7 CCK 142. lapján: Vedd magadnak én szivemet etc. fol. 64. új esztendöre illik, ha az versek végéhez teszed; Légy velem új esztendöben, szükséges igyemben.
Nyomtatott kiadása:
Cantus catholici. Kassa 1674, 64–5.
– Cím: Azon ENEK Magyarúl.
– Előtte a latin eredeti kottával.
Szövege megtalálható még a következő
XVIII. századi gyűjteményekben:
Paksi Márton György-ék. (1760, 84), Szakcsi kántorkönyv (1788–9,
I, 35).
Karácsonyi felelgetős ének a betlehemi kisdedhez,
a Cor tibi Iesu dedico, o cordis sponsule kezdetű
cantio szabad parafrázisa. Az eredeti latin mintáról
és fordításairól vö.
[Szüuem, Jesus, neked adom, oh szüuek iegiese…] c. jz. Az eredeti verset feltehetően a kassai Cantus catholici szerkesztője átalakította.
A lényegesen eltérő szöveg a következő:
Cor tibi Jesu dedico, O cordis sponsule: |
Tamquam coelesti medico, O svavis parvule: |
Amore tui langueat, totum cor in te transeat. |
O mi beate pupule, pulchelle Jesule. |
|
|
Amore tui uritur, cor meum Jesule; |
Liquescit, et dissolvitur, amande parvule: |
Dolor viget in viscere, fervet amor in pectore, |
Frigentem dum te video Matris in gremio. |
|
|
Quis fecit ut eligeres, pro Coelo stabula; |
Utque mi Jesu pergeres ad foeni stragula? |
Ô amor, tutam fortis es, ut Coelo Deum traheres: |
Ah trahe nos gemmeolis Parvi lachrymulis! |
|
|
O Sol, Ô spes! Ô unicum vitae solatium! |
Amore tui patior cordis incendium: |
O ter beatas flammulas, aeterni Regis famulas! |
His ardens, vivo Superis; terror sum Inferis. |
|
|
Deum te meum diligo, Ô Blande Jesule: |
Nil prae te terris eligo, Dulcis mi Sponsule: |
En plenum cor amoribus, tuis advolvo foribus; |
Tuis me claudo fasciis, indulgens basiis! |
|
|
Ah totus quantus tuus sim, Ô dulcis parvule: |
Omni momento tecum sim, Here mi Grandule: |
Affer Ô Amor vinculum, Hero adstringe servulum; |
Semper amore ferveam, aeterùm serviam. |
|
|
A kassai Cantus catholici 142. lapján
a szerkesztő ugyanezt az éneket újévre is alkalmazta
a következő megjegyzéssel: Vedd magadnak
én szivemet etc. fol. 64. új esztendöben, szükséges
igyemben.
Versforma: 8–6–8–6–8–8–14
(a–b–a–b–a–a–b);
a 2. és 4. sor refrén.
Dallama: RMDT II., 233. sz.
|