[OH Mennyei szerelmünk, Felséges Istenünk…]*

OH Mennyei szerelmünk, Felséges Istenünk
Mire vitt téged vétkünk, Hogy igy szenvetz értünk,
Oh Jesusom, Kegyelmes Orvosom,
Lelki szép Jegyesem, Mennyei kincsesem.
Egek gyászra fordúlnak, Csillagok változnak,
Ur Jesus szent kínnyáért, Teste romlásáért.
Ah Nemzetek, azon búsúllyatok,
Hogy Jesust vétketek öli, Jaj! sirjatok.
Szenvedésre már szántam Im én-is testemet,
Ezerszer-is meg bántam kényes életemet.
Edes Jesus irgalmazz a' te szegényidnek,
Bennünket meg óltalmazz, Es ne hadgy vétkinknek.
Mi gyarló testünk jóra Birjad szent véreddel;
Te szent szólgálatodra, Ebreszd türéseddel.
Jesussal keseregvén Ez jelen életben,
Meg-örülünk, Ki menvén Világból Egekben.
Jesus, bünömre nézve Kesergek éretted:
Büneinket meg-mérve, Bérünk igy fizetted.
Semmiböl hogy teremptél, Tartozom mindennel:
Es hogy ennyit szenvedtél; Ezernyi ezerrel.

3–4 Ez a 4–5. és 7. vsz. refrénje is; az első szó e versszakokban: Ah 7–8 Ez a 3., 6. és 8. vsz. refrénje is.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 318–9. – Cím: MAS. – Dallamát is közli.

Válaszos nagypénteki sirató ének, amely megtérésre és bűnbánatra indít. Felelgetős előadásával helyettesíthette a liturgiában az Improperia latin szövegeit. Vö. Popule meus c. jz.

Versforma: 13–13–10–12; vagy a nagybetűs kezdések és a rímek szerint: 7–6–7–6–10–12 (a–a–a–a–b–c és a–a–a–a–b–b). Vö. [AH Jesus szenvedése…] c.

Dallama: RMDT II., 221. sz.


Hátra Kezdőlap Előre