[OH egeknek fényessége…]*

OH egeknek fényessége,
Dicsösségnek ékessége,
Edes Napom tündöklése,
Jaj imé mely homályban méne.
Oh drágalátos szép gyémánt,
Ki vagy az én szivem-aránt,
Jaj a' Sidó veled mint bánt,
Téged a' koporsóban hánt.
Oh szentséges édes kezek,
Mellyek érettem szenvedtek,
O drágalátos mély sebek,
Szent vérével földet festnek.
O ti magos kék fellegek,
Mostan igen könyvezzetek,
Szép Csillagok fényességtek,
Homályban bé-rekeszszétek.
Oh ti nagy magos kö-sziklák,
Repedezzetek, s' termö-fák,
Szomorkodgyék a' vigaság,
Imé meg-hólt az igasság.
Oh Menybéli Szent Angyalok,
Koporsóhoz járúllyatok,
Kérlek mostan sirassátok,
Imé meg-hólt ti Uratok.
Oh felséges Atya Isten,
Ki lakozol magas Menyben:
Szent fiadra tekints itten,
Mely kint szenved keservesen.
Büneimnek undokságát,
Mossa-el minden rútságát,
Szent Fiadnak ezért kínnyát,
Vegyed vére ki-ontását.
Dicsiret légyen Atyának,
Ertünk szenvedett Christusnak,
Szent Lélek Vigasztalónknak,
A' dicsö Szent Háromságnak.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 146. – Cím: MAS. – Megvan a második kiadásban is (1719, 108).

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi forrásokban: [Szőlősi Benedek:] Cantus catholici (Nagyszombat 1703, 114; kiad. MIR 39, 113), Landovics István: Novus succursus, az az Uj segétség (Nagyszombat 1689; kéziratos bejegyzés az Országos Széchényi Könyvtár 1. példánya végén; RMK I, 1380), Vépi ék. (1725–68, 122), Furuglyás-ék. (1764 k., 23).

Jézust sirató bűnbánati ének (vö. [AH Jesus szenvedése…] c.). Egyes fordulatai a nagypénteken szokásos úrkoporsó vagy szentsír körüli áhitatosság szokását idézik (8. sor: a' koporsóban hánt; 23. sor: Koporsóhoz járuljatok). Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 6–6–6–6 (a–a–a–a).

Dallama ismeretlen.




Hátra Kezdőlap Előre