2 CCK Es bölcsöbéli jászlodhoz 6 CCK ah édes Jesusom; 7 CCK ah drága Christusom: 11 CCK oh édes Jesusom: 12 CCK oh kedves édesem; 14 CCK illat, bádgyadtakat szaglat, 16 CCK Bár veszszen-el egész
Világ, oh édes Jesusom; 17 CCK oh drága Christusom: 20 CCK Egészlen tiéid: egészlen tiéid. 21 CCK Igy már [… ] oh édes Jesusom; 22 CCK Egészlen néked meg-hódolt, oh bóldog Edesem: 23 CCK semmiben hajt 24 CCK Jászlodhoz hajolni, 25 CCK Buzgón kivánkozik. (Csak ennyi.) 26–27 CCK Halkán zengö sirásidat, nagy kedvel halgatom; Hozzám való jó vóltodat igy tapasztalhatom: 28 CCK Ha az ól 29 CCK Jöj szivem méllyébe, 34 CCK Csak Istent szeressem, szent sóldgyát
vehessem.
Nyomtatott kiadásai:
Alapszöveg: Kájoni János: Cantionale catholicum.
Csík 1676, 89–90. Latinja uo. 64. –
Cím és nótajelzés: MAS. O puer
dilectissime. Azon Nótára. –
A második kiadásból kimaradt.
Cantus catholici. Kassa 1674, 93–5.
– Nótajelzés: AZON NOTARA.
– Előtte a latinja dallamával.
Karácsonyi könyörgő ének a betlehemi
kisded előtt; az O puer dilectissime tu moves pectora
kezdetű cantio fordítása. A latin mintát
a nemzetközi szakirodalom Dankó József
(Vetus hymnarium 324) idézete nyomán Kájoni
János énekeskönyvére utalva említi (Chevalier 30855). A cantio és dallama német
eredetű, legkorábbi előfordulása 1655-ból
egy prágai német énekeskönyvből ismeretes
(Bäumker I, 159). A hazai források
közül megvan már a Cantus catholici
első kiadásában (1651, 267) és a szlovák Cantus catholiciben is (1655, 74). Ugyanez a szöveg
kevés változtatással megtalálható még
a kassai Cantus Catholiciben is (1674, 92).
Szövege a Cantus catholici első kiadásában a következő:
Ad eundem [= AD JESULUM].
Ô Puer dilectissime tu moves pectora: |
Ô JEsule chare ut sydera clare, |
Ô Parvule nate plus millies grate |
Tu moves pectora, tu moves pectora. |
|
|
Si tua spectem lumina haec dico astra sunt, |
Ex quibus amoena cum luce serena, |
Quot fulmina jacis tot vulnera facis, |
Vivit qui tangitur? vivit qui tangitur? |
|
|
Os tuum merus hortulus, ah in hoc hortulo: |
Ô quam generosae sunt labia rosae, |
Ex illis per illas sermonem distillas |
Plusquam rosaceum, plusquam rosaceum. |
|
|
Vel mundum omnem tollito, tu mihi mundus es: |
Tu dignus amari, tu scitus jocari, |
Tu pectore rapto et animo capto |
Me totum vendicas, me totum vendicas. |
|
|
Tibi Ô JESU dedico jam dudum Cor meum: |
Si totum comburis jam tui est juris, |
Hoc unicum spirat ut tuum acquirat |
Votis altissimis, votis altissimis. |
|
|
Ocelle mi, Dilecte mi, quid nisi nutrio, |
Incendium grave, sed blandum et suave, |
Si expetis lectum, en porrigo tectum |
In centro pectoris, in centro pectoris. |
|
|
Nunquid jam dilectissime, sic rectè canitur: |
Ô JESULE blande, Ô Puer amande, |
Ô Pusio decens, Infantule recens |
Tu moves pectora, tu moves pectora. |
|
|
A névtelen fordító mintáját tartalomban
követte, az eredeti négysoros strófákat azonban
a dallam ismétlésével ötsorossá alakította.
A fordítás három változatban ismeretes; mindháromban
sok a közös sor, kifejezés. A legegyszerűbb és
legvilágosabb Kájonié. A kassai Cantus
catholici verziója lényegében Kájoni
szövegének barokk szóvirágokkal megtűzdelt
változata. A harmadik a Cantus catholici
1675-i kiadásában (O puer dilectissime, tu moves pectora etc. magyarúl c.)
további alakítás eredménye.
Versforma: 14–14–12–12–12
(a–a–b–c–d); a tizenkettes
sorok 6/6 osztásúak belső rímmel.
Dallama: RMDT II., 252/I. sz.
|