[KEly-fel bennem szomju lélek…]*

Nota Üdvöz légy Mennyei Bánya

KEly-fel bennem szomju lélek,
El-sies Jesushoz kérlek;
Mert ha reggel kelek, fris harmattal élek.
Reggeli drága idöben,
Tisztábbak lévén lelkünkben,
Vigadhatunk az édes Idvözitönkben.
Kik mannát pusztában éttek,
Ha reggel ollyant nem szettek,
Maradván à nélkül nap-estig éheztek.
Jo reggel Jesus Annyához,
Siessünk Szüz Mariához;
Meg-elözvén Jesust, mennyünk Szent Attyához.
Szüz Anyának örvendezzünk;
Virágjának esedezzünk;
Isten javaira háladással nézzünk.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 25. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Azon nótára [utalás az előtte lévő kottás ének dallamára: Üdvöz légy Mennyei Bánya].

Szövege megtalálható a következő XVIII. századi kéziratokban: Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 137), Szakcsi kántorkönyv (1788–9, I, 7).

Az adventi hajnali misére való ének, versbe foglalt reggeli imádság. Forrása, szerzője ismeretlen. Vö. 33. sz.

Versforma: 8–8–12 (a–a–a); a dallamminta harmadik sorát a névtelen szerző egy szótaggal megrövidítette (vö. [Vdvöz légy Mennyei Bánya…] c.).

Dallama a nótajelzés alapján: RMDT II., 24/a. sz.

7 Kik mannát pusztában ettek – az ószövetségi zsidó nép csodás eledele a pusztai vándorlás alatt (2 Móz 16, 1–36), az újszövetségben a megígért Oltáriszentség előképe (Jn 6, 49–52). – Vö. RMKT XVII./7., 62. sz. 19. sor jz.




Hátra Kezdőlap Előre