Kézirata:
Pécsi-ék. 1674, 100a–b.
Karácsonyi válaszos ének. Forrása, szerzője
ismeretlen.
Hiányzik a dallamára való utalás és
ezért a versforma is nehezen állítható össze.
A sorok szótagszáma ingadozó; feltehetően a bizonytalan
szöveg egy-egy szótagjára melizmatikusan több hangot,
illetve egy hangra több szótagot énekelhettek. A 2. versszak
egy sorral rövidebb; hiányzik a 4. sor és ezért
a Szénán, szalmán kezdetű
sor állítmány nélkül marad. A kézirat
eredeti sorbeosztása szerint az ének hét soros strófákból
áll. A versforma az 1. versszakot alapul véve és a szótagszám
további ingadozását is figyelve így alakul:
| 9 | (8~9~10) |
| 15 | |
| 10 | (9~10) |
| 9 | (8~9~10) |
| 14 | (14~15~16) |
| 12 | |
| 8 | |
A 2. sor mindig 15 szótagos és 10/5 osztású.
Az 5. sor három esetben 14 szótagos 8/6 és 9/5 osztással,
egyszer 15 szótagos 9/6 osztással és egyszer 16 szótagos
10/6 osztással. Az is megfigyelhető, hogy a hosszú, tehát
a 2. és 5. sorok első üteme rendszerint az előtte
lévő sor (vagy sorok) végével összecsendül.
Például: 3–5. sor: fia, világra, váltságára;
8–9. sor: született, küldetett; 12–13. sor:
születésével, szenvedésével; 14–16. sor:
szerzette, ígérte, eltörlötte. A szabálytalan
vers formája nyilvánvalóan az ismeretlen dallammintához
igazodott.
