Dr. Dézsi Lajos: JÓSIKA MIKLÓS, 1794-1865

A Jósika-család eredete. A Jósika név. Jósika ősei: Jósika János, Jósika István, a kanczellár. Jósika István utódai. Birtokpörök. Jósika Gábor utódainak bárói rangja. Jósika Lajos, Jósika Sámuel, Jósika Imre, Jósika Mózes. Jósika Imre, az író nagyapja.

SZELLEMI művelődésünk első munkásai sorában a jámbor szerzetesek és papok, az énekmondók, vándorlantosok és buzgó iskolamesterek között korán megjelenik résztvenni a nemes munkában a főrangú magyar is. Nem hiúságból vagy dicsőségkeresésből, hanem hazafias buzgalomból, irodalomszeretettől ösztönöztetve, a szív nemes belső sugallatát követve. Nem örökölt nevük, hanem tehetségük, költői erejük és hatásuk emeli ki közülök a szerelem finom érzésű lantosát báró Balassát, a kardot a tollal felváltva forgató hősköltőt gróf Zrínyit.

Az irodalom országgyűlésébe azután ez a rend is állandóan küld követeket, kik ott nem felsőházzá különülnek, hanem a munkások közé elvegyülnek. Olyan követeket, mint gróf Széchenyi vagy báró Eötvös József.

Erdélynek itt is külön országgyűlését lehetne megkülönböztetni: itt az irodalom mívelésére és pártolására a fejedelmek adják a jó példát s a főrangúak viszik a vezetőszerepet: a történetíró gróf Bethlenek, Kemény János, Apor, a tudománypártolást hitbizományként apáról fiúra hagyományozó gróf Telekiek, a szinházalapító báró Wesselényi s a regény két erdélyi fejedelme: báró Jósika Miklós és báró Kemény Zsigmond.

A magyar nemzeti szokások és hagyományok kegyeletes ápolása, a hazafias érzés a Jósikák családi jellemvonása volt. A család tagjai nemzedékeken át a politikai vagy vitézi pályán kerestek vagy találtak babérokat, az irodalom tisztelt házában első követül regényírónk jelent meg.^[2]

A család eredetéről többféle hagyomány keringett: hogy Kantakuzeno János görög császártól származott volna, hogy oláh eredetű,^[3] hogy nevét Zsigmond királytól kapta volna, a ki ezen a vidéken jártában egyszer egy katonásdit játszó gyermekcsoporttal találkozott s megkérdezte vezérüktől a nevét. A vezér, a kis «Jósika» – ennek a családnak őse – kapta volna azután bátor feleletéért erre a névre Zsigmondtól a nemességet.^[4] Ezeknek a naiv családi «hagyományoknak» természetesen nincs semmi alapjuk, utólag kitalált anekdoták, a milyen csaknem minden régi család eredetéhez fűződik.^[5] Az azonban valószínű, hogy a Jósika név olyan családnévvé vált személynév, mint a karánsebesi Gyuricska vagy Gyuricsko, Gyurkicza,^[6] Ivánka, Laczkó, Mikó stb.^[7]

A család a tizenhatodik században Jósika Gábor fiával ^[8] Jánossal tűnik fel először, a ki Szörény vármegyében, illetőleg a szörényi bánságban Karánsebesen volt birtokos s a család valószínűen már jóval korábban telepedett itt le.^[9] Karánsebesi Jósika János neve 1559-től kezdve több oklevélben szerepel, 1589-90-ben Jósika János Simon Jánossal együtt Szörény vármegye alispánja,^[10] 1593- és 1597-ben karánsebesi főbíró, ha ugyan ez adatok mind egy személyre vonatkoznak.^[11] Jósika Jánosnak hat fia, ú. m. István, ^[12] Miklós, Ferencz, György, László és Farkas ^[13] közül különösen István emelkedett magasra, egészen az erdélyi kanczellárságig. Apja fiának olyan nevelést adott, miben rendesen csak előkelők gyermekei részesültek ebben az időben, t. i. olasz egyetemre is kiküldte.^[14]

Így jutott a Báthoryakkal közelebbi ismeretségbe s lett Báthory Zsigmondnak kegyeltje, ki kedvelt apródját belső kamarásává (cubicularius), majd kanczellárrá tette meg s elhalmozta birtokokkal, neki adományozta Sidóvárt,^[15] Branyicskát, mely azelőtt Szalánczy Lászlóé volt ^[16] és még számos várat és birtokot s mivel e nagy vagyont neje, a «Tanácstükör» írójának, az eszes Gyulai Pálnak özvegye Füzi Borbála, Báthorynak is rokona, szintén tekintélyes birtokokkal gyarapította, kétségtelen, hogy a család vagyoni alapját ő vetette meg s vele emelkedik a család a főrangúak sorába. Ő használja először a branyicskai előnevet ^[17] a karánsebesi helyett, ő a család első bárója.^[18] Báthory Zsigmondnak sok ideig nélkülözhetetlen embere volt; fontos családi ügyben ^[19] és politikai, diplomatiai megbízásokkal többször küldte Olaszországba és Prágába, reá bízta (1597) Temesvár ostromát,^[20] mely nem sikerült, részt vett a Rudolffal folytatott tárgyalásokban s annak a politikának volt híve, mely a török szultán helyett Rudolf fenhatósága alá kívánta helyezni Erdélyt.^[21] Az állhatatlan, holdkóros és beteg idegzetű Báthory Zsigmond, midőn megúnta a fejedelemséget s arra törekedett, hogy azt az oppelni és ratibori herczegséggel cserélje fel,^[22] neki is hajlandó lett volna átadni azt, csakhogy hamarabb szabaduljon tőle. Jósika az ígéretet komolyan vette, mint a mely megfelelt nagyravágyásának,^[23] azért, hogy időt nyerjen, míg tervének szilárd alapot vet, ellenfeleit elmozdítja útjából, a török segélyét biztosítja stb. húzni-halasztani akarta a Rudolffal kötött szerződés végrehajtását. Ez volt veszte, mert a türelmetlen fejedelem az 1598 áprilisi országgyűlésen Rudolf követei előtt ráhárította a felelősséget az átadás késedelméért, április 7-én pedig elfogatta s őrizet alá vétette. A Báthory lemondása után Kővárra s onnan Szatmárra vitették s a vár kapuja előtt lefejezték.^[24] Szatmári fogságában magához hívatta feleségét s vele együtt végrendelkezett. Ebből azt látjuk, hogy két fiának Zsigmondnak és Gábornak különösen Branyicskát és Gerendet kívánta biztosítani.^[25]

Jósika özvegye 1600 táján Sarmasági Zsigmondhoz, Báthory Zsigmond kedves emberéhez ment nőül.^[26] Ez a házasság és Báthory rokonsága biztosította volna neki és két fiának Gerend birtoklását, ha Sarmasági cserébe nem adja azt Kemény Boldizsárnak, a ki aztán adománylevelet eszközölt ki rá Bethlen Gábortól (1618).^[27] Jósika István kanczellár testvérei Ferencz és Miklós Báthory Gábornak kedves emberei voltak s nekik adta Bethlen Gábornak Roskány és Fonácza nevű birtokait (1612), midőn ez «a fejedelem iránt való köteles hűségről megfeledkezett s a keresztyének legnyilvánvalóbb ellenségéhez, a törökhöz futott».^[28] Sarmasági és mostohai fia, Jósika Zsigmond Bethlen ellen a Homonnai pártjára állottak s a dési csatában (1616) mindketten fogságba is estek.^[29] E miatt könnyű volt Kemény Boldizsárnak adománylevelet nyerni Bethlentől Gerendre, habár Sarmasági neje fiai nevében tiltakozott ez ellen (1618).^[30] Bethlen utóbb megkegyelmezett Jósika Zsigmondnak (1618), de Gábor tovább is Bethlen ellenfeleivel tartott.^[31] Gábor utódai ^[32] közül I. Leopold branyicskai Jósika Gábort, Imrét, Istvánt és Dánielt a bárói rangba, melyet elődei is élveztek, de az idők mostohasága miatt elveszítettek, 1698 április 12-ikén visszahelyezte.^[33] Az első helyen említett Gábor az erdélyi királyi ítélőtáblának asszesszora s erdélyi főkomisszarius volt, «jámbor, emberséges ember» Cserei szerint,^[34] de nem erre a hivatalra termett; tőle származtak a magas hivatalokat viselt Jósikák, ú. m. unokája László hunyadmegyei főispán, ennek fia, Antal főkormányszéki titkár (1778), a mely hivatalban fia, János még magasabbra emelkedett, t. i. 1822-ben annak elnöke lett; mint a kormány emberének politikai működése s az 1841/2-ik országgyűlésen szereplése eléggé ismeretes. Egyik fia, Lajos főkormányszéki tanácsos, a másik, Sámuel 1844-től 1848-ig erdélyi udvari kanczellár volt.

A bárói oklevél a Jósika Gáborén kívül a Jósika Imre katonai érdemeit emeli ki, t. i. hogy midőn Tököly török és tatár segélyhada Kolozsvárt ostromolta, a Dunánál állomásozó császári had vezérének, Badeni Lajos herczegnek ő vitt hirt erről, 1696-ban pedig a katonai szállítás és élelmezés igazgatója, ezeres kapitány és Torda vármegye főispánja volt. Első neje halála után ^[38] gróf Bánffy György kormányzó leányát, Zsuzsánnát vette feleségül. A Gábor ágát a hivatali, Imréét a katonai pálya kedvelése jellemzi. Imrétől egyenes ágon származott le a regényíró Jósika.^[39] Mózes nevű fia a székely huszároknál szolgált s az alezredességig vitte fel. Felesége Wesselényi Mária volt ^[40] Fia, Imre előbb a testőröknél, később a székely huszároknál szolgált, de jobbnak látta ezt felcserélni az erdélyi ítélőtábla asszesszori vagy székülői állásával.^[41] Valószínüen testőr korában Mária Terézia hatására tért át a katholikus vallásra.^[42] Feleségül báró Bornemissza János és gróf Csáky Kata leányát, Anna Máriát vette el, ettől született Miklós nevű fia, írónk apja.^[43]

Idősb báró Jósika Miklós, az író apja. Neveltetése. Gazdálkodása. Felesége gróf Lázár Eleonóra. Gyermekei. Jósika Miklós születése. A családi birtokok. Jósika gyermekkora. Anyjának betegeskedése, halála. Jósika nagyanyjánál, báró Bornemisza Anna Máriánál. Jósika nevelői: Wicht abbé; Lenoir Dubignon; Holsmay. Jósika neveltetése a nagyanyai házban. Nevelői jellemzése. Jósika és apja. Testvérei. Idősb báró Jósika Miklós jellemzése. A kolozsvári élet. Gróf Bánffy György estélye. Bornemisza Anna Mária halála.

IDÖSB Jósika Miklós kilenczéves gyermek volt, midőn apját (1776) elvesztette. Anyja, Bornemisza Anna Mária, a legszebb korában, fiatalon, harminczhárom éves korában maradt özvegyen s ritka önfeláldozással egész életét egyetlen gyermeke nevelésének szentelte. Hét éven át (1779/80-1785/6) a kolozsvári r. kath. lyceumba járatta s egyszersmind beadta a convictusba is, azonkívül nevelőt is tartott mellette, pl. pár évig Gull piarista tanár is nevelője volt ^[44] s latinul, németül ^[45] annyira megtanult, hogy mindkét nyelven beszélni és írni is tudott. Nevelése főleg arra irányult, hogy fia minél előbb meg tudjon állni a maga lábán és hogy jó gazda legyen, kire a családi birtok kezelését nyugodtan rá lehet bízni. Számítása fényesen be is vált: ha Jósika István a családi vagyon megalapítója, az idők során elidegenített, elhanyagolt birtokokat ez az utóda szedte újra rendbe. Már huszonkét éves korában megjelenik a gyulafehérvári káptalan előtt s bejelenti ellenmondását ^[46] a gerendi csere ügyében, melyet szerinte a kanczellár fiai cseréltek el a Kemény Boldizsár gyermekeivel; megtámadja apjának testvéreivel tett birtokosztozását stb. Majd leánynézőbe ment Meggyesfalvára özvegy gróf Lázár Antalné kastélyába s (1789) feleségül vitte haza onnan a tizennyolcz éves Eleonórát. Az ifjú asszony bájos volt fehér arczával, fekete fürtjeivel, kedves szemeivel, finom kis kezével s mindenkit lebilincselő okosságával, nyájasságával s derült kedélyével. A mellett gyenge, törékeny, férjéhez odaadással simuló, ki előtt semmiben sem volt nagyobb tekintély, mint hitvese; az erélyes, kissé nyers, szilárd akaratú s már gyermekkorától fogva maga lábán járni szerető Jósikának épen ellentéte. Neki ilyen feleség kellett s házasságuk valóban boldog is lett volna, ha a gyenge asszony betegeskedése derüjét gyakran meg nem zavarta, korai halála kíméletlenül meg nem semmisítette volna.

A tízévi házasság alatt ^[47] hét gyermekük, a korán elhalt Zsigmond, Rozália, a szintén zsenge korban elhúnyt Kata, Miklós, Imre, Zsuzsánna és Samu született.

Költőnk Jósika Miklós Imre Farkas 1794 április 28-ikán született ^[48] a tordai Jósika-házban.^[49] A gyermekkor emlékei, évei azonban nem e történeti nevezetességű városhoz, hanem más családi birtokokhoz, főleg Ó-Feneshez és Bilakhoz fűződnek.^[50]

Ó-Fenes, Kolozsvártól nem messze, regényes fekvésű vidéken fekszik, hátterében messze húzódó hegylánczolattal, közvetlen közelben a Csicsal nevű csúcscsal, távolabb havasokkal és tölgyes erdejével, a létai várrommal, alatta a Jára vizével. Messze kiterjedésű kertben feküdt a kastély, mely ódon várra, vagy a tekintettől ridegen elzárkozó zárdára emlékeztetett, pedig nem volt olyan rideg halastavával és kertjében «mindenféle ültetett sok különbféle gyümölcsfáival» s műbarlangjával, melyről patak zuhogott alá.^[51]

Balak, Beszterczéhez közel, volt különösen kedvelt tartózkodási helye a családnak, mely gyakran volt zajos a vendégektől. Az ott levő «gyönyörüséges szép épületet» is a fiatal gazda emeltette, felszerelve tiszti házakkal, konyha-, sütő-, mosóházzal, hintószínnel és huszonnégy lóra való istállóval.^[52]

Branyicskát is ő hozta rendbe, mely a Hora-lázadás alatt sokat szenvedett, régi Martinuzzi-kastélya is akkor pusztult el, – most főleg gazdasági épületekkel, tiszti házakkal és szőlőültetvénynyel egészítette ki.^[53]

Mihálczfalván, Küküllő megyében, szintén boldog gyermekévek teltek el. Az itteni udvarház és kertje helyén régen temető volt s a környék népe szinte kifogyhatatlan volt a legkülönfélébb kísérteties történetek mesélésében. Az apa ide ritkán látogatott el, bármennyire járt is kedvében Benkő nevű udvarbírája.^[54]

A Szamos mellett Szurdukon (Szolnok-Doboka vármegye) is emeltetett a fáradhatatlan gazda egy új épületet. Az őrmezei és Rákóczihegy között festői fekvésű völgyben fekszik a Jósika-kastély, közel hozzá a magas sziklatető, hol II. Rákóczi Ferencz Csáky Istvánnal a zsibói csata napján (1705 november 11-ikén) ebédelt.^[55] Itt a Csákyakról, a korábbi birtokosokról regélt a nép sokat. Ezekkel még koránt sincs kimerítve a Jósika-birtokok száma, ilyenek még Szamosfalva, Aranyos-Lóna, Csehtelke stb., de ezek, az utóbbit kivéve, keveset szerepelnek írónk életében. Állítólag maga a tulajdonos se ismerte minden birtokát s a létai várromot látva, prefektusától kérdezte meg, hogy kinek a tulajdona s csodálkozott, mikor az övének mondotta.^[56]

A gyermek Miklós anyját alig ismerte, hiszen ötéves mult, mikor elvesztette s alig emlékezhetett vissza rá. Emlékezett egy vigano-divatú vadgalambszínű ruhájára, melyben elragadó volt; hogy czifra ruhát csináltatott számára, nehéz rózsaszínbrokát, elöl kerekre kivágott, kék rókaprémes, ezüstzsinóros mentét, vadalmaszínű mellénynyel és ezüstpaszomántos nadrággal, melyeket sarkantyús csizma és fekete selyem csákó egészített ki. Ezt kellett felvennie, ha vendégek voltak s félrecsapott csákóját mindig helyreigazította. A szász cselédektől a szász dialektust is elsajátította, a vendégek előtt e nyelven kellett szavalnia. Arra is vissza tudott emlékezni, hogy egyízben anyja mentette meg életét, mikor a torkán akadt halszálkától már-már kékülni kezdett.

Anyja napjai ekkor már meg voltak számlálva. Már Miklós születése előtt is betegeskedett,^[57] Imre fia születése még inkább megviselte. Az utolsó négy év lassú hervadás volt:^[58] gyenge szervezete a tüdőbajjal nem tudott megküzdeni, anyjához kívánkozott Meggyesfalvára s annak karjai között (1799 szeptember 29-ikén) lehelte ki lelkét.^[59]

A fiatalon, huszonnyolcz éves korban elhúnyt jó feleség halála nemcsak a férjet borította gyászba, de még jobban sujtotta az öt apró gyermeket, kik közül a legidősebb (Rozália) hatéves volt. A két nagyanya még élt, mindkettő korán jutott özvegységre s mindkettő gyakorlott volt a gyermeknevelésben. Az apa köztük osztotta föl gyermekeit: Rozáliát, Miklóst és Samut saját anyja, özv. br. Jósika Imréné ófenesi nagyasszony, a két legkisebbet, Imrét és Zsuzsánnát Meggyesfalvára gr. Lázár Antalné gondjaira bízván.

A kis Miklós, ki ekkor ötéves gyermek volt, hamar beletalálta magát az új helyzetbe. Nagyanyja, ekkor már élemedett matróna, de jóltevő, vendégszerető és «vidám volt, még késő öregségében is». Valószínűen az ő házát mutatja be «Abafi»-ban, a Mikola-ház rajzában. «Akár falun – úgymond – akár városon mulatott ezen érdekes család, feltűnt körében azon egyszerű szíves emberszeretet, a fitogtatás nélküli vendégbecsülés, azon bájló mód, mely mindenkit kényelmes helyzetbe tud tenni, s kevés perczek alatt házinak, ismerősnek varázsolja a legidegenebbeket … Nem volt Erdélyben látogatottabb, szeretettebb, becsültebb háznép akkor, … s oly varázszsal bírt azon kedves elfogadó szellem, mely rajta elömlött, hogy kiki azt magáénak tekinté.» Az ófenesi kastély sokszor hangos volt a vendégektől s a kis Miklós később sem tudta feledni a híres Rozália-névnapokat, mikor zene s énekszó mellett a közeli s távoli rokonság, ismerősök, jó barátok összesereglettek a nagyasszony mostoha nőtestvére ünneplésére.^[60] Miklós, az eleven eszű élénk gyermek, különösen kedvébe férkőzött, csakhamar ő lett a nagymama kényeztetett kedvencze. Ünnep és szórakozás mellett a nevelés komoly munkája is csakhamar megkezdődött. Nevelők jöttek a házhoz a fiúkhoz s nevelőnők a leányokhoz. Az első nevelő egy kegyetlen ember, csak kevés ideig volt mellettük,^[61] ezt követte Mihálcz páter. Jósika írja «Abafi»-jában, hogy a Mikola-család háztartásához hozzátartozott egy tisztes, vidámtekintetű, nyájas, udvari lelkész: ilyen volt az ófenesi minorita udvari káplán «magas, vaskos, piros,» nem nagytudományú. de «tekintélyes kinézésű férfiú», a ki szintén nagyon szigorú, de egyébként nyájas, vidám ember volt. A szigoruságra szükség is volt, mert a két kényeztetett gyermek rendkívül eleven és pajkos volt, s ebben épen Miklós járt elől jó példával. Sokszor túljárt nevelője eszén, de néha rajtavesztett, mint pl. akkor, midőn apja szobájában kutatva, egy nem neki való képeskönyvre bukkant s Mihálcz páter megdöbbenésére azt nagy érdeklődéssel lapozgatta.^[62]

Egy másik nevelője Wicht abbé volt: afféle várományos, szalonabbé, a milyen a forradalom előtt sok volt Francziaországban, a forradalom szele azután hozzánk is többet elsodort belőlök s itt főúri családokban rendesen mint franczia nyelvmesterek vagy nevelők nyertek alkalmazást. Ilyen volt ez az abbé is, ki csak rövid ideig tudta a Jósika-fiúk pajkosságát kiállani s Brassóba ment papnak. Vele történt meg, hogy pajkos tanítványa egyszer éjjelre rozsolisos palaczkját tentásüveggel cserélte ki s a belőle gyanutlanul kortyintó tentás szájjal szidta a csínytevőt.^[63]

A franczia menekültek más fajához tartozott, – szintén sok került belőle külföldre és Magyarországba, úgyhogy szinte színpadi és regényalakká vált – a Wicht nevelőutóda, Lenoir Dubignon, baron d’Armand ezredes, anyai ágon állítólag Napoleon rokona, ki dicsekedett vele, hogy részt vett az egyiptomi hadjáratban is. Szabadkőmíves volt, mire szintén nagyon büszke volt, egyébként igen nagymüveltségü ember, a ki szép szóval többre ment tanítványaival, mint elődei a nyírvesszővel és túlszigorral. Az apa előtt főként mint katona volt nagy tekintély. Utóda Holsmay zászlótartó lett, a ki talán kövérsége miatt hagyta ott a katonaságot, a ki latinul, németül, francziául, olaszul és angolul is tudott s mint nevelő is megállta helyét s azt a helyes oktatási elvet alkalmazta, hogy növendékei olvasmányaiban fokozat és rendszer legyen, kevésbbé szerencsés elve volt bizonyos mnemotechnikai gyakorlat az olvasottak megőrzésére. Később br. Jósika Jánosnál, sőt volt növendéke gyermekei mellett is nevelősködött.^[64]

Természetesen a tanítás mellett a sportot és testi ügyességet sem hanyagolták el. Az apának nevelési elvében benne volt a testedzés is; hidegről vagy melegről nem volt szabad panaszolkodniok; ezt az elvét néha talán túlságba is vitte, de az a czél lebegett előtte, hogy gyermekei ne legyenek puha, kényes üvegházi növények.^[65] Miklósunk már hatéves korában jól megülte «Csak annyi» nevű egérszőrű kis lovát.^[66] Sőt, midőn de Bach és a Price-testvérek híres műlovasok Kolozsvárra is lerándultak, leczkét is vett az egyik Pricetól, a műlovaglást is elsajátította egy fogáson kívül, t. i. hátulról a ló hátára ugorva jobb lábbal félkört alakítani a nyereg fölött s földre ugrani.^[67]

Miklós gyorsfelfogású gyermek volt s a mint leczkéjét megtanulta, sietett a szabad levegőre s csikorgó télen, a hóban hempergett, hólabdázott,^[68] vagy testvérével lovagolt. Bizonyos túlzással úgy jellemzi magát, hogy nála garázdább és vásottabb gyermek nem volt talán széles e világon s ha eszébe jut az a sok csíny, melyet elkövetett, az a tömérdek bors, melyet tanítói s nevelői orra alá tört, szinte bámulja, hogy elevenen négyfelé nem fürészelték. Olyan volt – szintén saját jellemzése szerint – mint egy örök perpetuum mobile, nem volt pillanatnyi nyugalma, mindig valamin törte a fejét, fúrt, faragott, gunyhót épített, embert, lovat, ebet kifárasztott, de gyöngédtelen és kíméletlen azért sohase volt.^[69]

Később, midőn szemlét tart nevelői felett, tapasztalataiból azt az igazságot szűri le, nyilván azért, mert több rossz mint jó nevelője volt, hogy «nem üres szó, hanem valóság, minő csodásan menekül ki némely gyermek annyi hitvány s annyi kontár kezekből, melyek úgyszólván mindent elkövetnek, hogy az emberből tökéletesen haszontalan lényt növeljenek». Jellemének alakulását nem is ezeknek, hanem atyja nevelési szigorának köszönhette.^[70]

Öröm- és ünnepnap volt az egyik vagy másik nagyanyai házban, mikor az apa meglátogatta gyermekeit. Ilyenkor maga köré gyüjtötte őket s játszott vagy beszélgetett, tréfált és ingerkedett velük, kikérdezte őket, hogy lássa, mennyire haladtak. Rozália, a legidősebb, volt a kedvencze, vidám, jókedvű gyermek, de ha megharagították, ő sem maradt adós, a mellett éleseszü és házias, Miklósunknak is legjobb pajtása.^[71] Zsuzsánna nem oly szép és szeretetreméltó, hevesebb, ítéleteiben élesebb volt mint Rozália. Imre nagyot hallott, állítólag mivel dajkája elejtette, heveskedő, kalandos természetű, de éleseszű, ki gyorsan meg tudott felelni atyja ingerkedéseire.^[72] Samu magas növésű, szép gyermek, bátor volt, egész a vakmerőségig. Nem csoda, ha az apának öröme telt gyermekeiben.

IDŐSB BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓSNÉ.
(Az eredeti olajfestmény báró Jósika Sámuel szurduki kastélyában.)^[73]

1801-ben az öt gyermeket mélyen érintő változás történt a Jósika-családban. Az egyik nagyanya, özvegy gróf Lázár Antalné, a ki Imre és Zsuzsánna nevelését vállalta magára, július 27-ikén meghalt ^[74] s most mind az öt gyermek Jósika Imréné házába került s az apa egyszerre s még gyakrabban időzhetett körükben.

Idősb Jósika Miklós ekkor volt legszebb korában a harminczas éveiben, ellenmondás nélkül az első gavallér Erdélyben,^[76] kitünő lovas, ki rendesen lóháton utazta be egymástól messze fekvő birtokait. Daliás ember volt, fekete mentében és dolmányban, ezüst övvel, négysoros dióbél arany mentelánczczal, közepén aquamarinnal s török karddal oldalán; választékos öltözékeiről különben egész Erdélyben híres volt.^[77] A politikai küzdelmekben ugyan nem igen vett részt,^[78] de hazája és a külföld eseményeit élénk figyelemmel kísérte. Valamikor heves, elégedetlenkedő politikai felfogásáért síkra szálló, sőt forradalmi érzelmű, a ki a Marseillaise fordításához is hozzáfogott s 1794-ben a Kościuszko-féle népfölkelés hírére Lengyelországba akart utazni, hogy a fölkelőkkel együtt harczoljon,^[79] később mint annyi más ifjú forradalmár, ő is beletörődött a változhatatlanba s azt tartotta, hogy a létező kormányforma a legjobb. A társas életben élénk részt vett. Kolozsváron ez időben télen vége hossza nem volt a mulatságoknak, táncznak, estélyeknek, álarczos meneteknek és egyéb szórakozásoknak.^[80] Jósika ezekről ritkán maradt el, sőt sokszor ő volt a vezető és hangadó. A díszszánkázás alkalmával szánja előtt lóháton vörös egyenruhába bujtatott czigányzenekara muzsikált, utánok aranypaszomántos sötétkék mentében és vörös nadrágban, csákósan két huszárral, az első szánban, melyet négy szép ló húzott, Jósika ült egy kolozsvári szépséggel. Szánkázás után vacsora, táncz, mulatság.^[81] Mint szép embernek, eleven eszű, elmés társalgónak a nők körül is szerencséje volt, kártyázni is szeretett, állítólag jól játszotta az ombre-t, kevesebb szerencsével a fárót.^[82]

Az apa, a ki a társaságot annyira szerette, bevezette abba gyermekeit is, hogy korán otthonosan érezzék magukat benne. Miklósunk hálásan ismeri el, hogy ennek köszönheti azt, hogy nem ismerte a parquett-lázt, az ügyetlen félénkséget.^[84]

Különösen megragadta és még később is foglalkoztatta emlékezetét Bánffy Györgynek egy ilyen estélye. A kormányzó szinte fejedelmi háztartást vitt Kolozsváron, cselédsége ragyogott az arany zsinórzattól, hatlovas hintóban járt s kikocsizás alkalmával titkárjával felolvastatott.^[85] Estélyein együtt lehetett látni Erdély összes előkelőségeit, szép asszonyait és leányait, egyházi és tudományos tekintélyeit, korabeli festői divat szerint öltözve, mely foglalkozás, egyéniség és ízlés szerint sokféle változatot mutatott. Az estély középpontja természetesen maga az erdélyi kis napkirály és családja volt: velenczei tükröktől és csillároktól ragyogó, vörös selyemdamaszttal kárpitozott termében, melyet családi képek díszítettek, hajporosan, czopffal és parókával, oldalán az elmaradhatatlan gyíklesővel, fogadta vendégeit nejével, szül. gróf Palm Jozefával, a magyarosan öltözött, de magyarul keveset tudó oroszos arczú, kisorrú és kislábú büszke asszonykával, a ki termete kicsinységét az akkor divatos magas hajékkel akarta megnöveszteni. A franczia etiquette megtestesülése és erdélyi divatkirályné.

A minden kicsinysége mellett is tekintélyes kormányzóné büszkeségét szép családja: négy daliás ifjú és két gyönyörű leány fokozta. Az estélyen valósággal cerclet tartottak: mindenkihez egy-egy nyájas kérdést vagy szót intézve. Egymás után kerülnek sorra a modorával, ruházkodásával, sőt társalgásával is francziát játszó gróf Bethlen Farkas, a magyarosan öltözött báró Naláczy József és a művelt különczködő István, gróf Bethlen Gergely, a borotvált arczú báró Kemény Farkas, a piperkőcz mágnás, a ki fehér- és rózsaszínűre festette arczát, sőt ereit is festette, hogy annál kékvérübbnek lássék; épen ellentéte a férfias, barna gróf Kemény Farkas. Ott volt csíkmindszenti Mártonfi József, a székelyszármazású erdélyi püspök is teljes díszben: violaszín bársony frakkban aranylánczosan és mellényben, bársony térdnadrágban, vörös harisnyában és aranycsatos czipőben; szintén feltűnő alak volt dr. Fortini Károly lyceumi jogtanár, csaknem földig érő czopfjával, németszabású frakkban, térdnadrágban fehér harisnyákkal, latinul társalogva idősb báró Jósika Miklóssal.^[87] Egy franczia abbé sem hiányzott, hogy annál könnyebben keltse azt a látszatot, hogy ha nem a napkirály, de egy párisi herczeg tart fogadóestélyt. A gyermek Miklós szinte elvegyült a társaságban s felesleges hangsúlyozni, hogy e ragyogó, színes környezet mennyire hatott reá s mily hasznát vette a későbbi regényíró, hogy már zsenge gyermekkorában megfigyelhette a főúri életet a maga külön világával, szokásaival és erkölcseivel, fényűzései és kedvtelései közepette.

A vidám, gondtalan családot 1803-ban újabb gyászeset rebbentette szét. Az év elején a Jósika-nagymama betegeskedni kezdett s háromheti betegség után február 6-ikán éjjel hatvan éves korában, Szurdukon elhúnyt.^[88] Annyira váratlanul jött e halál, hogy fia is, a kit a betegség válságos fordulatáról azonnal értesítettek, már csak a temetésére érkezett meg.

A kilenczéves Miklóst e veszteség mélyen megrendítette. Ugy érezte, hogy «ezen angyali jóságú nőnek halálával egy kő mozdult ki élte alapjából» s később is föl-fölújul képzeletében a szurduki ravatalon fekvő szelíd arczú matróna képe.^[89]

Jósika a kolozsvári piarista lyceumban és convictusban. Gull János, Jósika nevelője. A convictusi élet. Jósika tanulói évei. Az iskolai tananyag. A humanista osztályok. Jósika első irodalmi kisérlete. A filozófiai tanfolyam. Jósika búcsúja az intézettől.

AMIKOR a jóságos nagyanya koporsóját a kolozsvári minorita templom sírboltjában gróf Csáky Katalin hamvai mellett örök nyugalomra elhelyezték, Miklósunkra is új élet kezdődik. Apja elszakítva őt testvéreitől a kolozsvári lyceumba adta s egyszersmind a vele kapcsolatos convictusba is felvétette. Erre az iskola jó hírnevén kívül bizonyára az is indította, hogy a Jósika-család már előbb is kedvelte az intézetet. Itt tanult báró Jósika Antal, az akkor még jezsuiták vezetése alatt lévő intézetben s azután mint kolozsvármegyei főispán egész 18041. január 4-ikén bekövetkezett haláláig ő volt annak királyi igazgatója (director).^[90] De legfőbb oka bizonyára az volt, hogy ő is itt tanult és hogy fiát egykori nevelője, Gull gondjaira bízhatta, a kinek szigorúsága egészen megfelelt az apa elveinek.

Gull Keresztelő János az egyetemes történelem tanára ^[91] javakorban levő magas szikár, egyszerű, kevés beszédű, szinte rideg férfiú. Mint rendtag maga is szigorú fegyelem alatt nővén fel, a gondjaira bízott ifjaktól is feltétlen engedelmességet követelt meg s a szabályok áthágását kérlelhetetlenül, sokszor túlszigorúan büntette. A rend egyik legtekintélyesebb tagja, a ki szívvel-lélekkel szolgálta rendjét s nagy buzgósággal végezte anyagi és szellemi ügyeit. 1805-ben gróf Haller József királyi director őt nevezte ki a lyceum helyettes directorának s később (1814/5-21) a Mária Terézia convictusnak vagy nevelőintézetnek is ő lett a regense. A rend évkönyvei szerint mint gondos családfő és pontos lelkiatya kormányozta intézetét.^[92] A mostani főgymnasium is az ő felügyelete alatt épült.^[93]

A Mária Terézia nevelőintézetet még a jezsuiták alapították, akkor «Nemesek convictusa» volt a neve s Pállya István ismert nevű író, piarista házfőnök felterjesztésére engedte meg a királynő, hogy Kolozsvári Theresianumnak neveztessék.^[94] Az intézet tagjainak száma ez években 70-123 között váltakozott s az alapítványos növendékek magyaros szabású szederjes és zöld egyenruhát viseltek, de az összes convictustagok számára ez nem volt kötelező. Jósika ünnepélyes alkalmakkor vadgalambszínű ezüstzsinóros és gombos öltözetet vett fel, fején lapított kalappal.^[95]

Ebben az intézetben nevelőjével együtt két szobában lakott Jósika, az új convictor. Az egyik szobát Gull magának foglalta le, az volt fogadó- és dolgozószobája, a másik egyszerűen bútorozott közös háló- és dolgozószobában feküdt a Jósika ágya nevelőjéétől magas olasz fallal elválasztva: a keskeny fenyőágy szalmazsákja s egyetlen párnája jó előkészítő volt a katonai pályára.^[96] Egy öreg grammatista iskolatársa, lakás és ellátásért inaskodott náluk.^[97] Egyetlen költészet a rideg lakásban a Gull énekes kanárija volt.

Az életrend szigorúan meg volt szabva. Reggel korán keltek,^[98] 8-10 óráig iskolai oktatás, azután templom, itt Jósika – mint maga mondja – nagy tűzzel énekelte a «Coeleste lilium»-ot.

Tizenkét órakor étkezés két csoportban, a jobb fizetők a tanárokkal együtt, a szegényebb, alapítványos növendékek a második csoportban.^[99] Az étel elég volt, de mégis «selejtes» volt az olyannak, ki főúri konyhához szokott. Ebéd ideje alatt egy deák olvasott fel, hogy a testi táplálékkal együtt a szellemit se nélkülözzék.^[100] Jósika ebéd után, ha nem volt leczke, vagy elvégezte azt, játszani is kimehetett: ilyenkor az udvaron egybegyüjtötte tanulótársait s katonásdit játszott velük. A vacsora rendesen hét órakor volt, utána az olvasó elmondása és lefekvés. Saját jellemzését már idéztük, hogy otthon is a legelevenebb volt testvérei között, ez a szerfölötti mozgékonysága itt sem változott meg s megvallja, hogy senkit sem büntettek annyit, mint őt. Néha még nevelőjén is kifogott vagy legalább meg próbálta azt tenni. Egyszer például véletlenül végigöntötte nevelője zöldposztós íróasztalát valami szörppel s ijedtében rézporzóval hintette be. Nevelője büntetésből porzóstul együtt felnyalatta vele. Csakhamar ezután éktelenül ugrálni és visítani kezdett, mintha a rézportól eszét vesztette volna, s a nevelő megijedve orvosért küldött, pedig csak viszonzásul meg akarta ijeszteni. Csínyjeit nevelője hamar megbocsátotta, mivel egyébként jóindulatú s a mit legtöbbre becsültek benne az előkelő származáson kívül, – gyors felfogású tanuló volt. Az intézetben egyébként sem volt a világtól elzárva, apja sokszor magával vitte a főúri családokhoz, sőt ezt nevelője is megtette sokszor, különösen mikor egykori tanítványához: gróf Petky Jánoshoz ment látogatóba; gyakran volt tanuja vitatkozásuknak, a kolozsvári színielőadásokról, pl. a «Csörgő sapka» cz. énekes bohózat egy-egy verséről, verseléséről, rímeiről, azután a prosodiáról és a hangsúlyról.^[101]

23. A KOLOZSVÁRI R. KATH. LYCEUM HARMADIK GRAMMATIKAI OSZTÁLYBELI NÉVJEGYZÉKÉNEK EGY LAPJA.

A mi a tanulást illeti, az elemi iskolának az úgynevezett normális iskola,^[102] a gymnasiumnak a három grammatikai és két humanista tanfolyam felelt meg. Az elsőben megtanították a tanulót írni, olvasni, számolni, a latin, német nyelv és vallás elemeire. A grammatikai alsó (principista) osztályban a latin nyelvet Alvari Emanuel tankönyve alapján tanulták s mellette Aesopus meséit fordították; a német nyelv elemei, a négy alapművelet a közönséges és tört számokkal, bibliai történet és szépírás volt a többi tananyag.^[103]

Mindezeket Jósika már a nagyanyai háznál, nevelői vezetése mellett elvégezte, úgy hogy mindjárt a második grammatikai osztályba vették fel. A tanév rendesen novemberben kezdődött s szeptemberben évzáró vizsgálattal fejeződött be. Két félévre oszlott, a második félévi vizsgálatot áprilisban tartották meg.

Jósika neve az említett osztályban az 1803/4. tanév növendékei között szerepel először. Negyvenhárom tanuló jár ebbe az osztályba,^[104] hét convictustag, 19 seminarista s 17 «külső» azaz bejáró tanuló. Egy másik társával ő a legfiatalabb (10 éves) az egész osztályban, a többi 12-17 éves, sőt 18 és 19 éves is van közöttük. Ennek daczára már az első félév végén ő a második kitűnő,^[105] előtte csak Hilibi Gál László van. A harmadik grammatikai, úgynevezett syntaxista osztályban (1804/5.) szintén kitünő ^[106] vagyis együtt halad a Báthori-convictus nála jóval fejlettebb, 15 éves növendékével. Ekkor még ezekben az osztályokban, mely a mai gymnasium második és harmadik osztályának felel meg, egy-egy tanár tanított s ezen években Csabi József volt a második, Ferentzi Rafáel a harmadik osztály tanára. A tantárgyak ugyanazok maradtak, csak a tanítási anyag bővült a görög nyelvvel.^[107] A magyar történetből a második osztályban a régi Magyarország állapotát, fejlődését, pusztulását, a hunok, avarok és magyarok vándorlásait s a magyar királyok korát Szapolyai Jánosig, a harmadikban ennek folytatását Ferencz uralkodásáig tanították; a földrajzból második osztály: Erdélyország és Bukovina, Illyricum, Galiczia és Lodoméria, a harmadik osztály: a német császárság tíz kerülete és ebben különösen az osztrák kerület. A latinból egyik évben Cornelius Nepos, második évben Cicero és Ovidius fordítása magyarra és németre.^[108] A nyelvtanításban azt a helyes elvet alkalmazták, hogy csak a legfőbb grammatikai szabályokat tanították, a többit gyakorlatból, esetről-esetre a példákból vonták el s magyarázták meg.^[109] Ezeket a magyarázatokat magyar nyelven tartották, csak a harmadik osztályban kellett a latin és görög nyelvet latin szabályokba foglalva tanítani.^[110]

A harmadik osztály befejezése után egy évig nem hallunk hírt Jósika Miklósról. Hol töltötte az 1805-6. tanévet, talán betegség miatt egy évig pihennie kellett, talán túlelevensége miatt egy évre hazament, nem tudjuk: az iskolai Tájékoztatás («Informatio») erről nem tájékoztat.^[112]

Az 1806. év őszén ismét feltűnik neve a lyceumi tanulók névsorában, még pedig mint a humanista első osztály növendéke.

Ez a humanista vagy aesthetikai iskola kétosztályú tanfolyam volt, melyben a poetika és rhetorika voltak a legfontosabb tárgyak: ezt a két tárgyat tartották a legszükségesebbnek az ékesszólásra, a mire akarta e tanfolyam képesíteni hallgatóit.^[113] Az első évben a két tudomány elemeit s különórán az ehhez mintegy kiegészítő tárgynak tekintett római régiségeket tanították. A klasszikusokat is e szerint választották meg: Vergilius és Horatius mellett főleg Cicerót olvasták és magyarázták. A másodikban szintén a költészetet és ékesszólást elméleti alapon, tüzetesebben tárgyalták. Kiegészítő tárgyak: a római császárok története Augustustól I. Ferencz császárig és a mythologia.^[114]

Mind a két tantárgy stílusgyakorlattal s fordítással volt egybekötve. Az oktatási szabályzat áttekintése (Synopsis) a magyar és latin stílus művelését egyformán megköveteli s azonkívül a hazai írók olvasását is ajánlja. A szabályzat a szavalást is fontosnak tartja, de nyiltan állást foglal az iskolai drámákkal és más, akár szent, akár világi szinházi előadásokkal szemben, mivel csak időrablók és egyéb, fontos okok is ellene szólnak.^[115] A történelem, földrajz, mennyiségtan és geometria, nemkülönben a vallás szintén a rendes tantárgyak közé tartoztak.

26. A KOLOZSVÁRI R. KATH. LYCEUM HARMADIK GRAMMATIKAI OSZTÁLYÁNAK VIZSGARENDJE.

Jósika ezt a két osztályt Horváth József és Dani Zsigmond ^[116] vezetése mellett az 1806-7 és 1807-8. iskolai évben épen olyan kitűnő eredménynyel végezte, mint az előbbieket. Természetesen, mivel hátramaradása miatt egy évet veszített, e két év alatt mások voltak tanulótársai, így kerül egy osztályba gróf Haller Ignáczczal, Ferencz fiával és gróf Mikes Antallal, a kikkel együtt vetélkednek az elsőségért.^[117] Gyengébb tanulótársuk volt báró Apor István.

Ebből az időből említi, hogy egy fűzfapoéta verses munkáját neki ajánlotta s egy leoninus sort idéz is belőle: «Despota földig esel, franczia bőre fesel.»^[118]

Ekkortájban írhatta első irodalmi kísérletét, valami novellafélét, melyben «Hollósi János» czímen maga az író mondja el képzelt kalandjait, hogy szöknek meg gróf Haller Ignácz iskolatársával és barátjával a convictusból, megúnva Gull paternek nyírfavesszejét és korbácsát. Az érzékeny utazás kitűzött czélja Páris lett volna, de csak Váradig jutott a két hős benne, a mikor a készülő mű véletlenül ennek a szereplő személynek a kezébe került, és asinus az írója megjegyzéssel megsemmisítette.^[119]

Az öt osztály befejezése után a kétéves filozófiai és kétéves jogi tanfolyam következett.^[120] Az első filozófiai év főtárgya a filozófia; egyetemes encyclopaediai és módszertani bevezetés után logika, erkölcstan, metaphysika és tiszta mathesis, a második év a kísérletekkel magyarázott fizika és az alkalmazott mathesis elemeinek volt szentelve, tekintettel a hazai gazdaságra. Az első évben az ásványtant, a másodikban a chemiát is előadták. Azonkívül a történet segédtudományairól szóló bevezetés után mindkét éven egyetemes történeti és philológiai előadásokat is hallgattak.^[121] Jósika csak a két első filozófiai tanfolyamot (1808-9 és 1809-10. tanévet) látogatta. Most hallgatta először nevelője, Gull előadásait: a világtörténelmet és philologiát. Jósikának ezek kedvelt tárgyai voltak, bizonyára nevelője előadása kedveltette meg vele azokat.^[122]

Az 1810. év őszén, mikor szünidőre hazatért, örökre bezárult utána a kolozsvári lyceum és convictus kapuja s új sorompó nyilt meg, új pálya tárult fel előtte, végén a messze távolban babérral és dicsőséggel kecsegtető, de az út odáig nehéz, küzdelmes, sőt koczkázatos és életveszélyes. A nagyratörő és tettrekész ifjú szemei előtt csak a babér és dicsőség csillámlott, bár a küzdelem és veszély sem riasztották volna vissza, ha előre látta volna is azokat.

Jegyzetek

2. Nincs ezzel ellenmondásban az, hogy egyik-másik Jósika alkalomadtán megpróbálkozott a versírással is, pl. a nagyenyedi deákoknak 1744-ben a br. Kemény Sámuel dobokamegyei főispán halálára kiadott gyászversei között (CERVUS PALDIATUS | CAELESTIBUS ADDITUS SIGNIS | ILLUSTRISSIMUS ATQUE MAGNIFICUS DOMINUS | SAMUEL KEMÉNY | CLAUDIOPOLI Anno CICICCCXLIIII.) ott találjuk Jósika Imrének ezt a poétai kisérletét is: «Infiftit Fortuna Globo malefana fugaci, Futilis, inque uno nefcia ftare loco, Nam modo quos cingit Trabeis, et fafcibus ornat, Illis mox adimet, furripietque Decus. O Fortuna ferox, vitreisque fugacior undis, Versutos agitas cur tot in Orbe dolos? KEMENYIO nuper ridebas fronte ferena, Et tuus erga Illum Calculus albus erat. Cur modo nuac Illum, fraudem meditata malignam, Deferis in medio deftituisque vado? Aft quid ago? Non eft tantae Fortuna ruinae Fabra, fed aeterni Dexteri fancta DEI. Dextera KEMENYIUM rutilis Haec intulit Aftris, Dextera fuppliciter deveneranda mihi. Ill. et Magn. Herois Honoribus Noviftimis triste hoc | Minifterium peregit Emericus Josika, L. B. | de Branyitska, Poë’. Cultor.» (Szabó Gy. közl.)^[VISSZA]
3. Bethlen Farkas szerint egyszer Báthory Zsigmond is oláhnak nevezi Jósika Istvánt. (Hist. 2. ed. IV. [Cibinii 1785] 45. l. Szamosközi is Jósikát «Ex Karam-Sebesso Valachorum oppidon származottnak mondja (Szamosközi tört. m. II. 135. l.). Karánsebes lakossága ez időben magyar, oláh és rácz volt. V. ö. «A két mostohá»-val.^[VISSZA]
4. Mindezt Jósika maga felsorolja (Emlékir. I. 13-19. l.). Itt azért is megemlítjük, mert «Jósika István» cz. regényében e hagyomány egy részét, pl. a görög eredetet, maga is felhasználja. L. «Két királynő».^[VISSZA]
5. L. Nagy Iván, «Magyarorsz. családai» cz. művében számos család történetét.^[VISSZA]
6. Pesti Fr. A szörényi bánság és Szörény vm. tört. II. köt. (Bp. 1878.) 251., 252., 324. l.)^[VISSZA]
7. Nagy Gyula, Magyar onomasticon III. Századok 1872. 489-490. l. A név különböző írásai: Josyka, Josicha, Josica, Josika. A név eredetét megmagyarázhatjuk, ha a karánsebesi lakosok 16. és 17. századi névsorán végigtekintünk, pl. Pesti Frigyes id. művében ilyen rácz vagy rácz hatásra valló nevekre akadunk: Stephaniga Miklós (1609) 239. l., Czercsericza Miklós (259), Muraska Gergely (264), Gyuraka Lőrincz (266) stb. Az ilyen névből, mint pl. a -szky végűekből nem lehet rácz, még kevésbbé oláh eredetre következtetni. A nevek eredetének sokszor különös módjára jellemző példa a Kabos-család neve. mely egy Jacobus nevű ősük nevét örökítette meg. L. Csánki D. Magyarorsz. földr. IV. köt. 512. l.^[VISSZA]
8. Az 1598. febr. 4-iki oklevél «Reversales etc.» cz. másolatában: Joannem filium Gabrielis Josika de Branyicska-t említ. (A br. Jósika-hitbiz. levélt.)^[VISSZA]
9. A Fábián Gábortól (Arad vármegye tört. 34. l.) említett Jósika Albertet, a ki Zaránd vármegyében Gelváczon (1561) volt birtokos, nem tudjuk e genealogiában elhelyezni. L. Nagy Iván, Magyarorsz. csal. V. köt. 357. l. Ez adatot Márki S. is csak innen ismeri. Arad vármegye és Arad sz. kir. város története I. rész. (Arad 1892) 353. l. Ezenkívül még kétszer emlékezik meg a Jósikákról, egyik helyen Jósika István aradi birtokairól, másik helyen a XVIII. századi aradmegyei birtokos Jósika családról (J. Zsigmond 1732) id. mű II. rész (Arad 1895) 193. és 685. l.^[VISSZA]
10. Castellanus. Pesti Fr. id. m. I. 323. V. ö. 470. l.^[VISSZA]
11. Pesti id. m. II. 261. A Pesti Frigyes által említett Jósika Ferenczet, ki 1554-ben született s Tóth Gáspár leányát, Magdolnát vette feleségül s 1584-ben és 1591-ben szerepel, valamint 1590-ből özv. Jósika Márthát, Vajda Péternét, miként Pesti Frigyes (id. m. I. 470.), mi sem tudtuk a genealogiában elhelyezni.^[VISSZA]
12. Jósika szerint (Emlékir. I. 19.) nem lehet világosan kideríteni, hogy Dávid vagy János volt-e a J. István atyja. Egy családi legenda elmondásában Dávidot (Emlékir. II. 57.), «Jósika István» cz. regényében (I. 4 61. l.) Dánielt emlit. Hogy János volt a neve, kétségtelenül kiderül az 1584. április 15-iki oklevél e szavaiból: «(fidelibus servitiis) nobilis Stephani Josika filii egregii Joannis Josika de Karansebes.» (A gyulafehérvári kápt. 1779-iki átírása a br. Jósika-hitbiz, lltárban.); valamint az 1589. márcz. 6-iki oklevélből: «Memorato Stephano Josika, per eum Joanni genitori suo ipsorumque haeredibus et posteritatibus universis dedimus» (1699. okt. 13-iki másolat u. o.).^[VISSZA]
13. A hat testvért a sidóvári donationalis oklevél emliti. L. alább.^[VISSZA]
14. Bethlen Farkas (Hist. III. 2 2. l.) E szerint Báthory Boldizsár küldte Olaszországba («Stephanus Josika de Karansebes) per Balthasarem in Italiam ad discendas bonas litteras transmissus, post vero promotus, et Sigismundo in numerum famulorum commendatus.»)^[VISSZA]
15. «Totale et integrum castrum nostrum Sidovar unacum tormentis aliisque bellicis instrumentis in eo habitis nec non totalibus similiter et integris oppido Sidovaros, domoque et curia nobilitari ibidem ac possessionibus Sidomerfalva, Zederjés et Nadragh vocatis, omnino in Comitatu Zeoreniensi et districtu Caransebesiensi existentibus habitis; totum item et omne jus regium memorato Stephano Josÿka ipsiusque haeredibus et posteritatibus universis, illis vero deficientibus, vel forte non existentibus egregiis Nicolao, Francisco, Georgio, Ladislao et Volfgango similiter Josÿka, fratribus suis carnalibus ipsorumque haeredibus et posteritatibus itidem universis dederimus.» Báthory Zs. 1590. febr. 8-án kelt oklevele másolatban a br. Jósika-hitbiz. llt.^[VISSZA]
16. Ezért maradtak fenn Szalánczyra von. oklevelek a Jósika-lltárban.^[VISSZA]
17. A branyicskai (régi nevén: Brancska, Brancsika) donat. oklevélből idézzük a következőket: Nos Sigismundus etc. quia Sp[ectabi]lis, et Mag[nifi]cus quoq[ue] do[mi]nus Stephanus Jofika Cancellarius, et Confiliari[us] nofter, | quantumvis interdum multa, et adverfa, moleftaq[ue] evenirent, in utraq[ue] tamen fortuna femper fui fimilis, his quoq[ue] ela- | pfis temporib[us] perturbatis, ftatuq[ue] noftro adverfo, cum quorundam infidelium n[ost]rorum, vitæ n[oft]ræ infidiantium fraude, | et dolo peteremur, nihil prius potiusq[ue] duxifset, quam ut omnia fua ftudia, curas, & labores ad noftram falutem, di- | gnitatem & authorit[a]tem tuendam conferret, imo in hoc quoq[ue] gravifsimo, quo non fine laude funditur munere, in dies | etiamnum fruimur, fructu, labor[um], curarum, vigiliarumq[ue] ipfius, partim itaq[ue] his merit[is] fuis id exigentib[us], partim quia | totales & integras pofsefsionem Abafaÿa, ac portiones pofsefsionarias in pofsefsionib[us] Magyarfeülpeos, et Kis nyu- | las vocatis, in Comit[a]tu Thorden[si] exiften[tes] habitis, quas pro Caftello et bonis infrafcriptis ad idem attinentib[us] in ratio- | nem nostram assignavit, et collationi nostræ fubmifit. Totale et integrum Cafte[llum] Branitska, nec non totales, & integras pofsefsiones Branitska Repas, Byko, Tarnowicza, Tarnawa, Kabeft [...]akucza, Oláhbóóz, Dalamare, | Lungfora, Furfora, Bareft, Dumeft, Fenes, Valielonga, Zerb, Orbest, Pakura, Bat[…], Vlagiest, ac totales et inte- | gras portiones pofsefsionarias, in pofsefsionib[us] Pußtalehan, Plop, Fonto agh, Keófalu, Hoßuligeth, Balfeft, Felfeóla- | pugy, Alfo lapugy, Ohaba, Alfofalu, Ligrest in Hunyadien[si], nec non totales fimil[i]ter, et integras portiones pofsefsionarias, in Pofsefsionib[us] Perro, Posoga, Zelchowa, Phülepkeő, Baltha, Zpin, [Z]atina, item totales Portiones | prædiales, in prædiis Kofeft, Baftia, Grosannia, Waja, Zaka vocatis, in Orodien[si] Comit[a]tib[us] existentes habitas … (Itt elmondja Szalánczi László pártűtését és a Geszti Ferencznek adományozást.) memorato domino Stephano Josika ipfiusq[ue] hæredib[us], et posterita- | tibus utriusq[ue] fexüs univer[sis], illis verò deficientib[us] vel forte non existen[tibus], Generofis ac Egregiis Nicolao, Francifco, | Georgio, Ladiflao & Wolff[gango] Jofika, fratrib[us] ipfius carnalib[us], ipsorumq[ue] [hære]dib[us], et posteritatib[us] univer- | fis clementèr dan[das] donan[das] [et confe]ren[das] duximus... Datum Albae Juliæ, prima Augufti, Anno Domini Millesimo, Quingentefimo Nonagesimo quinto. (A gyulafehérvári káptalan 1635. máj. 21-iki másolata a br. Jósika-hitbiz. levéltárban.)^[VISSZA]
18. Az 1698-ik évi bárói diploma (l. alább) szintén utal erre, midőn a régi báróságot megújítja. V. ö. Emlékir. I. 19. l.^[VISSZA]
19. Szádeczky L., Báthory Zsigmondné, Mária Krisztierna. (Bpest 1883) 12. l.^[VISSZA]
20. Böhm L. Délmagyarország V. az u. n. Bánság tört. (Pest 1867) I. 258. l.^[VISSZA]
21. V. ö. Szerdahelyi Mihály énekével (Századok 1871) 257. kk. és «A törökökről» cz. hist. énekkel. (Kalazantinum v. évf.)^[VISSZA]
22. Veress E., Báthory Zs. és Bethlen G. viszonya az oppeln-ratibori herczegségekhez. Kol. 1897.^[VISSZA]
23. Hiuságára nézve jellemző az, a mit Kornis György 1592. márcz. 13-án írt Páduából Kornis Farkasnak: «Izente vala Josika István uram, hogy ő neki kedves dolgot cseleküdnénk, ha vélle elmennénk, és az uton az inasok tisztit subeálnók, mindenütt Ill[ustrissi]mus dominusnak hínuk, ugy megtisztölnűk; bizony dolgot irok Kegyelmednek, mint szolga kegyelmes urát szokta.» Veress: Matricula et acta Hung. in universitatibus Ital. stud. I. vol. (Bp. 1915) 243. l.^[VISSZA]
24. Jósika történeti szerepéről Istvánfi, ki ezen az országgyűlésen követként részt is vett, Szamosközy és Bethlen Farkas a részletekben egymástól eltérőleg írnak, legbővebben ez utóbbi foglalkozik vele. Az újabb történetírók közül l. Szilágyi S. Carillo Alfonz diplom. működ. s az Erdélyi Orsz. Eml. III., IV. kötetét (Bp. 1877-8.) kül. IV. 20-37. l. stb.^[VISSZA]
25. Az 1598. jun. 28-án kelt végrendelet 1839.- szept. 19-iki hiv. másolata megvan a br. Jósika-hitbiz. levéltárban. Álljon itt belőle maga a végrendelkezés: Látom sok irigyeim, sok gonosz akaroim miatt ártatlanul véletlen fogságban estem, bátor Lelkem esméreti, a’ Hazám és Fejedelmem ellen meg tett gonoszsággal nem vádol, és ha országunk törvénye szerént megh itéltetném szabadulásomat bizonyofsan remélleném: mindazáltal az elöttem most bizonytalan lévén, ezen jelen lévő kedves Feleségemmel Füzÿ Borbárahval együtt, mostan életbe lévő két gyermekeimre Sigmond és Gáborra nézve tettünk illyen meg változhatatlan Rendelést, u. m. Nemes Hunyad Vmgyében Branyickát, és az ahoz tartozo falukat, és az egész Joszágot acquiraltuk vala ugyan mi a’ fellyebb mult Efztendökben mind Fiu, mind Leány Ágra az akkori circ[um]stantiainkra nézve, de azok meg változván, most mint primus acquirensek regulazzuk ezen Branyickai acquisitiónkat általunk Isten kegyelméből a’ Josika familiában most lévő, és ezután következhető férjfiu ágra, olyan formán, hogy mig férjfiui ág lészen ‘a Josika familiában, addig ezen meg irt Joszágbol a’ Leány ág semmi részt ne vehessen, és még Leány negyedet is ne prændalhafson. Mely regulationknak erőt ad az, hogy a’ Branickai Joszágot midőn a Fejedelemtől impetraltuk, ezen Joszágért mi az Fejedelemnek tseréhben botsátottunk más Jo’sicha fiu ágra biratott Joszágot, melyből a’ Léányi negyed már régen ki ment volt az előtt. Hasonlo képpen Ns Thorda Vgÿben a’ Gerendi, és ahoz acquiralt portiobéli Joszágunkat akarjuk, hogy egyedül a’ fiu ágat illesse, a’ melly ha deficialna a’ Jo’sicha familiában illyenkor a’ Léány is belé mehessen. Taliter coram nobis Magnificus Dnus Cancellarius Baro Stephanus Jo’sicha, Magnifica item ejusdem Consors Barbara Füzy- vivæ vocis suæ oraculo retulerunt, harum nostrarum Vigore et Testimonio Literarum mediantibus. Datum Albae Juliae vigesima Junÿ Anno Domini Millesimo Quingentesimo Nonagesimo octavo.^[VISSZA]
26. «A Gerendi Dominiumnak cum appertinentiis deductioja az ahoz való levelekből, melyek találtattak Mlságos Báró Josika Dániel úr úr (!) eő nsga keze alatt a’ Kaptalanok felhányattatasai után» cz, kézirat a Jósika-hitbiz. lltárban.^[VISSZA]
27. U. o.^[VISSZA]
28. Az 1612 deczember 7-iki (Roskány-ra von.) s az 1612 október 16-iki («Fanacz»-ra von.) oklevelek a Jósika hitbiz. llt.^[VISSZA]
29. Szilágyi: Erdélyorsz. tört, II. 129. l. csak Sarmaságit említi. V. ö. Kővári: Erdély tört. IV 224. l. Turul 1900. 181. l. ^[VISSZA]
30. «Gerendi Dominium»- etc.^[VISSZA]
31. A Jósika-genealogiák rendszerint Zsigmondtól vezetik le a családfát, de a «Gerendi Dominium» cz. kézirat sz. «Meghal Jósika Sigmond absque solatio haeredum». Pesty F. is így javította ki a J.-geoealogiát «A Szörényi bánság» I. köt. 470 – I. l., de téved mikor azt mondja, hogy a család nemzedékrendében egyetlen Dániel sem fordul elő, l. pl. a bárói diplomát.^[VISSZA]
32. Nem czélunk itt a teljes genealogiát közölni, de megjegyezzük, hogy úgy a Kővárié (Erdély nev. csal.), mint a Nagy Iváné (Magyarorsz. csal. v. 357-9. l.) hézagos és hibás.^[VISSZA]
33. Vos Gabrielem, Emericum, Stephanum, et Danielem Jó’sika de dicta Branyitska tanquam aliquando etiam in majoribus vestris Baronis titulo quidem gaudentes, sed per injuriam temporum dignitate illa exutos … denuo in ordinem et consortium regni nostri Hungariae … haereditariorum Magnatum sive Liberorum Baronum rubra cera in litterarum suarum obsignatione utentium recipiendos, evehendos, aggregandos... consvetoque Baronum titulo donandos duximus … A Jósika hitbiz. lltárban levő más. után. U. o. van ennek a négy Jósikának a folyamodványa a Neoaquistica Ministerialis Commissiohoz, mely különösen a Bethlen Gábortól üldözött Jósika Gábornak III. Ferdinánd alatt teljesített 14 évi katonai szolgálatát is felemlíti; a kanczellárról azt írja, hogy az «fidem suam et promptitudinem erga Rudolphum Secundum gloriosae memoriae satis fuerat contestatus.» A hitbizományi levéltárban van egy 1698 február 4-ikén Karánsebesen kelt érdekes okirat, mely szerint az alispán 40-ed magával a szörénymegyei főbánságra Bercsényit, Jósika Gábor fiát, Jánost és Macskási Pétert «denominálja, specificálja, eligálja, adscribálja, adoptálja». A Jósika-czímerre von. l. a «Megjegyzések»-et a képekről. ^[VISSZA]
34. Historiája 438. l. – L. Jósika Gábor emlékezete. (Verses bucsuztató 1713-ból.) Tört. Lapok. I. 1874. 34. sz. 542-4. l. és U. o. 15. sz. 238-9. l. (A czímben tévesen említi a Torma Éva nevét.)^[VISSZA]
35. A Jósika-czímer. (16. l.) Siebmacher «Wappenbuch»-jából (IV. 15. Bd. 208. Taf. p. 275.) vétetett. A bárói czímer: Négyelt paizsban az osztóvonalak találkozási pontján arany korona; az első és negyedik vörös mezőben fejével befele fordított, körben hajlott farkába harapó koronás ezüst kígyó; a második és harmadik kék mezőben befelé fordult, ágaskodó ezüst oroszlán mellső lábaiban maga előtt gyökerestől kitépett zöld lombos fát tart; sisak nincs, bárói korona. (M. Nemz. Zsebk. I. 351. l. Kempelen B. M. nemes családok, V. 185. l.)^[VISSZA]
36. Báró Jósika János arczképe. (17. l.) Ehrenreich metszete Bernát festménye után. A Szépművészeti Múzeum arczképgyüjteményének 2355. sz. példányáról.^[VISSZA]
37. Báró Jósika Imre. (19. l.). 8. Bornemisza Anna Mária leánykori arczképe. (21. l.) Mindkettő eredeti fölvétel a szurduki Jósika-kastélyban őrzött olajfestményről.^[VISSZA]
38. L. Az Irod. Közl. 1908. évf. 81-95. l. a Hellebranttól közölt verses halotti bucsuztatót (Kol. 1726.). Apor, Metaph. 278. l. Verses művei I. 104, 179, l. II. 86, 535. l.^[VISSZA]
39. Ezt az ágat szurduki ágnak szeretik nevezni, Jósika Miklós sz. (Emlékir. r. 22. l.), helyesebb lenne az ófenesi ág elnevezés; a branyicskai és várfalvi (tévesen váraljait ír) elnevezést sem helyesli. A magyar nemzetségi zsebkönyv a Gábor vagy «conservativ» Jósikák ágát idősebb, az Imréét ifjabb ágazatnak nevezi két alosztálylyal, u. m. a költő és Pál (1819-1861) családfájával. (I. köt. Bpt. 1888. 351. kk.) A karánsebesi Jósikákat l. Pesty id. m.^[VISSZA]
40. Emlékir. I. 24. A hitbiz. lltárban számos oklevélben s gazdasági jegyzetben szerepel. Egy 1724 május 6-ikán kelt okirat szerint Jósika Mózes «filius quondam Stephani Josika de Branicska ex nobili olim foeminâ Annâ tunc consorte sua, filia vero egregii quondam Stephani filii egregii pridem Georgii Szalánczi de Szent Thamas suscepti et progeniti …» Nagy Iván és az Emlékirat (I. 24.) tévesen nevezik Katá-nak.^[VISSZA]
41. Az 1758 augusztus 31-ikén kelt kinevezési okirat sz. «eximiarum praeterea ipsius etiam Baronis Emerci Josika animi dotum, fideliumque Nobis per aliquot annos in statu militari praestitorum servitiorum benignam habentes rationem, eundem Baronem Emericum Josica ad officium Tabulae nostrae Regiae in Transylvania Judiciariae supernumerarii assessoratus secundae classis … benigne nominandum … duximus». (A Jósika-hitbiz. levéltárban.)^[VISSZA]
42. Emlékir. I. 24-25. l.^[VISSZA]
43. A Jósika Miklós családfáját l. e mű végén.^[VISSZA]
44. A kolozsvári piarista gymn. «LIBER Continens Nomina, et Historias Convictorum Claudiopoli Anno 1: 7: 0: 3:» cz. kéziratában, rendesen a «Convictores Iae Mensae» közt fordul elő a neve. A kéziratot Rietly K. igazgató úr szívességéből használtuk. Emlékir. I. 100-1. l.^[VISSZA]
45. 1777 július 15-én Nagyszebenből nagyanyjához gr. Bethlen Miklósné, szül. gr. Csáky Katalinhoz írt német levele a Jósika-Albumban 83.^[VISSZA]
46. Az érdekes contradictionalis okirat a br. Jósika-hitbiz. lltárban.^[VISSZA]
47. Tiz évig és négy hónapig. A férj gyászjelentésében hibásan áll 8 év. V. ö. Emlékir. l. 13, 30.^[VISSZA]
48. Keresztszülei br. Kemény Farkas és Torma Éva grófnő voltak. Azt a téves adatot, hogy 1796-ban született volna, már írónk megczáfolta, de kétségtelen bizonyíték ellene keresztlevele. V. ö. Szaák L. B. Jósika M. élete és m. (Bp. 1891. 2., 361. l.)^[VISSZA]
49. Valószinűen ezt a házat azon a telken emelték, melyet szántófölddel, kaszálóréttel és szőlővel együtt 1715 november 6-án vett meg Zalányi Sámuel Dobay Pétertől és nejétől s úgy a mint vette t. i. száz forintért 1717 április 25-én átadta Jósika Imrének. A szerződés szerint: eladja «Nemes Thorda vármegyében Torda városában a Piaczutczában napkelet felől való szeren, egyfelől Nemzetes Szaniszló Sigmond Uram, más felöl Nemes Székely István Uramé kő Kegyelmek házörökségek felé, kőházokat az utcza felől való első részen feleudvarával hozzátartozandó szántó földeivel, kaszáló rétjeivel és ugyan az tordai határban Aranyos Mál nevű szőlőhegyben levő puszta szőlőjökkel együtt …» (br. Jósika-hitbiz. lltárban.) ^[VISSZA]
50. Emlékir. I. 22. 11. 54.^[VISSZA]
51. U. o. II. 5. és id. Jósika M. végrendeletében. Most Magyar-Fenes. V. ö. Egy magyar család stb. I. 3. kiad. (1897) 98. l. ^[VISSZA]
52. Végrendelet.^[VISSZA]
53. U. o.^[VISSZA]
54. Emlékir. I. 145-6, 148. Ha mégis ellátogatott, rendesen «Domine Benkő, beütött a mennykő» szavakkal köszöntött be.^[VISSZA]
55. Emlékir. II. 7. V. ö. Végrendelet. Márki S. II. Rákóczi F. I. köt. 468. l. Kádár J. Szolnok-Doboka vármegye mon. V. köt. (Deés 1903) 519-20. l.^[VISSZA]
56. Emlékir, II. 6.^[VISSZA]
57. Férje 1792 május 21-én Mihálczfalván kelt levelében: «Az Feleségem csókolja Nagyságod kezeit s ugyan betegen fekszik.» (Br. Jósika hitbiz. lltár.)^[VISSZA]
58. L. a Gyászjelentést.^[VISSZA]
59. Közöljük itt a gyászjelentést, mely életrajzi értékkel bir, eltérve a mostani chablonos gyászlapoktól. «OH melly fzomorú foglalatofságra véfzem kezemben iró tollamat! de a közönséges fzokás, és azon reménység, hogy fzomorú efetemet máfoknak panafzólván, az által keferüségemben némünémü enyhüléft nyerhetek, kénfzerit olly fájdalmamnak ki-jelentésére, mellynek nagyságát ha minden képzelhetné, bizonyofon ollyanra nem találnék, ki abban réfzt nem venne. Mi is lehet annál kefervefebb, mint egy ollyan meg-válás, a’ millyent forfom véllem éreztet? Két egymáshoz hív barát, tsak ha kevés napokra-is egymáftol el-válik, melly nagy búba kerül, kiki vélheti, a’ ki tud jó barát lenni. Hát még az örökös meg-válás mi kinos következéft nem vonfzhat maga után? Nagy értelmü fzó: Jó barát! ’s ezen a’ meg-romlott világon ritka dolog. Én voltam ollyan fzerencsés, a’ki ditsekedhettem egy jó barátnál többel, a’ töllem meg-vált, nemtfak Feleségem, hanem igaz barátom is lévén, örömeimben réfzt vévö, kedvetlenségeimben vigafztalom, minden kedvét, minden igyekezetét kedvem’ keresésére, öt apró gyermekeinknek apolgatáfokra, azoknak jól neveléfekre, az házi bajoknak leg-jobb renddel, ‘s móddal való igazgatáfokra forditván. Maga kedveltetéfe nem tfak engem hoditott-el, de minden Felebaráttyit-is, úgyannyira, hogy egy fem vólna ollyan a’ ki ismérvén ne betsülte vólna. A’ Közönséges társaságban fzelid, nagyobbhoz és kifsebbhez magát nyájofon alkalmaztató. Egy fzóval: egy tökélletes Afzfzony. Illyen vólt az a’ társ Gróff SZÁRHEGYI LÁZÁR ELEONORA, a’kitől meg-fofztott az emberiségnek pufztitója a’ kegyetlen halál, midön véle tfak tíz efztendöket, és négy hólnapokat óllyan bóldogul el-töltöttem vóllna, hogy azok tfak annyi fzerentsés napoknak tettzenének, ha közben közben jövő nyavalyái bóldogságomat meg-nem zavarták vólna. Ezen jó Afzfzony az egéfséggel kevefet ditfekedhetett, kivált négy efztendöktöl fogva, a’benne lappangó fzáraztó nyavallya, lafsanként érelte, óránként gyengülö teftét az el-hervadáfra. Két hólnapok előtt ágyban ejtvén, ezen moft el-tölt Szent-Mihály Havának 29-dik napján: életének 28-dik esztendejében dél-után négy és öt óra között Megyes-falván az Édes Annya lakó jofzágában (minekutánna az illendő fzentségekkel való éléfsel, Teremtöjéhez vezetö virtufsaival már el-kéfzitett úttyát egéfz bizodalmofsá tette vólna,) meg-fzünt lenni! Oda vagyon már, ‘s Maros-Vásárhellyen a’ Tifztelendő fzorofsabb renden lévő Szent Ferentz Fiainál levö temetkezö bóltban várja bóldog fel-támadásának óráját. El-hagyott engemet, három Fiu és két léány árváit, febeimnek mint annyi újjitóit, midön látom az utánna esdeklö két nagyóbbnak firását, ha tekintem az három kifsebbnek olly fzorgalmatos és igaz Anya el-vefztéséböl réájok háromolható hijánofságokat. El-hagyta ötet egy formán és ahoz hafonlithatatlanul fzeretö édes Annyát, Méltóságos Tsitso-Kereszturi TORMA ÉVA Afzfzonyt, Gróff Szárhegyi Néhai LÁZÁR ANTAL Ur Özvegyét, és Anyoffát, Káfzoni L. Bároniffa BORNEMISZA ANNA MARIA Afzfzonyt Méltóságos Brányitskai Néhai L. Báró JO’SIKA IMRE Ur Özvegyét. Mindhárman kéfzek lettünk vólna életét a’ magunkéval fel-váltani, de a’ nagy Felségnek akarattya ellen nem rugodozhatunk, réánk mért bánatokkal kivánnya értésünkre adni, hogy bóldogabb tartományban várhattyuk az állandó bóldogságot. Azért irgalmafságára bízom életemet, ‘s öt gyermekeimnek pállya-futáfokat: ő az árváknak közönséges Attyok, hifzem hogy fzentséges kezeit róllok el-nem véfzi. Ezen benne való bizodalmom az egy vigafztaláfom! Mellyet midőn sérelmes fzível jelentek [Nagytságodnak] egyfzersmind egyenes indulattal kivánom-is: örizze és óltalmazza az Ur ISTEN [Nagytságodat, és fzerelmefseit minden hafonló és másféle kedvetlenségektöl, és vagyok állandóúl [Nagytságos Aszfzony Néném Nagytságodnak] [Bilak 10k Octobris 799.] méllyen meg-keferedett alázatos Szólgája. [engedelmes Attyafia] B. Josika Miklós m[anu]p[ro]pria.» Az Erd. Múzeumban őrzött példány a férj aláírásával van ellátva s gróf Gyulai Józsefnénak van czímezve. Megszólítása: «Méltóságos Groffné Nagyságos Aszszonyam Néném!» A zárójelbe tett szavak mind kézzel vannak beírva a nyomtatványba.^[VISSZA]
60. Emlékir. I. 32.^[VISSZA]
61. Nevét nem árulja el, csak W …-nek írja Emlékir. I. 35.^[VISSZA]
62. U. o. 63.^[VISSZA]
63. Emlékir. I. 61-2.^[VISSZA]
64. Ez utóbbit Jósika Emlékiratában nem említi, de Kállay Leóhoz írt leveleiben többször van szó róla, ebből tudjuk, hogy különösen Kállay Leóval nem tudott megférni. Emlékir. I. 66.^[VISSZA]
65. Emlékir. I. 57. ^[VISSZA]
66. U. o. I. 36.^[VISSZA]
67. U. o. II. 29. A műlovaglás főbb figurái ma is megvannak a szurduki kastélyban berámázott fali képekben.^[VISSZA]
68. U. o. I. 57.^[VISSZA]
69. U. o. I. 55-56. l. ^[VISSZA]
70. U. o. I. 34-35.^[VISSZA]
71. A testvérek rajzában az Emlékiratot követjük. I. 40, kk. 49. kk. Érdekes egybevetni a Jósika végrendeletében levő jellemzéssel és «A csehek» Nankelreuternéjával.^[VISSZA]
72. Emlékir. I. 51.^[VISSZA]
73. Idősb báró Jósika Miklósné (33. l.) a báró Jósika Sámuel szurduki kastélyában őrzött eredeti olajfestmény után.^[VISSZA]
74. Az idősb Lázár József aláírásával ellátott gyászjelentés az Erd. Muzeum gyűjteményében. Kelte: Medgyesfalván Szent Jakab Havának 27-dik Napján 1801. Közöljük belőle a következő életrajzi vonatkozású részletet: «Setét Homállyba borittá a’ Felséges Ur Iften az én életemnek eddig elöttem fénylett valóságos Vezér Csillagát, és abban való hányattatáfomnak bölts Kormányozóját, midőn drága emlékezetü édes Afzfzony Anyámat Néhai Szárhegyi Groff Lázár Antal Ur Özvegyét Csicso Kerefzturi TORMA ÉVA Afzfzony ö Nagyságát, ‘a moftan follyó efztendöben ezen Hólnapnak 27-kén délelötti 10 órakor, minekutánna Kerefztényi Valláfunknak az Örökkévalóság úttyára kéfzittö Szentségeiben réfzesült vólna, hat Hólnapokig tartott fullyos Nyavallyája által okozott fzenvedéfei után a’ mindenkor egyenlő, ritka, ‘s különös, jó, igaz Anyai példaadássokkal folytatott gyáfzos és igen terhes Özvegységének 26-dik efztendejében, ez Arnyék Világból, hogy érdemeinek Jutalmát venné, a’ Halhatatlanság Orfzágába által költöztette.» Torma Éva számos gazdasági levele az Erdélyi N. Muzeum Jósika-levéltárában, mely főleg Fenesre vonatkozó gazdasági stb. számadásokat, okiratokat foglal magában.^[VISSZA]
75. Báró Jósika Samu gyermekkori arczképe. (33. l.) Eredeti felvétel a szurduki Jósika-kastélyban őrzött olajfestményről.^[VISSZA]
76. Jósika M. levele Szurduk. 1833 szept. 25. Kállay Leóhoz. (br. Jósika-hitb. llt.)^[VISSZA]
77. Fia leírása Emlékir. I, 97-98.^[VISSZA]
78. Legalább ennek nyomát nem találtam, a hitbiz. levéltárban van egy nevére szóló királyi meghívó az 1794 november 14-iki országgyülésre.^[VISSZA]
79. Emlékir. l. 12.^[VISSZA]
80. Érdekes feljegyzés van az ez időbeli mulatozásról a kolozsvári piarista-rendház Naplójában, a «Historia domus»-ban.^[VISSZA]
81. Emlékir. I. 137.^[VISSZA]
82. U. o. 97.^[VISSZA]
83. Gróf Bánffy Györgyné arczképe. (36. l.) Eredeti felvétel a szurduki Jósika-kastélyban őrzött olajfestményről. A kép felírása: G. Bánfy Györgyné | G. Palm Josefa | 1795.^[VISSZA]
84. U. o. 87.^[VISSZA]
85. Emlékir. 87.^[VISSZA]
86. Fortini Károly névaláírása. (37. l.) Az a kolozsvári piarista főgymnasiumi könyvtárban őrzött «Informationes de Scholastica Juventute in Lyceo Claudiopolitanae frequentante … Semestri Altero Anni 1804/5 confectae» czímü kézirati kötetből vétetett. Olv. Car.[olus] Fortini mp. | J[uris] n: [aturalis] p: [ublici] u: [ngarici] g: [eneralis] et | civ[ilis] Prof[essor] quoad studia. ^[VISSZA]
87. Egy magyar család stb. I köt. 3. kiad. 97. l.^[VISSZA]
88. Az Erd. Muzeum gyüjteményében kétféle gyászjelentése van, egyik b. Jósika Miklós névaláírásával: A’ meg-engefztelhetetlen halál, melly az alkotás fzépségit el-enyéfzteti, a Terméfzet rendeit fel-zavarja, a’ leg-fzentebb fzentségeknek köteleit el-fzaggattya, és a’ leg-fzebb érzékenyfégü indúlatoknak költsönös érezhetöit a’ firba temeti: Ezen pufztitó halál igen fulyos tsapáft erefztett fzívemre, a’ midön Néhai édes Anyámat Branyitskai Báró JOSIKA IMRÉNÉT, fzületett Káfzoni BORNEMISZA ANNA MÁRIÁT ő Nagyságát a’ fólyó efztendő böjt elö havának hatodik napján Szurdoki házában három hetekig tartó fulyos nyavalyája után, példáfon folytatott életének 60-dik esztendejében az örökké valóságba által tette. Mentöl méltóbb tifzteletet, igazabb fzeretetet érdemlö édes Anyát vefztettem-el benne, annál fájdalmafabb keferüfég martzangolya fzívemet, mellyet kedves hiv tárfamnak élete virágjában karjaim közül való ki-ragadtatáfa, azonkivül-is a’ búnak epefztésével terhelvén, moft a’midön a’ keresztyéni, és felebaráti fzeretetnek gyakorlásában olly példáfon foglalatoskodó édes Anyámban a’ fiui fzeretetnek, tifzteletnek örömei ketsegtettek, akkor; ó fájdalom! örökre elenyéfzék az, a’ ki lételemnek fövebb öröme vólt; nints-is a’ mi ilyetén fulyos tsapásnak, illy keservet okozó vefzteségemnek epefztéfeit türhetövé tenné tsak a’ Vallás fzentsége, és a’ meg-máfólhatatlan Mennyei végezés, – E’ légyen tehát epett fzívemnek enyhitéfe. Azon Mennyei felség pedig, a’ki az Alkotásnak megmáfolhatatlan törvényeket fzabott a’ [Méltoságos Báró] Urat, … … ily sulyos tsapáfoknak terheitöl hogy meg-mentse a’ midön kivánnám vagyok [a’ Mltsgs’ Báró Ur[nak] meg-fzomorodott alázatos fzolgája Kolosvár | 15k Marty 803. B. Josika Miklos,] a külczím: Méltoságos L. Báró, és Jánosi Abbás’ All-Torjai Apor Joseff Urnak, alázatoson és ßomoruán Kolosvár. A másik gyászkeretes jelentés, aláírás nélkül: SZOMORU JELENTÉS! Méltóságos Káfzoni L. Báró Bornemifza ANNA MÁRIA! Néhai Méltóságos Branyitskai L. B. JOSIKA IMBRE Urnak vólt Özvegye! Minekutánna gondos özvegységében 26 Efztendöket Méltóságos Uri Házának, ugy-mint egygyetlen egy kedves Fiának, nevendék öt árva Onokáinak gyönyörüségére, boldogitására; M. Uri Véreinek, Barátinak fzép difzére, édes örömére; ügyefogyott embertárfainak gyámolitására élt; életének 60-dik efztendeit töltvén, 1803-dik efztendöben, Februarius 6-ikán éjjeli 11 órakor; a’ felvett Szentségeknek eröfségében, példás kerefztény életének jutalmára, az örök bóldogságban által költöztetett. Kinek-is meg-hűlt Tetemei ezen Hólnap 15-dikén reggeli 9-órakor a’ Piatzi Nagy Templomban tartandó fzokott Requiem, és Predikátio után mindgyárt a’ TT. PP. Minoriták belsö-Középuttzai Templomának sir-Bóltyába Édes Annyának néhai Nagy Méltóságú Kerefztfzegi Groff Csáki Katalinnak Hamvai mellé, végképpen fognak eltétetni: mellyekre hogy a’ Méltóságok ugy, mint minden más érdemes renden lévök utóljára meg-jelenni méltóztassanak, ne terheltefsenek, igen fzomorúán kérettetnek.^[VISSZA]
89. Emlékir. I. 33.^[VISSZA]
90. A «Historia Domus Clericorum … Scholarum Piarum Claudiopolitanae ab anno 1776 [ad u. 1841] ingressus Ordinis in hanc Civitatem» cz. kézirat 58. l. Az érdekes napló a szorosan iskolai eseményeken kívül a korabeli erdélyi, sőt világtörténeti eseményekre, királylátogatásra, továbbá áttérésekre, időjárásra stb, is kiterjeszkedik.^[VISSZA]
91. Neve Guul, Guúl, Gull és Gúll alakban fordul elő. Jósika a philologia tanárának mondja, a «Historia Domus»-ban több éven át mindig a «Professor historiae universalis» van neve után, de az 1810. évi «Familiae clericorum reg. Schol. Piar.» Professor Historiae Universalis, et Philologiaen-t, tehát mindkettőt említi. Salzbauer J. A kolozsvári kegyes tanítórendi társház... tört. 16-7. l. Az 1814/5-ben az I. philos. év hallgatóinak az első félévben tartott előadások vizsgálati áttekintésében (Synopsis praelectionum de auxiliis historiae universalis) az I. rész Philologia, a II. Auxilia necessaria. Érdekes egybevetni az 1807/8-ik évi «Classificatio»-val (u. a. mint az Informatio), s melyben még a Vallástudomány is tantárgyként szerepel a phil. cursuson.^[VISSZA]
92. A Hist. Domus sz. 1821. Die 29a Septembris advenere mutationes. R. P. Rector, et Assistens Joannes Bapt. Guul Vaczium pro spirituali, ut ipse sibi expetierat... Annus schol. 1821-2. Die 6a Novembris discessit Claudiopoli R. P. Rector emeritus, et Assistens Provincialis Joannes Guul ad locum suae mansionis, postquam per septennium, difficillimis temporibus Domum hanc ita moderatus fuisset, ut et solliciti paterfamilias mensuram, et accurati superioris religiosi munus perfecte expleverit. Dignus proinde, cujus frequenter meminerimus, et cui felicem, diuturnamque vitam grati apprecemur.»^[VISSZA]
93. Erdélyi K. A kolozsvári r. kath. főgymn. tört. (Az 1897/8. tanévi értesítőben) 95-7., 115. l.^[VISSZA]
94. Erdélyi id. m. 92. l. ^[VISSZA]
95. Emlékir. I. 141. l.^[VISSZA]
96. Emlékir. 132. l.^[VISSZA]
97. Jósika convictor tanulótársai közül két servitor Csató Antal és Kováts János említtetik valószínűen Csató volt ez az inas, kit Jósika 25, de a névsor csak 17 évesnek mond.^[VISSZA]
98. Azt hiszszük, hogy a jezsuiták által megállapított «Ordo Convictoribus observanda Humanistis»-t követte a Convictus a piaristák kormányzása idejében is. A szabályzatot közli Erdélyi K. id. m. 49-52. l.^[VISSZA]
99. A «Historia Domus» 61. lapján a convictusi díj is említtetik: «Propter increscens rerum omnium pretium, non solum alumnatus novem vacantes permissi sunt; sed etiam a convictoribus solventibus, amplius quam antehac, peti coeptum. A convictoribus scilicet ad primam mensam manducantibus 180 Rh. floreni a secundae mens(a)e convictoribus autem floreni 90.» – Az 1810/1. iskolai évről viszont ez az érdekes bejegyzés van (105. l.): «Anno hoc victus, cubile, calefactio, et candelae unius Heruli et eins famuli constabat 615 fl. in Convictu Nobilium. Nemini videbitur; hoc multum, qui sciat, pretium omnium rerum continenter creuisse. En quaedam exempla: Tritici puri modius, sive vica mense Martio fuit 9 f. 30 X. Tritici mixti vica mense eodem = 7 f. 20 X. Carnis bobulae pondo primum erat 18 xr. mox 20 mense Martio coepit esse 30 xri. Butiri vel Adipis cupa M. Februario erat 7 fl. tantidem mense eodem fuit Meleagris. Anser M. Martio vendebatur 9 florenis. Gallina I f. 30 X. unum ovum fuit iam 5, iam 6, iam 7, iam etiam 8 flris. stb.^[VISSZA]
100. Emlékir. I. 133.^[VISSZA]
101. Emlékir, I. 101. A «Historia Domus» (65. l.) érdekesen adja elő báró Bánfi József katholizálásában pater Gull szerepét, mikor az Petky János és Kemény Anna leányát Petky Antoniát feleségül akarta venni s nyiltan nem mert áttérni a rokonok miatt; Bánfi korai halála u. o. 71. l.^[VISSZA]
102. A «Norma regia pro scholis magni princ. Transilvaniae M. DCC. LXXXI. (Cib.) p. 50. nationalis, vernacula s. normalis iskolának nevezi. Hároméves tanfolyam volt.^[VISSZA]
103. A Norma Regia 56-57. l. a görög nyelv elemeit is már az alsó gramm. osztályban megköveteli, de a kolozsvári kir. lyceumban a «Materia tentaminis literarii quod... primae grammatices classis adolescentes subierunt» sem az 1804., sem az 1805. évről (Sem. II., Sem. I.) nem említi. L. a piarista főgymn. könyvtárában.^[VISSZA]
104. T. i. az első félévben. Ez a szám később is alig változik valamit: a második félévben 45, harmadik gramm. osztályban I., II. semester 41.^[VISSZA]
105. Mintha javítva volna 1-ből, de a második félévben világosan «Eminens zus» van. V. ö. Emlékir. I. 135.^[VISSZA]
106. Iæ [t. i. classis] Cum Nota Emin.[entiae].^[VISSZA]
107. A nyelvek tanítását a tanítási tervezet (Synopsis Systematis generalis Scholarum publicarum M. Princ. Transsylv.) így okolja meg, illetőleg szellemét így akarja megszabni: «Lingvae docendae sunt apud nos, Hungarica, Latina, Graeca. Hungarica ut praecipua Nationalis lingva sub corona Hungarica, Latina communi Europae fato literatis necessaria, cumprimis apud nos. Graeca ad solidiorem literaturam tendentibus. Germanica in Scholis Nationis Hungaricae, et Siculicae, erit studium extraordinarium. In scholis Evangelicis Civitatum Saxonicarum Hungarica quoque instar extraordinarii studii tradenda.»^[VISSZA]
108. Tájékoztatásul álljon itt egy félév (I. hum. osztály 2. félévének) tananyaga: ORDO STUDIORUM. Doctrina Christiana. Est de Sacramento Poenitentiae, Extremae Unctionis Ordinis, et Matrimonii. Intitutio lingvae latinae. De Amplificatione Metrica, Locis Rhetoricis, Tropis, Figuris, Amplificatione Oratoria, Narratione, et Chria. Explanatio auctorum, classicorum. I. Publii Virgilii Maronis Aeneidos Liber Secundus. II. Horatii Flacci Lib. I. Oda 1-ma 2-da 22-da 24-da. Lib. II. 10-ma 14-ta, III. Marci Tulli [így] Ciceronis Oratio pro Marco Marcello, ad Regulas Lingvae revocata. Ritus Romanorum. De Diis, eorum Cultu, et Ministris, de Locis Sacris, Modo, Tempore, et Ludis Sacrificiorum; de Militum Delectu, Ordinibus, Armis, Acie, et Disciplina Militari; de Vestitu, Ratione Conviviorum, Pecunia, Nuptiis, et Ritu Funerum. Geographia. De Veteri, Novaque Germania in Genere. Historia. De Ditionibus Auguftae Domus Auftriacae haereditaria. Arithmetica. De regula Societatis, Alligationis, Permutationis, Calculi Cenfuum, et de variis Calculandi generibus in re Oeconomica occurrentibus. In correctis denique Exercitiis hoc Semestri conscriptis Specimen Ortho, et Calligraphiae, Latinae, Hungaricae, et Germanicae exhibetur. (Materia Tentaminis Litterarii quod illust. nobiles, ac ingenui primae humanitatis classis adolescentes Claudiopoli subierunt Semestri Altero Anni MDCCCVII. Claudiopoli. Typis Martini Hochmeister.) A köv. oldalon 27 tanuló névsora.^[VISSZA]
109. A Synopsis sz. Regulae Grammaticae paucissimae, clarissimaeque sint, neque in institutione solae praemittantur, sed usu, et exercitio, exemplisque lingvae, praesertim latinae, studium inchoetur, advertendo ex occasione ad regulas. Adhibitis rite exemplis institutio lingvarum non erit arrida, et exsucca, sed rerum cum idiomatibus, idearum cum vocabulis copulatio erit perpetua.^[VISSZA]
110. U. o. Omnes ignotae juventuti lingvae doceantur vehiculo lingvae maternae. In suprema tamen Grammatices classe latina et graeca latinis praeceptis tradatur.^[VISSZA]
111. Csabi József névaláírása. (76. l.) 25. Gull János névaláírása ugyanonnan vétetett. Olvasása: P.[ater] Josephus Cal.[asantius] Csabi mp. Pro[essor) 2e Cl.[assis] Gram.[maticae.] Olv.: Johannes Gúll Prof.[essorl Hift[oriae]. mp. [Az 1803/4-ik évi «Informationes» I. semesteréből.]^[VISSZA]
112. Emlékiratában nem szól erről, egy helyen azt mondja, hogy hét évig volt a convictusban Gull nevelője. I. 58. A «Liber Convictorum»-ban 1804/5, 1805/6-ban szerepel Syntcaxista gyanánt. L. 32. jegyzetet.^[VISSZA]
113. Synopsis Cap. VI. Argumenta institutionis pro scholis aestheticis elementaribus.^[VISSZA]
114. A «Materia tentaminis», a «Norma regia» (62 kk) és Synopsis alapján. A «Normá»-ban megkövetelt görögöt a «Materia tentaminis» ez évben nem említi. Ugyanott a gyorsírás is szerepel.^[VISSZA]
115. Norma regia 67. l.^[VISSZA]
116. A Névkönyvben ez évben Dani Zs. nevét nem írta ugyan alá, de a lajstrom írását összevetve ugyanezen II. hum. osztály megelőző évbeli Névkönyvének írásával, ebből megállapitható, hogy a második osztály tanára D. Zs. volt.^[VISSZA]
117. Emlékir. I. 135. Később (1809/10) Jósika testvérei, Imre és Samu szintén egy Haller gróffal kerülnek együvé a III. gramm. osztályban.^[VISSZA]
118. U. o. 136. Erre a füzetre nem tudtunk ráakadni.^[VISSZA]
119. Jósika (Emlékir. I. 118-119. l.) azt mondja, hogy tízéves korában írta, de az «Emlékirat» időmeghatározása sokszor pontatlan s láttuk, hogy Jósika Hallerrel csak a humanista tanfolyamon kerül egy osztályba.^[VISSZA]
120. Salzbauer J. A kolozsvári kegyestanítórendi társház r. kath. főisk. tört. (Kol. 1877.) 26-7. 1 és az 1814/5. évi «Informationes de stud. juventute Lycei Regii Claud. 1815. Sem. I. II.» alapján.^[VISSZA]
121. A Synopsis System. gen. cap. VIII. §. 2. három évre így osztotta be a tananyagot: Magasabb aesthetika és magyar irodalom, oklevéltan, nummismatika és pecséttan, tiszta és alkalmazott felsőbb mennyiségtan, földmérők, építészek és vízmérnökök, a felsőbb fizika és pedagógika leendő tanárok képzésére. A filozófia és a többi tanfolyamok számára szabad Collegium volt a természetrajz, különösen a hazai ásványtan, vegytannal és bányászatra való előkészítéssel; továbbá növénytan és gyakorlati mechanika.^[VISSZA]
122. Toldy: Magyar költők élete II. köt. 349.- l. A kolozsvári lyceum azon évi filoz. cursusának leczkerendjéhez s hallgatói névsorához, melyben Jósika végezte azt, nem juthattunk hozzá. Helyette más évi kimutatásokat használtunk az 1803/4, 1804/5, 1805/6. évekből («Informationes de stud. Juventute R. Lycei Claudiopolitani»). V. ö. Salzbauer J. A kolozsvári kegyestanítórendi társház és róm. kath. főisk. évszáz. tört. vázlata. (Kol, 1877.) 20., 21., 29, l., a tanárokról 47-8. l. Az 1810. évi «Familiae clericorum reguiarium schol, piarum prov. Hvng. et Transs. pro a. M. DCCCX. a kolozsvári ház 20 tagját sorolja föl: R. P. Joannes Nep. Horvátovits Rector Domus, Regens Convictus Theresiani. P. Adolphus Gegő Vice-Rector in novo Collegio, Spiritualis, AA. LL. et Philos. Doctor. P. Joannes Gúll Vice-Reetor in Convictu Theresiano, Professor Historiae Universalis, et Philologiae. P. Joannes Nep. Jeszenovszky Subregens in Convictu Theresiano, Professor Architecturac in suo Museo. P. Alexander Éltes Regens Seminarii S. Josephi. P. Emericus Koros Profes. Logicae, Metaphysicae et Ethicae, Supplens Exhortatoris Philosophorum, et Juristarum. P. Ernestus Ernszt Director Scholarum Normal. P. Josephus Horváth AA. LL. et Philosophiae Doctor, Profes. Physicae Theoreticae, et Experimentalis. P. Franciscus Sales. Szolcsányi Profes. II. Human. et Exhortator Humanistarum. P. Josephus Faisz Profes. I. Human. et Exhortator Humanistarum. P. Leopoldus Cserbay Subregens in Seminario. P. Leonardus Sveday Exhortator Academicus, et Professor Doctrinae Religionis in Lyceo Regio. P. Lazarus Buzna Subregens in Convictu Theresiano. P. Alexander Letavay Professor Matheseos purae et adplicatae. R. Joannes Nep, Elekes Subregens in Seminario. P. Constantinus Jugovits Profes. III. Grammal. Catecheta. P. Bartholomaeus Tótth Profes II. Grammat. Catecheta. Cl. Casparus Zelneky Studens Philos. in annum II. Cl. Josephus Cal. Gruber Studens Fhilos. in annum. I. Cl. Aloysius Bálvány Profes. I. Gram. Catech. Jósika a kolozsvári jeles piarista tanítók közül említi Gullt, Gegő Adolfot, Koros Imrét, Horváth Józsefet s a világiak közül Fortini Károly jogtanárt s Moger Károlyt († 1807. márcz.) a vegytan tanárát, Gull jó barátját s az ő «igen kegyes jó urát», de nem mondja meg, melyiknek volt hallgatója. Az Erdélyi Károly többször id. monográfiájában a források közt említett «Liber contiraens nomina et historias Convictorum Claudiopoli ab anno 1703» cz. kéziratban Jósika nevét az 1803/4-ik isk. évben találjuk először a «Convictores solventes ad primam mensam cum 130 Rf [ore]nis» felírású rovatban: L. B. Nicolans Jozsika (!)Grammatista. (össz. 16-an vannak); 1804/5 (180 Rf.): L. B. Nicolaus Jozsika Syntaxista; 1805/6 Egykorú betoldás: L. B. Nicolaus Jozsika Syntaxista; 1806/7: N. J. Poeta; 1807/8: IV. J. Rhetor; 1808/9 L. B. Josika Nicolaus Log[icus.] (= Annus I. philosophiae); 1809/10: L. B. Josika Nicolaus Physic.[us.]; 1810/1: beírva, de kihúzva: L. B. Josika Nicolaus Jurist. an. I.^[VISSZA]
123. 27. Idősb báró Jósika Miklós névaláírása. (52. l.) Bornemisza Anna Máriának az Erdélyi Nemzeti Muzeumban őrzött gyászjelentéséből vétetett. Olv. B[áró] Jósika Miklós mp.^[VISSZA]