RÉGI VÁGYAM VOLT, hogy Erdély két kiváló fiának, Misztótfalusi Kis Miklós könyvnyomtatónak s Pápai Páriz Ferencznek, a tudós tanárnak életrajza után megírjam annak életrajzát is, a ki legtöbbet tett Erdély népszerűsítésére. Ez a vágyam még erősbödött, mikor magam is ide kerültem, de elhatározássá csak akkor érlelődött, midőn az egyetemen előadást tartottam Jósika regényeiről.
Még mielőtt munkához fogtam volna, tisztában voltam azzal, hogy Jósika életrajzának megírásához levéltári kutatásokra van szükség. Midőn ezzel az óhajtásommal megjelentem báró Jósika Sámuel főrendiházi elnök úrnál, a valódi nagyúr szíves készségével nyitotta meg hitbizományi levéltárát előttem, sőt nejével báró Jósika Irénnel, a költő unokájával együtt igaz magyaros vendégszeretettel hívtak meg szurduki kastélyukba s páratlan előzékenységgel engedték meg az itt levő kép- és könyvtár áttanulmányozását és felhasználását. Nekik köszönhetem, hogy a szurduki vadregényes parkban sétálgatva, zavartalanul szövögethettem az életrajzra vonatkozó tervemet, melynek megvalósulását meleg érdeklődésük és útbaigazításuk is hathatósan előmozdította.
Hálás köszönettel emlékezem meg dr. Szily Kálmán min. tanácsos, akad. könyvtárnok úrról, aki Jósikának Fejérváry Miklóshoz intézett másfélszáz levele felhasználását megengedte; Rietly Károly főgymn. igazgató úrról s a kolozsvári Egyetemi Könyvtár és Erdélyi Nemzeti Múzeum tisztviselőiről, különösen dr. Erdélyi Pál udv. tanácsos, könyvtárigazgató, dr. Gyalui Farkas egy. magántanár és cz. igazgató s dr. Szádeczky K. Béla könyvtárőr urakról, kik részint az illusztrálásban, részint a levéltári kutatásban voltak segítségemre. De hosszú névsor lenne, ha mind felsorolnám azok neveit, kik adatokkal vagy útbaigazítással és egyéb felvilágosítással járultak hozzá feladatom megkönnyítéséhez.
Még csak azt említem meg, hogy művem az előre megszabott terjedelem miatt a Jósika regényírói működésével nem foglalkozik olyan részletesen, a mint azt terveztem. Ha némelyek ezt hiánynak tartják, viszont olyanok is lesznek, a kik e folyóirat hagyományai által megokoltnak fogják tekinteni.