Nagy pentekre, mikor a'  feszületet csókollyak*

EN nemzetem, Sidó népem,
néked mit vétettem,
Hogy tölled ezt szenvedtem?
Halállal jó-vóltomat meg-fizettem.
En tégedet AEgyptusból
Hoztalak s' rabságból:
Te engem édes hazámból
Ki-vittél gyalázattal, szent várasból.
AEgyptusból ki-mentedben,
Nyílást töttem Tengerben:
Te mellyem meg nyitottad;
Vas láncsáddal véremet ki-ontottad.
 
Repetitur; En nemzetem etc.
En pusztában itattalak,
Mannával tápláltalak:
Engem itattál epével,
Es háládatlanságnak nagy mérgével.
Veled jártam tüz oszlopban,
Es fényes homályban:
En elöttem te-is jártál,
Kezem lévén meg-kötözve, ugy hurczoltál.
 
Repet. En nemzetem etc.
Ellenségidet meg-vertem,
Kananaeust el-üztem:
Te engem veszszökkel vertél,
Es talpiglan véremben bé-kevertél.
Kananaeust meg-fosztottam,
Földét kezedben adtam;
Náddal engem meg-nevettél,
és Herodes Királynál meg vetettél.
En téged nagy méltóságra,
Vittelek s' Királyságra:
Te tövissel koronáztál,
Es csúf-képen Bársonnyal meg-ruháztál.
 
En Nemzetem etc.
En téged Kánán földére,
Vittelek mézes helyre:
Te Kálvária hegyére,
Engem vittél, kínok szokot helyére.
En szölömben plántáltalak,
Essövel harmatoztalak:
Te rosz gyümölcsöt teremtél;
Latrok között engem fel-feszítettél.
En Nemzetem, Sidó népem,
Többet mit cselekedhettem?
Te ellened mit vétettem,
Felelly edgyet kínaímban most énnékem.
Egig fel magasztaltalak,
Szépen fel tartottalak:
Te a' földig meg-aláztál,
Es minden gyalázattal engem rontál.
 
En Nemzetem, Sidó népem, etc.
Ne essél még-is kétségben,
Csak légy meg-térésben:
Könyvezz, és térj Istenedhez,
töredelmes szível üdvezitödhöz.
Akarlak üdveziteni,
s' bünödet bocsátani:
Fiaimnak-is fogadni;
Csak ne késsetek mindnyájan hozzám térni.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 328–30. – Cím: NAGY PENTEKRE, MIKOR A' FESZÜLETET CSÓKOLLYAK. – Dallamát is közli.

A nagypénteki improperium–ok verses fordítása. Lásd Popule meus c. jz.

Versforma: 8–6/7,8/–7/8/–11/12/, (a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 52. sz.




Hátra Kezdőlap Előre