[Jaj mit látok, s mit szemlelek…]*

Nota. Infinitae bonitatis etc.

Jaj mit látok, s mit szemlelek,
Mikor keresztfára nézek
Meg feszült drága Jesusomra:
Jáj, könyvez szemem, sir az én szivem,
Bankodik lelkem, nincs semmi kedvem,
Szomorúságtól mert nem szolhat nyielvem.
Vallyon s kerlek, ki nem sirna,
Téged Jesus ki nem szánna
Illy keserves, illy rút kinokért?
Bizony kemény szü, vad természetü,
Há szive rajtad sirva nem fakad,
Oh szép meg váltom, kénok közt mint lankad.
Menyországnak nagy királlya,
Szenteknek szép koronája
Egy rút keresztre szegeztetik:
Az egész tested el fogta véred,
El ájúl szived, jáj nincsen szined,
Hátúl változot szép ékes személyed.
Dicsösséges gyenge kezed,
Melly fundálta az egeket,
Jáj, keresztfára szegeztetett.
Szentseges lábak, kik bünt tapodnak,
Im egy keresztre vadnak szegezve,
Kemény szegekkel rútúl által verve.
Hól felseged, hól nagyságod?
Hova lött szep ábrázatod?
Oh mivel veres az óldalad;
Ki nem siratna? s'-téged nem szánna?
Te szent testedet, ékes szinedet
Éppen bé-fogta véres szent fejedet.
Oh királyoknak királlya,
Oh Istennek szép báránnya,
Oh ártatlan édes Jesusom:
Mit cselekedtél, kinek vétettél?
Hogy kereszt fara, illy rút halálra
Sententiaztak mindenek láttára.
En vagyok uram, én vagyok,
À kinek bünei nagyok,
Büntelen vagy, te nem vétettél:
Oh, miért értem, aki bünt töttem,
Téged kinoznak és óstoroznak,
Édes Jesusom, ártatlan vondoznak?
Allyon elé, à ki láttot
Illyen törvényt, à ki hallót
Illy hamis, illy rút sententiát.
Szólgák vétkeznek, királyt büntetnek,
Bünös el-tevedt, az ura szenved,
Keresztre megyen Isten, ember, érted.
Oh keresztyény igaz lelkek,
Keresztfára tekincsetek,
Meg-feszült, drága Jesusomra.
Mondgyátok, kérlek, ha ki köztetek
Illj dolgot látott, illy csúdat hallott,
Minemü mostan keresztfan láttatot.
Itt igaz életnek ura
Itiltetik à halálra,
Büntelen szenved bünösökért.
Itt ige halgat, az Isten jajgat,
À virag hervad, à zöld ág fonnyad,
Halandóvá lött az halhatatlansagh.
Ki az égtöl tiszteltetik,
Angyaloktol imádtatik,
À bünösöktöl csufoltatik,
Kit az orszagok félnek: à latrok
Nevetni mérik, s'-azt arczúl verik,
Pökdösik Istent s'-vérében keverik.
Menynek és földnek királlyát
Csak tövissel koronázák,
Minden czimeri csak vas szegek.
À hegyes kopia, királyi pálcsa
Ket lator között vérben förtözöt,
Sidok királlya vért bövön öntözött.
À ki ruház minnyájúnkat,
Ékesiti virágokat,
Mezitelenül feszittetik,
Ki à kincset adgya, nincsen ruhája,
Bársony palástya néki szállása,
Legg jobb joszága tövis koronája.
Oh boldogságom kút feje!
Oh én lelkem s'-szemem fénye!
Oh Jesus, szivem egy öröme!
Ki kinszeritett erre tégedet,
Hogy büneimért s'-szegény lelkemért
Rut halált szenvedgy érettem, szegényért?
Halálodnak kegyes vóltat,
Minden véred ki óntását
Nincs oly ember, ki meg szólgalná.
Há életemet, s'-minden véremet
Neked áldoznám, s'-lelkemet adnám,
Szeretetedet meg nem szólgálhatnám.
Vajha drága keresztfádhoz
Magdolnaval lábáidhoz
Borulhatnék, édes Jesusom:
Szemem könyvével, mint egy kenettel
Lábaid kenném és ölelgetném,
Haj-szálaimmal csókolvan törölném.
Oh kereszt hegyes tövissek,
Emberekért fel vött szegek,
Oh piros sebek, oh szép Jesus:
Ah tekincs reám, mennyei mannám,
Szivem el-bádgyatt, nyilvan nem szólhat,
Szerelmed miatt már halálig óhajt.

4 K O könyvez 27 K Oh lám mely véres 30 K bé-fogta a' vér Szent 33 CS Jesus: K Iesusom! 47 K el-téved 54 K a' kereszt-fán látczott 58 K Az Ige 60 K lött az Isten miattad. 68 K koronázzák 71 K öltözött 101 K nyelvem nem

Kézirata és nyomtatott kiadása:

Alapszöveg: Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 120–3. – Nótajelzés: Nota. Infinitae bonitatis etc.

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 166–8. – Felirata és nótajelzése: MAS. Nota: Infinitae bonitatis etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 120).

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi gyűjteményekben: [ Szőlősy Benedek:] Cantus catholici (Nagyszombat 1703, 127; kiad. MIR 39, 125), Écsi-ék. (1700–25, 233), Maracskó Anzelm-ék. (XVIII. sz. 1. fele, 105), Egervári ék. (XVIII. sz. 2. fele, 112), Bozóki Mihály: Katólikus kar-béli kótás énekes könyv (Vác 1797, 156).

Passiós ének a megfeszített Jézushoz. A csíki ferencesek nagypénteki kereszt körüli ájtatosságához tartozhatott. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 8–8–9–10–10–11 (a–a–b–c–d–d); a tízes sorok 5/5 osztásúak belső rímmel.

Dallama: RMDT II., 200/IV. sz.

42 vondoznak – vonszolnak (NySz III, 1246).

65 mérik – merészelik (NySz II, 768).

92 Magdolnával – a keresztrefeszítésnél jelen lévő Mária Magdolnával és a vele azonosított bűnbánó Magdolnával, aki olajjal kente meg Jézus lábát (vö. Mt 27, 56 és Lk 7, 36–50).

100 mennyei mannám – lásd [Kely-fel bennem szomju lélek…] sz. 7. sor jz.




Hátra Kezdőlap Előre