Ex more docti mystico*

Nota: Menyországnak etc.

ATyáinknak szokásokból,
Keresztyéni rend-tartásból,
Tartsuk-meg a' böjt-napokat,
Szentül viselvén magunkat.
Elsöben ezt a' Próféták,
Meg-tartották a' Szent Atyák,
A' Christus-is meg-szentelé,
Negyven-napiglan böjtölé.
Ellyünk immár józansággal,
ételünkel, italunkal,
Poenitenczia-tartással,
Legyünk lelki-vigyázással.
Távoztassuk-el a' vétket,
Hogy ne-rútítsa lelkünket,
Utat ne-nyisson szivünkre,
A' Sátán késértetire.
Istenünkhöz fohászkodgyunk,
Egy szivel hozzá kiáltsunk,
Le-borúlván könyörögjünk,
Szent haragját engesztellyük.
Büneinkel Felségedet,
Meg-bántottuk Szent nevedet,
De tudgyuk hogy irgalmas vagy,
Bünösök kegyes Attya vagy.
Emlékezzél-meg mi-róllunk,
Hogy gyarló fiaid vagyunk,
Adgyad nékünk Szent Lelkedet,
Dicsirhessük Szent Nevedet.
Bocsásd-meg mi büneinket,
Es jobbits-meg életünket,
Hogy te kedvedben lehessünk,
Es veled eggyütt élhessünk.
Engedgyed ezt Szent Háromság,
Ki mindenben vagy igasság,
Foganatos könyörgésünk
Légyen hasznos szenvedésünk.
Dicsösség légyen Atyának,
Ö eggyetlen-egy Fiának,
Mi kegyes Vigasztalónknak,
A' tellyes Szent Háromságnak.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 171. – Cím: Ex more docti mystico. – Nótajelzés: Nota: Menyországnak etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 127).

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratos gyűjteményekben: Vépi ék. (1725–68, 128), Egervári-ék. (XVIII. sz. 2. fele, 127), Bozóki Mihály kéziratos énekgyűjteménye (XVIII. sz. 2. fele, 141).

Nagyböjti himnusz, a hagyomány szerint Nagy Szent Gergely pápának (540–604) tulajdonított Ex more docti mystico kezdetű breviáriumi himnusz fordítása (Chevalier 5610; AH 2, 83 és 51,55). A hazai középkori kéziratos forrásokban és a korai nyomtatott breviáriumokban általánosan elterjedt. A középkori  magyar fordítása Tytk zokasnak tanosagabol kezdettel mint böjti vecsernye-himnusz a Döbrentei-kódexből ismeretes (RMKT I2, 131–132).

A himnusznak egy másik fordítására utal a Pécsi-ék. (1674, 25a) egyik nótajelzése Atyaink sokaságiból kereszteny hüt tarhaszabol kezdettel (vö. De Sancta Maria Magdalena c.). Feltehető, hogy Kájoni a fordítást korábbi kéziratos hagyományból vette át és javította ki.

A latin eredeti szövege a Breviarium Strigoniense nyomán a következő:

Ex more docti mystico
Servemus hoc ieiunium,
Deno dierum circulo
Ducto quater notissimo.
Lex et prophetae primitus
Hoc praetulerunt, postmodum
Christus sacravit, omnium
Rex atque factor temporum.
Utamur ergo parcius
Verbis, cibis et potibus,
Somno, iocis, et arctius
Perstemus in custodia.
Vitemus autem pessima,
Quae subruunt mentes vagas,
Nullumque demus callidi
Hostis locum tyrannidi.
Dicamus omnes cernui,
Clamemus atque singuli,
Ploremus ante iudicem,
Flectamus iram vindicem.
Nostris malis offendimus
Tuam Deus clementiam,
Effunde nobis desuper,
Remissor, indulgentiam.
Memento, quod sumus tui,
Licet caduci, plasmatis,
Ne des honorem nominis
Tui, precamur alteri.
Laxa malum quod fecimus,
Auge bonum quod poscimus,
Placere quo tandem tibi
Possimus hinc et perpetim.
Praesta beata Trinitas,
Concede simplex Unitas,
Ut fructuosa sint tuis
Ieiuniorum munera.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–b–b).

Dallama: RMDT II., 83/I. sz.


Hátra Kezdőlap Előre