In aduentu canenda*

Ad notam Infinite bonjtatis

Az eöröktöl foguan valo,
Testben emberert meg halo
Ighe menjbol ala küldetek.
Szüz meheben szal, megis szüzen al
Mehe mind eppen, s marad ekeppen,
Bün ezt nem sertj soha semmj keppen.
Veszedelmit ez uilagnak
El ueszi, mint termet agjnak
Giümolczitol megh koniebitj.
Eua maraduania uetket,
Mint meregel foralt etket,
Szent testit aduan oruoszollia.
Manna hellien testit aggia,
Hogi szaiunkba uegiuk, hadgia
Faios lelkünknek eledelul.
Adam keserü almaiat,
Teöböl kj tördelven faiat,
Szent testit aduan edesittj.
Romlando testet fel uezen,
Isten ilj nagj czudat teszen,
Bünböl lelkunk hogi kj uehesse.
Jaszolj, nem palota hellie,
Sok hideg deret tür mellie,
Megh sem magaert ezt szenuedj.
Aldas legien az attianak,
Aldas teste leöt szauanak,
Kj altal az bün el rontatik.

6 CS PM K jmmar semmi keppen. 9 CS K Gyümölcstöl terhet ki könnyiti PM Gyümölcztöl terhet megh könnjiti PA koniebitj (konitj-ből javítva.) 10 PM Eua hamissaga 11 CS PM K forrot 16 CS PM K savanyú 17 PA Előbb: tördelte 18 CS PM K Maga testével édesíti.

Kéziratai és nyomtatott kiadása:

Alapszöveg: Petri András-ék. 1663–68, 97b. (A Réti János által másolt részben.)–Cím: IN ADUENTU CANENDA. – Nótajelzés: Ad notam Infinite bonjtatis.

Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 11–12.–Cím: Mas.

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 17.–Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Infinitae bonitatis. – Szövege megvan a második kiadásban is (1719, 18).

Pálffi Márton-ék. 1676 előtt, 44a–b.

A versfőkben: AVE MARIA.

Megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratokban: Zirci-ék. (1751–66, 17a), Vöcsey János-ék. (1752, 164), Szakcsi kántorkönyv (1788–89, I, 20).

Adventi ének. A versfőkben az ismeretlen szerző ugyan Mária tiszteletére utal, az ének mégis tartalma szerint az időszak Messiást váró mondanivalóját foglalja össze. Forrása, mintája egy hasonló tárgyú adventi kantiléna lehetett. A szöveg az erdélyi kántorok kéziratos hagyományából kerülhetett  Kájonihoz, akinek kéziratos és nyomtatott változata a Pálffi Márton-ék. verziójával mutat közelebbi rokonságot. A szövegvariánsok feltételezett leszármazását a következő stemma mutatja:

Az Infinitae bonitatis kezdetű és csak magyar forrásokból ismert karácsonyi kantiléna dallama Kájoni nótajelzéseiben igen gyakran szerepel. A Cantionale catholicumban megtalálható a latin szövege (vö. Chevalier 28216;) és A véghetetlen kegyelmű kezdettel annak fordítása is (1676,  49); ezeket Kájoni a Cantus catholici első kiadásából vette át, ahol a dallama, kottája is megvan (1651, 33 és 256; ld. RMKT XVII./7., 218 . sz. jz.). Feltűnő, hogy Kájoninál a nótajelzés hat olyan éneknél is megtalálható, ahol a versfőkben ugyancsak akrosztichonos szöveg olvasható (In aduentu canenda., Septem dolores Beatae Virginis., [Szüz-által jött e' Világra…]., [VAltságunknak drága árra…].,  [O Szabadságomnak díja…]. és [MEnyországnak Királynéja…]. c.); közülük kettő a Petri András-ék. 1663–68 között Réti János által másolt részében fordul elő először (In aduentu canenda. és [Szüz-által jött e' Világra…] . c.). Mindez közös és korábbi versszerzői gyakorlatra utal. A Váltságunknak drága ára, Feszíttetvén kezdetű nagyböjti ének akrosztichonjának torzulása is  a vers régebbi keletkezését tanúsítja. Ezek az énekek feltehetően korábbi kéziratos hagyományból jutottak Kájonihoz.

Egyéb akrosztichonos énekek Kájoni nyomtatott énekeskönyvében: [ALdott gyümölcse szép Szüznek…]., [Küldetek az archangyal à szüzhöz el menni…]., [A' Szüz egy Fiat szült…]., [Serkeny lelkem mélj álmodból, vigyaz magadra…]., [VAlaszta az Isten magának hiveket…]., Gendre János: Confiteor., Kodor Péter: [KÖrnyül-vöttek halálnak sérelmi…]., Fráter Ferenc: [ILly nagy útra indúl ember hogy születik…]. sz.

Versforma: 8–8–9–10–10–11 (a–a–b–c–d–d); a 4–6. sor refrén; a tíz szótagos sorok 5/5 osztásúak belső rímmel.

Dallama: RMDT II., 200/I. sz.




Hátra Kezdőlap Előre