Et in terra Hungarjce*

Nota Christus kj uagi nap es uilagi

Diczosegh menjben Istennek,
Bekesegh feoldon embernek,
Io akaratu hiueknek,
Kik Istennek eöruendeznek.
Teged menney kiraliunk,
Kit szent Attianknak kjaltunk,
Tisztelunk, aldunk, imadunk,
Es neked halakot adunk.
Te uilaginak aldozattia,
Attiank kuldotte magizattia,
Isten artatlan barannya,
Diczoseghnek szep kjrallya,
Vegied mü keoniorgessunkot,
Kj el teörlöd büneinket,
Tarcz megh tisztan eletünköt,
Es add megh vduossegünkot.
Mert te uagi szent czak egiedül,
Ki ü lsz attiad iobia felol,
Te uagi eörök szegedelmul
Vr az magos egen felliulj.
Diczosegh az szent attianak,
Es az eo egj szent fianak,
Hiuek uigaztaloianak,
Egienlo szent haromsagjnak.

2 K földi-népeknek, 4 M K Istenben 5 M K Teged meg valto 7 M Az imadunk szó hiányzik. 9–16 K Hiányzik. 10 M Atianknak küldöt 12 PA kjrall M nag kiralia 15 M tiszta 17 PA Mert czak te uagi egiedul A másoló a czak szó fölé egy 2-es számjegyet, a te uagi szavak fölé egy 1-es számjegyet írt. M K Mert tevag szent czak egedül 18 PA vulsz M ulsz K ülsz [… ] jobja körül. 19 M K vegetlenül 21–24 K Hiányzik; helyette a következő két vsz.: Te vagy az Isten báránya, Ki büneinket el-hánnya Lelkünk váltsága, arannya, Mely életünket kivánnya.– Te a' szent Lélek Istennel, Háromság-béli személlyel. Egyenlö szép dicsöséggel, Dicsirtessél nagy felséggel . 22 M Az egj szó hiányzik.

Kéziratai és nyomtatott kiadása:

Alapszöveg: Petri András-ék. 1663–68, 104b.–Cím: ET IN TERRA HUNGARJCE. – Nótajelzés: Nota Christus kj uagi nap es uilagi.

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 1.–Cím: GLORIA IN EXCELSIS DEO. Et in terra pax. – Nótajelzés: Nota: O gloriosa Domina. – Szövege megtalálható Kájoni második kiadásában is (1719, 2).

Mihál Farkas-kódex. 1677–87, 49a–b.

Szövege megvan még: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 14), [Szőlősi Benedek:] Cantus catholici (1703, 342; kiad. MIR 39, 158.)

Gloria-parafrázis adventre. Vö. Adventre valo Gloria  c. vers jegyzete. – A három szövegvariáns közül a Petri András-ék. Réti János kezétől származó változata a legrégibb. A Mihál Farkas-kódex szövege ugyanazt a hat-hat versszakból álló változatot szövegvariánsokkal őrizte meg. Kájoni a hagyományos szövegből elhagyta a 3–4. versszakot, továbbá a 6. záróstrófát két hasonló, a doxológiát bővebben  kifejtő szakasszal helyettesítette; ezek stílusuk, szóhasználatuk alapján is Kájoni szerzésének tekinthetők. Ugyancsak Kájonitól való két kisebb változtatás is (2: földi-népeknek, 18: jobbja körül). A többi szövegvariánst figyelve megállapítható, hogy Kájoni változata a Mihál Farkas-kódex szövegéhez  közelebb áll, mint a Petri András-ék. variánsához. A két kéziratos változat valójában egy korábbi közös forrásra vezethető vissza. A variánsok összefüggéseit megfigyelve a következő stemma állítható fel:

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a).

A Petri András-ék. nótajelzése a Christe qui lux es et dies magyar fordítására utal; dallama: RMDT I., 228. sz. Kájoni János viszont az O gloriosa Domina kezdetű Mária-himnusz dallamát idézi: RMDT II. 75. sz. Ez utóbbi a hazai középkori forrásokban is általános volt, szövege pedig a Petri András-ék.  1630–31-i részében (f. 8v), Kájoni kancionáléjában (1676, 372) és a Mihál Farkas-kódexben (f. 69v) egyaránt megtalálható.

9 uilaginak – világnak


Hátra Kezdőlap Előre