[VEd magadnak én szivemet…]*

VEd magadnak én szivemet,
oh édes Jesusom;
Foglald hozzád életemet,
oh édes Christusom:
Itt imádván szent Testedet,
mutasd te-is kegyelmedet:
oh én szerelmes kisdedem, oh édes Jesusom!
Hogy igy magad ki-mutattad,
Tellyes elmém el-hül rajtad,
Látván mint fekszel jászolyban,
jútsz méllyen gondolatomba:
Oh én szerelmes Jesusom, oh áldott Edesem!
Mi kénszeritet tégedet,
hogy igy el-rejtsed fényedet,
Hozzánk való szeretetböl,
ezt miveled nagy kedvedböl:
Oh én szerelmes Jesusom, kicsinded Edesem!
Add hogy én-is szeresselek,
szent élettel kövesselek,
Add segitö malasztodat,
nyújtsd Isteni szent karodat;
Oh én szerelmes Jesusom, szivbéli kedvesem!
Látván vigyázó szemedet,
reád függesztem szivemet,
Ohajtom kisdedségedet,
hogy igy vehessem kedvedet:
Oh én szerelmes Jesusom, oh bóldog kincsesem.
Kösd jászlocskádhoz lelkemet,
és fektesd melléd szivemet,
soha meg ne tagadgyalak,
végetlenül hadd áldgyalak,
Oh én szerelmes Jesusom, oh bóldog kincsesem!

7 CCK 142. lapján: Vedd magadnak én szivemet etc. fol. 64. új esztendöre illik, ha az versek végéhez teszed; Légy velem új esztendöben, szükséges igyemben.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 64–5. – Cím: Azon ENEK Magyarúl. – Előtte a latin eredeti kottával.

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi gyűjteményekben: Paksi Márton György-ék. (1760, 84), Szakcsi kántorkönyv (1788–9, I, 35).

Karácsonyi felelgetős ének a betlehemi kisdedhez, a Cor tibi Iesu dedico, o cordis sponsule kezdetű cantio szabad parafrázisa. Az eredeti latin mintáról és fordításairól vö. [Szüuem, Jesus, neked adom, oh szüuek iegiese…] c. jz. Az eredeti verset feltehetően a kassai Cantus catholici szerkesztője átalakította. A lényegesen eltérő szöveg a következő:


MAS
Cor tibi Jesu dedico, O cordis sponsule:
Tamquam coelesti medico, O svavis parvule:
Amore tui langueat, totum cor in te transeat.
O mi beate pupule, pulchelle Jesule.
Amore tui uritur, cor meum Jesule;
Liquescit, et dissolvitur, amande parvule:
Dolor viget in viscere, fervet amor in pectore,
Frigentem dum te video Matris in gremio.
Quis fecit ut eligeres, pro Coelo stabula;
Utque mi Jesu pergeres ad foeni stragula?
Ô amor, tutam fortis es, ut Coelo Deum traheres:
Ah trahe nos gemmeolis Parvi lachrymulis!
O Sol, Ô spes! Ô unicum vitae solatium!
Amore tui patior cordis incendium:
O ter beatas flammulas, aeterni Regis famulas!
His ardens, vivo Superis; terror sum Inferis.
Deum te meum diligo, Ô Blande Jesule:
Nil prae te terris eligo, Dulcis mi Sponsule:
En plenum cor amoribus, tuis advolvo foribus;
Tuis me claudo fasciis, indulgens basiis!
Ah totus quantus tuus sim, Ô dulcis parvule:
Omni momento tecum sim, Here mi Grandule:
Affer Ô Amor vinculum, Hero adstringe servulum;
Semper amore ferveam, aeterùm serviam.

A kassai Cantus catholici 142. lapján a szerkesztő ugyanezt az éneket újévre is alkalmazta a következő megjegyzéssel: Vedd magadnak én szivemet etc. fol. 64. új esztendöben, szükséges igyemben.

Versforma: 8–6–8–6–8–8–14 (a–b–a–b–a–a–b); a 2. és 4. sor refrén.

Dallama: RMDT II., 233. sz.




Hátra Kezdőlap Előre