|
Nyomtatott kiadása: Cantus catholici. Kassa 1674, 15.–Cím: SZ. SZÜZ IDVÖZLESI. – Nótajelzés: Azon notára [Utalás az előtte lévő, ugyancsak adventi, viratta elött való kottás énekre: Oh születendö, hozzánk jövendö; ld. 48. sz.]. Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratos gyűjteményekben: Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 133), Zirci-ék. (1751–66, 7a), Paksi Márton György-ék. (1760, 23), Szakcsi kántorkönyv (1788–9, I, 23). Máriát dicsérő adventi ének. Az ismeretlen szerző felhasznált több Szűz Máriára alkalmazott bibliai idézetet és alkalmazta a középkori Mária-költészetnek a litániákból is ismert hagyományos hasonlatát. Lásd [IDvez légy szép szüz MARIA…] c. vers jegyzete; vö. RMKT XVII./7., 39. és 207. sz. Közvetlen forrása ismeretlen. Versforma a rímek szerint: 5–5–5 és 5–10 (a–a–b és c–c). Közlésünkben a dallam vonalának is megfelelő kétsoros strófákban. Dallama: RMDT II., 174/I. sz. 5 Gedeon gyapja – a bibliai történetről (Bir 6, 36–40) és annak középkori mariológiai értelmezéséről ld. Kopcsányi Márton elmélkedését: RMKT XVII./7., 39. sz. jz. Vö. LexChrIkon 2, 125–6. 7 Frigynek Szekrénye – a gyermekét hordozó Mária ószövetségi képe. Ld. Kopcsányi Márton elmélkedését: RMKT XVII./7., 39. sz. jz. Vö. LexChrIkon 1, 341–3.; Maria gravida: [MARIA, Magyarok Királyné Aszonya…] c. 26. sor jz. – Szentség örvénye – szokatlan kép, amelynek eredete ismeretlen. 9 Aaron virágja – lásd Missus Gabriel c. 17. sor jegyzete. – Noe galambja – a bárkából kibocsátott és csőrében olajágat hozó galamb a vízözön elmúltát, a veszedelem megszűntét jelezte (1 Móz 8, 6–12). 11 Mojses csipkéje – az el nem égő csipkebokor Szűz Mária szimbóluma (2 Móz 3, 1–6).
|