Exultet et laetetur*

Nota eadem

EÖrüllyön és vigadgyon,
Gyönyörködvén jót mondgyon;
Világ Teremtöjének,
O én szerelmes Iesusom.
Szomorú éneklések,
Keserves vers szerzések,
Szünnyetek-meg inségek.
Mert világ Teremtöje,
Idvességnek szerzöje,
El-jött: öröm tévöje.
En szerelmes rokonim,
Iertek Vendég-társaim,
Egi Urhoz barátim.
Királyi vendégségben,
öröm és békességben,
Mennyünk-el eggyességben.
Angyal beszéllésére,
Csillag vezérlésére,
Siessünk idvezlésre.
Uj Királyt hamarsággal,
Pásztori társasággal,
Tisztellyünk imádsággal.
Bethlehem Városában,
Barom közt Uraságban,
Iászlyon fekszik szállásban.
Siessünk bölcsöjéhez,
Gyengén szült Személyéhez,
Edes kedves Képéhez.
Beszédünkel köszöntsük,
Enekekkel dicsirjük,
áldással dicsöitsük.
Dicsirtessél Királyunk,
Dicsirtessél Iesusunk,
Dicsirtessél Váltságunk.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 86. – Cím és nótajelzés: MAS. Exultet et laetetur. Nota eadem. – Előtte a latin eredeti szövege.

Karácsonyi ének a betlehemi jászolnál, az Exultet et laetetur kezdetű cantio parafrázisa. A latin minta csak magyar forrásokból ismeretes; megvan a Cantus catholici első (1651, 36) és második (1675, 36) kiadásában, a kassai Cantus catholiciben (1674, 54) és Kájoninál. A himnológiai irodalom Dankó nyomán  (Vetus Hymnarium 324) Kájonit idézi (Chevalier 26404). Szövege a Cantus catholici első kiadása (1651, 36) nyomán a következő:


Exultet et laetetur,
Totusque jucundetur,
Mundus tuo natali.
O Jesule mi, o pupule mi.
Plaudat die beata,
Dum coelitus citata,
Manu sonant choraules.
O Jesule etc.
Tristes silete cantus;
Non vult habere planctus,
Salvator orbis natus.
O Jesule etc.
Alauda lirlirando,
Passerque circitando,
Natale pangant carmen.
O Jesule etc.
Dulcos mei sodales,
Adeste commensales,
Ad nuptias regales.
O Jesule etc.
Eja angelo credentes,
Stellam ducem sequentes,
Regem novum quaeramus.
O Jesule etc.
Quid tam diu moramur,
Pastoribus jungamur.
In Bethlehem pergamus.
O Jesule etc.
Praesepe circumdemus,
Et voculas aptemus,
Simulque cantilemus.
O Jesule etc.
Infantulo, novello,
Pulchellulo, tenello,
Psallamus omnes, omnes.
O Jesule etc.
Pro fasciis, cunisque,
Stratis, crepudiisque,
Cor molle praeparemus.
O Jesule etc.
Sat est, sat est, cessemus,
Dum blandulum videmus,
Jam somnulum venire.
O Jesule etc.
Eamus hinc ad claustra,
Jam bina nutant astra,
Dicamus omnes dormi.
O Jesule mi, o pupule mi.

A Pécsi-ék. azonos kezdetű éneke ([Erülliön és vigádgyon…] c.) ugyancsak az Exultet et laetatur fordítása; Kájonitól eltér, rövidebb.

Versforma: 7–7–7–8 (a–a–a–b); a 4. sor refrén.

Dallama: RMDT II., 155/I. sz. – A Cantus catholici első kiadásában (1651, 36), valamint a későbbi kiadásokban és Kájoninál a négy soros strófák képlete: 7–7–7–10; a kassai Cantus catholiciben (1674, 54) a versszakok ötsorosak: 7–7–7–10. Ezeknél a nótajelzésben a Dum virgo vagientem és magyar  megfelelője: Midőn a Szűz magzatját szerepel, aminek versformája: 7–7–7–7–11. A dallamot a fordításra tehát módosítással alkalmazták.


Hátra Kezdőlap Előre