Hainal. Az itiletröl*

IESUS Kristus egy igaz Hajnal,
Ki le-szállál Menyországból,
Születél Szüz Mariától.
Szent véreddel meg-mosogatál,
Midön kereszt-fán meg-halál,
Meny-országra útat nyitál.
Alá-szállál a Poklokra,
Jókot szabaditania,
Gonoszokat rontania.
Fel-támadál harmad napra,
E' világnak csudájára,
Szent Anyád vigaságára.
Negyven-napig vigasztalád,
Tanitványid bátoritád,
Hogy szined nékik mutatád.
Ezek-után az Egekben,
Fel-vitetél a' felhökben,
Ülvén már lakó helyedben.
Onnan leszesz el-jövendö,
Bünösököt meg-itílö,
Es örök tüzzel büntetö.
A' nagy erös itíleten,
Jaj, ackor a' bünös medgyen,
Te elödben miként mennyen?
Mert elötted szent Angyalid,
Ugy reszketnek sok Szenteid,
Kik vóltanak követöid.
A' bünösök sem nyughatnak,
Rettegéstöl úgy változnak,
Jajt kiáltván átkozódnak.
Atkozott vólt a' mi óránk,
Melyben szült vólt a' mi Anyánk,
Hogy nem vólt gondgya mi-reánk.
Azonban Christus-is szavát,
Fordíttya reájok átkát,
Fejekre mond sentenciát:
En Atyámtól átkozottak,
Kik én tölem nem halgattak,
Im mely nagy búra jutottak.
Mennyetek-el örök tüzre,
Kiket a' bün arra üze,
Menyországból ki-rekeszte.
Hamar, hamar szinem elöl,
Távozzatok Szentim mellöl,
Már nem ültök job-kéz-felöl.
Szállyatok-le a' Pokolra,
Mely ti-néktek fel van nyitva,
Mostantól lesz már bé-zárva.
Ott lészen fog-csikorgástok,
Ördögöckel ordítástok,
Es öröcké maradástok.
Jaj, jaj örök kiáltástok,
Nem lészen szabadulástok,
Végetlen sok kínlódástok.
Ti Atyámnak áldottai,
Szent Fiának szeretöi,
Menyben legyetek lakosi.
Jöjjetek-bé én Atyámnak,
Országában szent Fiának,
Kit készitett barátinak.
Dicsírjétek szent Atyámot,
Velem eggyüt szent Anyámot,
Es egész Szent Háromságot.
Dicsirtessék Szent Háromság,
A' mennyei nagy Uraság,
Néki adassék méltóság.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 31–2.–Cím: HAINAL. AZ ITILETRÖL. – Részben átalakított szövege megvan a második kiadásban is (1719, 28).

Adventi ének Jézus megváltói tevékenységéről (születéséről, haláláról, feltámadásáról, mennybemeneteléről) és az utolsó ítéletről. Ezt az éneket Kájoni az adventi énekek sorában az utolsó helyen közölte és címében (valamint az első sorában is) utalt az azonos strófaszerkezetű hajnal-énekre, amely a  magyarországi eredetű O aurora lucidissima kezdetű kantiléna (Chevalier 30222; kiad. RMKT XVII./7., 112. sz.  sorában legelöl kettő az O aurora lucidissima parafrázisa, amelyeket az említett hajnal-nóta dallamára énekeltek. Mindkettő már a század első felében a Petri András énekeskönyvből (1630–1, 18a) és a Cantus catholici első kiadásából (1651, 7) ismert; ld. RMKT XVII./7., 112. és 193. sz. A többi négy  Kájoninál szerepel először (Hainal. Az itiletröl, [OH fel-kelö fényes nappal…], [OH fényességes szép Hajnal…] és [IDvez-légy szép szüz MARIA…] c.); ezeket a Cantionale catholicum szerkesztésekor az adventi tartalom mellett éppen az azonos versforma és dallamminta miatt sorolta egy helyre. Az itt közölt ének címében tehát a HAINAL nótajelzésként értelmezendő. A középkori dallam az úgynevezett hajnal-nótában Európa-szerte elterjedt és egyházi énekekben, világi köszöntőkben a legújabb időkig élt; lásd RMKT XVII./7., 112.  és 193. sz.; RMDT II, 23–4.1.

Versforma: 9–8–9 (a–a–a).

Dallama: RMDT I., 118. sz.

7 Alá-szállál a Pokolra – A keresztény tanítás e tétele az Apostoli Hitvallásban így olvasható: „szálla alá poklokra” (descendit ad inferos). A holtak birodalmát jelenti, ahová Jézus a feltámadása után az igazaknak megvitte a bűn felett aratott győzelem, a megváltás hírét.

13 Negjven napig – A feltámadás és a mennybemenetel között eltelt idő.

19–20 – Idézet az Apostoli Hitvallásból: „onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat” (Inde venturus est iudicare vivos et mortuos); vö. [Az VR Isten, Adám Attyánknak, kezdetin e' világnak…] c. vers 18. sor jegyzete.

22 A' nagy erös itíletben – az ének az utolsó ítéletnek evangéliumi leírását követi (Mt 25, 31–46).

49 Ott lészen fog-csikorgástok – Mt 13, 49–50.




Hátra Kezdőlap Előre