[IDvez-légy Iesus Szent feje…]*

Nota: Jesus Szent szivek arannya, etc.

IDvez-légy Iesus Szent feje,
Kit Sidók irigy elméje,
Tövissel, s' Náddal verete,
E' világnak vétkei-ért.
Idvez-légy minden haj-szála,
Vérben-fagyott Szent szakálla,
Kiket hóhér meg-szaggata.
Idvez-légy fényes orczája,
Kit Sidók büdös torhája,
Undokíta, s' csapdostata.
Idvez-légy Urunk két szeme,
Irgalmasságnak Szent jele,
Ki, sürü könyvet ereszte.
Idvez-légy édesség szája,
Kit egy vitéz Spongiája,
Eczet, s' epével kínála.
Idvez-légy Urunk Szent Füle,
Kiket a' Sidók vad-nyelve,
Szitkokkal igen terhele.
Idvez-légy Uram Szent Nyaka,
Kit a' kötél, s' hóhér marka,
Képtelen meg-szorongata.
Idvez-légy Ur Szent Vállai,
Kegyes Pellikán Szárnyai,
s' Fára terjesztett Karjai.
Idvez-légy Urunk Szent Keze,
Kiket hóhér undok keze,
Meg-lyuggata, és szegeze.
Idvez-légy Iesus óldala,
Melyböl viz, és Vér csordúla,
Mihelyt láncsától meg-nyíla.
Idvez-légy Ur Iesus Szive,
Ki érettünk meg-epede,
Kínt, terhet sokat szenvede.
Idvez-légy Iesus Szent Lába,
Kik Jerusálem útára,
Mentenek sokszor fáradva.
Idvez-légy Iesus Szent Vére,
Bünösöknek nemes Bére,
Ki, folyál Sion földére.
Idvez-légy Iesus Szent Teste,
Kit ostor vérrel meg-feste,
s' Hóhér keresztre függeszte.
Idvez-légy Lelke IESUSnak,
Kit ajánlál Szent Atyádnak,
Dicsiret Szent Háromságnak,
Ertünk szenvedett Christusnak.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 149–50. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Jesus Szent szivek arannya, etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 108).

Válaszos ének a keresztfán függő Krisztus tagjaihoz. A katolikus egyházi éneknek ez a műfaja középkori előzményekre vezethető vissza. A hagyomány szerint Szent Bernátnak tulajdonított, valójában Lőweni Arnulftól való Salve mundi salutare kezdetű cantio fordítását a középkor vége óta magyarul is  énekelték. A Cantus catholici első kiadásából (1651, 59–64) került át a század második felének nyomtatott énekeskönyveibe a legelterjedtebb változata (RMKT XVII./7, 198. sz.). Ekkor a ferencesek hatására több új ének  keletkezett; ennek itt közölt változata egyik példája. – Vö. Bálint 1973, 231. skk.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–b).

Dallama: RMDT II., 74/I. sz.

24 Pellikán – az ókori monda szerint fiait vérével tápláló madár az ókeresztény és középkori szimbolikában a híveit testével és vérével tápláló Krisztus jelképe. Lásd LexChrIkon 3, 390–2. Vö. RMKT XVII./7, 172/I és III. sz. 21. sor jz.




Hátra Kezdőlap Előre