Más ének nagy péntekre*

Nota Jaj edes m:

IAj nagy kedven tartot drága édes szülöttem,
Ki nélkül már ez vilagban holtig árva löttem.
Hol vagy két szememnek tündöklő szép világa,
Életemnek mézzel folyó tsöndes vigasaga.
Vagyon ez világban nékem egy reménségem,
Az ki nélkül keserüség járásom kelésem.
Mondgyátok megh nékem, oh ti nagy magas hegyek,
Szülöttemet folkeresny mely utra készüllyek?
Mutassatok utat, oh ti szép olaj kertek,
Én fiamat mert meg fogták, véle merre mentek?
Jai, ti nagy darabos és szomoru járt utak,
Szülöttemnek vér csöppei látom, itt hullanak.
Jai, jai bizonyára annak szomoru jele
Elömben fuj halalának im már hideg szele.
Oh sidó nemzetseg, mire vitt az irigység?
Isten ellen föl támottal, oh nagy vak meröségh.
Eztet ugy bötsülnyi köllöt volna tisztölnyi,
Mint uradat Istenedet burulván imádnyi.
Mitt vétet ellened, mond meg, mit tselekedet,
Hogy illy szomoru keserves halálra itélted.
Keresztre feszitéd, oldalát által veréd,
Ki mondhatatlan nagy kinnal ki botsáttál vérétt.
Jai, miért engemet keresztre nem feszittesz?
Én fiamat el botsátván engem részessé nem tész?
Oh keserves halal, mert bánsz illy kegyetlenül
Menynek földnek szent urával illy istentelenül?
Siriatok én velem, kegyes aszszony barátim,
Ez világon kik tudgyátok az én nagy siralmim.
Szent fiam kezeit ligattyák vas szegekkel,
Érte szivem sebesittik eles hegyes törrel.
Nem szolhatok im már többet, mert el bágyottam,
Mihelt fiam kiáltásitt fülemmel hallottam.
Megh hasat az szivem, kéllek, már ne hadgyatok,
El fárottam, nem mehetek tovab, jai foghjatok.

Kéziratai:

Kájoni János latin–magyar versgyűjteménye. 1677 k., 123. – Cím: Planctus B. V. – Csupán a cím és a kezdősor ismeretes; terjedelme 12 versszak (Papp Géza feljegyzése szerint).

Szentsei daloskönyv. 1704, 33a–34a. Kiad. Buda János. Bp. 1943, 41. – Cím: MÁS ENEK NAGY PÉNTEKRE. – Nótajelzés: Nota Jaj edes m[éhemnek drága édes gyümölcse].

Szövege megtalálható még a következő gyűjteményekben: Vépi ék. (1725–68, 120), Paksi Márton György-ék. (1760, 180), Dőri Ferenc-ék. (1763, 74, 121), Bozóki Mihály kéziratos énekgyűjteménye (XVIII. sz. 2. fele, 145).

Mária-siralom nagypéntekre. Forrása, szerzője ismeretlen. Kájoni János az éneket feltehetően kéziratos hagyományból ismerhette, de a Cantionale catholicum első kiadásába még nem vette fel. Bemásolta azonban a kéziratos latin–magyar versgyűjteményébe, amely ma nem hozzáférhető, és csupán a  kezdősorok jegyzéke ismeretes. A kéziratos hagyománynak a legkorábbi emléke, és egyben a legterjedelmesebb lejegyzése a kuruckori világi költészet jeles gyűjteményében, a feltehetően Veszprém-megyében összeírt Szentsei-daloskönyvben maradt meg. A nótajelzésben idézett Jaj édes méhemnek drága édes gyümölcse kezdetű Mária-siralom is csak Ács Mihály Zöngedöző mennyei kar (Lőcse 1696, 57) című énekeskönyvében, tovább XVIII. századi kéziratos gyűjteményekben található: Écsi-ék. (1700–25, 291), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 198), Dőri Ferenc-ék. (1763–74, 114), Császár Ferenc-ék. (XVIII. sz. 2. fele, 78b).

Másik változata: Mas uj enek c.

Versforma: 13–14 (a–a).

Dallama: RMDT II., 39/II. sz.

16 leburulván – leborulván.


Hátra Kezdőlap Előre