[EZ Világnak szépséges tüköre…]*

Nota: Angyaloknak Nagyságos Aszszonya, etc.

EZ Világnak szépséges tüköre,
Iesus Christus örök dicsössége,
Atya Isten véghetetlensége,
Abrázattya, és nagy bölcsesége.
E' Világra jöve tanitani,
Sok csudákat kezde cselekedni,
Bünösöket a' jóra inteni,
Mindeneket idvességre híni.
A' mi szükség mi idvességünkre,
s' Kivántatik az örök-életre,
Akarattyát mindennek hirdette,
Példájának ínt követésére.
Igy szól Urunk Evangeliomban,
Tanóllyatok töllem jó-vóltomban,
Példát adtam néktek minden jóban,
Kövessetek engem nyomdokimban.
Negyven-napig Iesus a' Pusztában,
Böjtölt értünk nagy sanyarúságban,
Sokat fáradt ártatlanságában,
Késértette Sátán torkosságban.
A' Christusnak jó-cselekedete,
Mint-egy tükör nékünk Szent élete,
Jóra-íntö maga-viselése,
Követése, s' jó-példa szerzése.
Mikor Urunk Ninivé Városát,
El-akará veszteni kö-falát,
Böjtöléssel enyhíték haragját,
Es úgy vévék Istennek irgalmát.
Magdaléna Mesterét követvén,
A' Pusztában méne nagy sietvén,
Büneiröl Istent engesztelvén,
Sok ideig szenvede, böjtölvén.
Mikor Isten Adámot teremté,
Paradicsomban bé-helyhezteté,
Ottan néki a' Böjtöt hirdeté,
Tiltott almát, szájában ne-venné.
De hogy Adám Istennek hagyását,
Altal-hágá ö parancsolattyát,
A' halálra kötelezte magát,
Reá-vévé Istennek haragját.
Mind fejen-ként Adámnak fiai,
Vagyunk néki el-hagyott árvái,
Szám-ki-vetett Eva maradéki,
Sok bün-alá vettetett népei.
Véle-öszve az almában öttünk,
Isten-ellen minnyájan vétkeztünk,
Azért immár Istent engesztellyünk,
Szenvedéssel bünt meszsze kerüllyünk.
Keresztségben tudgyuk mit fogadtunk,
A' sátánnak hogy ellene-mondunk,
Es test-ellen mindenben támadunk,
Akarattya-ellen tusakodunk.
Tartsuk-meg hát mi fogadásinkat,
Zabolázzuk mi kivánságinkat,
Kérvén azon szentséges Atyánkat,
Igazgassa jóra szándékunkat.
Iesus Christus ki értünk szenvedtél,
Mi példánkra negyven-nap böjtöltél,
Es hasznunkra mindent cselekedtél,
Szent életre minket úgy intettél.
Kérünk téged halgass-meg most minket,
Vegyed hozzád mi könyörgésünket:
Tölts-bé nékünk ebben kérésünket,
Veled Menyben rendellyed helyünket.
Dicsirtessék az Atya Ur Isten,
Véle eggyütt a' Fiú Ur Isten,
Egyetemben Szent Lélek Ur Isten,
Szent Háromság egy bizony UR Isten.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 143–4. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Angyaloknak Nagyságos Aszszonya, etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 104).

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi gyűjteményekben: [ Szőlősy Benedek:] Cantus catholici (Nagyszombat 1703, 112; kiad. MIR 39, 111–2), Écsi-ék. (1700–25, 226), Vépi ék. (1725–68, 112), Maracskó Anzelm-ék. (XVIII. sz. 1. fele, 112), Bozóki Mihály: Katólikus kar-béli kótás énekes könyv. (Vác 1797, 141).

Böjtre buzdító ének. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 10–10–10–10 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 103/I. sz.

13 Tanúllyatok – ld. Mt 11, 29.

15 Kövessetek – az evangéliumokban Jézus gyakori kifejezése. Így pl. Mt 16, 24.

17 Negyven-napig – ld. Jézus böjtölésének történetét: Mt 4, 1–11.

25 Ninivé Városát – Jónás próféta Ninve városának lakóit böjtre és bűnbánatra intette; azok hallgattak szavára és Isten nem pusztította el őket (Jón 3, 1–10).

29 Magdalena – utalás az evangéliumi bűnbánó Mária Magdolna (Mk 14, 3–9) és a IV. században élt, bűneit a pusztában vezeklő Egyiptomi Mária legendásan összeolvasztott történetére. Vö. [Jaj mit látok, s mit szemlelek…] c. 92. sor jz.

45 Véle-öszve az almában öttünk – a régies nyelvhasználat a vers archaikus voltát jelzi. Vö. [VAltságunknak drága árra…] sz. 12. sor jz.

50 A' sátánnak hogy ellene-mondunk – utalás a keresztség szertartásában elhangzó ígéretre, az ún. „keresztségi fogadásra”. A pap kérdésére a keresztszülők a keresztelendő gyermek nevében ismételten ezekkel a szavakkal ígérik a gonosz lélekkel való szakítást.


Hátra Kezdőlap Előre