|
|
Kézirata: Kájoni János latin–magyar versgyűjteménye. 1677 k., 31.–A kézirat ma nem hozzáférhető. A latin és magyar szöveget kiadta: Jénáki Ferenc: Kájoni János énekeskönyve és forrásai. Kolozsvár 1914, 44. Az ének a Conditor alme siderum kezdetű, a hazai középkori liturgikus gyakorlatban általánosan használt adventi vesperas-himnusz fordítása. (Vö. Chevalier 3733–4; AH 2, 35; uo. 51, 46.) Korábbi fordításai a Batthány-kódex ből (XVI. sz. második fele, 14), a Petri András-énekeskönyvből (1630–31, 16a) és a Kuun-kódex ből (1621–47, 107) ismert. Vö. RMKT XVII./7., 108. sz.; ugyanitt a jegyzetben a latin minta szövege is megvan. Kájoni János Cantionale catholicum ába (1676, 25) a Mindeneknek teremtője, És híveknek éltetője kezdetű fordítást protestáns forrásból vette át. A latin–magyar versgyűjteményében lévő szöveg régies szóhasználata, archaikus fordulatai arra vallanak, hogy Kájoni korábbi kéziratos hagyományból másolhatta és nem maga fordította. Az 5. versszaknak a latinban nincs megfelelője, eredeti magyar szerzésnek látszik. Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a). Dallamáról, régebbi fordításairól ld.: RMDT I., 78. sz.
|