| Hallyátok panaszát, mennyej szerelmes Szent Atyának, |
| A ki régenten kegyelmes kalaúza uala a Zsidóságnak.
|
|
| És az ö Szent Fiának, a JESVSnak Christusnak. |
| A ki menyböl ala szallot, üduösségekért, pusztájára e uilágnak.
|
|
| A kegyetlen, és hitetlen Zidó Nemzetre: |
| A ki néha hiuattatott Jsraël népe.
|
|
| Mert nem uala hála-adó az ö e uilágra ualó jöueteleért. |
| Sem a kegyetlen ördögtül ualó meg-szabadjtásáért.
|
|
| Az Jsten Fia, a Christus, igen uala alázatos szivü. |
| Ez a nép pedig, mindenben uala néki ellenkezö. |
|
| Én adtam néked, Moyses szolgám altal, az én Törvényemet. |
| Te pedig azt meg-uetuén; Jnkab a maga találmányit köuetted.
|
|
| Küldöztem hozzád Szent Lélekkel, meg tölt Profetajmat: |
| Te pedig kegyetlenül, mind meg-ölted azokat.
|
|
| Végtére küldöttem hozzád az én eggyetlen egy Fiamot. |
| Te pedig uakmerö léuén, nem ismérted Vigasztaló Vradot. |
|
| En tégedet ki hosztalak Egyjptomnak eröss fogságából. |
| Te pedig, az én neuemet, gyalaztad sokszor undokúl.
|
|
| En fel-ékesétettelek kjrályi istappal. |
| Te pedig fejemet koronáztad töuéses koronáual.
|
|
| En el-sillyesztettem éretted Faraót, minden seregéuel, a Veres tengerbe. |
| Te pedig engemet el-áruluán, meg maradtál keménységedbe.
|
|
| Én le uertem elötted Kananeabeli kjrályokat; |
| Te pedig ejjel, és nappal, forralsz ellenem álnokságokat.
|
|
| Én legeltelek a' pusztában gyönyörüséges Mannaual: |
| Te pedig itattál engemet, epés, és eczetes Myrrháual.
|
|
| Én elötted mentem a pusztában tüzes Oszlopban. |
| Te pedig engemet uéuéd irigységedbe, okát nem tuduán.
|
|
| En sanyargattam Éretted Egyptomot sok csapasokkal. |
| Te pedig fenyegetz engemet, keresztre ualó kárhosztatassal.
|
|
| En épétettelek mint egy drágalatos Szölömöt. |
| Te pedig keserüué lél, s meg-uetéd az én jó téteményemet.
|
|
| En tégedet fölötte igen szerettelek. |
| Vallyon honnan uagyon az, hogy tölled illy halaadatlanságot uészek?
|
|
| Az én hajamot jrgalmatlanúl szaggattal. |
| És az én Orczamat torhajddal rútúl undokjtottál.
|
|
| Fel-öltöztél engem gyalázatomra, Veres barsony ruha szinben |
| Vallyon mjert cselekedted az Vradon Jsteneden.
|
|
| Fölötte nagy uolt az én hozzád ualó szeretetem. |
| Hogy azért igy gyalaz engem, honnan azt tölled érdemlettem?
|
|
| Midön ki uitt engem Pilátus sanyarú allapatomba. |
| Es tetétöl fogua, talpik ualék meg ostorozua.
|
|
| Es el akara engemet mint artatlant eresztenj. |
| Te pedig inkab kéuantad Lator Barrabast el bocsattatni.
|
|
| Én tégedet itattalak a pusztában kösziklából ki fort gyönyörüséges uizzel. |
| Te pedig itattal engemet a kereszten függöt mérges eczettel.
|
|
| Én tenéked akarok adni mennyej örökségemet, |
| Te pedig hamjs bizonságokkal uádólsz engemet.
|
|
| En ki hoztalak Egyiptomnak eröss munkajából szabad életre. |
| Ti pedig uittetek engemet Pilatúshoz, mint latrot, kötözue.
|
|
| Pilátus elejtekben adta az én artatlansagomot. |
| Ti pedig azt mondátok, hogy én gonosz téuö Ember uagyok.
|
|
| Én tanitottam az Jstennek töruényét, a ti Templomotokban. |
| Ti pedig engemet ki üztetek onnan, reám köueket ragadozuán.
|
|
| En hirdettem néktek akarattyát, az én mennyej Szent Attyamnak. |
| Ti pedig neueztetek engemet Ördöngösnek, és Samaritánusnak.
|
|
| En Ördögököt üztem, az én Jsteni hatalmommal. |
| Tj pedig azt mondátok, hogy azt cselekeszem Belzebub hatalmáual.
|
|
| En meg-adtam az uakon született Embernek szeme uilágát. |
| Ti pedig be tettétek elötte az Oskolát.
|
|
| En fel-támasztottam, a meg hólt Lázárt Betániában. |
| Ti pedig meg akartátok ölni ötet, és engemet haragotokban.
|
|
| A melly száj engemet, Virág Vasárnapon, Osanna kialtassal tisztelt, és urallott, |
| Vgyan azon száj e maj napon, feszitsd-fel, feszitsd-fel ellenem kialtott. |
|
| En uéres uerétékkel jmádkozuán érettetek jzadtam, a kertben. |
| Ti pedig halálomra szandékoztatok, a ti töruény teuö hellyetekben.
|
|
| Ti tülletek reám küldetett szolgák engemet meg-fogának. |
| Az én kedues Tanituányjm pedig engemet el-hagyának.
|
|
| En könyörgöttem bünejtekért, mennyej Szent Atyamhoz. |
| Ti pedig kötözue uittetek engemet Kajfashoz.
|
|
| En tégedet uittelek téjel, és mézzel folyo igéretnek földére. |
| Te pedig uiszesz kj engemet az halalra, Kaluária hegyére.
|
|
| Te sietz az én keresztemre ualó fel-feszétésemre. |
| En pedig sietek, a te hárhozattúl ualó mentségedre.
|
|
| Te örülsz az én kjnnajmon, és gyalázatomon; |
| Én pedjg üduösségedért az én szent Attyam elott jmádkozom.
|
|
| En mindenkor uóltam, az én népemnek szeretöje. |
| Ö pedig, most uiszen ki engem az halalra, kötözue.
|
|
| A mely kezek uóltanak hozzád sok jó téteménnyel. |
| Te most azokat liggatod uas szegekkel.
|
|
| Én ruháztalak artatlanságnak ruhájaual. |
| Te pedig az én ruhámért jadzol koczkáual.
|
|
| Én két-felé nyitottam elötted Veres Tengernek uizét, |
| Te pedig fel nyitottat lánczáual óldalomnak bürét. |
|
| Oh ti minnyájan, a kik altal mentek az úton. |
| Szemléluén szánakodgyatok, az én keserues fajdalmimon.
|
|
| Oh Emberj nemzet emlekezzél meg az én halálomrúl. |
| A kire mentem éretted, szabad akaratombúl.
|
|
| Nem ualtottalak-meg aranyon, se draga köueken. |
| Hanem az én testemböl ki folyt, piros ueremen.
|
|
| Azért siess hozzám, hogy nyerhess örök üduösséget. |
| Es jol meg-gondold meképpen hálálod meg ezt az én jó téteményemet. |
|
| Én ki nyitottam kezejmet az irgalmasságra. |
| Csak tejs bánatos sziuel néz, az én keserues halálomra.
|
|
| O Jerusalem, ugy mint töllem meg-ualtot népem. |
| Ter meg hozzam, és bün bocsanatot, és üduösséget nyersz töllem.
|
|
|
