[Csillagoknak teremtöje…]*

Csillagoknak teremtöje,
Es hiueknek örök fenye,
Christus, mindenek mentöje,
Hayisd füled köniorgesunkre.
Mely ez földnek keserülven
Ördögh miat valo vesten,
Ez vilagot iduözituen
Löl oruossaga születuen.
Ez vilagh estueje leven
Agias hazbol, mint völegen,
Annjanak be zarlot mehen
Ki iöue ép szüzessegen.
Melynek erös hatalmanak
Minden terdek megh hajolnak,
Földjeknek, fen valoknak,
Mind az kik föld alat vannak.
Lementet nap alkalmazuan,
Az hold sarga szint megh tartuan,
Csillagok vilagoskoduan
Hatarokat tudgiak njiluan.
Tegedet kerünk, szent Isten,
Ülendö itilö székben,
Tarts megh minket az idöben
Minden ellensegink ellen.
Dicsiret legjen atjanak,
Tistessegh legien fiunak,
Erössegh vigastalonknak,
Mint örökké egy urunknak.

Kézirata:

Kájoni János latin–magyar versgyűjteménye. 1677 k., 31.–A kézirat ma nem hozzáférhető. A latin és magyar szöveget kiadta: Jénáki Ferenc: Kájoni János énekeskönyve és forrásai. Kolozsvár 1914, 44.

Az ének a Conditor alme siderum kezdetű, a hazai középkori liturgikus gyakorlatban általánosan használt adventi vesperas-himnusz fordítása. (Vö. Chevalier 3733–4; AH 2, 35; uo. 51, 46.)

Korábbi fordításai a Batthány-kódex ből (XVI. sz. második fele, 14), a Petri András-énekeskönyvből (1630–31, 16a) és a Kuun-kódex ből (1621–47, 107) ismert. Vö. RMKT XVII./7., 108. sz.; ugyanitt a jegyzetben a latin minta szövege is megvan. Kájoni János Cantionale catholicum ába (1676, 25) a  Mindeneknek teremtője, És híveknek éltetője kezdetű fordítást protestáns forrásból vette át.

A latin–magyar versgyűjteményében lévő szöveg régies szóhasználata, archaikus fordulatai arra vallanak, hogy Kájoni korábbi kéziratos hagyományból másolhatta és nem maga fordította. Az 5. versszaknak a latinban nincs megfelelője, eredeti magyar szerzésnek látszik.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a).

Dallamáról, régebbi fordításairól ld.: RMDT I., 78. sz.




Hátra Kezdőlap Előre