[JEsusnak drága kínnyában…]*

JEsusnak drága kínnyában,
Légyen mi reménségünk;
Hogy az Böjtnek szent úttyában,
Lehessen segitségünk:
Bé-kent Jesus vérében,
Forogjon mi elménkben,
Hogy minket ne ejtsen törben,
Kísirtet gyarló testünkben.
Oh én drága Idvözitöm,
Hogy ennyit szenvedsz értem;
Szivemet azzal indítom,
Ha eddig nem szenvedtem:
Kínaidat visgálom,
Lelkemet ugy táplálom;
Jesust hogy vérben találom,
Keresztre magam ajánlom.
Oh Világnak meg-váltója,
Idvösség meg-adója;
Mely mezitelenen nézlek,
Még-is Istennek hiszlek:
Ertünk ezt fel-vállaltad,
Magadat értünk adtad;
Nyavalyáinkat hogy láttad,
Testedet kintól nem szántad.
Látván Jesusnak kegyelmét,
S' illyen buzgó szerelmét:
Hasznúnkra hogy ha kivánnyuk,
Testünket mi se szánnyuk:
Oh én drága szerelmem,
Lelki szép gyözedelmem,
Add szent kinaid szemlélnem,
Rosz Világtúl hozzád térnem.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 287–8. – Cím: MAS. – Dallamát is közli.

Szövege megtalálható még: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 75; nótajelzés: Horrenda mors, tremenda mors), Vépi ék. (1725–68, 139).

Nagyböjti énekes elmélkedés a kereszt előtt. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 8–7–8–7–7–7–8–8 (a–b–a–b–c–c–c–c); az első négy sor rímelése ingadozik: a–a–b–b.

Dallama a kassai Cantus Catholici közlésében azonos a 42. genfi zsoltár dallamával; ld. Szenci Molnár Albert 42. zsoltárát: RMKT XVII./6, 42. sz. (RMDT II., 172.1.); a Magyar Cantionale nótajelzésére: RMDT II., 147. sz.


Hátra Kezdőlap Előre