Küldeték Arkangyal menyböl, Szüz MARIA-hoz, |
Názáret neuü városban, gyönge Leányzóhoz. |
Az Atya Istentöl nagy kegyesen, |
hogy ötet üduözlye és szollyon ekkippen:
|
|
Vduöz-légy tellyes malasztal, Vr uan te ueled, |
Jmé fogadsz fiat, a' ki lesz mennyej nemzet. |
Ember, és Jsten lesz ö allattya, |
Mert Szent Lélekböl lészen fogantatása.
|
|
Szüz haluán e' szókot, igen meg-háborodék; |
Es magában rólok igen méllyen gondolkodék. |
Monduán Hogy lehetek ollyan Anya, |
A kitöl táuul uan firfi tarsasága.
|
|
Ne fély, és ne háborodgyal, ô MARIA. |
Mert keduébe uagy Jstennek, mind kedues leánya. |
Nincsen nala semmj lehetetlen, |
Azért fogad ez jgét a' te sziuedben.
|
|
Jmé Ersébet, a' te kedues Atyadfia. |
Vénségében ö-is fiat méhében fogada. |
És annak most már hatod holnapia, |
Azért szülni fog, a' ki magtalan uala.
|
|
Jmé én az Vrnak leg-kisseb szolgálója; |
Légyen énnékem ugy a' mint a' te szauad mondgya. |
Akor be töld Próféták jrása, |
Midön Emberré lett az Jstennek Fia.
|
|
Hálát adgyunk azért mennyej Szent Atyának. |
És az ö egy Fiának, a' JESVSnak Christusnak. |
És a' Vigasztaló Szent Léleknek, |
A mi eggyetlen egy Vrunknak Jstenünknek.
|
|
Hogy jrgalmából az Embert meg-eleuenété, |
És az Adámnak nagy esetiböl ki-emelé. |
Midön szüztöl akart születtetni, |
Az után a' magas kereszt-fán meg-halni.
|
|
O Vrunk JESVS, a' te nagy szeretetedért, |
És emberj testben ualó sok fáratságodért, |
Enged hogy bününkböl ki térhessünk, |
Az után ueled Országodban lakhassunk.
|
|
|