[Szüz-által jött e' Világra…]*

Nota: Infinitae bonitatis, etc.

Szüz-által jött e' Világra,
Ki vérével Menyországra,
Utat nyitott a' bóldogságra,
Kereszten meg-hólt, mellyen hetet szólt,
Az elsö e' vólt, hogy bünök nem vólt,
Kik miatt testén vértöl esett sok fólt.
Attyát mivel azon kéri,
Hóhérinak piros véri,
Bünöknek légyen váltó béri,
Tudatlan tötték, hogy öt meg-ölték,
Oszlophoz kötték, kinnyát szerzették,
Hogy Urok légyen eszekben nem vötték.
Lásd, a' második szózattya,
A' nagy bünöst meg-halgattya,
S' mond: Paradicsomba jutattya,
Ma veled lészek, mondván: jól tészek,
Örömid készek néked, nagy részek,
Menyben; mert róllad minden bünt el-vészek.
Véres fejét Szent vállára,
Hajtván tekint Szent Annyára,
s' Kedvessebbik Tanitványára,
Harmadszor hadgya, szavát fogadgya,
Annyának adgya, Szent Annyát, s' mondgya:
Hogy eggyüt légyen véle, s' el-ne hadgya.
Erts-meg negyedszer, mint várja,
Attyát kiáltván hogy zárja-
El nagy kínnyát, mely testét járja,
Sidók káromlyák, s' aval csúfollyák,
Most híja, mondgyák: Illyést, meg-láttyák,
Hogy kinnyaitól, ha meg-szabadittyák.
Rettenetes szomjúsága,
De nem bornak kivánsága,
Hogy tisztúllyon bünöd rútsága,
Azért innya kér, testéböl foly vér,
Mely mi-reánk tér, Attyáig fel-ér,
Hogy büneink-ért ö légyen elég Bér.
Ez a' hatodik szóllása,
Keresztröl hogy ki-bocsássa
Lelkét: s' légyen már ki-múlása,
Vegye hozzája, tekíntsen rája,
Vólt sok múnkája, meg-epedt szája,
Oldalán sebet tött vitéz kopiája.
Gyözedelmes halála lött,
Testen, ördögön eröt vött,
Végre mindenekben véget tött,
Nem kímíllette, vérét töltötte,
Mind ki-öntötte, vétkét el-vötte;
Világnak: kiért életét le-tötte.
Itt vagyon hát bö váltsága,
Eletednek szabadsága,
Itt romlott-el, lelked rabsága,
Meg-szabaditott, útra indított,
Mellyet meg-nyitott, meg-is tanított,
Mint kellyen járnod, úgy lesz ajtód nyitott.
Nézd azon váltságod árra,
Itt tétetett az óltárra,
Járúly lelki-szemeddel arra;
Szüz Fia teste, ki fel-kereste,
Eleted leste, vérével feste,
Kereszten midön érted lön el-este.
Aldott légy drágalátos test,
Ki, halálnak vetettél lest,
Midön piros véred földet fest,
Azon Isten vagy, itt hatalmad nagy,
Minket el-ne hadgy, söt Malasztot adgy,
Te hiveiddel, mind végig itt maradgy.

3–6 CS A kézirat csonkasága miatt e sorok hiányosak. 5 PA bününk sok 6 PA Ki miat testeböl eö szent uere kj foljt. 12 PA sem 15 K s' Paradicsomba PA s mond paradiczomba CS s'-mond: Paradicsomba 18 PA minden bunt rollad le ueszek 21 PA s kvssebik 25–30 CS Felragasztott papírcsíkon. 26–27 PA szannia, ilj 30–34 CS A kézirat csonkasága miatt e sorok hiányosak. 30 PA kenniajbol 32 PA bornak sokasaga, 33 PA bününk Fölé írva: bunod 38 PA kj boczattia 42 PA lanczaia 48 PA A sor után: Finis. 49–66 PA Hiányzik.

Nyomtatott kiadása és kéziratai:

Alapszöveg: Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 151. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Infinitae bonitatis, etc. – A versfőkben: SALVE REGINA. – Megvan a második kiadásban is (1719, 110).

Petri András-ék. (Réti János kézírása), 1663–68, 98a–b. – A versfőkben: SALVE REG. – Az utolsó három strófa hiányzik.

Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 107–9. – Nótajelzés: Nota: Infinitae bonitatis, etc. – A versfőkben: SALVE REGINA.

Szövege megtalálható még a következő gyűjteményekben: [Szőlősy Benedek: ] Cantus catholici (Nagyszombat 1703, 119; kiad. MIR 39, 117), Maracskó Anzelm-ék. (XVIII. sz. 1. fele, 108).

Ének a kereszten függő Jézus hét szaváról. Forrása középkori elmélkedő imádságok, prédikációk, amelyeknek szerzői az evangéliumok elbeszéléseiből összegyűjtött idézeteket, Jézusnak a kereszten mondott szavait dolgozták fel. Az ének első nyolc versszakában a szerző ezeket a mondásokat veszi sorra a következő módon:

  • 1–2. vsz.: Lk 23,35: Jézus megbocsát hóhérainak.
  • 3. vsz.: Lk 23,43: Jézus szól a jobb latorhoz.
  • 4. vsz.: Jn 19, 26–27: Jézus anyjához és Szent János apostolhoz szól.
  • 5. vsz.: Mt 27, 46: Jézus a mennyei Atyához kiált a kereszten.
  • 6. vsz.: Jn 19,28: Jézus szomjazva a zsoltár szavait (Zsolt 68,22) idézi.
  • 7. vsz.: Jn 19,30: Jézus felkiált: Beteljesedett.
  • 8. vsz.: Lk 23,46: Jézus a mennyei Atya kezébe ajánlja lelkét és meghal.

Az utolsó három versszakban a szerző a Jézus megváltói halálára vonatkozó tanulságot foglalja össze. A három XVII. századi változat közül Réti Jánosé csak a nyolc alapstrófát tartalmazza és ennek végén a Finis jelzi, hogy a másoló befejezettnek tekintette az éneket. Kájoni két verziójában az  akrosztichon jelzi az eredeti terjedelmet. Kájoni akrosztichonos énekeiről: In aduentu canenda c. jz.

A kereszt kultuszára vonatkozó szakrális hagyomány irodalmát lásd Planctus Beatae Mariae és Septem dolores Beatae Virginis c. jz.

Versforma: 8–8–9–10–10–11 (a–a–a–b–b–b); a tízes sorok 5/5 osztásúak belső rímmel.

Dallama: RMDT II., 200/I. sz.


Hátra Kezdőlap Előre