Agnus^*

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 6.–Cím: AGNUS. – Nótajelzés: Nota: Resonemus. – Szövege megvan a második kiadásban is (1719, 8).

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratos gyűjteményekben: Szoszna Demeter-ék. (1714–15, 127), Paksi Márton György-ék. (1760, 6)

Agnus-parafrázis. A latin eredeti a misében a Krisztus szenvedését idéző kenyértörés alatt a pap és a hívek váltakozó éneke. A római liturgiában a VII. század végén keletről átvett szokás szerint a pap háromszor fennhangon mondta vagy énekelte Keresztelő Szent Jánosnak az evangéliumokból ismert  szavait (Jn 1, 29), amire a nép mindannyiszor felkiáltással (acclamatio) válaszolt (vö. Jungmann II, 413–422). Szövege a Missale Romanum szerint a következő:

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi:   Miserere nobis. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi:   Miserere nobis. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi:   Dona nobis pacem.

Versforma: 13–15 (a–a).

Dallama: RMDT II., 42. sz.