[OH meg-sebhetett Jesus…]*

Nótája, Aaron veszeje virágzik

OH meg-sebhetett Jesus,
Bünös lelkeinktöl ne fuss;
Inkább mindenkor gyarló szivünkben juss:
Egek szépsége, Sziv erössége,
Nap fényessége, méz édessége,
Légy bús szivünknek Jesus csendessége.
Ki az eget, Nap fényével,
Csillagok szép seregével,
Szépiti s' hóldnak fejér szépségével:
Most az halálnak mély homállyában,
Vagyon Sidóknak rút haragjában,
Formája nincsen gyenge orczájában.
Ki erejétöl szép vizek
Foldogalnak, s' félnek hegyek,
Kitöl rémülnek a' nagy roppant völgyek:
Most tapodtatik, Ugy mint egy féreg;
Böre rontatik Ugy mint egy kéreg;
Szentséges száját keseríti méreg.
Földi teremptett állatok,
Micsoda szemmel láttyátok,
Hogy illyen kínban Jesus szent Attyátok?
Jaj még-is ember Nem száll magában,
Noha mély tenger kínzott tagjában
Emészti Jesust a' nagy fájdalmában.
Jaj ha száraz szemmel látod,
Bünös ember illy meg-váltód,
Testedet ember jaj! ha kényén tartod:
Kényes életnek, Majd kárát vallod;
Bünét Lelkednek majd meg-útálod,
Végsö órádat mihelyen meg-hallod.
Oh Világnak meg-váltója,
Romlott életünk tartója,
Kínt látott Jesus, Lelkünk gyógyítója;
Most értünk mentél halál tavában,
Méllyen merültél kínok habjában,
Akartva estél gyilkosok markában.
Verik az ártatlan Bárányt,
Gonosz latrokkal egy aránt;
Szent haját tépik mint valami burjánt:
Még-is nem lél itt, a' ki meg-szánná
Sok számos vétkit a' ki meg bánná
Gonosz szokásit szivesen el-hadná.
Föld, tenger, Egek sirjatok,
Es csillagok zokogjatok;
Drága szép Jesus kínnyait szánnyátok:
Ember nem indúl szánakodásra;
Söt most-is fordúl bünös szokásra:
Hurczolván Jesust igy újjab kínzásra.
Az Egek gyázban öltöznek,
A' csíllagok feketednek,
A' Christus kínnyán kövek repedeznek;
Csak ember marad kényességében,
Es könyve szárad keménységében,
s' Csak testnek fárad illyen szent idöben.
Térj-meg oh keresztyén lélek,
Urad mellé álly most kérlek,
Christus kinnyával szent türésre intlek:
A' rosz testedet már zabolázd meg,
Bünös lelkedet Jesusnak add-meg;
Hóltodban hidd-meg, Szép Jesus úgy áld-meg.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 308–9. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Melynek Nótája, fol. 18. ([Aaron veszeje virágzik…] c.).

Szövege megtalálható még: Szakcsi kántorkönyv (1788–9, I, 69).

Nagypénteki Jézust sirató ének, amely megtérésre és bűnbánatra indít. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 8–8–11–10–10–11 (a–a–a–b–b–b); a tízes sorok 5/5 osztásúak keresztrímmel.

Dallama: RMDT II., 200/I. sz.

1 A sor egy szótaggal rövidebb.

34 halál tavában – lásd [OH Jesus! drága Szülöttem…] c. 42. sor jz.

39 Szent haját tépik mint valami burjánt – gazt, haszontalan növényt (NySz I, 326–7).




Hátra Kezdőlap Előre