Jesusert való kesergesek*

Nótája, Stabat mater dolorosa; Stabat juxta crucem Christi

NEzvén magas kereszt-fára,
Jö elmémbe Világ Ura,
Meny s' Földnek alkotója,
Pokol s' halál rontója.
Apró lyuk, tövistöl feje,
Kiböl foly lelkünknek teje:
Keze, lába szegezve;
Lelke bútúl epedve.
Oh keserüségnek töre,
Ha nézek szent Teremptöre:
Ah Jesus! mi vitt erre?
Rosz testem gonosz vére.
Jesus testét, sok kinzással,
Mészárollyák korbácslással,
Eöt ezer s' töb csapással;
Gyalázzák csúfolással.
Jesus! ohajtásim kúttya,
Idvösség bizonyos úttya:
S' az mely kín Jesust bántya,
Szivem Jesushoz rántya.
Nincs tetétöl fogva talpig,
Jesusban épség; Söt alig,
Ember szín rajta látszik,
Annyira testét metszik.
Oh Tygris kegyetlensége,
Fene vadak dühössége;
Ha sziv keserüsége,
Bennünk níncs, s' bünnek vége.
Kín után, nagyob terhére,
Kereszt-fát tolnak testére;
Ugy viszik magas hegyre:
S' mindenüt foly szent vére.
Ez-é bére jó vóltának?
Jesus sok fáradságának?
Melly igaz, a' mit mondnak;
Jóért jót ingyen várnak.
Fel-feszitik; s' illy kínnyában,
Mérget etzettel egy sorban
Adtanak spongyiában,
Jesusnak szent szájában.
Szent Attyának ajánlotta
Lelkét; s' az után lön hólta:
Egy vitéz-is meg-szúrta;
Vér, víz, Jesust el-folyta.
Szememnek-is follyon vize:
Testemnek keserü méze,
A' meg-hólt Jesust nézze;
Eltét jobban intézze.
Mert a' bün Jesust gyötrötte,
A' bün Eöt vérbe keverte,
Testét bün sebbé tette,
Az bün fel-feszitette.
Ha szerével Jesust szánnyuk,
Büneink szerével bánnyuk;
Bün okát mind el-hánnyuk,
Jesus víg napját várjuk.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 320–1. – Cím: JESUSERT VALÓ KESERGESEK. – Nótajelzés: Nótája, fol. 291 [ = Stabat mater dolorosa]. fol. 315 [ = Stabat juxta crucem Christi].

Nagyböjti ének, verses elmélkedés a keresztre feszített Jézus előtt. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 8–8–7–7 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 17b. és 13. sz.


Hátra Kezdőlap Előre