Bünös lelkeinktöl ne fuss; |
Inkább mindenkor gyarló szivünkben juss: |
Egek szépsége, Sziv erössége, |
Nap fényessége, méz édessége, |
Légy bús szivünknek Jesus csendessége.
|
|
Ki az eget, Nap fényével, |
Csillagok szép seregével, |
Szépiti s' hóldnak fejér szépségével: |
Most az halálnak mély homállyában, |
Vagyon Sidóknak rút haragjában, |
Formája nincsen gyenge orczájában.
|
|
Foldogalnak, s' félnek hegyek, |
Kitöl rémülnek a' nagy roppant völgyek: |
Most tapodtatik, Ugy mint egy féreg; |
Böre rontatik Ugy mint egy kéreg; |
Szentséges száját keseríti méreg.
|
|
Földi teremptett állatok, |
Micsoda szemmel láttyátok, |
Hogy illyen kínban Jesus szent Attyátok? |
Jaj még-is ember Nem száll magában, |
Noha mély tenger kínzott tagjában |
Emészti Jesust a' nagy fájdalmában.
|
|
Jaj ha száraz szemmel látod, |
Bünös ember illy meg-váltód, |
Testedet ember jaj! ha kényén tartod: |
Kényes életnek, Majd kárát vallod; |
Bünét Lelkednek majd meg-útálod, |
Végsö órádat mihelyen meg-hallod.
|
|
Kínt látott Jesus, Lelkünk gyógyítója; |
Most értünk mentél halál tavában, |
Méllyen merültél kínok habjában, |
Akartva estél gyilkosok markában.
|
|
Verik az ártatlan Bárányt, |
Gonosz latrokkal egy aránt; |
Szent haját tépik mint valami burjánt: |
Még-is nem lél itt, a' ki meg-szánná |
Sok számos vétkit a' ki meg bánná |
Gonosz szokásit szivesen el-hadná.
|
|
Föld, tenger, Egek sirjatok, |
Drága szép Jesus kínnyait szánnyátok: |
Ember nem indúl szánakodásra; |
Söt most-is fordúl bünös szokásra: |
Hurczolván Jesust igy újjab kínzásra.
|
|
Az Egek gyázban öltöznek, |
A' Christus kínnyán kövek repedeznek; |
Csak ember marad kényességében, |
Es könyve szárad keménységében, |
s' Csak testnek fárad illyen szent idöben.
|
|
Térj-meg oh keresztyén lélek, |
Urad mellé álly most kérlek, |
Christus kinnyával szent türésre intlek: |
A' rosz testedet már zabolázd meg, |
Bünös lelkedet Jesusnak add-meg; |
Hóltodban hidd-meg, Szép Jesus úgy áld-meg. |
|
|