[Siralmunknak oka lön mennyajunknak Eva…]^*

1–9 PM Az 1–8. sor és a 9. sor első szava a kézirat csonkasága miatt hiányzik; CS szövegét adjuk. 9 CS hogy szabadétot 11 CS bé jöve 12 CS illy szót monda, üdvez légy szüz 13 PM Az im szó utólag beszúrva. CS malasztal tellyes méhed, 14–15 CS Aszonyok közt te neved aldott; erre à szüz meg ijed, hogy ménemü köszenet volna ez illy izenet. 16 CS vigasztallya [… ] biztattya 17 CS Istennél mert 18 PM Neked leszen CS leszen méhed lakoja, vilag szabadétoja. 20–21 CS Isteni magzatodnak néki adgya székit Dauidnak, vége nem lész örökké az ö kiralysagának. 22 CS angyalnak ekeppen 23 CS nem ismer szivem 24 CS à szent szüz 27 CS Tellyes Isten fiaval, mehed szent malasztyaval. 30 CS Most jar hatod holnapot, hogy szép fiat fogadott. 31 CS az Istennel mert 33 CS Követséget meg beszéll, és à 34 CS alazza, és Istennek ayánlya, 35 CS és monda: im az ur szolgalo leanya, 36 CS ennekem 37 CS mondgya, 38 CS Mindgyart fiat fogadgya, meheben az Isten be szalla, 39 CS terhben [… ] szüz szent anya. 40 CS Nem férfi véréböl, de szent lélek kedvéböl, 41 PM Szüz Maria <meheböl> CS formaltatik Jesus ezentöl, 42 CS képpen Istentöl. 45 CS ö nagy irgalmassága. 48 CS dicsertessék most, Amen.

Kéziratai:

Alapszöveg: Pálffi Márton-ék. 1676 előtt, 8a–b.

Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 4–6.

Adventi ének az angyali üdvözletről, az evangéliumi perikópa (Lk 1, 26–38) versben való és párbeszédes formában is előadható krónikás elbeszélése. Az ismeretlen szerző mondatról mondatra követte Káldi György fordítását; az evangéliumi szöveg közölve: RMKT XVII./7., 88. sz. jz. Átvette a  bibliafordítás fordulatait, szóhasználatát is. Az adventi hajnali miséken naponta olvasott evangéliumi szakasz a nép számára is jól ismert szöveg volt. Az ének párbeszédes formában is előadható és a ferenceseknél kedvelt párbeszédes devóciós énekek közé tartozik. Vö. RMKT XVII./7., 98. sz. jz. A  párbeszédes előadásban a kántor magát a történetet adta elő (narrator); a párbeszédben résztvettek Szűz Mária és Gábriel arkangyal; az elején és a végén pedig a nép közösen énekelt. Az így előadott ének beosztása a következő:

A Pálffi Márton-ék. szövege ugyan későbbi és az első nyolc sora is a kézirat csonkasága miatt hiányzik, mégis szövege épebben megtartotta a nótajelzésünkben Kájoni nyomán (vö. [SIralmunknak oka, lön minnyájunknak Eva…] c.) megadott versformát. Egyben ez a változat egy korábbi kéziratos hagyományt tükröz, amely Kájoni kéziratos és nyomtatott változatának is alapja volt. A dallamminta A kereszténységben igaz vallás a hitben kezdetű ének 13–16–14 szótagszámú strófaképletét jelöli, ahol a sorok osztása: 6/7–7/9–7/6. A harmadik sor második tagjának szótagszáma már a XVI. századi mintában is ingadozott, a Csíkcsobotfalvi kéziratnak pedig valamennyi helyén hetessé bővült, feltehetően követve a módosított dallamot (vö. RMDT I., 418. 1.). Viszont Pálffi Márton-ék. meglévő 14 versszakából csak a 3. és 6. strófa utolsó tagja hetes.

Megfigyelhető az is, hogy a Csíkcsobotfalvi kézirat írója a harmadik sorok második tagját egy-egy szó beiktatásával (így a 7., 8., 11. és 16. versszakban) vagy éppenséggel a szöveg teljes átfogalmazásával (5–6. versszak) tudatosan alakította át. Mindez a kézirat írójának, Kájoni Jánosnak  munkája lehetett, amit az is igazol, hogy nyomtatott énekeskönyvében ugyanezt az éneket újra átalakította, lerövidítette és csiszoltabb változatban tette közzé. Vö. [SIralmunknak oka, lön minnyájunknak Eva…] c.

Versforma: 13–16–13 (a–a–a); a sorok osztása 6/7–7/9–7/6.

Dallama: RMDT I., 2/II. sz.