Septem dolores Beatae Virginis*

Nota: Infinitae bonitatis etc.

SZüz MARIA hét fajdalma
Keserves lelke siralma,
Zengjen mostan a' mi nyelvünkön,
Elsöben azon, sir, hogy Simeon,
Mivel azt mondgya, hogy ö Szent Fia,
Lészen sokaknak nagy botránkozása.
Adatik az Isten Fia,
Jelül, s' im Szent Anna várja,
Simeonnal a' Szent Templomban.
A' mit jövendölt, sokakban bé-tölt,
A' IESUS Neve, botlásnak köve,
Lészen, mert sokan mondanak ellene.
Lásd másodszor mely kínra jút,
A' midön Egyiptomba fút,
Ur IESUS-sal a' Szüz MARIA.
Alig született, s' bár üldöztetett,
Idegen helyen, szenved csendesen,
Mig viszsza-híja Angyal Izraëlben.
Vólt Egyiptusban romlása,
A' bálványoknak hogy lássa,
Mint romol idegen Istene.
Izraëlbe tér, hogy omollyék vér,
Testéböl értünk, a' kik vétkeztünk,
Es Szent Attyánál szóllana mellettünk.
Erez harmadszor szörnyü kínt,
Attya akarattya-szerint,
Hogy UR IESUS tölle el-marad.
Búsúl Szent Fián, keresi sirván,
Ki a' Templomban, lévén azonban,
Bölcseket meg-gyöz a' disputálásban.
MARIA negyedik kínnya,
Keresztet vinni hogy láttya,
Szent Fiát a' nagy magas hegyre.
Folynak könyvei, drága cseppei,
El-fogy öröme, szenvedés töre,
Keserves Anya szivét által-verte.
Ah mely drága szölöt plántált,
Az Ur IESUS midön halált,
Szenved hogy adna jó édes bort.
Tövis-Korona, Sidók ostora,
Szent vérét ontá, halált meg-rontá,
Idvességünk-ért Szent testét nem-száná.
Teli-tölt Iesus pohára,
El-jött élete-határa,
Hogy meg-hallyon a' Szent kereszt-fán.
Látván meg-feszült, ötödször merült,
Maria kínban, meg-halni abban,
Könnyebb lett vólna, mint élni Világban.
Eletünk drága reménye,
Es setét világ Nap-fénye,
Keservesen Világból ki-múl.
Kö-szikla hasad, holott fel-támad,
Nap, és Hóld gyászol, ördög, s' bün romol:
Es minden állat siralomra onszol.
Rettenetes nagy fajdalma,
Mariának nagy siralma,
Hatodszor lön hogy Iesus meg-hólt.
Reménye ki-múlt, öröme sohult,
Nincs: Iesus meg-hült, à kit szüzen szült,
Illyen fajdalom lássátok-meg hol vólt.
De még-is meg-nem gondollya,
Az Ember és nem gyászollya,
Kit minden állat fél az Eg-alatt.
Az élet Ura, lelkünk Pásztora,
Vérit nem-szánta, hogy vesztünk látta,
Egek kapuját immár meg-nyitotta.
Ezer kinoknak tengere,
Jö a' Maria szivére,
Hogy Szent Fia a' kereszt-fáról
Alá-vétetik, el-temettetik,
Keserves kínnal, jaj már azonnal,
El-vál Fiától, az Egek Urától.
Immár Nap, Hóld, Eg sirjatok,
Es Csillagok zokogjatok,
Látván az Ur el-temettetett.
Minket meg-váltott, halált meg-rontott.
Szentséges Anyánk, tekints már reánk,
Hogy az Ur IESUS fordúllyon mi-hozzánk.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 221–2. – Cím: MAS. SEPTEM DOLORES BEATAE VIRGINIS. – Nótajelzés: Nota: Infinitae bonitatis etc. – A versfőkben: SALVE MATER DEI. – Megvan a második kiadásban is (1719, 171).

Szövege megtalálható még: Vépi ék. (1725–68, 115), Vöcsey János-ék. (1752, 104).

Ének Szűz Mária hét fájdalmáról. A megemlékezésnek az egyházi liturgiában középkori hagyomány alapján szeptember 15-én ünnepe is van. A szentföldi zarándoklatokra visszavezethető kultuszt főként ferencesek terjesztették. A szakrális számszimbolika jegyében kialakult hét fájdalom közül négy az  evangéliumok elbeszélésén alapszik, három pedig jámbor legendákból való. Ezek a következők:

  • 1. A templomban való bemutatáskor az agg Simeon megjövendölte Szűz Mária szenvedését (Lk 2, 22–35).
  • 2. Menekülés Egyiptomba Heródes gyilkos szándéka miatt (Mt 2, 13–18).
  • 3. A tizenkét éves Jézust szülei keresik a templomban (Lk 2, 41–50).
  • 4. Szűz Mária a keresztúton találkozik halálra ítélt fiával.
  • 5. Szűz Mária a kereszt alatt (Jn 19, 25–27).
  • 6. Jézus testét leveszik a keresztről és Szűz Mária ölébe helyezik.
  • 7. Szűz Mária jelen van Jézus temetésén.

A Mária-passiók hagyományáról: Planctus Beatae Mariae és [Szüz-által jött e' Világra…] c. jz. – Kájoni János akrosztichonos szövegeiről: In aduentu canenda c. jz.

Versforma: 8–8–9–10–10–11 (a–a–x–b–c–x); a tízes sorok 5/5 osztásúak belső rímmel.

Dallama: RMDT II., 200/I. sz.


Hátra Kezdőlap Előre