Planctus Beatae Mariae*

Drágálátos Isten annya,
Sok könyv hullatást tészen valá.
Jáy hirtelen illy gonosz hir
Hallátik, kin szüz annyá sir,
Hogy Jesust környül metélek,
Keseröséggel keszdetik.
Fus Aegiptusban az gyermekkel,
Szollá angyal illy igékkel.
 szüz annyá eped valá,
Ö magaban igy szoll valá:
Edes Jesus, tulaidonban
Iüttél valá Sidoságban.
Illyen hamar öldöztetél,
Népeidtöl kergetetél.
Nincs örömem poganyok köst,
Arva lészek emberek köst.
Szánnyad, ur Isten, szólgádat,
Szent fiádról visel gondot.
Nevelkedvén Aegyptusban,
Ismég tére Sidoságban.
Jerusálem varosában
Sokas szerint az templomben
El-indulá szent annyával,
Josephel a rokkonságaval.
El-maráda szüleitöl
Templomban isméröitöl.
Keserves könyv hullátással,
Á szép Jesust ohaitással
Faradsággal harmad napra
Fel-találá az templomba.
Aldott fiu kegyességgel
Annyat enhéti szép beszéddel.
Ur Jesus fell nevelkedék,
Tanituánit gyülekezék.
Közel valá mar az idö,
Kiben valá kergetendö.
Búcsúzik tanituánitol,
És az ö rokkonságitól.
Könyves szemmel s bus lélekkel
Igy szól valá szép beszéddel:
Engedgyed, szerelmes fiám,
Veled halálra magam adgyam.
Egyetlen édes örömöm,
Mindenben valál reméniem.
Ne hagy-el, édes gyámolom,
Egyetlen egy szép Jesusom.
Marádok nagy sirálomra
Ez uttán nagy arváságra,
Es sirálmas özvegységre,
Iáy marádok csák inségre.
Most mindenemet el-vesztem,
Szerelmes édes születem.
Könyv hullással szent orczáia
Marianak azik valá.
Szent fia-is ott sir valá,
Tüle mert buczuzik valá.
Jerusálemben érkezék,
Az ur Jesus vadoltaték.
Meg fogvan igen csufullyák,
Kegyetlenül és hurczullyak.
Jay, miként koronaztatik,
Drága szent vére hullatik.
Ô Maria, kegyes annya
Szent fiát Jesust siráttya.
Sirátvan keresi valá,
Mindentöl kérdezi valá.
Jay mar nékem, hova legyek?
Tégedet hol talállyak meg?
Nincs ösmeröm, hogy kérgyelek,
Kik irted könyörögienek.
Jérusálemet be iárta,
Szent annya fell nem találta.
Minden-féle bölcz emberek
Szókas szerint dolgott tettek,
Kiktöl tudakozót sirva:
Ur Jesusról ki mondhattna.
Monda: ti kovácz legények,
Jesusról mit értetettek?
Mondanak ezen legények
Marianak az emberek:
Nem rég fogtak egy uy embert,
Kinek most harom vas szeget
Csinalunk igen szörnyüket,
Életlen tompa hegyüket.
Sietséggel megyen valá,
Aczoktól-is kérdi valá:
Mire való ez kerest fa?
Nagy fából farágiak valá.
Egy foglyot reá feszétnek,
Ezen kerestre emelnek,
Az ki sidok királyanak
Magat mondgya Isten fiának,
Az Pilátus udvarában
Mostan vagyon törvén hazban.
Drága szinye hervad valá,
Ez udvarban megyen valá.
Jesust Pilátus ki hozzá,
Vérben fagyban mutogattya.
Feszécsék fell, ugy kialtiak,
Az hohérok-is karómlyák.
A drága szüz siránkozik,
Kapun kivül várakozik.
Nagy sereggel édes Jesust
Kerestel hozzák ki Christust.
Jay, szent annya szive kinnya
Sokkal inkab meg uyulá.
Kapun kivül viszik valá,
Szent fiára borult valá.
Nehéz kerest fára esék,
Urunk kinnya meg uyodék.
Nem szólhata szent fiának
Nagy sirtában magzáttyának.
Kegyetlenek meg-rágadak
Édes Jesust el indétak.
Szent aszszonyok sirnak valá,
Urunk kinnyat lattyak valá.
Piros vére ki foly valá,
Szent orczáian csöpög valá.
Hollot â szent Veronika
Jesusnak keszkenyöt nyuita,
Hogy törülné szent orczáiat,
Vérrel edgyüt sidok nyálát.
Jesusnak gaszda aszszonya,
Szent Veronika siráttya.
Urunk keszkenyöt meg ada,
Szent képét keszkenyön hagya.
Edes Jesust fell feszéték,
Mesztelen kerestre tévék.
Kegyes annya hogy ezt láta,
Keservessen ott siráta.
Sirnak valá szent aszszonyok,
És nagy valá zokogasok.
Az szüz annya nagy siralmán,
És keserves ohaytasán
Angyálok-is sirnak valá,
Ur halálát szánnyak valá.
Keserves annya ezt látni,
Fiá kinnyat enhétenni
Sok nép között el-be-méne,
Hogy szent fiára tekéntenne.
Vigságot nem szerezhete,
Sirálmaban szót sem érte.
Az kerest fát meg ölele,
Piros vérét törülgete.
Feie fedele szent vérével
Rakva valá csöpögéssel.
Kerest mellöl szedi valá,
Szent vérét csokollya valá.
Gyönge testit nem érheté,
Hogy kerest fan meg ölelné.
Oh egeknek dicsö urá
Halálára mar valt valá.
Nagy fell szóval föl kialta,
Lelkét akkoron ky adá.
Sirnak valá az csillágok,
Szomorkodnak hegyek s halmok.
A nap-is vérben öltözék,
Ur halálán keseredék.
Fénnye á szép kerék holdnak
Nem valá az fényes napnak.
Meszzök-is meg hervádanak,
Az aló fák le-omlának.
Kösiklák hasádozának,
Ur halálán bankódanak.
Temerdek föld meg rendöle,
Kóporso földböl ki-iüve.
Az hohérok meg öklelék,
Jesus szivét altal verék.
Látván annya, földre essék,
Mint szinte holt, fell viteték.
Ô Maria, Jesus annya,
Szirálmidat ki nem szánna?
Mely nyomorult most te igyed,
Mert mind uyul szenvedésed.
Az sötét ey el-közelget,
Iay, szivem mely keseredett.
Nem érhetem szent testedet,
Drágálátos kezeidet.
Oh édes fiam, szép Jesus,
Mit mivellyek, kegyes Christus?
Nincs eröm, hogy le-vegyelek,
Kereströl le-emellyelek.
Pilátushoz nincs kit küdgyek,
Itt hadni-is én nem merlek.
Ha itt hadlák, csufóltatól,
Az sidoktól mocskoltatól.
Szánnyad, ur Isten, feiemet,
Tekéncsed meg inségemet.
Kérlek az te szent fiádra,
Viseli gondot ur Jesusra.
Sok sirását s ohaitasát
Meg halgátta kivanságat.
Nicodemustól s Josephtól
Le viteték hiveitöl.
Edes Jesust hogy le-vivék,
Annyának ölébe tévék,
Oh mely igen keseredék,
Mellyere szüz annya essék,
Dicsö testét apolgattya,
Drága virét fell itattya,
Szemét, száiat ott be fogiá,
Keservessen ott siráttya.
Kóporsóban hollot tévék,
Szent kenettel-is meg kenék.
Mind ezeket bünösökért
Szenvede üdvöségekért.
Ô Maria, légy mi-nékünk
Kegyes annyank, téged kérünk.
Legyen halálá érdemünk,
Szenvedése üdvösségünk.
Holtunk uttán az örömben
Örvendhessünk dicsöségben.

68 A talállyak és a meg szavak közé utólag beszúrva: megiek

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 122a–126b. – Cím: PLANCTUS BEATAE MARIAE.

Szövege megtalálható még: Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 208).

Mária-passió. A terjedelmes, 105 strófából szerkesztett elbeszélő ének Szűz Mária életének szenvedéseket tartalmazó részleteit mondja el. Ezek részben az evangéliumi elbeszélésekből valók; így Jézus körülmetélésén érzett fájdalom (Lk 2,21), a menekülés Egyiptomba (Mt 2, 13) Jézus elvesztése és keresése a  jeruzsálemi templomban (Lk 2, 41–50). A versbe foglalt szenvedéstörténet más részei viszont legendás, apokrif elemekkel keverednek; ilyenek: 17–28. versszakban Jézus búcsúja anyjától; a 29–51. versszakban Mária keresi elfogott fiát Jeruzsálemben és találkozik a szegeket készítő kovácsokkal és a  keresztet felállító ácsokkal; az 52–63. versszakban Veronika és a jeruzsálemi asszonyok találkozása Jézussal; a 64–95. versszakban a siratás a kereszt alatt, és végül a 92–102. versszakban a temetés leírása. Az ének alkalmas a párbeszédes előadásra is. Eredetét a középkori prédikációk, a  passiós laudák és dialógusok között kell keresnünk. Hagyománya összefügg a Hétfájdalmú Szűzanya ünnepének (szeptember 15) szokásával is. Erről: Bálint 1973, 236–250; Bálint 1977, 279–86. Lásd még: Septem dolores Beatae Virginis, [Szüz-által jött e' Világra…] c.

Versforma: 8–8 (a–a).

Dallama ismeretlen.




Hátra Kezdőlap Előre