[OH dicsöséges, oh fényességes…]*

Nota Immaron bé-tölt, à mit jövendölt

OH dicsöséges, oh fényességes, lelki arany bánya,
Egek Aszonya, Kristusnak Szent Annya.
Nagy esedezö, Menyböl le-nézö, Istenes leánzó,
esedezz értünk drága gyümölcs hozó.
Jésus szállása, Hivek városa, Szentek ékessége;
Istenünk után hazánk erössége.
Szépséges hajnal, kit Isten kinál böséges malasztal;
esedez értünk, mert Sátán körül ál.
Hóldnál fejéreb, Napnál-is fényesb, segéld-meg ügyünket,
nyerd-meg Istentöl minden szükséginket.
Dicsöség légyen Földön és Mennyen, Szent Istennek éppen:
Jesus Annyának szép dicsiret: Amen.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 11. – Cím: MAS. – Nótajelzés: AZON NOTARA [utalás a közvetlen előtte lévő Immaron bé-tölt, à mit jövendölt kezdetű kottás adventi énekre].

Szövege megtalálható még: Zirci-ék. (1751–66, 5b).

Szűz Máriát dicsérő adventi ének, az O gloriosa, o speciosa, stella luminosa kezdetű, késő középkori magyarországi cantio rövidített parafrázisa. Szerzője ismeretlen. A latin szöveg kiadása: RMKT XVII./7., 84. sz. jz.

A latin cantio keletkezésének idejét korábbi megállapításunkat módosítva az újabban előkerült Huszár Gál-énekeskönyv első kiadása alapján 1560 előtt kell keresnünk; a protestáns gyűjtemény Y8a lapján a latin ének kezdősora ugyanis nótajelzésben szerepel. Vö. Bibliotheca Hungarica Antiqua XII. Bp.  1983. (hasonmás kiadás). Téves tehát az a feltevés, hogy a latin éneknek (vagy akárcsak a fordításának is) Pázmány Péter lett volna a szerzője (vö. RMKT XVII./7., 84. sz. jz.).

Versforma: 16–11 (b–b); a sorok 5/5/6–5/6 osztásúak a–a–b és b–b rímmel.

Dallama a nótajelzés alapján az O gloriosa, o speciosa, stella luminosa egy változata (RMDT I, 130/I. sz.).


Hátra Kezdőlap Előre