában Bonfini, kit a király tudományos híre késztetett hazája elhagyására. A helyzettel ismerős tudós a királyi párnak nehány munkája kéziratával kedveskedve, a királyfi számára is vitt ajándékot. Epigrammáinak gyűjteményét ajánlotta Corvinnak, melynek bevezetésében a leendő uralkodóhoz intézett nehány szót az uralkodás kötelességeiről.[61] Corvin közelebbi érintkezésbe lépett a jeles krónikással, a ki mikor Mátyástól parancsot kapott évkönyvei megírására, azokban szembetünő figyelmet tanusít a királyfi személye iránt, s később, a helyzet változta után sem vonta meg tőle rokonszenvét.

A milanói esküvő kétségkívűl újabb alkalmat szolgáltatott a Corvint dicsőítő művek gyarapodására. Ezek közűl csak egy maradt meg napjainkig: Marliani ünnepi beszédének fényes kiállítású kézirata. Marliani azt 1488 január 1-én kelt ajánlólevéllel küldte meg Mátyásnak s a codex Corvin és Blanka herczegnő egyesített házassági czímerén kívűl a királynak legszebb, legművészibb arczképét őrizte meg számunkra.[62]


NALDI DE LAUDIBUS AUGUSTAE BIBLIOTHECAE CZ. CORVIN-CODEXÉNEK CZÍMLAPJA.[63]

Egész kis irodalom az, a mi a királyfi személye körűl lassankint keletkezik; s az udvari tudósoknak szinte jellemző vonásává válik a leleményesség, a mivel módját tudják ejteni, hogy Mátyás fiának alakját bele hozzák műveikbe. Brandolini könyvében találjuk ennek legérdekesebb példáját. A firenzei származású humanista, ki Mátyás életének végső éveit tölté az udvarnál, a köztársaság és a királyság összehasonlításáról írt egy politikai dolgozatot. Művének vitatkozás alakját adta, melynek szereplői Mátyás király, fia és egy firenzei lovag: Domenico Giugnio. Ez a forma alkalmat nyújtott Brandolininek, hogy Corvin Jánost megállapodott gondolkozású, komoly ifjúként mutassa be, a ki a farsang utolsó napjait korához illő mulatozás helyett arra használja fel, hogy atyjával politikai eszmecserébe bocsátkozzék. Mátyás, a szerető és gondos atya, szívesen társalog fiával komoly dolgokról. A vitát Brandolini Corvinnal indíttatja meg, kit Giugnio, a szabad Firenze polgára, támogat a köztársaság védelmében. Fejtegetéseikre Mátyás akként válaszol, hogy a királyságot védve, igyekszik egyuttal fia lelkébe csepegtetni a jó kormányzat alapelveit. Három napig tartó vitatkozás Jánost teljesen a monarchiai kormányforma hívévé teszi s maga Giugnio is bevallja, hogy Mátyáséhoz hasonló kormánynak szívesen ad előnyt a köztársaság felett. A munka nem annyira Mátyás, mint inkább Corvin János számára készült, s paedagogiai czélját világossá teszi befejezése, melyben a király a jó fejedelem tulajdonságait követendő például állítja fia elé.[64]

II.



AZ UDVARI irodalom ilynemű termékeinek nem tulajdonítanánk nagyobb fontosságot, ha azok Corvin nevét a humanismussal s annak egyik legnevezetesebb alkotásával nem hoznák kapcsolatba. Bármily lazának tűnik fel előttünk a kapocs, meg volt a maga jelentősége e korszak művelődési mozgalmaiban. A humanisták kedvencz foglalkozása, az uralkodók fiainak nevelése a fejedelmi udvarok tanuló szobáit megannyi góczpontjává tette az egyes államok tudományos életének. A tudósok jelentékeny csapata nyert itt tartósabb foglalkozást s az előkelő világ az uralkodók példáján indulva, ide hozta gyermekeit, hogy a vérbeli herczegekkel egy forrásból merítsék az élethez szükséges ismereteket. Olaszország két leghiresebb magániskolája, Vittorino de Feltreé és Guarinoé, a mantuai és ferrarai uralkodóházak sarjainak neveltetése kapcsán keletkezett, s nem egy régi főiskola számítja fénykorát nevezetes fejedelmi nevelők működésétől. Alig hihetjük, hogy ez másként lett volna hazánkban, hol a renaissance műveltsége, e délvidékről átültetett üvegházi növény, az idegen éghajlat alatt kétszeresen reá volt utalva a felülről jövő istápolásra. Nincsenek határozott adataink az összeköttetésre, melyben Corvin nevelője s többi tanítói a főuri gyermekek neveltetésével s a magyarországi főiskolákkal állottak, de tény, hogy a Corvinnal egykorú úrfiak közűl többen tartózkodtak a herczeg környezetében, – így többek között Báthory István, az országbiró unokaöcscse, a későbbi nádor[65] – s a nagy budai egyetem alapításának terve is összeesik a királyfi tanuló éveinek idejével s csak akkor kerül le a napi rendről, midőn az ő neveltetése immár be lőn fejezve. És kétségtelen az összefüggés Corvin iskolázásának befejezése, s a nagy király egyik legkedvenczebb alkotásának, a budai könyvtárnak fölvirágzása között.

Tudjuk, hogy a király a Corvina alapításának tervét úgyszólván a szülei házból vitte magával a trónra, de csak uralkodásának második felében látott nagyobb arányokban annak kiviteléhez s 1485-ben veszi kezdetét a nagyszabású gyűjtés, mely e könyvtárt Európa legnagyobb gyűjteményei közé emelte. Szokássá vált a király második házasságával hozni e tényt kapcsolatba; de Beatrix bejövetele az országba ép oly kevéssé magyarázza meg azt, mint a minő helytelen a kísérlet, Bécs elfoglalására vezetni vissza az utolsó öt év föllendülését. Mátyás tudományos érzékének bizonyára nem volt szüksége a hitvesétől jövő buzdításra; s habár házassága és ausztriai hadjáratának sikerei, – világpolitikájának megannyi nagy eredményei, – jelentékeny mértékben hozzájárultak culturalis tevékenységének fokozásához, a közvetlenebb okot másutt kell keresnünk. S kereshetnők-e helyesebb irányban, mint ha a tudománykedvelő atyának fiáról való gondoskodását vesszük nyomozásunk kiinduló pontjául?

Maguk a külső jelenségekben rejlő vallomások késztetnek erre bennünket.

A könyvtár Mátyás uralkodásának első tizedében fennáll, de méretei még meglehetős szerények. A gyűjtés nehány évvel a gyermek születése után vesz nagyobb arányokat. Ez még lehet a jelenségek esetleges összetalálkozása, minden belső összefüggés nélkül. De a mint Corvin trónutódlása fölmerül, a herczeg nevelésének előhaladtával lépést tart a kéziratok gyarapítása is, és a lendület valósággal óriásivá válik, midőn az ifjú, tanulmányait bevégezve, a nyilvános élet küszöbéhez érkezik. Corvin nevelője egyúttal a könyvtár élén áll, s midőn paedagogiai feladatát befejezve visszatér hazájába, a király őt bízza meg, hogy könyvtára érdekeit Olaszországban képviselje. Firenzében egész csapatát foglalkoztatva a tudósoknak, másolóknak és könyvfestőknek, összefoglalja Mátyás könyvtárának és Corvin Jánosnak dicséretét, és gondja van reá, hogy a készülő kéziratok tartalmában és kiállításában a királyfi az őt megillető figyelemben részesüljön. Naldi, a ki a firenzei másolók munkájára felügyel, úgy szólván reá mutat a helyzetre, midőn a budai könyvtár dicsőítését Corvin neveltetésének leírásával vezeti be; s Bartolomeo Fonti, a ki Ugolettit a könyvtárnokságban felváltja, maecenásai egyikét ismerve fel a királyfiban, verseinek dedicatiója által igyekszik megnyerni jóindulatát. A szorosabb kapocs János herczeg és atyja királyi könyvtára közt a codexek külső kiállításában is kifejezésre jut; a legfényesebb kéziratok: a brüsszeli missale, a római breviarium s az Attavantetől festett többi kéziratok miniatürjeiben, Brandolini s Ranzano műveinek a királyi könyvtár számára készülő díszpéldányaiban a királyi pár arczképei mellett gyakran találkozunk egy hosszúfürtös, tógába öltözött ifjú képével, melyet joggal gyaníthatunk a serdülő királyfi képmásának.

A külföldön Corvint, mint kiváló könyvbarátot, atyja műpártoló szellemének örökösét kezdték ismerni, s a híres budai könyvtárt nem egy helyen úgy tekintették, mint az atya és fiú közös gyűjtésének eredményét. Leendő sógora, a milanoi herczeg, a Festus-codexért, mit a budai könyvtárban vagy Ugoletti könyvei között gyanít, ő hozzá fordul, kérve, hogy küldje azt el neki használatra, vagy másoltassa le számára.[66] S e levélnek kiváló érdeket kölcsönöz, hogy a Corvinát, melynek gyűjtésén Mátyás «nagy buzgalommal és valóban királyi eszközökkel fáradozik», egyenesen a János herczeg tulajdonának nevezi.


27. A KIRÁLYI UDVAR KÉPE A RÓMAI CORVIN-BREVIARIUMBAN.

A magyarázat nagyon egyszerű. Mátyás az első években csak saját könyvgyűjtési hajlamát elégítette ki. Fia növekedtével ennek számára is kellett gondoskodni olvasmányokról, neveltetéséhez szükséges eszközökről, fejlődő értelmének megfelelő szellemi táplálékról. A tudós kedvtelésével párosult benne az atya büszke öröme, hogy koronáival Európa leggazdagabb könyvtárát hagyhatja fiára örökségül. S a paedagogus éber figyelmével kereste az alkalmat, hogy az ifjút korán megismertesse e szellemi örökségtől várható nemesebb örömökkel. Egész culturalis munkásságát így csoportosította lassanként a gyermek személye köré, mint a hogy politikai tevékenységét is immár majdnem kizárólag fia jövendőjének biztosítása vette igénybe.

III.



MIKOR János herczeg trónöröklésének eszméje először fölmerűlt, Mátyás még évek hosszú sorát ígérhette magának az életből. Összes működése, mit e terv megvalósításaért kifejtett, tartós uralkodás reményére volt alapítva, mely elég időt ad neki, hogy kitűzött czélját a viszonyok természetes folyásaként érhesse el.

Ámde a hosszú élet reményét munkásságának közepette aggasztó kórtünetek tették kétségessé: Az uralkodás korán megismert gondjai, a hadviselés fáradalmai gyorsan aláásták egészségét. Viharos korszak emberfölötti küzdelmeiben, úgy szólván idő előtt jutva a vezérszerephez, óriási akadályokat győzött le és fényes sikereket ért el; de e sikereknek saját életerejét hozta áldozatúl. Alig volt 48 éves, midőn a köszvény fájdalmai lettek úrrá szervezete felett s az iménti diadalmas hadjáratok vezéréből 1488 tavaszán törődött beteg ember lett, a kinek férfikora java éveiben kellett megbarátkozni a mulandóság fagyasztó előérzetével.

Betegségének rohamos fejlődése szükségkép fordulatot idézett elő politikája menetében. Nagyszabású világpolitikájának, mely a császárral folytatott mérkőzésben, egész diplomatiája tevékenységében irányadó volt, háttérbe kellett szorulni a trónöröklés kérdése előtt, mihelyt fölmerült a nem várt eshetőség, hogy a halál meggátolhatja annak megoldásában.

Eddigi fáradozásainak eredményével aránylag meg lehetett elégedve. A fiatal herczeg, tanulmányait befejezve, a férfiúvá serdülés határéveit élte, midőn a testben és szellemben érni kezdő ifjú fokonként veszi igénybe a nagyokat megillető társadalmi jogokat. Fellépései a nyilvános szereplés terén érett gondolkozású, komoly hajlamú ifjúként mutatták be, a ki az udvari ünnepélyeken, a táborban és a tudósok társaságában egyaránt megállja helyét. Atyjának gondoskodása már gyermekkorában fejedelmi vagyon urává tette; s az első adományokat évenként rendszeresen követték a királyi bőkezűség újabb nyilvánulásai. Laki Thúz János, az egykori kincstartó, bukása után 1480-ban Velenczébe költözvén, javai: Medvevár, Rakolnok és Lukavecz Mátyás kezébe kerültek. 1483-ban Perényi István bünhödte meg hűtlenségét Sztropkó és Sáros várának elvesztésével. Ugyanígy veszítette el Mátyás kegyével együtt Alsólendvai Bánfi Miklós a lippai és solymosi uradalmakat. E birtokok, a kihalt Marczali-család javaival, a Frigyestől kiostromolt Kőszeg várával, Fraknóval és Kis-Martonnal s megannyi más uradalmakkal, várakkal és kisebb jószágokkal különböző jogczímen a korona rendelkezése alá jutva, mind János örökségének gyarapítására voltak hivatva.[67] Ez óriási vagyonnal háta megett, s atyja egész odaadó szeretetének birtokában, az ifjú herczeg, – nehány hónap óta gazdag fejedelmi ara esküdt vőlegénye is, – ha nem épen jogilag, de tényleg a királyi herczeg, a trónörökös szerepét vitte a magyar királyi udvarban. S a közhangulat az országban és a külföldön egyaránt kezdett hozzászokni, hogy Mátyás leendő utódját tekintse a törvénytelen ágy szülöttében.

Egyenes intézkedések útján még eddig semmi sem történt a trónöröklés ügyében. Mindaz, a mit Mátyás tíz év óta fiáért tett, csupán arra való volt, hogy a hangulatot előkészítse e kérdés megoldásához. Az egyetlen törvény, mely a trónváltozás eshetőségét érintette, nagyon távoli összefüggésben látszik állani Corvin személyével. A nádori hatáskörről szóló 1485-iki törvények a király halála esetén a kiskorú örökös gyámjává és királyi helytartóvá a nádort rendelték, s az esetleges királyválasztásnál a nádorispánnak biztosították az első szavazatot. De a törvény e rendelkezése általános jellegű; a tényleges helyzet nem nyer benne egyenes kifejezést, s alig árulja el, hogy alkotói, a király és az országgyűlés, gondoltak-e erre a helyzetre annak szerkesztésénél? Sőt a kezdeményezés kérdése sincs egészen megvilágítva. 1485-ben Mátyás 45 éves volt, java egészségében; nem volt oka gondolni a királyválasztás közeli lehetőségére, sem arra, hogy halála megelőzi fia nagykorúságát. Elég időt szánhatott számításaiban János herczegnek, hogy meglett emberré növekedjék, s magának, hogy fia megválasztatását még életében keresztül vigye. A törekvés, mely e törvényben a nádori jogok gyarapítása körül érvényre jut, sokkal hihetőbbé teszi, hogy a növekvő királyi hatalommal szemközt maguk a rendek kívánták a nádorság tekintélyét emelni s egyúttal odahatni, hogy azok a zavarok, melyek legutóbb V. László kiskorúsága alatt az ország nyugalmát feldúlták, a jövendőben egy új gyermekkirály alatt ne ismétlődjenek.

A törvény intézkedését Mátyás különben is kétélű fegyvernek ismerte fel. S ha a nyomban megejtett nádorválasztásnál Szapolyai Imre személyében elég biztosítékot látott a felől, hogy a fegyvert nem fogja alkalmilag fia ellen fordítni, talán ép e biztosíték hiánya indította arra, hogy hű nádorának halála után az ország első méltóságát betöltetlenűl hagyja.


28. SZAPOLYAI IMRE PECSÉTJE.


Annál szükségesebbé vált, hogy a törvényes útak más eszközeivel biztosíttassék az évtizedes munkásság eredménye. De míg egyrészt a külföld magatartása és népének kedvező hangulata új tápot adtak reményeinek, fokozott arányban támadtak fel másrészt aggályai az akadály láttára, melyet hitvesének makacs ellenállása gördített tervei valósulása elé.

A királyné ellenséges indulata Corvin János irányában több volt, mint a mostoha anya természetes idegenkedése, több mint az ellenszenv, a mit a törvényes hitves táplálhatott férjének természetes gyermeke iránt. Mindez alig elégséges annak a tartós ellenkezésnek megmagyarázására, mely a királynét a házasság ügyében úgy, mint a gyermek jövendőjét érdeklő egyéb kérdésekben oly éles ellentétbe hozta a király akaratával. Hiszen a gyermektelen királyné férje halála esetén épen ennek fiában kereshette volna érdekeinek legtermészetesebb támaszát. De ő nem elégedett meg az anya-királyné szerepével Corvin oldala mellett. A hatalmas király mindenható hitvese, ki szépségével és szellemével egyaránt uralkodott férje felett, korán számbavette a fordulatot, mely a király halála után jövendőjét fenyegethette. Mátyás oldalán a kormánytárs helyét töltve be, ezt a helyet, – mint egy második Cillei Borbála – csak egy új férj által remélte megtarthatni, a kinek a magyar koronát adhatja kezével együtt hozományúl.

Úgy látszik, e gondolat nem közvetlenűl tőle eredt, hanem a környezetében levő olasz udvarnokok köréből kapta hozzá a sugallatot, vagy legalább is a szolgalelkű udvari nép volt az első, mely alakot adott a királyné lelke mélyében rejlő titkos vágyaknak. Csakis e környezetből kerülhetett ki az a hamis közjogi tantétel, hogy ha a király örökös nélkül hal meg, az uralkodás az ország főrendeiből alakítandó tanács mellett az özvegy királynéra száll, s ez a gyász napjai után tartozik újból férjhez menni, a midőn aztán az új férj koronáztatik királylyá.[68]


29. BEATRIX KIRÁLYNÉ ÉRME.[69]


Nagyravágyó lelke mohón kapott e téves jogi elméleten, bár jól tudhatta, hogy az az ország közjogával és egész történelmével homlokegyenest ellenkezik. Ezért ragadt meg minden eszközt János házasságának megakadályozására. S magatartásában sem a felfedezett oklevélhamisítás erkölcsi kudarcza, sem az esküvő bevégzett ténye nem idézett elő változást; sőt midőn a trónöröklés ügye ép az esküvő folytán új lépéssel haladt előre, ő is nyíltan fellépett terveivel s leplezetlenűl adta értésére a királynak, hogy halála után ő maga tart igényt koronái örökségére.

Mátyás egy perczig sem habozott neje követelésének visszautasításában. Teljes erejével igyekezett a királynét meggyőzni a felől, hogy trónigénye minden alapot nélkülöz, s mint legyőzhetetlen akadályon, törik meg a nemzet ellenzésén. Kizártnak tüntetve fel előtte annak lehetőségét, hogy a magyar nép őt valaha királynőjéűl elfogadja, iparkodott vele megértetni, hogy özvegysége idején csakis Corvin János uralma alatt várhat reá tűrhető helyzet az országban, melynek erkölcsei, szokásai mindvégig idegenek maradtak reá nézve, a nép között, melynél soha sem igyekezett magát megkedveltetni. Ígérte, hogy vagyoni helyzetéről királynéi méltóságának megfelelő módon fog gondoskodni; biztosította a felől, hogy János herczeg, ha trónra jut, nejével együtt, mint valóságos édes anyját fogja őt özvegyi állapotában megőrizni, s az ő kedveért az ország nagyjai is készek lesznek anyakirálynéúl, nagyasszonyukúl elismerni.[70]

A király szavai süket fülekre találtak Beatrixnál s helyzete annál nehezebb lőn, mert a képtelen tervet Nápolyból is támogatták, új erőt adva a királyné ellenállásának. Ferdinánd király 1488 nyarán a lucerai püspököt küldte vejéhez, hogy Corvin esküvője alkalmából a nápolyi udvar szerencsekívánatait tolmácsolja a királyi pár és a vőlegény előtt. De ez csak ürügyűl szolgált a követküldésre; a követ valódi feladata nem volt egyéb, mint hogy a trónöröklési kérdés fejlődését figyelemmel kísérje, s a nápolyi udvar befolyását érvényesítse Beatrix igényei mellett. Az egykori domonkos-rendi szerzetes, Pietro Ranzano püspök, kiváló szónok és diplomata, nagy ügyességgel végezte feladatát. Az ünnepi elfogadásnál áradozó magasztalásaival halmozta el János herczeget, dicsőítette nagy őseihez méltó tulajdonságait, s Beatrix anyai érzelmeiről biztosította az új párt. A titkos kihallgatáson azonban tartózkodás nélkül lépett fel ellene, megtámadta királylyá választatása tervét s ura nevében felszólítá Mátyást, hogy ez eszméről lemondva, igyekezzék neje számára biztosítani a trónöröklés jogát.[71]


30. RANZANO A KIRÁLYI PÁR ELŐTT.[72]

Mátyás a lucerai püspök előtt ismétlé ellenvetéseit, de ha a tudós főpapot talán meg is győzhette kívánságának helytelensége felől, a királynéval szemben minden igyekezete kudarczot vallott. Nem volt képes véget vetni «az esdekléseknek, a zaklatásoknak és a könyek árjainak», melyekkel Beatrix kívánságának teljesítését ki akarta csikarni. Utóbb türelmét veszté, a trónöröklést nem hozta többé elé, ellenben azzal fenyegetőzött, hogy ha e kérdést nem oldhatja meg, akkor a királyné özvegyi tartásának ügyét is rendezetlenűl hagyja.[73]

IV.



EZ A HELYZET a legegyenesebb útját zárta el a jövő biztosításának. Ez út a királyválasztás lett volna, mely Mátyás életében megejtve, lehetővé tette volna, hogy halála után fia minden akadály nélkül léphessen a trón örökébe. De a fölkent és megkoronázott királyné mégis csak nagyobb tényező volt az ország állami életében, hogysem hozzájárulása nélkül lehetett volna e fontos közjogi cselekvényt végbe vinni. Mátyás halogató eljárása nem volt gyöngeség, hanem inkább kissé talán túlhajtott, de semmikép sem indokolatlan politikai óvatosság. A pártküzdelmekre kellett gondolnia, mik halála esetén beállhatnak, ha a királyné és a kiskorú király nyílt ellenségekként állanak ravatala mellett. Vagy a mi még érthetőbb, botránytól tartott szenvedélyes hitvese részéről; hiszen a fékezhetetlen asszony igazi nápolyi hevességével utóbb annyira ment, hogy Corvin Jánosnak magányba vonult édes anyját, a már életében elfeledett Borbálát boszorkánysággal vádolta s az ő bűbájos mesterségeit tette nyilvánosan felelőssé saját magtalanságáért[74]

Ily helyzetben természetesen a menyegző ügyének is haladékot kellett szenvedni. A menyasszony átköltözése Magyarországba s az ifjú házaspár egybekelése a házassági szerződésben 1488 november havára lőn kitűzve. Milanoban azonban kezdettől jól voltak értesülve a magyar udvarban uralkodó állapotok felől; ismerték Beatrix királyné nyilatkozatát, « hogy a míg él, nem fog belenyugodni e házasság végrehajtásába »,[75] s épen nem tarthatták megnyugtatónak a helyzetet, mely ily viszonyok között ott Blanka herczegnőre várakozik. Az üdvözlő küldöttség, melyet Lodovico herczeg az esküvő után kívánt Mátyáshoz küldeni, épen e körűlmények folytán halasztotta el útrakelését az újév tavaszára; s az első kérés, mit Lodovico a követség útján a királyhoz intézett, az volt, hogy a menyasszony fiatalságára való tekintettel tegyék az egybekelést 1489 tavaszára.

A milanói követ, Guidantonio Arcimboldo, 1488. évi február hó végén kelt útra nyolczvan főből álló fényes kísérettel, s Lodovico herczeg udvari kanczellárját, Gian-Francesco Olivát rendelte mellé, hogy a nászút részletei, az útirány, a herczegnő elé küldendő kíséret, a tiszteletére rendezendő ünnepélyek ezernyi apró részleteinek megbeszélése mellett beható tájékozást szerezzen a királyi család belső viszonyairól, s ha valami fontos eredményre jut, Arcimboldo megelőzésével siessen vissza Milanoba.[76] A követeknek adott titkos utasítás, a gyanakvó és kétkedő olasz diplomatia mesterműve, bizonyságot tesz az aggodalmakról, mik a milanoi udvarban a házassági kérdéssel szemközt gyökeret vertek, a bizalmatlanságról, melylyel Corvinnak a királyi udvarban elfoglalt helyzetét és jövendőjét tekintették.

A külvilág előtt azonban nem árulták el ez aggodalmakat, s midőn Lodovico herczeg ez év elején a nápolyi királynak szemrehányást tett Beatrix magatartásáért, egyúttal ama reményének adott kifejezést, hogy Ferdinánd közbelépése véget fog vetni a királyné cselszövényeinek.[77]

Reménye nem valósúlt. A királynénak szervezett ügynöksége volt Milanóban, mely tervszerűleg táplálta a kedvezőtlen hangulatot Corvin ügye iránt. Beatrix terveit testvére, Eleonora ferrarai herczegné, teljes erővel támogatta, s az Esték udvara egyik fő színhelye lőn a fondorlatoknak, melyek a legvégső eszközöktől sem riadtak vissza, hogy az ifjú menyasszonyt elidegenítsék soha sem látott vőlegényétől. A gyermekkori balesetből visszamaradt sántaság erős fegyvert adott a cselszövők kezébe, s a hírek hallatára, mik Corvin Jánost rútnak, természeti hibák áldozatának festették le, Blanka kétségbeesve riadt vissza a gondolattól, hogy ily férj oldalán töltse el életét. A rágalmak mély hatását mutatja, hogy az ifjú herczegnő, más módját nem látva a szabadulásnak, a kolostorban is kész volt menedéket keresni a házasság elől. 1488 augusztus havában a Sant-Angelo ferenczrendi kolostor két szerzetese kereste föl Fontanát és közölte vele Blanka herczeg kisasszony szándékát, hogy a clarissák fátylával cseréli fel menyasszonyi koszorúját. A herczegi család a legnagyobb zavarba jutott. Lodovico már pénzügyileg is érdekelve volt a házasságban, melyet most a herczegnő terve meghiusítással fenyegetett;[78] de Beatrix cselszövényei csökkentették ellenállását huga szándékával szemben. A bonyolúlt helyzetnek Fontana vetett véget, kinek egész erélyére és ügyességére volt szükség, hogy a herczegnőt kétségbeesett lépésétől visszatartsa.[79]


31. ELEONORA FERRARAI HERCZEGNÉ ARCZKÉPE.


Mátyás nem látszott tudomást venni a milanoi események felől. Lodovico követeit gazdagon megajándékozva bocsátotta vissza, s a menyasszonynak küldött ajándékai meghaladták a 7000 aranyat.[80] S a hírek, miket a követek Corvin testi és lelki tulajdonságairól magukkal vittek, minden tekintetben kielégítették a milanoi udvar várakozását. A kételyeket és aggodalmakat kölcsönös bizalom váltotta fel, s Gian-Galeazzo herczeg, a király kitüntető figyelmét megköszönve s a menyasszonynak szépségben s erkölcsökben való gyarapodásáról jelentést téve, meleg szavakkal újította meg a létrejött rokonság felett örömnyilatkozatait.[81]

A Milanoból kért haladék következtében úgy volt, hogy a menyegző félévvel később, 1489 tavaszán lesz megtartva. A király azonban már ez évi bécsi tartózkodása alatt serényen készült a családi örömünnep megülésére. Szeptember végén Mátyás nevű ötvösével marhákat küldött Velenczébe, hogy azok árán ékszereket vásároljon fia lakadalmára. Starhemberg Kocsárdnak, a felső-ausztriai kapitánynak is jó előre írt pisztrángokért, s Székely Jakabot figyelmeztette, hogy a regedei várbeli lakásokat hozza rendbe, mert a lakadalmas menet Bécsbe menet ott fogja az utolsó éjjeli szállást tartani.[82]

Derült hangulatát fokozta az érdeklődés, melyet a kereszténység feje tanusított fia jövendője iránt. VIII. Incze pápa Mátyás egyik olasz humanistájától, Francesco Bandinitől a legkedvezőbb értesítést vette János herczeg fejlődése felől; s midőn ez év őszén Angelo Pecchinolli ortei püspököt Mátyás udvarába küldte, utasította, hogy a királyfinak külön adja át üdvözletét s esküvőjéhez szerencsekívánatait. A pápai követ a fogadtatás alkalmával a herczeget királyi atyja dicsőségének méltó örököse, a szentszék és a kereszténység kedves fia gyanánt üdvözölte, s a reá várakozó fényes jövő hajnalán melegen buzdította atyja nyomdokainak követésére. Mátyást pedig a pápa nevében egyenesen felszólította, hogy törvényes örökösök hiányában igyekezzék János herczeget nevelni méltó utódává.[83]

A szent-szék kedvező magatartása épen jókor jött a nápolyi udvar fondorkodásainak ellensúlyozására. Ferdinánd király már ekkor nyíltan bevallotta a Sforzáknak, hogy Beatrix részére akarja megszerezni a magyar koronát; közölte velük azt a hamis közjogi elméletet is, a mivel a királyné igényeit a törvényesség színébe akarták burkolni. De Milanoban jobban voltak tájékozva a magyar államjog felől, s felismerték Ferdinánd király politikájának rugóit. A várt hatás nem következett be, s épen ily sikertelen maradt a nápolyi király az az ajánlata, hogy Blanka a nápolyi trónörökös fiához, a capuai herczeghez menjen nőűl.[84]

1489 elején Nagylucsei István boszniai püspök, a kincstartó rokona vitte meg Milanoba a Sziléziában aratott újabb diadalok hírét, melyek a sagani, münsterbergi és ölsi herczegségekkel gyarapították a Corvinra váró örökséget.

A tartomány meghódításában Mátyás lassú, de biztos eszközökkel haladt előre. Terjeszkedése s a tekintetet nem ismerő szigor, melylyel az egyes hűbéres fejedelmekkel elbánt, visszahatást szűlt s már 1487 nyarán szövetségbe egyesíté maga ellen az uralmukat féltő apró herczegeket. A mozgalom élén épen Mátyás egyik dédelgetett embere, János sagani herczeg állott, ki, miután a testvéréről reászállott sagani herczegséget jó pénzért a szász herczegeknek engedte át, Mátyás segítségével érvényesíté igényeit az utolsó glogaui herczeg örökségére. E segítség árát, mint fentebb láttuk, a király örökségi jogának szerződéses elismerése képezte. A herczeg most a szerződés kijátszásával három leányának akarta biztosítani tartományait, férjhez adva őket a münsterbergi herczeg, Podiebrad Henrik három fiához. S midőn alattvalói a hódolati esküt vejeitől megtagadták, a glogaui tanácsurakat elfogatta s börtönbe záratta. Ez 1488 elején történt. Mátyás az esetet nyilt támadásnak tekintve, még azon év tavaszán haddal támadta meg a sagani herczeget s Glogau vára két havi kitartó ostrom után november 18-án kaput nyitott a magyar sereg előtt. Deczember 26-án tették le a glogaui rendek a hódolati esküt Mátyásnak s Corvin Jánosnak; két nap múlva a sagani herczeg 20,000 forint végkielégítés fejében összes tartományairól lemondott. Hasonló sors érte szövetségesét, Podiebrad Henriket, és az agg ölsi herczeget, ki egy kisebb földterület jogtalan elfoglalásával vonta magára a király haragját. A sziléziai kisebb herczegek száma ötre olvadt le s a tartomány nagy része nemcsak névleg, de tényleg is a magyar királyt s fiát uralta. Ugyanekkor veszítették el Podiebrad Viktorin s a zagorjei grófok, a sziléziai mozgalom részesei, szlavóniai birtokaikat, melyeket Mátyás szintén Corvinnak adományozott.[85]

A boszniai püspököt szívesen látták Milanoban s Lodovico herczeg megragadta az alkalmat, hogy bemutassa a Sforza-ház gazdagságát Mátyás követének.[86] Februárban új hírnök ismételte Lodovico előtt Mátyás ígéretét, hogy rövid idő múlva elküldi követeit a menyasszonyért. E hó elején úgy tudták Sforzáék, hogy Blanka tavaszszal, ápril végén indúl útnak új hazájába. Márczius utolsó napjaiban már biztos értesítést kaptak a felől, hogy a király egyik rokona – hihetőleg valamelyik Geréb – és a váradi püspök vezérlete alatt főpapokból és főurakból álló fényes követséget küld a szent atyához, mely Rómából visszatérve, 1000 lovas fedezete alatt fogja a menyasszonyt Friaulon keresztül Bécsbe kísérni.[87]

Az úti készületek, a menyasszonyi kelengye előállítása márczius és ápril hónapokban serényen foglalkoztatták a herczegi udvart. Gian-Galeazzo herczegnek Izabella nápolyi herczegnővel imént megtartott menyegzője kissé kiürítvén a kincstárt, Lodovico magas százalékra keresett 15,000 aranyat a milanoi bankházakban a hozomány kiegészítésére, melyből e kölcsön után már csak 40,000 arany hiányzott.[88] A magyar vendégek elfogadásának és elszállásolásának részletei, a kísérő küldöttség és a menyasszony udvari személyzetének megállapítása gondos megbeszélés tárgyát képezték; a rendezés Bartolomeo Chalco udvari titkár, messer Pietro da Gallarate és don Pietro Landriano tanácsosok kezébe volt letéve, kiket maga Bona herczegné és a milanói érsek támogattak tanácsaikkal. Lodovico herczeg Vigevanoból a legapróbb részletekig figyelemmel kísérte az előkészületeket, s ápril 3-án rendeletet adott ki, hogy a magyar követség tagjait nagyobb kitüntetés okáért ne a város polgárainál, hanem a herczegi udvarban szállásolják el s ellátásuk felől maguk az udvari asztalnokok gondoskodjanak.[89]

A törekvést, hogy minden tekintetben méltókúl lépjenek föl úgy a herczegi család, mint Mátyás hatalmához, fokozták a Magyarországból érkezett tudósítások a fényről és pompáról, mit a magyar királyi udvar készül a menyegzői ünnepélyeken kifejteni.[90]

Annál váratlanabbúl jött a hír, hogy Mátyás a menyegzőt szeptemberre halasztotta. Ez újabb késedelmet a magyar udvar az útazás nehézségeivel okolta meg. Az út Milanóból két ellenséges hatalom: Velencze és Frigyes császár területén vezetett keresztül. Mátyás a császár tengermelléki tartományainak elfoglalásával akarta előbb az útat szabaddá tenni a menyasszony előtt.[91] De egyéb okokból is szüksége volt a haladékra. Súlyosbodó betegsége a trónöröklés kérdésének mielőbbi megoldására ösztönzé, s e mellett a menyegző megtartása másodrendű jelentőséggel bírt. Mialatt a magyar seregek Friaul megszállására készültek, a köszvény által meggyötört király 1489 márczius 16-án elhagyta Bécset, s a királynéval és Jánossal Budára ment, hogy magyar nemzete körében láthasson nagy feladatához.


32. CORVIN JÁNOS GYŰRŰS PECSÉTJE.

V.



A KIRÁLY terve teljesen megfelelt a helyzetnek. Ausztriai foglalásait és a cseh tartományokat: Morvaországot és Sziléziát akarta mindenekelőtt átruházni fiára, s egyidejűleg diplomatiai úton egyességre lépni azokkal a hatalmakkal, melyek a királyválasztás esetén veszélyessé válhatnak Corvinra. Itthon pedig, az országban, egyenként remélte megnyerhetni az országgyűlés főbb tényezőit: a főurakat és a nemesség vezetőit, a várkapitányokat s a városok hatóságait, eskü és hitlevél által szándékozva általuk fiát trónörökössé elismertetni; a királyválasztásnak, melyet Beatrix miatt nem remélt életében megejthetni, ily módon legalább elveheti kétséges jellegét, s Corvin erősebb küzdelem nélkül juthat majd a megüresedő trón birtokába.

Haza érkezve, Mátyás serényen hozzálátott terve végrehajtásához. A birtokában levő, vagy Corvinnak adományozott várak és kastélyok kapitányait Budára hívatta s hitleveleket állíttatott ki velük, melyekben keresztény hitükre és becsületükre ígérték, hogy a gondjaikra bízott várakat és uradalmakat a király halála után Corvin János kezébe fogják szolgáltatni. Azok a várnagyok, a kik személyesen megjelentek az udvarban, János herczegnek adott kézszorításukkal is megerősítették fogadásukat; a távollevők pedig a királytól kiküldött biztosok kezébe tették le a hűségesküt.

Nagyobb jelentőséggel bírt a királyi várak kapitányaitól és a városi hatóságoktól követelt hódolati nyilatkozat. Az országos várak, Budán s a koronát őrző Visegrádon kezdve, egész a határszéli erősségekig, a király közvetlen rendelkezésére voltak bocsátva s magán uradalmaival egyenlő módon gyarapították Mátyás jövedelmét, de mint koronajavakra, Corvin csak tényleges megválasztatása esetén tarthatott reájuk igényt. S Mátyás nemcsak gazdagságát, hanem főleg hatalmát, politikai jelentőségét akarta növelni fiának, midőn e várak kapitányait a törvény és szokás ellenére eleve lekötötte fia szolgálatára. Ez volt eddig leghatározottabb lépése az örökösödés ügyében, valóságos megelőzése a királyválasztó országgyűlés eredményének, mely most már, ha akarja, sem hagyhatja ki a királyi várak urát a trónjelöltek sorából. E várak birtoka a tényleges királyi hatalmat biztosította a herczegnek. Főleg Budáról állott ez, a király székvárosáról, melynek vára Mátyás udvarának fényétől, kincstára gazdagságától kölcsönzé legfőbb fontosságát. A királyi várlaknak családi jellegűvé tétele egyik szembetünő törekvését képezte Mátyásnak; ezt a czélt szolgálták nagymérvű újításai, az óriási építkezések, s mind az a fény, pompa és gazdagság, a mit e falak között felhalmozott. De törekvése épen az ellenkező eredményre vezetett; Buda várának országos jelentősége épen alatta emelkedett oly fokra, minőn alig állott valaha elődei alatt. Visegrád a falai között őrzött koronának, Székesfehérvár királyi sírboltjának s a koronázási szertartásnak köszönhették politikai fontosságukat; de mellettük nem kisebb jelentőséggel bírtak az ország határszéli várai: Pozsony a nyugati határon, délen Nándorfehérvár, a török védelmi vonal kulcsa, s a horvát, dalmát és bosnyák végvárak egész hosszú lánczolata. Mátyás Buda várának kipróbált hűségű kapitányát, Ráskai Balázst, személyesen eskette fel Corvin hűségére, s mintegy 30 más királyi várat bízott reá, hogy azokat a herczeg részére megőrizze, Hasonló módon biztosította számára Nándorfehérvár s a többi végvárak birtokát.[92]


33. RÁSKAI BALÁZS ALÁIRÁSA.[93]


A milanoi udvarban már május elején úgy voltak értesülve, hogy a magyar főurak János herczeget a királyné távollétében Mátyás utódává választották s a királyi várakat kezeibe adták.[94] S a nyár folyamán a király Sánkfalvi Antal pozsonyi prépostot a nápolyi királyi udvarhoz küldve követségbe, joggal üzenhette általa apósának, hogy Corvin János ez idő szerint Magyarország leggazdagabb embere, kinek uradalmain kívűl az ország legfontosabb várai állanak rendelkezésére, hogy trónigényeit a király korai halála esetén is érvényíthesse.

Sánkfalvi küldetése az utolsó kísérlet volt Beatrix kibékítésére. A király sógorához, Alfonz calabriai herczeghez fordúlt, s általa kérte fel Ferdinánd királyt, hogy atyai tekintélyének súlyával vessen véget a Beatrix által előidézett kellemetlen helyzetnek. A prépost részletesen kidolgozott emlékíratot vitt magával, mely a helyzetet mindén oldalról megvilágítja, de bizonyságot tesz a felől is, hogy a király türelme immár a végső határ felé közeledik.[95]

Mátyás egész ékesszólását és dialecticáját kifejtette, hogy a nápolyi udvart meggyőzze Beatrix követeléseinek jogtalan és teljesíthetetlen volta felől. «A magyar nép – így ír egyebek közt – készebb magát egy szálig levágatni, mint asszony uralmát tűrni maga felett; nagyon jól emlékszik ugyanis arra, s ma is szájában van az íze, mily rosszúl ment dolga, midőn az országot asszonyok kormányozták». Elmondta egész őszintén, hogy a magyarok nem szeretik Beatrixet, s maga a királyné sem törekszik, hogy szeretetüket megnyerje. Kívánsága ekként már a nemzet ellenkezésén is hajótörést szenvedne, s a király szóba sem meri azt hozni senki előtt, nehogy haragot és gyűlöletet zúdítson maga és hitvese fejére.


34. ALFONZ CALABRIAI HERCZEG ÉRME.


Hasonló nyíltsággal tárta fel fiához fűződő terveit és a reményt, hogy azokat meg is valósíthatja. Ez, úgymond, már előbb is megtörtént volna, ha Beatrix nem makacskodik, mert a nemzet úgy szólván maga ösztönzi a királyt, hogy a herczeget még életében választassa meg utódjává. A királyné saját érdekei ellen követi el a legnagyobb igaztalanságot, midőn ezt megakadályozza, mert kiteszi magát a bizonytalanságnak, mely Mátyás halála után reá várakozhatik. Ha a királyválasztás Mátyás életében nem megy végbe, halála után kiszámíthatatlan dolgok történhetnek. « Egyedül isten tudja, mit rejtenek az emberek szíveikben, mert ő vizsgálja a szíveket. Mi magunk, halandó létünkre, csak a beszédekből és tettekből ítélhetünk s nem tudhatjuk, mi fog utánunk történni. A többség, úgy lehet, megfeledkezik jótéteményeinkről, s hálátlanságában azt választja meg, a ki nekünk s az országnak halálos ellensége, a kinek első dolga lesz a királynét és fiúnkat javaikból kifosztani, az országból kiűzni. S a beálló zavarok alatt a királyné könnyen életét is veszítheti, mert a magyarok nem szeretik, s a természetüket sem ismeri úgy, mint mi, kik oly régóta tartjuk féken őket. »


35. FERDINÁND NÁPOLYI KIRÁLY MELLSZOBRA.[96]


Míg Sánkfalvi Nápolyban járt, Mátyás diplomatiája más irányban is megindítá az actiót. Helyzetét a külföld érdekelt hatalmasságaival szemben jelentékenyen megkönnyítette a szent-szék jóindulata, melyet a pápa az ortei püspök által fejeztetett ki János herczeg irányában. A számos megoldatlan kérdés és viszály daczára, mely Mátyás és Incze pápa egymáshoz való viszonyát jellemzé, a szent atya igazi meleg érdeklődéssel karolta fel Corvin ügyét, kiben, mint Hunyadi János unokájában, a kereszténység leendő bajnokát remélte feltalálhatni. S Mátyás is őszinte hálával fogadta az érdeklődést és egész atyai bizalommal ajánlotta fiát a pápa támogatásába. Talán az ez oldalról várható segítség reménye befolyásolta az engedékenységet, melyet újabban az anconai kérdésben tanusított Inczével szemben; de viszont a pápa sem maradt adós az engedményekért; jóindulata abban nyilvánúlt, hogy szövetségesét, a velenczei köztársaságot, hét évi ellenséges viszony után kibékülésre bírta Mátyás iránt. Agostino Barbarigo doge 1489 tavaszán megújította a régóta megszakadt diplomatiai összeköttetést és követet küldött Mátyás udvarába. Domenico Bollani, az új követ, utasításba kapta, hogy szóbelileg is újítsa meg a köztársaság részéről az esküvő alkalmából kifejezett jókívánatokat; ezen felűl külön látogatást is tett a királyfinál, hogy őt a signoria baráti érzelmeiről biztosítsa.[97]

A diplomatiai sikereket betetőzni ígérkezett Miksa római király közeledése Mátyáshoz, s abbeli törekvése, hogy a császár és Mátyás között annyi évek szívós küzdelmei után kibékülést hozzon létre.


36. AGOSTINO BARBARIGO VELENCZEI DOGE ALÁIRÁSA.

Mátyás viszonya a császárhoz azóta, hogy székvárosát s tartományai nagy részét elfoglalta, szükségkép rendezésre várt. Ausztriai hódításai képezték világpolitikájának legnagyobb vívmányát, de hogy azokat utódai részére is állandóan megtarthassa, arra elfogulatlanúl alig gondolhatott. A tényleges birtoklás anyagi előnyei mellett azok legfőbb jelentősége most abban nyilvánult, hogy a király maga szabhatta a béke feltételeit egykori vetélytársának, a magyar trón szerződéses jelöltjének, s olyanokúl szabhatta, a mikkel elősegíthette dynasticus törekvései megvalósítását.


37. AGOSTINO BARBARIGO ÉRME.


Az első lépést a makacs és elkeseredett császár helyett fia tette meg, 1489 tavaszán követei által megindítva Mátyással a tárgyalásokat. Fő törekvése oda irányúlt, hogy Bécset s az atyja által elvesztett tartományokat áldozatok árán is visszaszerezze házának, vagy legalább biztosítsa, hogy azok Mátyás halála után vissza fognak szállani a császárra. S az ekkép létesítendő békében további alapját jelölte meg a formális szövetkezésnek, mely a két uralkodót képessé teszi egyesült fegyvereiket közös ellenségük, a török ellen fordíthatni.

Mátyás hajlandónak mutatkozott a béke megkötésére, de csak egy feltétel alatt: ha Miksa beleegyezik, hogy Mátyás Ausztriát életében Corvinra ruházza át, és halála után elősegíti magyar királylyá választatását. Ha ez sikerűl, Ausztria visszaszáll Frigyesre s utódaira, s Mátyás azt is kilátásba helyezte, hogy Pozsony területe Ausztriához fog csatoltatni.[98]

A tárgyalások egész nyáron folytak, s úgyszólván egész Európa szeme a magyar székvárosra volt szegezve. A keresztény hatalmak nagy része képviselve volt Mátyás udvarában; a követek élénk figyelemmel kísérték a fejleményeket, s figyelmük elárulta a valódi czélt, mely az egész diplomatiai actio hátterében lebegett. A királyi hatalomért indúlt meg itt, még Mátyás életében, a titkos harcz, a trónért, mely még meg sem ürült; s a helyzet egész jelentősége abban a kérdésben összpontosúlt, lesz-e Mátyásnak elég ereje, fia örökösödését keresztűl vinni? A pápai követben a király törekvései jóindulatú támogatóra találtak; Velencze követe is kedvezően volt hangolva Corvin ügye iránt, bár őt egyelőre csak a változás eredményei érdekelték, mely Mátyás és a császár kölcsönös viszonyában készülőben állott. Ranzano azonban Beatrix, s általa a nápolyi udvar érdekeit képviselte, s a királynéval együtt szőtte fondorlatait, mikről az egykorú diplomatiai íratok nem egy tanúságot őriztek meg.[99] S július eleje óta Maffeo di Naso Budán tartózkodott, mert Sforza a király halogatásaiban szakítási szándékot látott, s midőn májusban hírét vette, hogy a menyegző szeptemberről 1490 tavaszára lett elhalasztva, szükségét látta, hogy állandó követ által ellenőriztesse a magyar udvarban készülő eseményeket.

A milanoiaknak tényleg volt okuk a bizalmatlanságra. Miksa közeledése egyelőre csak annyit eredményezett, hogy a két uralkodó júniusban hat hónapra meghosszabbította a fegyverszünetet. De a lovagias lelkű római király kezdettől fogva kész volt Corvin trónra jutásának támogatására. Oly nagy bizalommal viseltetett János jövendője iránt, hogy leányának, Margit főherczegnőnek, kezét ajánlá fel neki, bárha a főherczegnő Európa egyik leghatalmasabb uralkodójával, VIII. Károly franczia királylyal, volt eljegyezve.[100] S a Habsburg-ház sarjával kötendő házasság előnyei könnyen reá vehették Mátyást a milanoi szövetség felbontására. De óvakodott elárulni a tervet, mielőtt az valósággá válnék, s midőn az ősz folyamán egyik követe Spanyolországból visszatérőben volt, meghagyta neki, hogy Milanot útba ejtve, üdvözölje nevében fia menyasszonyát.[101]


38. MARGIT FŐHERCZEGNŐ ARCZKÉPE.



39. LINZC LÁTKÉPE.[102]

A végleges megállapodások Miksával a Linzben megejtendő személyes találkozástól tétettek függővé, melynek napjáúl szeptember 9-ike volt kitűzve. Mátyást azonban megújuló betegsége akadályozta az útra kelésben, s az új határnap, október 12-ike előtt oly aggasztó fordulat állott be állapotában, hogy kénytelen volt ez évre lemondani a találkozásról. Kanczellárját, a váradi püspököt, küldte maga helyett Linzbe. Ámde oda ment Frigyes császár is, a ki szükségesnek látta saját fiával szemben ellenőrizni a tárgyalások menetét. S a fösvény és gyanakvó lelkületű aggastyán közbelépése minden nagyobb eredményt meghiúsított. Az egész ügy pénzkérdés jellegét vette föl; ez pedig mindkét félnek gyönge oldalát képezte. Frigyes ragaszkodott ahhoz, hogy Mátyás még életében adja ki kezéből Ausztriát, de hallani sem akart az ezért kért hadi kárpótlás kifizetéséről. Mátyás utóbb hajlandó lett volna az átadásba beleegyezni, ha Frigyes ünnepélyesen lemond az 1462-iki szerződésben biztosított trónöröklés jogáról. A császár azonban e pontnál is makacskodott, s Mátyásnak egyelőre meg kellett elégedni azzal, hogy a fegyverszünet meghosszabbítása mellett későbbi találkozásra halasztották a nagyszabású politikai tervek megvalósítását.[103]

VI.



SZOMORÚ előjelek közt köszöntött be a téli időszak. A folytonos lázak által elgyötört királyt időnként majdnem tehetetlenné tették a köszvényes fájdalmak megújuló rohamai. Dagadt lábai miatt folytonosan hordszék használatára volt kényszerítve. Ily állapotban rohamosan érezte közeledni a halál rémét, mely minden alkotását megsemmisítéssel fenyegette. Borús sejtelmeiben megerősíték a csillagászok jóslatai s a természetben fellépő előjelek, mik catastropha bekövetkezését jövendölték. Sietnie kellett a cselekvéssel.

Az igéretek, miket udvarának főemberei Corvin megválasztása felől tettek, nem bírtak elég biztosítékkal szemében. Ünnepélyesebb alakban akarta azt általuk megújítva hallani, s a tél kezdetén maga köré gyűjtve az ország nagyjait, esküvel köté le hűségüket János herczeg személye iránt. A hagyomány megőrizte az eskü szavait, melylyel Bakócz Tamás, Csáktornyai Ernuszt Zsigmond, Nagylucsei Orbán és István püspökök, Szapolyai István, Kinizsi Pál, Báthory István, Drágfi Bertalan, Ujlaki Lőrincz herczeg és a többi egyházi és világi főurak a budai Nagy-Boldogasszony-templomban, Alamizsnás-Szent-János ereklyéi felett, az oltári szentségre tett kézzel megfogadták, «hogy János herczeget teszik magyar királylyá». [104]

Az esküvők közűl egy ember hiányzott: Váradi Péter, a fogoly kalocsai érsek, az első, ki annak idején Corvin János trónöröklése érdekében buzgólkodott. De a király nem feledte ki őt számításaiból, s finom politikai érzéke megtalálta a módot, mint teheti őt hasznossá jelen szomorú helyzetében is a királyfi terveinek előmozdítására. A pápai követnek már ekkor sikerűlt az érseket szigorú fogságából kiszabadítani; Mátyás 1489 nyarán kihozatta őt az árvai börtönből és Visegrádon tartotta szoros, de tisztes őrizet alatt. De bár tovább játszotta irányában a szigorú birót s törvényes eljárás útján készűlt ügyében itéletet hozni, lelkében kész volt számára a bocsánat, s a pápai követtel sejtetni engedte, hogy Corvin János által kivánja e bocsánatot tudomására hozni. Azt akarta, hogy az érsek János herczegnek köszönhesse végleges megszabadulását; tudta jól, hogy ez esetben János is föltétlenűl számolhat a főpap támogatására.[105]


40. A FŐURAK ESKÜJE SZERÉMINÉL.[106]


1490 első napjaiban némi szünet állott be a király fájdalmaiban, s ezt arra használta fel, hogy még egyszer visszatérjen bécsi várlakába, legfényesebb diadalának színhelyére. Január 8-án hagyta el a magyar fővárost. Elutazása előtt s egész útja folyamán tett intézkedései világosan elárulják a halálsejtelmet, mely szívét már ekkor eltölté. Buda várát és a királyi kincstárt átadta Ráskai Balázsnak s a hű várkapitány újból megfogadta, hogy halála esetén egyedül fia előtt nyitja meg a vár kapuit. Hasonlókép rendelkezett Visegrád váráról s az ott őrzött koronáról, Komárom, Tata és Pozsony városokról s a komáromi és pozsonyi főispáni tisztségről, záradékáúl a királyi várak és városok hosszú sorának, melyek a király régebbi intézkedései által jutottak Corvin János birtokába.

Bécsbe február 22-én érkezett, s itt folytatta rendelkezéseit, hogy a meghódított tartományok legfontosabb helyeit fia kezeibe juttassa. Bécsujhely, Recz, Wolkendorf osztrák várak és városok, a stájer Regede és Pettau, Karinthia s Krajna összes várai, a morva határon Magyar-Bród s maga a császári város, Bécs, egész hadi erejével Corvin rendelkezése alatt, hatalmas eszközűl ígérkezett a herczeg jogainak érvényesítésére. Ausztria kormánya biztos helyen volt Szapolyai István kezei között, s Székely Jakab, kire a déli osztrák tartományok várai bízva voltak, a rokonsági köteléken kívül két püspök előtt tett hűségesküvel volt a király fiához kötve.[107]

Sziléziában már eleve biztosítva látszott János herczeg uralma a számos kisebb herczegség birtoka által, melyeket Mátyás részben neki adományozott, részben jelenlegi uraik alatt már előre felesketett az ő hűségére. Ez utóbbi sors várakozott magára az ország fővárosára, Boroszlóra, és tartományára. Dompnig, a város kapitánya, titokban már letette a hódolati esküt Corvin Jánosnak és Stein György, a királyi ügyvivő, hozzá látott az előkészületekhez, hogy ha Mátyás fiával Boroszlóba jön, a várost és fejedelemséget kezeikre játsza.[108] Nehezebb feladat volt a morva rendeket arra bírni, hogy Corvint Mátyás utódjává választva, tovább folytassák a cseh anyaországgal szemközt elszakadási politikájukat. De Mátyás bízott abban, hogy morva származású kanczellárjának, Filipecz püspöknek honfitársaira gyakorolt befolyása és ügyessége képes lesz e feladat nehézségének leküzdésére.


41. BÉCS LÁTKÉPE A XV. SZÁZADBAN.

Bécsben Miksával újból felvették a tárgyalások fonalát s ezzel ismét felszínre került a főherczegnővel kötendő házasság eszméje. Milanóban sejtettek valamit, bár nem tehettek Mátyásnak szemrehányást; hiszen a Blankával kötött házasságot ők sem tarták érinthetetlennek; a mint az egyezkedés Miksával megakadt, ők is visszalépésre gondoltak s magát a római királyt szemelték ki a herczegnő új vőlegényeűl.[109] De most, hogy az újabb hírek János reményeinek emelkedését jelentették, ők ijedtek meg legjobban a szakítás lehetőségétől. Maffeo már deczemberben sürgeté a király tanácsosaitól a Milanoba küldendő követség névsorát; ily módon remélt Mátyás titkos szándékaihoz férni, s midőn haditerve nem sikerűlt, aggodalmas hangon tudatta a választ fejedelmével. S majdnem egyidejűleg, deczember 23-án utasította Lodovico budai követét, hogy a menyegző iránt a királyhoz kérdést intézve, eleve tiltakozzék minden halasztás ellen.[110]

Maffeo útközben, február 8-án kapta e levelet, s Bécsben, az udvar megérkezése után sietett a királynál kihallgatásra jelentkezni. Mátyáshoz élte utolsó szakában már nagyon nehéz volt bejutni; az idegen követek «akkor beszéltek vele, a mikor lehetett s nem a mikor akartak». Maffeonak is tudtára adatta, hogy most nincs ideje vele értekezni, mert Miksa követeit várja, rövid idő alatt azonban napfényre hozza minden szándékát. A követek megérkeztek, s Mátyás az első naptól fogva sűrűn tárgyalt velük. Maffeo azonban hiába várta a király nyilatkozatát; a főemberekhez futkosott s ezek biztatták, várjon, a míg a németek elmennek. Türelmetlenségében levelet írt a királyhoz, de Mátyás ismét halogatta a választ. Csak nagy sokára közölte vele, hogy kanczellárját husvét után nagyobb diplomatiai megbízásban Miksához, a pápához és a nápolyi királyhoz küldi, s ez alkalommal a menyasszony elhozataláról is fog intézkedni.[111]

A milanoi udvarnak aggodalmai közt most is Fontana jött segítségére. Mátyás kedvencz diplomatája sajnálkozással látta volna felbomlani a frigyet, melynek létrehozásában oly nagy része volt. Gian-Galeazzo herczeg által féltréfás, félkomoly levélben kéretett felvilágosítást János herczeg hűtlen szándékai ellen. A dolognak Fontana igyekezett kedélyes színezetet adni; de a tréfa alatt komoly él lappangott, a mint a hatás is igazolta. A levelet elküldték s Maffeo márczius közepén bemutatta Mátyásnak, mielőtt Corvinhoz juttatta volna. A király tréfának vette a dolgot; jobban megijedt a vőlegény, a ki talán fiatalsága valamelyik rejtettnek hitt kalandjára látott benne czélzást, s egész komolyan védte magát a hűtlenség vádja ellen. De Mátyás is szükségét érezte, hogy határozott nyilatkozattal oszlassa el a Sforza-ház aggodalmait, s újból megígérte, hogy most már nem fogja tovább halasztani a menyegző megtartását.[112]

Tavaszra a király egészségében jelentékeny jobbulás állott be. Fia ügyében elért eredményei is jól hangolták. Miksával ugyan megakadt az egyesség, de e miatti boszúságát enyhítette az a kilátás, hogy neje viselkedésében végre be fog állani a rég óhajtott fordulat. Minden jel arra mutatott, hogy a királyné felhagy régi politikájával. Talán Sánkfalvi diplomatiája idézte elő e kedvező változást, s a nápolyi udvarnak sikerült őt meggyőzni valódi érdekeiről; a legutóbbi események tényleg annyira növelték Corvin erejét, hogy a mérkőzés kétségesnek látszott előtte. Szívébe zárta valódi érzelmeit s felhagyott ellenséges viselkedésével; a jó anya szerepét vette át Corvin irányában. A változásról Fontana útján a milanoi udvar is értesűlt; a királyné gyöngéd anyaként üdvözöltette általa a menyasszonyt, s kijelentését, mit Maffeo külön kihallgatásán is volt alkalma ismételni, áradozó örömmel köszönték meg Milanoból. Mátyás is megnyugvással vett arról tudomást. Kibékülésük jeléűl Mátyás napja alkalmából fényes ajándékokkal halmozta el; a 8000 aranyat érő ékszerek közt ott volt a gyémántos kereszt is, melyet Lodovico herczeg épen Blanka kelengyéje számára akart megvásárolni.[113]

Úgy látszott, hogy a legutolsó akadály is el van hárítva. Megszünvén Beatrix ellenzése, most már az esetleges királyválasztásnak sem állott semmi útjában. A hosszú előkészületek után kezdetét vehette a nagy actio záró jelenete.

Márczius 18-án a váradi püspök Brünnbe utazott, hogy Corvinnak cseh királylyá választását előkészítse. Az ünnepek után pedig maga Mátyás készűlt fiával Boroszlóba, hogy őt Szilézia és Lausitz rendeinek gyűlésén e tartományokban utódjává nyilvánítsa. A boroszlói actust nyomban fogja követni a magyar királyválasztó országgyűlés egybeülése, s ez alatt Filipecz püspök már útban lesz Olaszország felé, hogy Rómában és Nápolyban bejelentse a nagy változást s Milanoból meghozza Blankát, a leendő magyar királynét.[114]

Márczius 29-én kelt a király oklevele, melyben a magyar országgyűlést Szent-György napjára Budára hívta össze.[115]

Április 2-án ülték meg a bécsi császári várlakban a reménybeli trónörökös 18-ik születésnapját. Bécs város hyppodromja valószinűleg ekkor volt a Bonfini által leírt vitézi játékok szinhelye, melyek az első lovagi diadalt szerezték meg Mátyás gyermekének.[116]

E perczben Corviné volt a jövő. Útja a királyi trónra nyitva állott előtte, s egy fényes korona öröksége az egész keresztény világ figyelmét személyére irányítá. A Hunyadi-ház dynasticus törekvései annyi küzdelem után megvalósulásuk küszöbéhez jutottak.

A végzet másként határozott. Három nappal később Mátyás király halálos ágyon feküdt, s mialatt a halállal vívódott, szívét keserű aggodalom tölté el gyermeke sorsa iránt. Szólni nem tudott, de esdeklő tekintete, mit ágyánál térdelő fiára és hitvesére vetett, elárulta lelkének kétségbeesését. Hidegülő kezeiből kihullott a fonal, melyhez egyetlen gyermeke sorsa volt fűzve. Corvin János elveszté egyedüli támaszát.


42. MÁTYÁS KIRÁLY CZÍMERE.[117]





Jegyzetek




KezdőlapElőre