[Erülliön és vigádgyon…]*

Erülliön és vigádgyon,
Gyönyörködvén iot mongyon,
Világ teremtöinek,
Oh Jesusom, oh kis Jesusom.
Tápsollyon vigasságban,
Mert örök boldogságban
Az szentek-is örülnek.
Szomoruság meg szünnyek,
Sirálom-is tavozzék,
Mert az Christus szülletet.
Oh én kedves baratim,
Iertek, édes társaim
Király meniegzöre.
Angyalnak szavát hivén,
Az csillágot követvén
Az uy királt keressük.
Illy sokát most ne késünk,
Pasztorokkal el-menniünk,
Betlehemben siessünk.
Az iászolt környül vegyük,
Szávunkat ékesiczuk,
És edgyüt énekelliünk.
A szép kisdet gyermeket,
Ez világ teremtöiet
Dicsériük énekekkel.
Elig elig mar szünnyünk,
Mikor az Jesust láttyuk
Hoszzánk vigan el iünni.
Mennyünk az istaloban,
Lássúk meg â iaszolban,
Mondvan néki: Alugyal.

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 103a–b.

Karácsonyi ének a betlehemi jászolnál, az Exultet et laetetur kezdetű cantio rövidített fordítása. A mintáról és a Kájoni János énekeskönyvében lévő fordításáról lásd Exultet et laetetur c. jz. A névtelen fordító a latin minta 4. és 10. strófáját elhagyta.

Versforma: 7–7–7–8 (a–a–b–c); a 4. sor refrén.

Dallamáról ld. Exultet et laetetur c. jz.



Hátra Kezdőlap Előre