|
2 CCK Tekénts-bé jászlocskában, szemlély csudákat abban: 3 CCK Ah Istenem, Jesusom, kedvesecském: Ah kisdedem, gyöngyöm, Szent jegyesetském. A refrén végig ez.– CCK 142. lapon, az újesztendei énekek között: KEly-fel Keresztyén Lélek, etc. mindenik vers végéhez tévén; Ah Jesusom, véreddel had újjúllyak: új esztendöben csak néked szólgállyak. 6 CCK Szüz Annya tejecskéje, ki vékony étkecskéje! 8 CCK ez kisdednek: 10–11 CCK Csókollyuk kezecskéit, töröllyük szemecskéit; büneinket utálván, Néki magunkat adván. 12–13 CCK Ah kedvellek édeském, szeretlek Szent öcsécském: üzd-el à bünt Lelkünkböl; bölcsöt csinály szivünkböl. |
Nyomtatott kiadásai: Alapszöveg: Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 84–5. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Midön a' Szüz magzattyát, etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 51). Cantus catholici. Kassa 1674, 56. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Azon Nótára [utalás az előtte lévő kottás latin énekre: Dum virgo vagientem]. Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi gyűjteményekben: [ Szőlősy Benedek:] Cantus catholici (Nagyszombat 1703, 51; kiad. MIR 39, 79–80), Écsi-ék. (1700–25, 173), Paksi Márton György-ék. (1760, 74), Szakcsi kántorkönyv (1788–9, I, 26), Bozóki Mihály: Katólikus kar-béli kótás énekeskönyv (Vác 1797, 128), Szentmihályi Mihály: Egyházi énekes könyv (Eger 1797–8, 95). Válaszos karácsonyi bölcsődal. Forrása, szerzője ismeretlen. Kájoni János és az 1674-i Cantus catholici szerkesztője a szöveget egymástól függetlenül korábbi kéziratos hagyományból vehette. A népi hagyományozásban való továbbterjedését a késői nyomtatott kiadások és a népszerű dallam magyarázza; lásd MNT II., 491. és 542. sz. A kassai Cantus catholici szerkesztője az énekeskönyv 142. lapján ugyanezt a szöveget a refrén módosításával újesztendei éneknek ajánlotta ezzel az utasítással: KEly-fel Keresztyén Lélek, etc. mindenik vers végéhez tévén; Ah Jesusom, véreddel had újjúllyak: új esztendöben csak néked szólgállyak. Versforma: Kájoninál: 14–14–8 (a–b–c); az első két sor 7/7 osztású belső rímmel; a harmadik sor, amelyet a dallamminta szerint kétszer énekeltek, minden strófában refrén. – Az 1674-i Cantus catholiciben 14–14–11–11 (a–b–c–c); az első két sor 7/7 osztású belső rímmel; a harmadik és negyedik refrén. Dallama: RMDT II., 155/I. sz.
|